Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-26 / 1073. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 2. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Beszéljünk az IWW-ról ' Irta: G. BAKOS Előfizetni árak: Subscription Rate«: évre ..................— $2.00 One Year __________$2.00 félévre ....................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám _<-a ____ 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél. 3c____Bundle Ordere . _____3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. 0. Entered as seer ,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nagy feladatok előtt Azok a magyarajku ipari forradalmárok, akiknek utolsó dollárjait és megélhetési lehetőségét még nem fosztotta ki a tartós gazdasági válság: akik nem estek letargiába és nem szűntek meg aktivizálni a legszebb, legideálisabb forradalmi eszmékért: mikorra e sorokat olvassák, már utrakészen állanak a clevelandi országos értekezletre. Az elmúlt tizenkét év óta, minden évben megszakítás nélkül tartjuk értekezleteinket, amelyek mindegyikének meg volt a maga nagy és fontos, a megoldásra váró feladata. Semhogy köny- nyebb volna helyzetünk és mozgalmunk, lapunk problémái, megoldásra váró feladataink kevesebbedtek volna, — nézzünk szembe a tényekkel — súlyosbodtak. Két évvel ezelőtt, úgy alakult a helyzet, hogy gyökeres orvoslásait, állandó, fizetett alkalmazott megoldásával hajtotta végre a konvenció. Leginkább a nagy gazdasági válság, de nem kis részben az emberek fáradtsága és a világkrizis nyomasztó hatása következtében, ismét uj állomáshoz érkezett el mozgalmunk és a jövő vasárnapi értekezletünknek nemcsak az alaposan felhalmozódott nyomdai tartozások likvidálására kell megtalálni a megoldást, de arra is, hogy lapunkat rendes nyolc oldalas terjedelmében, állandó anyagi zavaroktól mentesítve megjelentessük és jövőjét biztosítsuk. E feladatok megoldásával foglalkozott a rendkivüli lapbizottsági gyűlés is, amelynek egyöntetű határozata értelmében, a megoldási lehetőségek és javaslatokat a konvenció asztalára fogja tenni, hogy azok fölött mozgalmi életünk óta, a legfelelő- sebb testület, az össztagságunk képviselete hozza meg a végleges döntést. Az állandó fizetett alkalmazott rendszerről való letérés — legalább is ideiglenesen — az egyik javaslatunk, melynek útját a szerkesztő munkástárs maga egyengette az által, hogy hat héttel ezelőtt bejelentette, hogy a laptól megválni készül és ennek értelmében beadta lemondását. Munkástársainkat, e mozgalmunk életében tartozó szoros belügyünk nem találja a konvenciót készületlenül. A lapbizottság havi jelentés utján, már bejelentette az össztagságnak és javaslatokat, az üggyel való alapos foglalkozást kért. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a feladatok súlyosak, több- rendbeliek, de nem megoldhatatlanok. Egész, hozzáértő emberek, minden áldozatra kész forradalmárok, akikből értekezletünk összetevődik, képesek és rátermettek kell legyenek ilyesmire. Mi, akik az országos aktivitás ütőerén tartjuk kezünket ál- landóaon, legjobban tudjuk, hogy az ernyedő és pusztuló Amerikai-Magyar életben sem érkeztünk még el odáig, hogy propaganda mozgalmunk és annak bátor harcias szócsövének, a Bérmunkásnak feladásáról kellene beszélgetnünk. Néhány nap hijján, huszonnyolc esztendő óta végezzük már mi ezt a munkát és amennyiben sok jó öreg harcos kidőlt mellőlünk, még mindig úgy érezzük, hogy vagyunk elegen ahhoz, hogy a kellőképpen elosztott terheket elviseljük. Más lapra tartozik viszont az, hogy akarjuk-e? Mert ettől függ minden megoldási lehetőség. Mert amellett, hogy nem tanácsos, igazságtalan is volna minden terhet azokra rárakni, akik panaszok nélkül ma is végzik. Az IWW-ban tanult forradalmi tudatunk és fegyelmezettségünk, valamennyiünket felvértezett és meggyőzött a munka arányos megosztásának és a reánk eső részeknek az elvégzésére. A nagy feladatok megoldásának ez a tulajdonképpeni kulcsa. Mert ha lesznek elegen munkástársaink, akik akár személyesen akár megbízatás utján a közös munkák, közös terheinek viselésére vállalkoznak, akkor már előre úgy könyvelhessük el közeledő értekezletünk munkáját, mint amely sikerrel oldotta meg feladat^. Ha havijelentésünkben proponált tervezeteinket csak részben is végrehajtották a konvenció előtt és elhozzák a delegátusok azon összegeket a konvenció asztalára, amelynek adósságmentesen kellene elindítsák az újonnan megválasztott lapbizottságot, ez garanciát nyújtana arra is ,hogy meg van mozgalmunkban az az életerő és életképesség, amely a folytonosságnak záloga és biztosítéka. E kérdések és feladatok megoldásáról az értekezlet jegyzőkönyve fog tanúskodni és az idejét betöltő lapbizottság, a helyzet komolyságának magaslatán üdvözli az értekezletet. Egyik munkástársam felvetette a kritika kérdését, amelynek megindítását a Bérmunkásban javasolja. Jóakaratu kritikának egy munkáslapban mindenkor helye van, de annak építőnek kell lenni. Egy olyan szervezet, mint az IWW, kritika nélkül el sem volna képzelhető. Az IWW, tanul a múltak ese- ményeibő , a mindennapi harcaiban gyümölcsöztetni törekszik a múltak tapasztalatait, de a jövőt sohasem téveszti szem elől. Kiszabott útja az osztályharc, amelynek utolsó küzdelme, a bérrendszer eltörlése kell legyen. Az IWW, nem egyes csoportok, nem is egyes emberek szervezete. Benne az összesség érdeke kell érvényesüljön. Ha és amikor olyan eset adja elő magát — amelytől egyetlen szervezet sem mentes — hogy egyes csoportok nem vetik magukat alá a többség érdekeinek és akaratának, hkkor az IWW leoperálja testéről az ilyen f attyuha j tásokat. Az 1914-ben elindított világmészárlás idejében, a munkásszervezetek mindegyike behódolt az imperialista tőkéseknek, az IWW-n kívül. Európában, a háború nyomán forradalmak törtek ki, melyekben egyes egyének nagyszerű hitett tettek forradalmi felkészültségük és elszántságuk mellett, de viszont a szervezetek arról tettek tanúbizonyságot, hogy a történelmi leckét nem tanulták meg és feladatuk végrehajtására képtelenek. Az eltemetett és sirbadöntött munkásmozgalomnak, Sztálin és Hitler együtt szolgáltatják a gyászmisét és sajnos, de ezen események kapcsán is a szigorú IWW kritika nyert százpercentes beigazolást. Nincsen a világon még egy olyan tisztamultu szervezet, mint az IWW. Nincsen még egy olyan szervezet, amely 34 éven keresztül, annyira és olyan kifogástalanul állotta volna meg helyét az osztályharcban mint az IWW. Bár igaz, hogy a szervezet tagsága folyton változik és számarányban, hol apad, hol emelkedik. De a tenger vize sincsen egy szinten. Az is dagad és apad, ám legjobb ismerői sem mernék állítani, hogy az apály idején veszélytelen. Az IWW, a tőkésekkel való mindennapi harcot elengedhetetlenül szükségesnek tartja. A dolgozók életszínvonalát ezen keresztül igyekszik felemelni. A mindennapi harcokon keresztül edzi és forradalmositja a munkásokat. Egy-egy sztrájk, forradalmi gyakorlat, nagyobb és hatalmasabb ütközetekre, majd a társadalmi forradalomra. Az olyan hadsereg, amely sohasem gyakorlatozik, nem is nyerhet csatát. Az IWW, soha nem szűnő harcokon keresztül készül és készíti elő a proletári- átust, nagy társadalmi feladatának végrehajtására, a termelő eszközök lefoglalására és a termelés tovább folytatására, amikor a bérrendszer már elpusztult. Három csillagban összpontosul vezérelvünk: Szervezés*, Nevelés*, Felszabadulás*. Harcokban és küzdelmekben megtépázott forradalmi zászlókon, e három csillag ma fényesebben ragyog mint valaha. A szervezés és nevelés egymástól elválaszthatatlanok. Egymást mindig ki kell egészitség. Mit érne az olyan szervezet, amely nem nevel? És mit ér az olyan nevelés, amelynek nem fakad szervezés a nyomában? De minek szerveznénk és mire nevelnénk ha nem arra, hogy a robotoso- kat oly erőgyűjtésre ösztökéljük, amelynek gyakorlása közben az egész világ robotosai felszabadulnak és megteremtik az emberiség, szabad, boldog, kizsákmányolásmentes társadalmát! Lapunk és mozgalmunk mindenkor elbírja és el is kell tűrje a kritikát. Ebben a szellemben sohasem ártunk, csak használunk egymásnak is, mozgalmunknak is. Ez kell vezéreljen valamennyiünket és amennyiben kritikánk ezt szolgálja, minden időben helyénvaló és kívánatos is! P A C N I K Az iskolai dolgozatokra ejtett téntafoltokat, pacninak is szokták nevezni. Ez jut eszünkbe, amidőn el-el mosolyogjuk magunkat, a Munkás Betegse- gélyző Szövetség kutyaszorítóba került tisztikarának a szemétlapokban elhelyezett cikkein. Egyik ilyen cikk szerint, Wiener Andornak egy ÖLTÖNY RUHÁT is vett valamikor a Szövetség . . . Hát ha ez igaz volna, még akkor sem kellene miatta • szégyenkeznünk. Hiszen Wiener Andor annyit és oly sokat dolgozott INGYEN a Szövetségért, hogy ha díjmentes munkája közben egy kicsit lerongyolódott volna ? — ami még eddig nem fordult elő — csak emberi kötelességet teljesítettek volna azok, akik ezért felöltöztetik. Sebaj! Akik ilyen marhaságokkal mernek lapokban kijönni, azoknak nem öltönyt, hanem hátulgombolós nadrágot kellene viselni. Úgy hírlik, hogy Vlasits munkástársunk leleplező cikke miatt, a clevelandi sajtó varangy nagyon méltatlankodik. Mint mondja, Vlasits munkástárs akkor jött ki ezzel a dologgal, amikor Konta Sándor már régen meghalt. Ha a varangy is olyan szívességet tenne az amerikai magyarságnak, hogy egy kicsit örökre eltűnne az élők sorából és megszűnne kuruttyolni, akkor feleslegessé vállnék ronda nevével és csúnya szerepével való foglalkozásunk és a mocsár is megszabadulna egy hidegvérű apró hüllőtől.
