Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-09-23 / 1077. szám
2 oldal ( BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 23. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. HÁBORÚ Vén Európa sokat szenvedett lakossága ismét a legembertelenebb mészárlás áldozata. Még távolról elképzelni is hátborzongató az a vad barbár tömeggyilkolás, ami ott végbemegy, menné1. borzasztóbb annak részese lenni; minden percben várni, hogy a repülőgépekről ledobott, vagy ágyukból kilőtt bombák ezreinek melyike adja meg a kegyelem döfést. Az alig három hete tartó háború már eddig is több áldozatot követelt, mint amire gondolni is merészelt valaha az emberiség. Lengyelország több városa teljesen romokban van és a lakosság nagyrésze a romok alatt alussza örök álmát. A menekülésre kevés eshetőség van. Kímélet nincs senki és semmi irat. Ma nemcsak azok pusztulnak el, akik véletlenül a tüzvonalba kerülnek, hanem tervszerűen a városok legnépesebb részeit bombázzák, azon egyszerű céllal, hogy a lakosságot legyilkol ák. Minden háború az emberiség átka, de a jelen, Hitler gyilkos banditái által irányított háború kegyetlenségében példátlanul ál!. Különös kéjjel bombázzák a kórházakat, gyermek nevel- déket és játszótereket, ahol tudják, hogy tömegesen vannak betegek és gyermekek. Ily alkalomkor a kijáratokat gépfegyverrel fedezik és akiket a bőm bák életben hagytak, azokat a gépfegyverek golyói aratják le, mint a kasza a buzakalászt. Mindez és sok más embertelen kegyetlenkedés a mai me- chanizá’t háborúnak a természetes következménye. Nemcsak azokat pusztítják, akik felfegyverezve támadni is képesek, hanem nagyobb mértékben azok ellen irányítják a támadást akik védtelenek és képtelenek védekezni. Ez azonban nem meglepetésszerü. Hiszen az utóbbi húsz évben minden ország legfőbb ipara a háborús készülékek gyártása volt és sajnos MUNKÁSOK gyártották azokat saját maguk és családjaik kiirtására. Egy percig sem jutott eszükbe, hogy azok a gyilkoló eszközök mily irtózatos pusztítást fognak egyszer végezni soraikban, vagy testvéreik soraiban. És még ma sem! A “semleges” országokban a muníció gyárak ismét észnélkül termelik a gyilkos eszközöket és a munkások örülnek a “jó keresetnek”. % Tiltakozás a háború ellen sehol sem hallatszik. A munkásságból, mintha teljesen kiha't volna az osztály Szolidaritás, nemzetiségek és “elvek” szerint foglalnak állást a háborúskodó országok mellett. Ahelyett, hogy cselekvéssel foglalnának állást a háború ellen, a németek, vagy lengyelek mellett foglalnak állást. Amig a múltban az osztálytudatos munkások minden háború ellenségei voltak, ma igazoltnak és szükségszerűnek tartják a háborút. A jelen vérzivatarban, mint világitó fáklya jelenik meg az IWW kiáltványa; amely, mint 1916-ban úgy a jelenben is állást foglal a kapitalista háború ellen. Az IWW-nak a közelmúlt napokban lezajlott konvenciója ismét elfogadta az 1916 évi konvenció határozati javaslatát, melyben elitéli a kapitalista háborút és felhivja a munkásságot, hogy szervezkedjen a kapitalizmus megdöntésére. Mint minden háborúban, úgy a jelenben is a munkásság csak veszíthet és a nyerő fél a kapitalizmus. Ne fogjatok fegyvert munkástársaitok ellen! Szervezkedjetek az egyetlen forradalmi Ipari Szervezetben és a szervezett gazdasági erőtök alátámasztásával kiáltsátok oda a háború csinálóknak, hogy EDDIG és NE TOVÁBB! r KÉTFÉLE MÉRTEKKEL A Munkás Betegsegélyző Szövetség 1938 évi konvenciója óta a jogtiprások és kizárások egész sora bizonyítja, hogy milyen “demokratikus” intézményt igyekeznek a Szövetség központi tisztviselői faragni ezen jobb sorsra érdemes egyesületből. A központi tisztviselők több tagot kizártak a Szövetségből az alapszabályok idevonatkozó pontjainak felrúgásával, azért, mert azok róluk, nekik nemtetsző módon nyilatkoztak. Tagokat és osztályokat megrendsza- bályoztak, a Szövetség hivatalos közlönyét tagoktól és osztályoktól megvonták, ha azok a tisztviselőknek nemtetsző véleményen voltak. A Szövetség egyik legnagyobb osztályát — a new yorki 1-ső osztályt — feloszlatták, mert az nem vette tudomásul a központi diktátorok alapszabály ellenes intézkedéseit. Miután a kizárt tagoknak nem adták meg az alkalmat, hogy ügyüket alapszabályszerűen intézzék el, kénytelenek voltak az illetékes hatóságokhoz fordulni és ez a hatóság megállapította, hogy a kizárás alapszabály ellenesen történt és elrendelte a kizárt tagok visszahelyezését. A körmükre koppintott intézőség, hogy a kudarcot könnyebben viselhesse és a veszett fejszének legalább a nyele maradjon a kezükben, azon óhajának teljesítését kérte az Ohio Insurance Departmenttől, hogy a visszahelyett tagok nyilatkozatot Írjanak alá, melyben kötelezik magukat, hogy a “Szövetségről és annak tisztviselőiről” nem fognak “piszkoló” nyilatkozatokat tenni. Kizárt és visszahelyezett tagok, mivel ilyen “piszkolódó” nyilatkozatokat a múltban sem tettek és a jövőben sincs szándékuk tenni, minden lelkifurdalás nélkül aláírták a nyilatkozatot. Megtörtént ugyan és valószínűleg a jövőbe^ is megfog történni, hogy erről a díszes központi diktátorságról beszélve néha a szokottnál jobban megnyomjuk a tollat, amit ők “piszka1,ódásnak” neveznek, ez azonban az ődolguk. Különösen nem nevezhetjük a “Bérmun- kás”-ban írottakat “piszkoló- dásnak” ha elolvassuk az “Ösz- szetartás” idevonatkozó cikkeit, amit ezek az illem csőszök írnak. Nézzük csak hogyan írnak ezek a könnyen megsértődő úriemberek ? Az augusztusi “Összetartás” második oldalán foglalkoznak a szóbanforgó nyilatkozattal és többek között i’y szellemesen enyelegnek: “ . . . néhány szót kell vesztegetnünk a SZÁJASKODÓ lapbizottság margójára”. Majd ismét alább ilyen költőies szavakat használ a “nagy költő: “Röviden feljegyezzük ennek a HAT ZUG és GYÁVA nyilatkozatnak a margójára a következő tényeket”. (Az aláhúzás tőlünk ered) Ezekkel azonban az illemcsőszök még nem fejezték be mondanivalójukat. Ugyancsak az augusztusi “Összetartás” 3-ik oldalán olvassuk ezeket a “szép- irodalmi remekeket”, melyeket Somló főtitkár ur költői ihlettől erősen hajtva vetett papírra: “Jól sejtettük, hogy a ROMBOLÁSBAN MEGÁLLNI NEM TUDÓ TÁRSASÁG, a jó koncok elvesztése miatt FEJÉTVESZ- TETT TÁRSASÁG nem tud megállni a ROMBOLÓ szándék lejtőjén.” “Ennek a társaságnak egyik legszemtelenebb, legerőszakosabb különítménye a rendkívüli konvenciót kiabáló 23-ik osztálybeli KLIKK.” Ugyan ezen cikkben alább pedig a következőket olvassuk: “így kerülnek a vádlottak padjára az ÁLSZERKESZTŐK, KIKOPOTT IWW SZERVEZŐK és minden LÉBEN KANÁL, kimustrált ügynökeik .... Megmentésről mernek beszélni a Szövetségről akkor, amikor a szó használata ALJAS és GONOSZ MERÉNYLET a Szövetség ellen. A 118 százalékos biztonsággal rendelkező Szövetségünk megmentéséről beszélni csak ŐRÜLTEKNEK és GONOSZTEVŐKNEK illik.” A cikket végig olvasva ilyen “disz-szavak” egész garmadáját állíthatnánk össze. Ezek a feltolakodott erkölcsbirák: munkásmozgalmi renegátok, ezek követelik a vérig sértett tagságtól, hogy az ő “becses személyükről” ne nyilatkozzanak “illetlenül”. Hát lehet ezekről “illetlenül” nyilatkozni ? Hát ‘illetlenség” ha a magyar nyelvtan legkriminálisabb szavait alkalmazzák ezen urakkal szemben ? Mooney cserben hagyja Billingset Az IWW központjába , egy terjedelmes levelet hozott a posta. A huszonhárom év óta raboskodó Warren K. Billings- től akit Mooneyval egyszerre és ugyanazon frame-up alapján küldött a californiai osztálybiró- ság életfogytiglani börtönbe. Mindenki által tudott dolog, hogy California állam kormányzója Mooneynak megnyitotta börtöne kapuját úgy, hogy 22 és fél évi raboskodás után visz- sza nyerte szabadságát. Mindannyian visszafojtott lélegzettel vártuk azt a pillanatot, hogy az osztályharc egyik rabja ismét közöttünk lesz és folytatni fogja, a félbe hagyott munkáját és hogy 22 évi raboskodás után az osztályszcxüdarit ástól áthatva, minden igyekezetével azon lesz, hogy a még börtönbe sínylődő Warren K. Billings kiszabadítását fogja előmozdítani. Maga Mooney tette azt a nyilatkozatot amikor elhagyta celláját. “Nem fogok nyugodni addig amig Billings is vissza nem nyeri szabadságát”. Ugylátszik, hogy amióta Mooney szabadon van, mindent elfelejtett, elfelejtette azt is, hogy a forradalmi munkások az egész világon erejükhöz mérten cselekedtek, hogy őt kiszabadítsák, elfeledte ígéretét, hogy társának Billingsnek kiszabadítása érdekében cselekedjen. Erről tesz bizonyságot az a levél, amelyet Billings saját kezűleg irt a cellájából, amelyben megírja, hogy Mooney cserbe hagyta őt teljesen és nem is várhat attól a védelmi bizottságtól semmi néven nevezendő támogatást, amely Mooney ügyét képviselte. Mostan amikor látja, hogy ő egy teljesen “elfelejtett ember” igy azzal a kéréssel fordul» az IWW-hoz is mint más munkásszervezetekhez, hogy lépjenek akcióba az ő kiszabadítása érdekében. Amint írja már Californiába alaku’t is egy ilyen védelmi bizottság és az egész országra ki kell ezt terjeszteni. A fenti sorokból látható, hogy Mooney olyan hírnévre tett szert a hosszú raboskodás után, hogy kiszabadulása után mindenkit cserbe hagyott. Az amerikai munkásosztálynak azonban nem szabad cserbe hagyni az osztályharc egyetlen áldozatát sem és minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy Billings is mielőbb visszakapja szabadságát. Abban a reményben, hogy nem fogja cserbe hagyni osztályát — hanem tényleg fo!ytatni fogja erős meggyőződéssel az osztályharcot, mindaddig amig ezt a rendszert meg nem szüntetjük, mely rendszerben ártatlan munkásembereket az osztálybiróság hamis vádak alapján életfogytiglani börtön büntetéssel sújthat. CLEVELAND FIGYELEM! Az IWW east sidei csoportja e hó 23-án, szombat este 7:30 órai kezdettel i SZEZóN NYITÓ ESTÉT rendez. Ahol be lesz mutatva egy igen szép beszélő fi'm és több szórakozásban lesz része a vendégeknek. Utána tánc. Kérjük a szives pártfogást. Ruhatár jegy 25c. AZ EGYTEMES KONVENCIÓNKRÓL szóló jelentés, lapzártáig nem érkezett be a szerkesztőségbe s igy csak a jövő heti lapszámunkban lesz módunkban, róla terjedelmes jelentésben beszámolni.
