Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-12-16 / 1089. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 december 16. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. OROSZ-FINN KONFLIKTUS A háborús hisztéria mind na­gyobb tömegeket kényszerit az “áldozat oltárára”. A jog és igazság háttérbe szorul és he­lyüket a durva erőszak foglalja el. A mások jogainak elismerése megszűnt és csak az erősebb önkényes akarata érvényesül. A utóbbi napokban az orosz­finn konfliktus vonta magára a világ érdeklődését. A 165 milli­ós lakost számláló Oroszország megtámadta a nem egészen 4 millió lakosú Finnországot. Az oka a megtámadásnak az orosz határ biztonsága és az orosz nemzeti érdekek. Ugyan ezen alapon támadta meg Hitler az elfoglalt kis országokat. Nem tudni, hogy mennyiben veszélyeztette a kis Finnország a hatalmas Oroszországot, egy azonban bizonyos, hogy ez alka­lommal nem a finnek voltak a támadók, hanem az oroszok. Oroszország szerint Leningrád alig 40 kilométernyire van a finn határtól és az orosz nép biztonsága megköveteli, hogy a finneket visszaszorítsák. Hogy az utóbbi húsz év alatt ilyesmi nem fordult elő és miért lett egyszerre oly veszélyes a finnek közelsége, az magyarázatra szo­rul. Ha a jog és jogtalanság alap­ján akarunk bírálni, ez alkalom­mal mindenesetre a finnek ol­dalára dűl a jogosság mérlege. Mert a finneknek éppen annyi­félnivalójuk van az oroszoktól, mint megfordítva. A finn fővá­ros — Helsingfors — is csak 20 kilométernyire esik az orosz ha­tártól. A két ország terjedelmét és ha erejét számítva a finn fő­város sokkal veszélyezettebb helyzetbe volt mint Leningrád, mert a finnek sohasem merték volna megtámadni Oroszorszá­got, tekintettel annak nagysá­gára. Finnország megtámadása ha­sonló okból történt, mint ami­lyen a háborút — úgy a múlt, mint a jelen háborúit — megin­dították. Oroszország minden tengeri kikötőt kontrolálni akar. A többi kis országok a balti tenger mentén kénytele­nek voltak az orosz követelés­nek engedni és ma Oroszország akarata érvényesül Estonia, Litvia és Lettországok kikötői­ben. Nem azért történt ez igy, mert Oroszországnak joga volt ezen kikötőkhöz, hanem mert az ellentállás csak öngyilkosságot jelentett volna. Finnország is hasonló helyzetbe került. El- lentállásuk jogos, de az orosz erővel szemben egyenesen őrült­ség. Nincs okunk könnyeket hul­latni a finn köztársaság felett, viszont örömujjongásra sincs ok az orosz győzelem láttán. Az országhatárok eltűnése üdvös, de azt ne külső erőszak döntse le, hanem minden ország lakos­sága határozzon sorsa felett. A leghatározottabban elitélendő az orosz támadás, de viszont őrült­ség a finnek részéről a véron­tás, mert a legjobb esetben is csak megnyuzóik vagyonát vé­delmezik. Az események azt bizonyít­ják, hogy az orosz imperializ­mus éppen oly telhetetlen, mint a német, angol, vagy francia. Hogy étvágyát kielégítse nincs tekintettel arra, hogy mennyi embert fog feláldozni. Követke­zetesen, minden országban egy­formán megvan az oka az elnyo­mottaknak, hogy megálljt kiált­sanak a vérontásnak. Az orosz, finn, angol, német, francia és a többi országok munkásainak elsősorban a saját vérszopóitól kell megszabadulnia és aztán az Országhatárok ledöntésével meg­alakítani az Ipari Köztársasá­got. Amint a Lapbizottság beje­lentette a Bérmunkás Naptár el­készülését, a csoportok és lap­kezelők már meg is kapták a rendeléseket, hogy azokat elhe­lyezzék a magyar munkások ezreinek asztalán. Elismerés illeti a Bérmunkás Naptár szerkesztő bizottságát a Naptár előállításáért. Nem egy egyszerű “Naptárt” adtak ki, hanem egy tudományos, szóra­koztató és sok hasznos tudniva­lókat tartalmazó könyvet. Álta­lános tetszést keltett a Nap­tár uj köntöse: a cim lap. A kö­vetkező lapokon találjuk a nap­tári részt, történelmi naptárt és névnap mutatót. Azután kö­vetkeznek változatosan tudomá­nyos értekezések, történelmi is­mereteket tartalmazó leírások, szórakoztató elbeszélések, költe­mények, beszélő képek és hasz­nos tudnivalók úgy, hogy min­denki megtalálja a kedvenc ol­vasmányát. Amig a múltban a Naptár- előállitási költsége kizárólag az elárusitásból befolyt összegre hárult addig ez évben a fizetett hirdetések nagyban hozzájárul­nak az előállítási költséghez. Ezen hirdetésekre is felkiván- juk hívni olvasóink figyelmét. A különböző városokból elhelye­zett hirdetések csaknem kivétel nélkül közszükségleti cikkeket ajánlanak, amelyekre ma, vagy holnap szükségünk van. Bár nincs szándékunkban azt ajánlani, hogy vásároljunk bizo­nyos cikkeket azért mert azok hirdetve vannak, de ha szüksé­günk van ilyen cikkekre, vásá­roljuk azokat oly üzletekben, melyek naptárunkban hirdet­nek. Húst minden család vásá­rol, ruhára mindenkinek szük­sége van, haj vágás elengedehe- tetlen, tejre minden házban szükség van, fűszert kell vásá­rolni, néha szórakozni is vá­gyunk és igy tovább, minden hirdetés a különböző szükségle­tek beszerzési helyét ismerteti. Ha tehát szükségünk van ezen árukra, szerezzük azokat be oly üzletekben, amelyek minket is támogatnak. A Naptár szerkesztő bizott­ság elvégezte a reá bízott mun­kát, ez azonban még csak fél­munka a Naptár történetében. A másik fele a munkának az egész ország IWW-istáira há­rul: a Naptár elterjesztése. Kárbaveszne az a sok éjjeli munka, melyet a Naptárba irók és a szerkesztő bizottság bele­fektetett, ha annak nem kerül­ne minden egyes példánya a magyar munkásság kezébe. Ne halogassuk tehát a Naptár áru­sítást holnapra, hanem fogjunk hozzá haladéktalanul úgy, hogy még újév előtt minden egyes példány elfogyjon. AZ OSZTÁLYHARC FOGLYAIÉRT Néhány nap múlva itt lesz Karácsony, amely napra a Ge­nerál Defense Committee szo­káshoz híven ez évben is eljut­tatja Amerika osztálytudatos munkásságának üdvözletét az osztályharc foglyainak és azok családjainak. A levélhez csa­toltan egy tekintélyes összegű csekket is szokott mellékelni bi­zonyságául annak, hogy Ameri­ka osztálytudatos munkásai nemcsak érzésben vállalnak szo­lidaritást a foglyokkal, hanem PEREG A FILM . . . lehetőséget nyújtanak arra is, hogy beszerezhessenek olyan szükségleti cikkeket, amelyekre máskor nem adódik alkalom. A General Defense Commit­tee nemcsak az IWW tagjait tá­mogatja. A foglyok és azok csa­ládjai között meglehetős nagy számmal vannak bányászok, tengerészek és más ipari mun­kások, akik más szervezetek­hez tartoztak, de az osztály­harcból kifolyólag kerültek a börtönbe és a G.D.C. erkölcsi kötelességének tartja azokat védelmezni és támogatni. Amint a G.D.C. pártatlanul támogatja az osztályharc fog­lyait, olyan párttatlanul kell fel­sorakozni Amerika osztálytu­datos munkásságának az akció elősegítésében. Még csak pár nap áll rendelkezésünkre, hogy a karácsonyi támogatást szol­gáló gyüjtőivekkel agitáljunk. Nemesebbet nem cselekedhet a szeretet ünnepén, mintha az osztályharc foglyainak karácso­nyi alapjára gyűjt és adakozik. Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY “Szegedi zászlók, tépett, golyószagatta lobogók ér­keztek Húsz évvel ezelőtt a bűnös Budapestre. Hozta őket Horthy Miklós fővezér sastollas serege. Hozta egy maroknyi csapat, hogy megváltsa velük a magyar életet, megnyujtsa általuk ezt az örvény szélén tántor­gó hitehagyott szegény nemzetet. Sorsfordulás napja, uj történelmi korszak kezdete volt az a két évtized előtti november 16-ika, amelynek ködéből hazaérkeztek Budavárába a szegedi zászlók. Azt hirdették, hogy van már igazság, van becsület, van keresztény nacionalizmus és lesz magyar jövendő, mert van már hadseregünk” stb. A Függetlenség c. kormánypárti budapesti napilap 1939 november 16-án megjelent számának vezércikke. A fenti idézetet, hogy átvettük, tettük ezt azzal, hogy beleil­lesszük a 20 év előtti időszak eseményeit a mai eseményekbe és rámutassunk IWW-ista szemszögből arra, hogy Horthyék uralma a haláluk csirájával jött Budapestre és rámutassunk a fenti és az eseményekkel tisztában nem levők félrevezetésére a kortárs, az azt végigélő szemtanú által lá-^~ tottak közötti őrületes differen­ciára. A megtörténteket az ilyen elferdített, hazafias máz­zal bevont hazugságokkal sem lehet meg nem történtekké — bár igen szeretnék — tenni. Az antant patronátusa, a ro­mán szuronyok védelme alatt a szegedi zászlók alatt bevonult Horthy féle ellenforradalmár társaság, rongyá tépett renge­teg magyar testet és golyószag- gatottan sokakat elevenen te- mettetett el. A “bűnös” Buda­pestet hódította meg “vitézi” bravúrral Horthy Miklós főve­zér sastollas elleforradalmi se­rege. A magyar nép történel­mének hasonló gyászos lapjai, mint amit Horthyék 20 évvel ezelőtti cselekedetei jelentettek, nem ismertek addig. A megvál­tást hozták! Igen, de csak a ka­pitalisták, a földbirtokos arisz­tokraták és papok számára. De gyilkot, bilincset és halált az el­bukott szabadságharcosok és hozzátartozóik számára. Kiirtott magyar életek tízezrei vádolják Horthy és társait és cáfolják meg a megfizetett sajtókulik tollával leirt dicshimnuszokat. Sorsfordulás napja volt 20 évvel ezelőtt ez a nap. Sorsfor­dulás annyiban, hogy amig az I848-49-es magyar szabadság- harc orosz cári segítséggel való leverése után Haynau osztrák hóhérokat vett igénybe a ma­gyar szabadságharc legjobbjai­nak kiirtására, mert magyart hóhéri munka elvégzésére nem talált, addig utóda Horthy a ro­mán segítséggel levert 1919-es szabadságharc után tisztiruhá­ba bujtatott magyar intelligen­cia soraiból kikerülő hóhérok­kal és vészbirákkal irtotta ki. Gyászos sorsforduló volt tehát annyi bizonyos. Igazság? Becsület? Keresz­tény nacionalizmus? Ma azt ír­ják. Hóhérmunkájuk ez volt? Áh legyen! De ez csak Horthy­ék szótárában fordulhat elő, hogy a banditizmust, ártatlan magyarok ezreinek legyilkolá- sát igazságnak! Nők, leányok meggyalázását és a kiirtottak utódai és hozzátartozóinak üldö­zését mind a mai napig. Becsü­letnek! A parasztság s munkás­ság ^ .leigázását, földönfutóvá tételét, üldözését, kizsákmányo­lását ; keresztény nacionaliz­musnak nevezhetik. ÍLessz magyar jövendő! Ez igen! De ezt a jövendőt nem Horthyék lobogója és hadsere­ge, hanem a lehullott, porbasuj- tott vörös lobogó mutatja meg. Az a magyar jövendő amit Horthyék szegedi lobogója és hadserege szimbolizált 1919 no­vember 16-án, ma saját beisme­résük szerint is lehanyatlóban van. A BÉRMUNKÁS NAPTÁRRÓL

Next

/
Oldalképek
Tartalom