Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-12-30 / 1091. szám
1939 december 30. BÉRMUNKÁS 3 oldal I AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL 1 ___CS...Ö MEGJEGYZÉSEI NÁCI BOJKOTT Amerika és az egész világ haladó népe, a náci gazságok feletti felháborodásában, bojkott alá helyezett minden német árut, bár a kereskedők — a profit kedvéért — gyakran ki- játszották ezt a bojkottot, mégis rendkívül súlyos károkat okozott a német kapitalizmusnak, az elmaradt profittal és a náci kormányzatnak az elmaradt külföldi valutával, ugy- annyira, hogy Hitlerék az uj háború kitörése előtt ismételten lépéseket tettek a külföldi kormányoknál a bojkott megszüntetésére. Ennek a bojkott mozgalomnak, a legnagyobb propagálója a kommunista pártok voltak szerte a világon, egészen a Stalin-Hitler paktum megkötéséig. A paktum után szép csendesen elhalkult, végül egészen elhallgatott a kommunisták bojkott propagálása. g A tömegekben, azonban nem szüntette meg a náci gyűlöletet a paktum és az évek óta hirdetett bojkott, annyira beleideg- ződött az amerikai munkásokba, hogy azt minden propaganda nélkül is fenntartotta, úgy, hogy a kommunázik hallgatása nem segített Hitleréken, igy most kénytelenek nyiltan a hü szövetséges segítségére sietni. Az amerikai kommunista párt központi bizottsága úgy döntött, amint azt Foster a párt elnöke bejelentette, hogy a bojkottot beszünteti. A felhívásban azt javasolják, hogy a náci bojkott helyett most Japánt bojkottálják, valószínű azért, hogy ezzel nyomást gyakoroljanak a Japán-Szovjet paktum megkötésére, vagyis az amerikai munkásokat akarják felhasználni az orosz imperializmus érdekébe. Ezt ők úgy hívják, hogy kommunizmus, mi meg a fentiek alapján, hogy kommunácizmus. JÓL KEZDŐDIK Az amerikai magyarok “öreg” napilapja a Szabadság, pár nap előtt bejelentette, hogy a lapnál “uj korszak” kezdődik. Az “uj korszak” kezdetét az jelentette, amit nemcsak mi, hanem a clevelandi angol lapok is megírtak (szóval a Szabadság kivételével mindenki) hogy a Szabadságot árverésen Gombos Zoltán, Borsy Kerekes György és Himler Márton megvették. Hogy ez az “uj korszak” milyen lessz, arra jellemző az, hogy az uj tuljadonosok miként blaffolják az olvasóikat. Az egyik tulajdonos, aki most a lap szerkesztője, nagy felhívást irat a másik tulajdonoshoz, Borsy Kerekeshez amelyben felkérte, hogy vállalja el a lap főszerkesztését, két nap múlva azután nagy örömmel jelentette, hogy Borsy Kerekes “vállalta” a szellemi irányítást, hogy ez a szellem milyen lesz, arra biztosítékot nyújt Borsy Kerekes szoros összeköttetése a magyarországi nyilaskeresztesekkel. Pár nap múlva azután Gombos és Kerekes urak aláírásával uj felhívás jelent meg, most már a harmadik tulajdonoshoz Himler Mártonhoz, hogy “hozza meg a nagy áldozatot” és vállalja el a Szabadság gazdasági ügyeinek a vezetését. Hivatkoznak, hogy Himler- nek “az üzleti zsenialitása és gazdasági szakértelme közismert”. Természetesen Himler is “vállalja ezt az áldozatot”. Hát kérem ez már a szélhámosságot határolja, hogy a magyarság elé úgy vinni a “meghívásokat” mintha ott nem tudom ki határozta volna el. Pedig ez a három ur mint a lap tulajdonosai, szépen felosztották egymásközt a szerepeket, csak az olvasók félrevezetésére volt szükség erre a kutya-komédiára. De egy nagyon helyes megállapítás van az utolsó felhívásban, amely Himler “üzleti zsenialitására” hivatkozik. Erre a zsenialitásra .tanuk lehetnek a bányászok százai, kik az utolsó centjeiket vesztették el a Him- ler-féle vállakózásba, de amely összeomlásból Himler ur “zsenialitása” a maga részére egy nagy nyomdát és egy fél tucat hetilapot mentett meg, most már napilapot és uj nyomdát is vehet a himlervillei összeomlásból. VISZONT SZOGÁLAT Amint a rovat elején megírtam, a kommunisták milyen szivvel-lélekkel igyekeznek a náci bojkott megszüntetésével Hitler segítségére sietni, de van még betyár becsület is, mert viszont az amerikai magyar fő nácilap a bridgeporti “Egyetértés” nemzetközi “tekintélyeket vonultat fel, hogy igazolja Stalinék betörését Finnországba. A cikket “Viador” irta, aki hozzáértők szerint azonos Ladányi nevű református náci pappal. . Ez a csuhás többek között ilyeneket ir Stalin védelmére: • . . nem akarják mindkét félt meghallgatni, hanem egyoldalúan ítélnek, ledorongolják azokat akik rámutatnak Anglia gálád szerepére, amely állandóan izgatta, pénzelte, fegyverezte a finneket az oroszok ellen. Pedig hiába mégis csak ez az igazság.” Azután ezt irja ez a Viador, “Mannerheim a finn hadsereg főparancsnoka cári tábornok volt, aki 1919-ben 16.700 finnt végeztetett ki (ala Horthy) “ . . . ugyanez a Mannerheim a múlt évben Londonban volt és attól kezdve a finn kormány egyre erélyesebben fordult az oroszok ellen” végül megállapítja, hogy a finnek mögött angol-francia és az amerikai bankárok állanak. így ir a faj-magyar náci most, amikor a szövetségesről van szó, elfelejti a “finn-magyar testvériséget” is. Ez a cikk ugyanígy már megjelent a szövetség másik lapjában a Magyar Jövőben is, igazán ajánlatos lenne a szorosabb együttműködés érdekében, ha ez a két lap kicserélné időközönként a szerkesztőit, az Egyetértést szerkeszthetné Nagy János, vagy ha faji kifogások nem merülnének fel — Neuwald Török Mátyás Jenő. Mig a Magyar Jövőt . Csongrádi vagy Birinyi csaphatná össze, senki sem venné észre annyira egyformán írnak, annyira egyformán aljasok. KÉT DUDÁS Azt szokták mondani, hogy “két dudás egy csárdában nem fér meg” de nincsen szabály kivétel nélkül amint a new yorki “Egyleti Élet” cimü lap is igazolja, amelynek az egyik oldalán Fehér Jóska az I.W.O. rovatába hétről-hétre védelmébe veszi — nem a betegsegélyzőjét amelynek a céljaira bérelnek ki ebből a lapból egy oldalt — Stalint és a gyalázatos ténykedéseit, elkezdte ezt a “tisztogatás” idejében, folytatta a paktum, a Lengyelország felosztását és most a finn betörés idején, a tőle megszokott bornirt- sággal védi a kenyéradó gazdáját. Ugyan akkor a cionisták és a zsidó szövetség rovatában alaposan leszedik a keresztvizet Stalin atyáról. Braun Charly a lap tuljadono- sa, meg a markába nevet, gondolva, azt irhattok a lapomba amit akartok, csak fizessétek meg, mert a fő a szent profit és a pénznek nincs szaga,, azt egy jóravaló zsidó tudja és elfogad a náciktól is, mintahogy a nácik is elfogadnak pénzt a zsidóktól is (ha nem adnak hát elveszik) ha azért mingyárt a fajtestvéreiket kell is áruba bocsájtani. AZOK az olvasóink, akikhez lapkezelők nem kerülnek 35 centet küldjenek, és 10 cent posta költséget — lehet bélyegben is — és megküldjük a BÉRMUNKÁS NAPTÁRÁT P. O. Box 3912 Station S. S. Cleveland, Ohio Mi nem arra vagyunk kiváncsiak, hogy a háborús felek közül melyik “nyer”? Hiszen évezredes tapasztalatok bizonyítják, hogy a leigázottak, az elnyomottak, győző és legyőzött országokban egyaránt veszite- nek. De mi lesz a háború után? Mit csinál majd a zsírjában fuldokló kapitalizmus? És mire lesz képes a roskadozó kapitalista társadalomban, a szervezetlen és felkészületlen proletá- riátus? Erről érdemes beszélni! Efelől érdemes gondolkozni! A Megváltó 1940-ik születésnapján, több a leigázott, megalázott, meggyalázott és kifosztott rabszolga, mint bármikor volt. Hipokratáskodásnak a netovábbja tehát az, amikor kizsákmányolok és kizsákmányoltak együtt örülnek! A gazdagok hálálkodását még helyénvalónak tartjuk. De, hogy miért hálálkodnak a nyomorgók? mi mással lehetne megmagyarázni, mint tudatlanságukkal?! SASMADÁR repült a kék levegőégben, lendülő szárnycsapásokkal és nyugtalanul, az állat veszélytsejtő ösztönével nézett jobbra és balra, ahol a felhők között óriás, zugó sasmadarak kergették egymást és éles, vijogó, kattogó kiáltásokkal hajszolták a hozzájuk hasonlót. A riadt madár néha megdöbbenve látta, hogy a távoli furcsa sasok egyi- ke-másika megbotlik a levegőben, különös, imbolygó bukfencet vet, recsegve, ropogva kalimpál lefele, a földre zuhan és szörnyű dörrenéssel lángokba borul. A sasmadár repült tovább és látta, hogy alatta a földön furcsán szántanak az emberek, mély barázdákat és gödröket ásnak a földbe, nem látni, hogyan, össze-vissza, kusza rend- szeretelnségben. Valahol mesz- sze nagy robaj csattan és pillanatok múlva megnyílik a föld, szikladarabok repülnek szerte- széjjel és az álmélkodó sasmadár nem értette, miért és hogyan történik ez. Látta azt is, hogy nagy fekete szörnyek másznak a szántásokon, hasonlóak azokhoz, amelyeket az emberek traktoroknak neveznek, de nem jár a nyomukba senki, aki magot hintene a felhasogatott földbe A megriasztott madár furcsán érezte magát a füstszagu levegőben. Nagyon megváltozott a világ azóta, hogy őt hálóval elfogták a zöld susogólom- bu erdőben és vasketrecbe zárva mutogatták az embereknek az emberek gyermekeinek. Azelőtt, mig szabadon szelte a kék levegőt, soha nem látott ahhoz hasonlót, ami most tárult szemei elé. Azelőtt ha izmos szárnyaira bízta magát és az erdőből a lankás síkságok fölé ereszkedett, a földeken tevékenykedő embereket látott, akik vállukon szerszámokkal ballagtak ki a mezőre, vagy hazafelé tértek pirostetős házikójukba. A házaknak most nem a tetejük volt piros, hanem egész uccasorok, egész falvak voltak pirosak a feltörő lángok visszfényében. A sasmadár nem értette a hangokat sem. Azelőtt jámbor gulyák bőgése hangzott föl a földről, a szántóvetők egyhangú éneke, vagy kurjongatása, játszadozó gyermekek zsivaja — és most egészen furcsa, szokatlan hangokat hallott, dörgéseket és reccsenéseket, szisszené- seket és robbanásokat, kattogást és ezerféle riasztó idegen hangot olyan hangokat, amilyeneket akkor hallott először, mikor az állatkertben ketrece csikorogva szétomlott. A sasmadár szabadságát köszönhette ezeknek a hangoknak, de ösztönével érezte, hogy ezek a hangok mást is jelentenek, pusztulást és félelmet az embereknek. Aztán továbbrepült a sasmadár. A hangok, a lángok, a levegőben egymást kergető acélsasok elmaradtak mögötte, csöndesebb vidék fölé vitte útja és végül megjelent róla a hir: “Génuai jelentés szerint egy vadász hatalmas sast fogott el élve, a sas két lábán a varsói állatkert gyűrűi voltak, megállapították, hogy a madár a bombázás ideje alatt szökött meg Varsóból”.
