Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-08-05 / 1070. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 augusztus 5. SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. ENNEK AZ ÉRDEKES sokoldalú és a szobanforgó kérdéseket a legkülönbözőbb oldalakról megvilágító értekezéseknek utolsó fejezetéhez elérkeztünk és a sorozat kimerítésével, a szerkesztő válaszával befejezzük. A proletáriátus helyzetét termelő volta, osztályszerepe és osztályhelyzete határozza meg. Pártok, vélemények, nézetek szerinti tömörülése, még ha megvalósítható volna, akkor is helytelen. S mert az eddigi gva korlati tapasztalat az ilyesminek megvalósulási lehetőségére rácáfol, proletár tömörülés pártok szerint nem lehetséges és a “PROLETÁR DIKTATÚRA” nem más mint torzelnevezés: fából vaskarika. Tehát PROLETÁR DIKTATÚRÁVAL, nemcsak PÁRTDIKTATURA, de semilyen pártmaszlag nem egyeztethető össze! 3 — KIALAKULHAT-E A PROLETÁR ÁLLAM A BÉRRENDSZER ALAPJÁN PÁRT-ÁLLAM ELLENŐRZÉSÉBEN? MIBEN ÁLL A KAPITALIZMUS MEGDÖNTÉSE? 1 — MEGVALÓSÍTOTTA E A BOLSEVIKI FORRADALOM PROLETÁR CÉLKITŰZÉSEIT? Ha röviden akarnánk válaszolni az első kérdésre, egyetlen egyszavas mondattal elintézhetnénk —. NEM! Tíz, az egy arányban ugyanezt válaszolták azok a kapacitások is, akik a “Modern Quarterly” felszólításának eleget tenni igyekeztek. Történetesen, mi már jóval a bolseviki forradalom előtt szerves részét alkottuk a munkásmozgalomnak és harcoltunk annak leszélsőbb baloldaAz orosz forradalom huszadik évfordulójától, ha visszatekintünk az 1917-es kezdethez, látni van alkalmunk, hogy milyen utat futott be és hová kanyarodott el kiadott első jelszavától, a MINDEN HATALMAT A MUNKÁSOKNAK-tól. Nagy megerőltetést kíván tőlünk — bérmunkásoktól — a pártatlanság oly magaslatára emelkedés, hogy egyének és személyektől függetlenül, csupán a történelmész szemszögéből bíráljuk a lezajlott eseményeket és ne jajditsuk fel a világ letiport proletáriátusának fájdalmát, amely mindenkibe belenyilallik, aki arra a csúfos cserbe hagyásra gondol ami az orosz bürokratákon keresztül a világ munkásságát érte. Nem! nem! nem! Dehogy is valósította meg az orosz forraNem! —■ De mindjárt a bevezetésnél szükségképpen tisztáznunk kell magát a kérdést úgy, hogy a proletáriátus táborát éles határvonallal, minden párttól elválasszuk. A proletár meghatározás, nem vélemény és elvi különbségeken sem pedig vélemény és elvi csoportosulásokon nyugszik! Egy, vagy a világ valamennyi proletrja, társadalmi helyzete és társadalmi tevékenysége folytán, tartozik a proletáriátus táborába. Nem azért, mert HISZ benne, de akkor is proletár — mint bérért dolgozó — ha tagadja! Osztályjellegünket, együvé tartozandó- ságunkat, nem vélemény, nem hit, nem elv hanem kizárólag az határozza meg, hogy fizikai, vagy szellemi MUNKÁSOK vagyunk ! Ha tehát az volna a feltett kérdés például, hogy mint a társadalom kizárólagos építői, fentartói, hasznos tagjai, mint abszolút TÖBBSÉG akarunk-e DIKTÁLNI ? habozás nélkül Ián az osztályharc első vonalában. Arra sincsen szükségünk e kérdés megválaszolásánál és érveink alátámasztásához, hogy könyvekbe temetkezzünk és a történelmi adatokat kutassuk, vagy nagyobb kapacitásokra hivatkozzunk. Mert egy egészségesen működő munkásagy akármelyik rekeszéből, a visszaemlékezések és történések egész garmadáját ki lehet pattintani, amelyek mindegyike negativ választ adhat e kérdésre. dalom proletár célkitűzéseit . . Fordék és a General Motors Co. mozgó munkapadjai, a francia Bedeaux rendszer és az orosz Stachanovizmusban, legfeljebb csak azok az intellektuellek, pártélősdik és bürokraták látnak különbséget ,akik nem kóstolták meg, akik nem szorultak arra, hogy mellette keressék meg verítékkel a kenyerüket. Mi, akik fentartás és habozás nélkül üdvözöltük az orosz forradalmat 1917-ben, jól emlékszünk rá, hogy célkitűzése nem a Stachanovizmus volt, amint, hogy az amerikai forradalm’ proletáriátusnak sem célkitűzése az, hogy olyan uj rendszert teremtsen, melyben a speed-up nagyobb, a kizsákmányolás embertelenebb és a javakból részesedés aránytalanabb lesz, mint a kapitalizmus alatt! igennel felelhetünk! S ha ez volna a proletár diktatúra? akkor százszázalékosan hinnénk is benne . . . Viszont az ilyen diktatúrának puszta gondolata borzalommal tölti el a proletáriátus táborán kívül esők minden rétegét! Nemcsak a kapitalista politikusok hadát, de azokat az úgynevezett forradalmárokat is, akik a rosszul keresztelt, “proletár, munkás, szo- ciálista, kommunista” pártoknak a vezérei. Mert amennyiben az ilyen vezérek hívei a “proletár diktatúrának”, valamennyien azt akarják — és alkalmilag gyakorolják is — hogy a proletáriátus NEVÉBEN ők legyenek a DIKTÁLOK ÉS DIKTÁTOROK. Proletár diktatúra, még nem volt sehol — Oroszországban sem — és addig nem is lesz, amig a szervezett proletáriátus eléri nagykorúságát és szervezett akaratát rákényszeríti a társadalom kisebbségi osztály tagjaira, az osztályok megszüntetése által. Ha e két részből álló kérdések közül az elsőre igennel felelnénk, akkor nem volnánk forradalmi ipari unionisták. Akik feltették bizonyára nem azok. Sőt azt is elárulják, hogy nem ismerik a bérendszeren felépült kapitalista társadalmat; az államot és annak szerepkörét minden nagykorú voltuk ellenére, úgy kezelik, mint iskolá gyermekek. Korunkban, a termelési rendszer változása és tökéletesedése folytán, az állam szerepe is átváltozott. A kapitalista rendszer kibontakozásának idejében, az államnak, mint politikai irány itó szervnek az a szerep jutott, amelyet részben a feudalizmustól örökölt és más részben a kialakult és forradalom nyertes uj tőkés osztály neki j uttatott. Ahogy gyöngült a feudalizmus, vagy a viszonyok kényszerítő hatása következtében mind nagyobb mértékben bele olvadt a géptermelés felett rendelkező és ellenőrzést gyakorló tőkés osztályba, úgy' változott és alakult át az állam szerepe és funkciója is. A modern ipari országokban, fokozatosan megszűnik mint egyeztető szerv az osztályok között és átalakul, mint az egyosztály — az elnyomók osztályának — uralmi kifejezője, politikai cselédje, vagy ha már mindenképpen azt szeretnék, hogy a szebb frazioló- giát használjuk, — az uralkodó osztály végrehajtó bizottsága. Nem szeretnénk, hogy válaszunk tulhosszura nyúljon. Átvágunk tehát és elkerüljük a tudományos ipari unionizmus társadalom tervezetének ismertetését és bemutatást, mely ; termelés és szétosztás, valamint a törvénykézés és közigazgatás modern szerkezetében, a politikai államnak nem ád helyet. De, hogy e tervezet valóban mikor kerül a gyakorlati megvalósulásba? azt sem kivánjuk jósolgatni. Annyi azonban bizonyos, hogy a kapitalista rendszertől addig nem szabadulunk meg, amig bérmunka lesz bármelyik országban. Az állam, a kapitalista rendszernek kelléke, mint egy vasöntödének a vas. BÉRRENDSZER KIZSÁKMÁNYOLÁS és e kettőnek az ÁLLAMÁLTALI TÖRVÉNYESI- TÉSE úgy tartozik a kapitalizmushoz, mint a katekizmusba a szentháromság! “Az Atya, Fiú és Szentlélek”-ből, ha za egyiket kivesszük, akkor nem nevezhetjük Szentháromságnak! Személyi összetételében karakterében, jellemében, sok változáson ment keresztül az állam. De szerkezete megmaradt. Azért mentette át magának a múlt század elején dúló forradalmakon keresztül a kapitalizmus, mert a bérrendszerre való berendezkedéshez szükséges volt. A bérrendszer szolgálatában merült ki minden ténykedése. Amit ezenkívül javára szeretnének írni, nem egyéb szé- pitgetésnél, okoskodásnál. Bár igaz, hogy Engels, társadalom-filozófiai müvében, apró részletekre bontva vizsgálja az állam szerepét, de az is tagadhatatlan, hogy ő sem volt tévedések ellen biztosítva! E könyvének megírása, még arra az időre esik, amely időszakban megbocsátható más szocialista tudósnak is, a még ki nem alakult dolgoknak meg nem látása. Alapvető kérdésekben, En- gelsnek is Marxnak is igazuk volt és van. Ám sok minden történt másként, semmint megjósolták. így vagyunk Leninnel is, az orosz forradalom kapcsán. Lenin sem gondolta, hogy alig tiz évvel halála után szentté avatják, de baj és fegyvertár sait kiölik, fizikailag semmisítik meg azokkal a vívmányokkal együtt, amelyeknek formálásában őrlődött fel fizikuma. A társadalomtudományok és filozófiai dolgozatok, nem bibliák. íróik sem kívánták az utókortól, hogy vallásos fanatizmussal, betűk szerint ragaszkodjanak hozzájuk. Az igazi Marxizmus, a dialektikus gon- dolkozási módszert testesíti meg, ami kizárja a dogmákat, félrelöki a fanatizmust és “A MINDENKORI ADOTT VISZONYOKHOZ” méreti, azokhoz szabja a megoldásokat. PROLETÁR-ÁLLAM? BÉRRENDSZER? Hát e kettő nem pászol együvé! És bizony az ÁLLAM nem nagyon akar “kihalni” amint azt Engels következtette, hanem inkább kiöli maga körül mindazokat, akik kihalását nemgyőzik bevárni és körülötte türelmetlenkednek! Nem tartozik e kérdés szoros bírálatához, ami és ahogy Oroszországban történt. Nagyképűsködés volna tőlünk olyasminek a hangoztatása, hogy mi hogyan csináltuk volna? amikor ott sem voltunk! Oroszország, egy fejlődésben lemaradt ország volt és közel egy századot késett kapitalista forradalma. Azok a forradalmárok, kiket a történelmi események a nagy összeomlásnál az élre sodortak ugrásszerűen kikerülni akarták a kapitalizmust, amely rendszer minden fejlett országban, hidat képez az uj, osztálynélküli társadalomhoz. Egy ilyen ugrás közben hullottak porba azok, akik a történelem vasszigora ellenére megmutatni akarták, hogy másként is lehet. Oroszországban, az adott viszonyok közepette sok mindent csinálhattak volna másként . . A történelmi lecke, melyet nyújtanak a világnak, roppant gazdag, azonban az őket fejlődésben megelőzött kapitalista fejlődésmenet már leverte az uj társadalomhoz vezető hidat. Ilyen országokban, a kapitaliz1917 — “Minden hatalmat a munkásoknak!” 1918 — “Minden hatalmat a Szovjetteknek! 1920 — “Minden hatalmat a Pártnak!” 1926 — “Uj gazdasági politika” 1927 — “Első ötéves terv” 1930 — “Szakítás a világfqrradalom hitével 1932 — “Bevezetése a Stachanovizmusnak” 1936 — Tömeges kivégzések kezdete. 2 — ÖSSZEEGYEZTETHETŐ E A PROLETÁR DIKTATÚRA A PÁRTDIKTATURÁVAL?
