Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-07-15 / 1067. szám
1939. julius 15. BÉRMUNKÁS 7 oldal SZIM POZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Charles Malamuth iró, a “Golden Calf” (Az arany borjú) nagysikerű könyvnek szerzője ? 3 — 1917 végén és 1918 elején, a régi Orosz impérium azon területein, amelyek a Szovjet uralma alá kerültek — a termelés szervezeteinek formái, amelyek a profitot biztosították a tulajdonosoknak és amit mi általánosságban kaptaliz- mus nevezünk, úgy az iparokban, mint jórészt a kereskedelemben is —; megszűntek. Az 1921-es részbeni meghátrálás a kapitalizmusnak a me- zőgazdaságbóli kiűzésében, tiz évvel ezelőtt uj lendületet kapott és olyan eredményeket mutat, hogy a mezőgazdasági kapitalizmus helyén bevezetődött a mezőgazdasági kolektivista rendszer. E folyamatnak több milliós emberi élet lett az ára és áldozata. Az emberi élet milliószámra való pusztulásának oka viszont abban lelhető fel, hogy a parasztság nem volt felkészülve, ilyen méretű reformok elfogadására. A Szovjet Kormány 1917-18- as mezőgazdasági törvényei csak formálisan szüntették meg a kapitalizmust: névleg a kormány tulajdonát képezték ugyan a földek, a szerszámok és az állatállományok ,de ténylegesen az a parasztság rendelkezett fölöttük, amely művelte, dolgozott velük és szaporította. Nem prosperálhat olyan reform, ha mégolyán üdvös is a behozotala, amelynek bevezetésére a nagy tömegek nem érettek meg, amelyeket elfogadni nem akarnak és meg nem értenek a tömegek, bemutatása idején. Azért ez mégsem zárja ki a reformok megérthetőségét mert az idők folyamán a tömegek mégis csak megismerhetik, megérthetik és előnyeit megtanulhatják értékelni, az ellenszenves álláspontok között is. Egy reform életrevalóságát a gyakorlat sokkalta jobban beigazolni képes, mint a parlamentáris propaganda összessége. Tudjuk az orosz kísérletekből — amelyekbe beletartozik az iparok katasztrofális szétesése, káosz, pénzrendszer összeomlása, a termelés leromlása, a szét- osztási rendszer csődje stb. stb., hogy a kapitalizmus megdöntése egy fejlődésben visszamaradt országban, milyen óriási feladat. S hogy mennyivel volna könnyebb feladat egy előrehaladottabb országban . ,. . arról is lehetne beszélni. Az első kérdésre már megadta a feleletet az orosz forradalom, hogy: lehetséges. De azért ne legyünk fetisimádók, midőn a “proletá- riátusról” beszélünk. Nem fogadhatunk mindent el vakon és az ügynek sem használnánk vele. Hiszen az orosz gyakorlat azt is igazolja, hogy a Párt-Állam által irányított országban lehet a proletáriátus helyzete sokkal rosszabb is, mint a bérrendszer alatt működő fejlett kapitalista országokban: mint például az U.S.A.-ban. De azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a bolseviki forradalom célja nem ért véget egy ország határán, nem egy ország proletáriátusának szánt feladat volt, hanem a világra kiterjedő osztálynélküli társadalom megvalósítása volt a cél. Még mielőtt e célt elérhette volna, beállott a reakció. De nemcsak Oroszországban, hanem Európa számottevő részeiben. Ám az osztály háború befejezéséről beszélni badarság volna mégis. Hiszen a kapitalizmus ellenes nagy offenziva, még alig vette kezdetét. A bolseviki forradalom, e nagy harcnak csupán egy kampány próbakisérle- te volt. Sztálin, Hitler és Mussolini győzelmei is csak ideiglenesek és nem lesznek tartósak. 4 — Nem vagyok annyira jártas a tényekkel, hogy a kérdést megválaszolni képesnek érezném magamat. 5 — Éppen az ellenkezője. A bolsevikiek hatalomhóditása alig felmérhető módon előbbre vitte a proletárforradalmat azért, mert — 1-ször bemutatta, hogy az államot KÉPES lefoglalni a proletáriátus, 2-szor a proletár forradalom elméleti problémáit kiemelte a meleg- ágyszerü atmoszférából és a spekulációból, a gyaroklati megvalósulás stádiumába taszította, a próbák és hibák útjára terelte át. 3-szor, gyakorlatban mutatta meg, hogy a proletár diktatúra sokkalta komplikáltabb és sokoldalúbb a hatalom megszerzése után, mintsem azt az összes marxi gondolkozók, Marxtól Leninig elképzelni bírták, amit három ok megemlítésével eléggé megindokolhatunk. Ha mást nem tett a bolseviki forradalom, megmutatta, az előttünk álló nagy feladatok sokoldalúságát. Megadta az alkalmat nekünk arra, hogy ne találjon bennünket készületlenül és módot találjunk sok minden akadályok elkerülésére amelyek ismerete biztató arra, hogy elvessük annak a kérdését, mintha a bolseviki forrada- om a proletár világforradalom eljövetelét hátráltatta volna. Mit mond David P. Berenberg? A “Socialist Review” szerkesztőségének beltagja. 1 — Nem. 2 — Nem. 3 — Lehet, hogy a bérrendszerre szükség van az átalakulási periódus alatt: de a bérrendszer Párt-Állam irányításában, kikerülhetetlenül zsarnokságba visz. A kapitalizmus megdöntése, az ipari, gazdasági és politikai hatalomtól való megfosztásával, azoknak a proletáriátus kezébe helyezésével és a magántulajdon rendszer megszüntetésével egyenlő. 4 — Nem tekintettem neki soha nagyobb fontosságot. 5 — Igenis — roppant nagy mértékben. Mi ma ott tartunk ahol Marx elkezdte. Még ennél is rosszabb — megszabadítottuk a szörnyeteget leszijjazott állapotából és hátunkon táncol a vascsizma sarka. Szerkesztői megjegyzések: Lassanként a vége felé közeledünk ennek a színes és minden tekintetben gazdag vitacikk sorozatnak. Még három hozzászóló cikkének fordítása van hátra, akik közül kettőé igen rövid és szabatos. Számításunk szerint, a két következő lapszámban befejezni bírjuk e rovatot. Természetesen a magunk véleményét és válaszát is csak akkor nyilvánítjuk. KÉJUTAZÁS KÖZPÉNZEN. Wolf ügyvéd utján arról értesültünk, hogy a MBSZ. legújabb ügyvédje kérelemmel fordult az óhioi insurance eommis- sionerhez, hogy az egész tiszt- viselöség részére engedélyezzen kihallgatást. Amennyiben a commissioner minden valószínűség szerint eleget tesz az óhajnak, lesz szerencsénk Columbusban a tagok pénzét pocsékoló társaságot, csokorban viszontlátni. A gyöngébbek kedvéért megjegyezni kívánjuk, hogy ezt a kirándulást sem az ügyvég zsebéből fedezik . . . Az NRLB kebelére ölelte a CIO-t (Folytatás az 1-ső oldalról) gadtan egy határozatot hoztak. E határozat értelmében: a CIO harminc (30) napos próbaidőt kapott. Ez alatt alkalma lesz beváltani azon Ígéreteit, amelyekből egyetlen egyet sem hiszünk el, de amelyekkel a munkások egy részét megszéditeni sikerült nekik. Ha azonban az idő lejártával nem váltják be, akkor: Jöjjön bármi, sztrájkot zúdítunk a társulatnak is nekik is a fejükre. Az IWW-isták egyöntetűen határoztak a SWOC-tól való távolmaradásra. IWW tagságukat fel nem adják és a SWOC-hoz nem csatlakoznak. Nem pedig azért, mert többséggel nem rendelkeznek, még akkor sem, ha néhány szókülönbséggel ideiglenesen nyernek. Az IWW-nak közel 200 fizető és jótálló tagja van a gyárban, nem beszélve a megtorpantak- ról, akik a belépési nyilatkozatot aláírták. Ezzel szemben a CIO-nak csak 32 fizető tagja van. De ha a SWOC, tettekkel kivánja bizonyítani, hogy a munkások érdekeiért van, úgy mi száz százalékban támogatjuk a mühelyviszonyok javítási törekvésüket. De tagsági dijat olyan szervezetbe nem fizetünk, amely két szetnedő alatt a teljes tehetetlenségét bebizonyította és a sztrájktól irtózik. Már pedig sztrájk nélkül, jottányit sem enged Sourback. Ezt is bizonyítják a tapasztalatok. Az IWW jelvényeket továbbra is feltűnő helyen viselik. Közben vigyázz állásba várják be a néhány hetet. Látni akarják, hogy mi fog történni, mit tartogat számukra a jövő. MEGHÍVÓ PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKE Julius 30-án vasárnap na- gyobbszabásu Pikniket rendeznek a Bérmunkás olvasói és az IWW szervezet tagjai HENCZ LAJOS kies fevésü akácos telkén. Whitakeryn (Homested felett) amelyre ezúton meghívjuk a munkásmozgalommal érző magyar munkások százait. Gondoskodva van elsőrendű zenéről, társasjátékokról, valamint enni és innivalóról. Legyünk tehát ott valameny- nyien. Útirány: Pittsburghban a Wabash Depot-nál Liberty Avenuen veendő a Whitakery Bus amelyik egészen a helyig szállítja. Leszállás Whitaker és Mifflin Township sarkán. A Bus oda és vissza 25 cent. Homestead és környéke Home- steadon veszik a Bust a 8-ik Avenuen. Autókon jövők hajtsanak egészen a Carnegie vasgyárig, Munhall Junction mellett van a Whitakery Rd. ut, azon fel a Whitaker és Mifflin Township sarkáig ahol lesznek jelző táblák. Munkástárs, hány uj előfizetőt szereztél e héten a “Bérmunkásnak?
