Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-08-26 / 1073. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 szeptember 2. BÉR MUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE I. W. W. Beszéljünk az IWW-ról ' Irta: G. BAKOS Előfizetni árak: Subscription Rate«: évre ..................— $2.00 One Year __________$2.00 félévre ....................... 1.00 Six Months _________ 1.00 Egyes szám _<-a ____ 5c Single Copy ________ 5c _____Csomagos rendelésnél. 3c____Bundle Ordere . _____3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd„ Cleveland. 0. Entered as seer ,id-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Nagy feladatok előtt Azok a magyarajku ipari forradalmárok, akiknek utolsó dollárjait és megélhetési lehetőségét még nem fosztotta ki a tartós gazdasági válság: akik nem estek letargiába és nem szűn­tek meg aktivizálni a legszebb, legideálisabb forradalmi eszmék­ért: mikorra e sorokat olvassák, már utrakészen állanak a cle­velandi országos értekezletre. Az elmúlt tizenkét év óta, minden évben megszakítás nélkül tartjuk értekezleteinket, amelyek mindegyikének meg volt a ma­ga nagy és fontos, a megoldásra váró feladata. Semhogy köny- nyebb volna helyzetünk és mozgalmunk, lapunk problémái, meg­oldásra váró feladataink kevesebbedtek volna, — nézzünk szem­be a tényekkel — súlyosbodtak. Két évvel ezelőtt, úgy alakult a helyzet, hogy gyökeres or­voslásait, állandó, fizetett alkalmazott megoldásával hajtotta végre a konvenció. Leginkább a nagy gazdasági válság, de nem kis részben az emberek fáradtsága és a világkrizis nyomasztó hatása követ­keztében, ismét uj állomáshoz érkezett el mozgalmunk és a jövő vasárnapi értekezletünknek nemcsak az alaposan felhalmozódott nyomdai tartozások likvidálására kell megtalálni a megoldást, de arra is, hogy lapunkat rendes nyolc oldalas terjedelmében, állan­dó anyagi zavaroktól mentesítve megjelentessük és jövőjét biz­tosítsuk. E feladatok megoldásával foglalkozott a rendkivüli lapbi­zottsági gyűlés is, amelynek egyöntetű határozata értelmében, a megoldási lehetőségek és javaslatokat a konvenció asztalára fogja tenni, hogy azok fölött mozgalmi életünk óta, a legfelelő- sebb testület, az össztagságunk képviselete hozza meg a végle­ges döntést. Az állandó fizetett alkalmazott rendszerről való letérés — legalább is ideiglenesen — az egyik javaslatunk, melynek útját a szerkesztő munkástárs maga egyengette az által, hogy hat hét­tel ezelőtt bejelentette, hogy a laptól megválni készül és ennek értelmében beadta lemondását. Munkástársainkat, e mozgalmunk életében tartozó szoros belügyünk nem találja a konvenciót készületlenül. A lapbizott­ság havi jelentés utján, már bejelentette az össztagságnak és javaslatokat, az üggyel való alapos foglalkozást kért. Hangsúlyozni kívánjuk, hogy a feladatok súlyosak, több- rendbeliek, de nem megoldhatatlanok. Egész, hozzáértő emberek, minden áldozatra kész forradalmárok, akikből értekezletünk összetevődik, képesek és rátermettek kell legyenek ilyesmire. Mi, akik az országos aktivitás ütőerén tartjuk kezünket ál- landóaon, legjobban tudjuk, hogy az ernyedő és pusztuló Ame­rikai-Magyar életben sem érkeztünk még el odáig, hogy propa­ganda mozgalmunk és annak bátor harcias szócsövének, a Bér­munkásnak feladásáról kellene beszélgetnünk. Néhány nap hijján, huszonnyolc esztendő óta végezzük már mi ezt a munkát és amennyiben sok jó öreg harcos kidőlt mellő­lünk, még mindig úgy érezzük, hogy vagyunk elegen ahhoz, hogy a kellőképpen elosztott terheket elviseljük. Más lapra tartozik viszont az, hogy akarjuk-e? Mert ettől függ minden megoldási lehetőség. Mert amellett, hogy nem ta­nácsos, igazságtalan is volna minden terhet azokra rárakni, akik panaszok nélkül ma is végzik. Az IWW-ban tanult forradalmi tudatunk és fegyelmezettsé­günk, valamennyiünket felvértezett és meggyőzött a munka ará­nyos megosztásának és a reánk eső részeknek az elvégzésére. A nagy feladatok megoldásának ez a tulajdonképpeni kulcsa. Mert ha lesznek elegen munkástársaink, akik akár személyesen akár megbízatás utján a közös munkák, közös terheinek viselésére vállalkoznak, akkor már előre úgy könyvelhessük el közeledő ér­tekezletünk munkáját, mint amely sikerrel oldotta meg feladat^. Ha havijelentésünkben proponált tervezeteinket csak rész­ben is végrehajtották a konvenció előtt és elhozzák a delegátu­sok azon összegeket a konvenció asztalára, amelynek adósság­mentesen kellene elindítsák az újonnan megválasztott lapbizott­ságot, ez garanciát nyújtana arra is ,hogy meg van mozgal­munkban az az életerő és életképesség, amely a folytonosságnak záloga és biztosítéka. E kérdések és feladatok megoldásáról az értekezlet jegy­zőkönyve fog tanúskodni és az idejét betöltő lapbizottság, a hely­zet komolyságának magaslatán üdvözli az értekezletet. Egyik munkástársam felve­tette a kritika kérdését, amely­nek megindítását a Bérmunkás­ban javasolja. Jóakaratu kriti­kának egy munkáslapban min­denkor helye van, de annak épí­tőnek kell lenni. Egy olyan szervezet, mint az IWW, kriti­ka nélkül el sem volna képzelhe­tő. Az IWW, tanul a múltak ese- ményeibő , a mindennapi harca­iban gyümölcsöztetni törekszik a múltak tapasztalatait, de a jövőt sohasem téveszti szem elől. Kiszabott útja az osztály­harc, amelynek utolsó küzdel­me, a bérrendszer eltörlése kell legyen. Az IWW, nem egyes csopor­tok, nem is egyes emberek szer­vezete. Benne az összesség ér­deke kell érvényesüljön. Ha és amikor olyan eset adja elő ma­gát — amelytől egyetlen szer­vezet sem mentes — hogy egyes csoportok nem vetik ma­gukat alá a többség érdekeinek és akaratának, hkkor az IWW leoperálja testéről az ilyen f attyuha j tásokat. Az 1914-ben elindított világ­mészárlás idejében, a munkás­szervezetek mindegyike behó­dolt az imperialista tőkéseknek, az IWW-n kívül. Európában, a háború nyomán forradalmak törtek ki, melyekben egyes egyének nagyszerű hitett tet­tek forradalmi felkészültségük és elszántságuk mellett, de vi­szont a szervezetek arról tet­tek tanúbizonyságot, hogy a történelmi leckét nem tanulták meg és feladatuk végrehajtásá­ra képtelenek. Az eltemetett és sirbadöntött munkásmozgalom­nak, Sztálin és Hitler együtt szolgáltatják a gyászmisét és sajnos, de ezen események kap­csán is a szigorú IWW kritika nyert százpercentes beigazolást. Nincsen a világon még egy olyan tisztamultu szervezet, mint az IWW. Nincsen még egy olyan szervezet, amely 34 éven keresztül, annyira és olyan ki­fogástalanul állotta volna meg helyét az osztályharcban mint az IWW. Bár igaz, hogy a szer­vezet tagsága folyton változik és számarányban, hol apad, hol emelkedik. De a tenger vize sin­csen egy szinten. Az is dagad és apad, ám legjobb ismerői sem mernék állítani, hogy az apály idején veszélytelen. Az IWW, a tőkésekkel való mindennapi harcot elengedhe­tetlenül szükségesnek tartja. A dolgozók életszínvonalát ezen keresztül igyekszik felemelni. A mindennapi harcokon keresz­tül edzi és forradalmositja a munkásokat. Egy-egy sztrájk, forradalmi gyakorlat, nagyobb és hatalmasabb ütközetekre, majd a társadalmi forradalom­ra. Az olyan hadsereg, amely sohasem gyakorlatozik, nem is nyerhet csatát. Az IWW, soha nem szűnő harcokon keresztül készül és készíti elő a proletári- átust, nagy társadalmi felada­tának végrehajtására, a terme­lő eszközök lefoglalására és a termelés tovább folytatására, amikor a bérrendszer már el­pusztult. Három csillagban összponto­sul vezérelvünk: Szervezés*, Nevelés*, Felszabadulás*. Har­cokban és küzdelmekben megté­pázott forradalmi zászlókon, e három csillag ma fényesebben ragyog mint valaha. A szerve­zés és nevelés egymástól elvá­laszthatatlanok. Egymást min­dig ki kell egészitség. Mit érne az olyan szervezet, amely nem nevel? És mit ér az olyan neve­lés, amelynek nem fakad szer­vezés a nyomában? De minek szerveznénk és mire nevelnénk ha nem arra, hogy a robotoso- kat oly erőgyűjtésre ösztökél­jük, amelynek gyakorlása köz­ben az egész világ robotosai fel­szabadulnak és megteremtik az emberiség, szabad, boldog, ki­zsákmányolásmentes társadal­mát! Lapunk és mozgalmunk min­denkor elbírja és el is kell tűrje a kritikát. Ebben a szellemben sohasem ártunk, csak haszná­lunk egymásnak is, mozgal­munknak is. Ez kell vezéreljen valamennyiünket és amennyi­ben kritikánk ezt szolgálja, minden időben helyénvaló és kí­vánatos is! P A C N I K Az iskolai dolgozatokra ej­tett téntafoltokat, pacninak is szokták nevezni. Ez jut eszünk­be, amidőn el-el mosolyogjuk magunkat, a Munkás Betegse- gélyző Szövetség kutyaszorító­ba került tisztikarának a sze­métlapokban elhelyezett cikke­in. Egyik ilyen cikk szerint, Wiener Andornak egy ÖLTÖNY RUHÁT is vett valamikor a Szövetség . . . Hát ha ez igaz volna, még akkor sem kellene miatta • szégyenkeznünk. Hiszen Wiener Andor annyit és oly so­kat dolgozott INGYEN a Szö­vetségért, hogy ha díjmentes munkája közben egy kicsit le­rongyolódott volna ? — ami még eddig nem fordult elő — csak emberi kötelességet teljesítet­tek volna azok, akik ezért fel­öltöztetik. Sebaj! Akik ilyen marhasá­gokkal mernek lapokban kijön­ni, azoknak nem öltönyt, hanem hátulgombolós nadrágot kellene viselni. Úgy hírlik, hogy Vlasits munkástársunk leleplező cikke miatt, a clevelandi sajtó va­rangy nagyon méltatlankodik. Mint mondja, Vlasits munkás­társ akkor jött ki ezzel a do­loggal, amikor Konta Sándor már régen meghalt. Ha a varangy is olyan szí­vességet tenne az amerikai ma­gyarságnak, hogy egy kicsit örökre eltűnne az élők sorából és megszűnne kuruttyolni, ak­kor feleslegessé vállnék ronda nevével és csúnya szerepével való foglalkozásunk és a mo­csár is megszabadulna egy hi­degvérű apró hüllőtől.

Next

/
Oldalképek
Tartalom