Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-09-23 / 1077. szám

2 oldal ( BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 23. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. HÁBORÚ Vén Európa sokat szenvedett lakossága ismét a legembertele­nebb mészárlás áldozata. Még távolról elképzelni is hátborzon­gató az a vad barbár tömeggyil­kolás, ami ott végbemegy, men­né1. borzasztóbb annak részese lenni; minden percben várni, hogy a repülőgépekről ledobott, vagy ágyukból kilőtt bombák ezreinek melyike adja meg a kegyelem döfést. Az alig három hete tartó há­ború már eddig is több áldoza­tot követelt, mint amire gon­dolni is merészelt valaha az emberiség. Lengyelország több városa teljesen romokban van és a lakosság nagyrésze a ro­mok alatt alussza örök álmát. A menekülésre kevés eshető­ség van. Kímélet nincs senki és semmi irat. Ma nemcsak azok pusztulnak el, akik véletlenül a tüzvonalba kerülnek, hanem tervszerűen a városok legnépe­sebb részeit bombázzák, azon egyszerű céllal, hogy a lakossá­got legyilkol ák. Minden háború az emberiség átka, de a jelen, Hitler gyilkos banditái által irányított hábo­rú kegyetlenségében példátlanul ál!. Különös kéjjel bombázzák a kórházakat, gyermek nevel- déket és játszótereket, ahol tudják, hogy tömegesen vannak betegek és gyermekek. Ily alka­lomkor a kijáratokat gépfegy­verrel fedezik és akiket a bőm bák életben hagytak, azokat a gépfegyverek golyói aratják le, mint a kasza a buzakalászt. Mindez és sok más emberte­len kegyetlenkedés a mai me- chanizá’t háborúnak a termé­szetes következménye. Nem­csak azokat pusztítják, akik felfegyverezve támadni is ké­pesek, hanem nagyobb mérték­ben azok ellen irányítják a tá­madást akik védtelenek és kép­telenek védekezni. Ez azonban nem meglepetésszerü. Hiszen az utóbbi húsz évben minden or­szág legfőbb ipara a háborús készülékek gyártása volt és saj­nos MUNKÁSOK gyártották azokat saját maguk és család­jaik kiirtására. Egy percig sem jutott eszükbe, hogy azok a gyilkoló eszközök mily irtóza­tos pusztítást fognak egyszer végezni soraikban, vagy testvé­reik soraiban. És még ma sem! A “semleges” országokban a muníció gyárak ismét észnélkül termelik a gyilkos eszközöket és a munkások örülnek a “jó keresetnek”. % Tiltakozás a háború ellen se­hol sem hallatszik. A munkás­ságból, mintha teljesen kiha't volna az osztály Szolidaritás, nemzetiségek és “elvek” szerint foglalnak állást a háborúskodó országok mellett. Ahelyett, hogy cselekvéssel foglalnának állást a háború ellen, a néme­tek, vagy lengyelek mellett fog­lalnak állást. Amig a múltban az osztálytudatos munkások minden háború ellenségei vol­tak, ma igazoltnak és szükség­szerűnek tartják a háborút. A jelen vérzivatarban, mint világitó fáklya jelenik meg az IWW kiáltványa; amely, mint 1916-ban úgy a jelenben is ál­lást foglal a kapitalista háború ellen. Az IWW-nak a közelmúlt napokban lezajlott konvenciója ismét elfogadta az 1916 évi konvenció határozati javasla­tát, melyben elitéli a kapitalis­ta háborút és felhivja a mun­kásságot, hogy szervezkedjen a kapitalizmus megdöntésére. Mint minden háborúban, úgy a jelenben is a munkásság csak veszíthet és a nyerő fél a kapi­talizmus. Ne fogjatok fegyvert munkástársaitok ellen! Szer­vezkedjetek az egyetlen forra­dalmi Ipari Szervezetben és a szervezett gazdasági erőtök alá­támasztásával kiáltsátok oda a háború csinálóknak, hogy ED­DIG és NE TOVÁBB! r KÉTFÉLE MÉRTEKKEL A Munkás Betegsegélyző Szö­vetség 1938 évi konvenciója óta a jogtiprások és kizárások egész sora bizonyítja, hogy milyen “demokratikus” intézményt igyekeznek a Szövetség közpon­ti tisztviselői faragni ezen jobb sorsra érdemes egyesületből. A központi tisztviselők több ta­got kizártak a Szövetségből az alapszabályok idevonatkozó pontjainak felrúgásával, azért, mert azok róluk, nekik nemtet­sző módon nyilatkoztak. Tago­kat és osztályokat megrendsza- bályoztak, a Szövetség hivata­los közlönyét tagoktól és osztá­lyoktól megvonták, ha azok a tisztviselőknek nemtetsző véle­ményen voltak. A Szövetség egyik legnagyobb osztályát — a new yorki 1-ső osztályt — fel­oszlatták, mert az nem vette tudomásul a központi diktátorok alapszabály ellenes intézkedé­seit. Miután a kizárt tagoknak nem adták meg az alkalmat, hogy ügyüket alapszabályszerű­en intézzék el, kénytelenek vol­tak az illetékes hatóságokhoz fordulni és ez a hatóság meg­állapította, hogy a kizárás alap­szabály ellenesen történt és el­rendelte a kizárt tagok vissza­helyezését. A körmükre koppin­tott intézőség, hogy a kudarcot könnyebben viselhesse és a ve­szett fejszének legalább a nyele maradjon a kezükben, azon óha­jának teljesítését kérte az Ohio Insurance Departmenttől, hogy a visszahelyett tagok nyilatko­zatot Írjanak alá, melyben köte­lezik magukat, hogy a “Szövet­ségről és annak tisztviselői­ről” nem fognak “piszkoló” nyi­latkozatokat tenni. Kizárt és visszahelyezett ta­gok, mivel ilyen “piszkolódó” nyilatkozatokat a múltban sem tettek és a jövőben sincs szán­dékuk tenni, minden lelkifurda­lás nélkül aláírták a nyilatkoza­tot. Megtörtént ugyan és való­színűleg a jövőbe^ is megfog történni, hogy erről a díszes központi diktátorságról beszél­ve néha a szokottnál jobban megnyomjuk a tollat, amit ők “piszka1,ódásnak” neveznek, ez azonban az ődolguk. Különösen nem nevezhetjük a “Bérmun- kás”-ban írottakat “piszkoló- dásnak” ha elolvassuk az “Ösz- szetartás” idevonatkozó cikke­it, amit ezek az illem csőszök írnak. Nézzük csak hogyan ír­nak ezek a könnyen megsértődő úriemberek ? Az augusztusi “Összetartás” második oldalán foglalkoznak a szóbanforgó nyilatkozattal és többek között i’y szellemesen enyelegnek: “ . . . néhány szót kell veszte­getnünk a SZÁJASKODÓ lap­bizottság margójára”. Majd is­mét alább ilyen költőies szava­kat használ a “nagy költő: “Rö­viden feljegyezzük ennek a HAT ZUG és GYÁVA nyilatkozat­nak a margójára a következő tényeket”. (Az aláhúzás tőlünk ered) Ezekkel azonban az illemcső­szök még nem fejezték be mon­danivalójukat. Ugyancsak az augusztusi “Összetartás” 3-ik oldalán olvassuk ezeket a “szép- irodalmi remekeket”, melyeket Somló főtitkár ur költői ihlet­től erősen hajtva vetett papír­ra: “Jól sejtettük, hogy a ROM­BOLÁSBAN MEGÁLLNI NEM TUDÓ TÁRSASÁG, a jó koncok elvesztése miatt FEJÉTVESZ- TETT TÁRSASÁG nem tud megállni a ROMBOLÓ szándék lejtőjén.” “Ennek a társaságnak egyik legszemtelenebb, legerőszako­sabb különítménye a rendkívüli konvenciót kiabáló 23-ik osz­tálybeli KLIKK.” Ugyan ezen cikkben alább pe­dig a következőket olvassuk: “így kerülnek a vádlottak pad­jára az ÁLSZERKESZTŐK, KI­KOPOTT IWW SZERVEZŐK és minden LÉBEN KANÁL, ki­mustrált ügynökeik .... Meg­mentésről mernek beszélni a Szövetségről akkor, amikor a szó használata ALJAS és GO­NOSZ MERÉNYLET a Szövet­ség ellen. A 118 százalékos biz­tonsággal rendelkező Szövetsé­günk megmentéséről beszélni csak ŐRÜLTEKNEK és GO­NOSZTEVŐKNEK illik.” A cikket végig olvasva ilyen “disz-szavak” egész garmadá­ját állíthatnánk össze. Ezek a feltolakodott erkölcsbirák: mun­kásmozgalmi renegátok, ezek követelik a vérig sértett tag­ságtól, hogy az ő “becses sze­mélyükről” ne nyilatkozzanak “illetlenül”. Hát lehet ezekről “illetlenül” nyilatkozni ? Hát ‘illetlenség” ha a magyar nyelv­tan legkriminálisabb szavait al­kalmazzák ezen urakkal szem­ben ? Mooney cserben hagyja Billingset Az IWW központjába , egy terjedelmes levelet hozott a posta. A huszonhárom év óta raboskodó Warren K. Billings- től akit Mooneyval egyszerre és ugyanazon frame-up alapján küldött a californiai osztálybiró- ság életfogytiglani börtönbe. Mindenki által tudott dolog, hogy California állam kormány­zója Mooneynak megnyitotta börtöne kapuját úgy, hogy 22 és fél évi raboskodás után visz- sza nyerte szabadságát. Mind­annyian visszafojtott lélegzet­tel vártuk azt a pillanatot, hogy az osztályharc egyik rabja is­mét közöttünk lesz és folytatni fogja, a félbe hagyott munká­ját és hogy 22 évi raboskodás után az osztályszcxüdarit ástól áthatva, minden igyekezetével azon lesz, hogy a még börtönbe sínylődő Warren K. Billings ki­szabadítását fogja előmozdíta­ni. Maga Mooney tette azt a nyilatkozatot amikor elhagyta celláját. “Nem fogok nyugodni addig amig Billings is vissza nem nyeri szabadságát”. Ugylátszik, hogy amióta Moo­ney szabadon van, mindent el­felejtett, elfelejtette azt is, hogy a forradalmi munkások az egész világon erejükhöz mérten cselekedtek, hogy őt kiszabadít­sák, elfeledte ígéretét, hogy társának Billingsnek kiszabadí­tása érdekében cselekedjen. Erről tesz bizonyságot az a levél, amelyet Billings saját ke­zűleg irt a cellájából, amelyben megírja, hogy Mooney cserbe hagyta őt teljesen és nem is várhat attól a védelmi bizott­ságtól semmi néven nevezendő támogatást, amely Mooney ügyét képviselte. Mostan ami­kor látja, hogy ő egy teljesen “elfelejtett ember” igy azzal a kéréssel fordul» az IWW-hoz is mint más munkásszervezetek­hez, hogy lépjenek akcióba az ő kiszabadítása érdekében. Amint írja már Californiába alaku’t is egy ilyen védelmi bi­zottság és az egész országra ki kell ezt terjeszteni. A fenti sorokból látható, hogy Mooney olyan hírnévre tett szert a hosszú raboskodás után, hogy kiszabadulása után mindenkit cserbe hagyott. Az amerikai munkásosztálynak azonban nem szabad cserbe hagyni az osztályharc egyetlen áldozatát sem és minden erőnk­kel azon kell legyünk, hogy Billings is mielőbb visszakapja szabadságát. Abban a remény­ben, hogy nem fogja cserbe hagyni osztályát — hanem tényleg fo!ytatni fogja erős meggyőződéssel az osztályhar­cot, mindaddig amig ezt a rend­szert meg nem szüntetjük, mely rendszerben ártatlan munkás­embereket az osztálybiróság ha­mis vádak alapján életfogytig­lani börtön büntetéssel sújthat. CLEVELAND FIGYELEM! Az IWW east sidei csoport­ja e hó 23-án, szombat este 7:30 órai kezdettel i SZEZóN NYITÓ ESTÉT rendez. Ahol be lesz mutat­va egy igen szép beszélő fi'm és több szórakozásban lesz része a vendégeknek. Utána tánc. Kérjük a szives pártfogást. Ruhatár jegy 25c. AZ EGYTEMES KONVEN­CIÓNKRÓL szóló jelentés, lap­zártáig nem érkezett be a szer­kesztőségbe s igy csak a jövő heti lapszámunkban lesz mó­dunkban, róla terjedelmes je­lentésben beszámolni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom