Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-07-22 / 1068. szám

1939 julius 22.

ÉK MUNKÁS

3 oldal

| EGYRÓL-MÁSROL

Elmondja: Z. J.

Forradalmi álláspont és a “szerződések”

lyeknek ha a szervezet fejlődni akar a gyakorlati szükségszerűséghez kell illeszkedni. Az alapszabálynak a közel múltban történt módosítását ily gyakorlati szükségszerűség kényszeri- tette a szervezetre.

Az ipari termelés szinterén óriási verseny folyik a különböző szervezetek között a munkások beszervezésére. A munkásság bár sokkal több bizalommal van az IWW iránt a harc idején, mint bármely más szervezet iránt, nem érzi magát biztonságban, nem bízik saját szervezett erejében, hogy a kivívott előnyöket megtudja tartani, hacsak az nincs írott szerződéssel szentesítve. Az aktiv harc idején elismerésre méltóan harcolnak az IWW vezetésével, de amikor a harc befejeződik és jönnek más szervezetek szerződést Ígérve — amit az IWW megtagadott — hátat fordítanak az IWW-nak és csatlakoznak más szervezethez. Annyit jelent ez, hogy mi harcolunk, dolgozunk, szántjuk az ugart, elvetjük a magot, időt energiát és anyagiakat áldozunk, mások pedig learatják munkánk gyümölcsét. És ennek egyik főoka, hogy megtagadtuk a szerződések aláírását.

Az alapszabálynak a gyakorlati szükségszerűségéhez való illesztése semmi esetre sem jelenti a szervezetnek a forradalmi célkitűzésektől való eltérését. Különösen nem mondható, hogy oly szerződés hátrányára van a munkásoknak, amely nem kényszeríti a szolidaritás megtörésére sztrájk idején, mint azt többek között az American

Stove Co. clevelandi telepén az IWW által aláirt szerződés 6-ik pontja kimondja, melyszerint: “ — A munkásoknak nem kell oly munkákon dolgozniok, melyek bármely más sztrájkban álló telep részére készülnek, vagy megtagadhatják a munkát, ha a társulat bármely más telepéről sztrájk következtében Clevelandba helyeznék át a munkát.”

Ugyanezen szerződésnek 10-ik pontja kimondja, hogy: “ — A társulat a szerződés érvényben- létének idején nem kísérel meg bérlevágást, de a munkásokat semmi sem köti, vagy gátolja abban, hogy bérköveteléssel álljanak elő, ha a változó viszonyok erre alapot szolgáltatnak”.

Az IWW 34 éven keresztül gyakorlatozott és elérkezett az ideje, hogy a kísérletezés eredményét a gyakorlatba átültesse. Az IWW tagsága ezen jelentős módosítással elhárította az útból a fejlődésnek egy nagy akadályát. A szervezetnek szüksége volt ezen módosításra ahhoz, hogy megvethesse lábát az iparokban; hogy felvehesse a versenyt más szervezetekkel. Sokan talán nem egyezünk meg elvben ezen módosítással, de ne álljuk útját; ne akadályozzuk annak gyakorlati kipróbálását. Forradalmi célkitűzéseinket csak úgy valósíthatjuk meg, ha számottevő tagságunk van az iparokban és amint a tapaszta-r lat bizonyítja a munkásszervezetek közötti versenyben a tagságot csak úgy tudjuk megtartani, ha a munkahelyen szerződéssel kötelezzük a tagsági dij fizetésre.

Kritikát kérünk

Bár a nyilvánosság keveset hollatt róla, de az IWW tagjai között komoly belső vita folyt az utóbbi két évben a munkáltatókkal való szerződés kötés körül. Mint ismeretes az IWW megalakulása óta ellenszenvvel viseltetett a szerződés kötés iránt, mint amely akadálya a szabad cselekvésnek. A vita folyamán az érvek garmadáját vonultatták fel úgy a szerződés kötés ellenségei, mint hivei.

Ebben a belső vitában az IWW magyar tagjai is beleszóltak, úgy is mint individuális tagok, de mint szervezett egység is és az elmúlt évi Országos Értekezleten határozati javaslatot fogadtak el túlnyomó többséggel, melyet az IWW Egyetemes Konvenciójához juttattak és amelyben az alapszabály oly módosítását pártolták, hogy lehetővé váljék a szerződés kötés ahol erre szükség van.

Az IWW forradalmi és demokratikus szervezet és minden elvi és taktikai kérdésben a tagsg többsége dönt. A szerződések körüli vita is végre általános referendumra került a tagság elé a közel múltban és a leadott szavazatok kétharmada többséggel jóváhagyták az alapszabály módosítást, mely szerint a különböző Ipari Szervezeteknek joguk van szerződést kötni a munkáltatókkal, ha erre szükség van, vagy az elkerülhetetlen. Meg kell jegyeznünk, hogy ez nem kötelező a szervezet összes tagságára, hanem az teljesen az érdekelt tagságtól függ.

Miután a szervezet tagsága döntött e vitás kérdésben semmi akadálya nincs annak, hogy lapunk hasábjain nyilvánosan is foglalkozzunk azzal és vizsgáljuk meg, hogy helyes, vagy helytene volt-e az alapszabály ily módosítása? Valóban megállja-e a helyét a szerződés ellenségeinek az az állítása, hogy a szerződés kötéssel az IWW feladja forradalmi álláspontját és a tagság gátolva van szabad cselekvési jogában?

Az IWW megalakulása óta az amerikai munkástörténelem legelkeseredettebb harcait vívta meg a munkáltatókkal. A nyugati ércbányákban, a déli gyapot, gyümölcs és zöldség, valamint gabona földeken, az országot övező fatelepeken és erdőkben, a kelet és közép-nyugat szénbányáiban, hatalmas épületek, utak, hidak és alagutak építésénél, a szövőiparban, a fém és gép iparban, a közszolgálati ágakban, a vasúti szállítási iparban, a tavi és tengeri szállításnál a munkások milliói harcoltak az IWW égisze alatt. Ezen harcoknak a túlnyomó százaléka a munkások teljes győzelmével végződött és bátran állíthatjuk, hogy az IWW által vezett harcokban a munkások oly körülmények között is nyertek harcot, ahol más szervezetek meg sem merték

kísérelni a munkások szervezését.

Az IWW 34 éves fennállása alatt jóval több, mint egy millió munkást szervezett be. Propagandára millió dollárokat költött el. Ahol a munkások harcban álltak, ott az IWW tagjait mindig az első sorokban találtuk. Oroszlán bátorsággal harcoltak mindenhol. Számos esetben kockára tették életüket, szabadságukat a munkásosztály felszabaditási harcában. Egyetlen munkásszervezet sem tud annyi áldozatot felmutatni az osztlyharcban, mint az IWW. Mi lehet az oka, hogy ezen felmérhetetlen áldozat mellett eltörpül az eredmény?

• Ha végig tekintünk az IWW teljesítőképességén meg kell állapítanunk, hogy az IWW-nál a fogyatékosság nem a munkások megszervezése, hanem a megtartása körül van. A számos harc közül csak néhányat említünk meg, ahol az IWW a harc idején száz százalékos szervezettel rendelkezett és a bérharc befejezése után el is veszítette a tagságot. McKees Rocks egyike azon telepeknek, ahol az IWW korai éveiben az egész ország munkásainak figyelmét magára vonta. Pár évvel később a Lawrence-i szövősztrájk világhíressé vált, ahol az IWW több mint tizezer munkás harcát irányította és vitte teljes győzelemre. Pattersonban pár hónappal később szintén a szövőgyári munkások ezrei harcoltak az IWW irányítása mellet. A háborús években a hires- sé vált Mesaba Ranchi ércbányász sztrájk, majd a nyugati erdőirtó és fatelepi munkások a fölmivelési vándor munkások harcai oly eredményesek voltak, hogy a kormány beavatkozást is magukra vonták. A szénbányászati iparban Colora- doban és Kentuckyban vívott sztájkok a munkástörténelem legelkeseredettebb harcai között szerepelnek. A depressziós évek legválságosabb napjaiban cleve- landban a munkások ezrei harcoltak az IWW vezetése mellett és csaknem minden esetben a munkások teljes győzelmével fejeződtek be a harcok. Az IWW által vezetett harcokban még a “vesztett” sztrájkoknál is több előnyt értek el az érdekelt munkások, mint más szervezet által vezetett “győztes” sztrájkoknál. Ezen harcokban az IWW a munkások százezreit vette fel a tagok sorába, de az aktiv harc befejezésével el is veszítette.

Az IWW Elvinyilatkozatát 34 évvel ezelőtt szerkesztették és az abban lefektetett forradalmi célkitűzések a mai napig változatlanok. Az alapelvben lefektetett fogadalmak nélkülözhetetlenek egy forradalmi szervezetnél. Azt megváltoztatani, annyit jelentene, hogy az IWW eltér forradalmi céljától. Más azonban a taktikai kérdés, meA “Bérmunkás” nemcsak Amerikában, hanem bátran állíthatjuk az egész világon az egyedüli munkáslap, amely idézőjel nélkül kiállja a munkás jelzőt. Annak egyetlen sornyi területe sem használható más célra, mint elősegíteni a munkásosztály nagy harcának; az elnyomottaknak a küzdelmét. Nem képvisel magán érdekeket és nem ad helyet oly közleményeknek, melyek az osztályharcai nincsennek összhangban.

Bár az IWW hivatalos magyar nyelvű közlönye, annak fentartása és szellemi irányítása az IWW magyar nyelvű tagságára és a lap olvasóira hárul. Az áldozatkész gárdának a lap iránti odaadását misem biztF nyitja jobban, mint az a tény, hogy a 10 év óta tartó nyomasztó gazdasági viszonyok mellett is megtartották a lap függetlenségét, megtagadták a jövedelmező üzleti hirdetések közlését, hogy ne kelljen a lapnak a 27 év óta féltve őrzött kristály tiszta osztály szellemétől eltérni.

A “Bérmunkás” szerkesztője és az egyes rovatok írói hétről- hétre papirra vetik elgondolásaikat, beszámolnak a világese(Folytatás a 7-ik oldalon)

ELVINYILATKOZAT

A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll.

E_ két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert.

Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérhare esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak.

E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti.

E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL !”

A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül-