Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-25 / 1086. szám
1939 november 25. BÉRMUNKÁS 5 oldal UTONÁLLÓK SZÖVETKEZÉSE A most folyamatban levő európai háború ott vette kezdetét, ahol az előző világháború abba maradt. Helyesebben azt mondhatnánk, hogy valójában folytatása az előbbinek. A háború csinálok, csak húsz esztendős szünetet rendeltek el, hogy alkalom adódjék friss ágyutöl- telék kitermelésére, az újabb véres aratáshoz. Közben az emberi leleményesség révén, hatásos gyilkoló eszközzé fejlesztették a repülő technikát, hogy ma már három és négyszáz mértföld sebességgel száguldanak óránként és ötszáz mértföldes sebességgel képesek beláthatatlan magasságból aláereszkedni. Páncélos tankok hatvan mérföldes gyorsasággal futnak rendeltetési helyükre, jobbnál-jobb utakon. Hatalmasabb és bevehetetle- nebb erődítményeket építettnek minden vonalon. Az itthoni első vonalakban is megindult a fegyverszünet után rögtön, a pusztító hadjárat. Az iparokban nagyobb mértékben került használatba a mechani- zált munkaerő, amelyet a gépek kezelésénél mindinkább az emberi munkaerő helyett vettek alkalmazásba hogy az újabb termelési eljárást az eddiginél is jobban meggyorsítsák. Ezzel viszont lehetővé vált a munkások feleslegesitése az iparokban, hogy aztán amikor a harctereken lesznek szükségesek, annál nagyobb számban kerülhessenek oda. Ebből az következhet, hogy ha az uralkodó osztály elég időhöz jutna még odáig vihetik, hogy valameny- nyi épkézláh felnőttet a harcterekre szállíthatnának, akiknek helyét gyermekek és megvénültek is képesek betölteni. Nincsen semmi változás a háború okait illetőleg. Abban sem történt semmi változás, hogy a háború felidézésének igazi okait miként titkolják. Azonban dacára minden hazug propagandának, a józanul gondolkodók tisztában vannak, hogy ez a háború is, mint valamennyi előző, az uralkodó osztály érdekeiért van, csupán úgy van feltüntetve mindakét oldalról, mintha az emberiség érdekében történne. Hitler és társai nem jelentenek többet, mint tényleges utonállók szövetkezését. Semmi kétség nem férhet iránta. Azonban Anglia és a többi országok uralkodóinak szövetkezése sem jelent egyebet. Ezek az utonállók, mind a két oldalon a munkásosztály kiszipolyozásából élnek. A náci Sobri Jóskák arra törekednek, hogy minél több munkást gyűrjenek csizmájuk vassarka alá, hogy azáltal annál többet préselhessenek ki a javakból, a tényleges uralkodó hatalmának és dicsőségének javára. Az angol és a többi törzsek pedig, mivel egy lépéssel megelőzték versenytársaikat, elhatározott szándékkal megtartani igyekeznek, ami már hatalmukban van. Mi, egy pillanatra sem tévesztjük szem elől, hogy az egyik oldalon polgári demokrácia, mig a másikon fasizmus van. Azt sem tagadjuk, hogy a dolgozókra nézve sokkal előnyösebb a demokrácia, mint a fasizmus. Ami azonban a legfontosabb munkás szemszögből, hogy amig a kapitalizmus halálos tu- sáját vergődi, végórájában az egyik oldalon, a fasizmus rendszerében, addig a másik oldalon, a demokrácia rendszerében képes tova haladni kifakult politikai demokráciájának zászlajával, azonban háború esetén nincsen meg még a legcsekélyebb lehetősége sem annak, hogy a békeidőbeli demokráciát fenntarthassa. Éppen úgy mint a múlt háborúk után, mostaninak is csak annyi eredménye lesz, hogy a munkások kevesebb joggal és szabadsággal kell beérjék, tekintet nélkül, hogy melyik oldalon győznek. MAGUNK ÜGYE Amidőn majd a dolgozók bármelyik országban kinyilatkoztatják szándékukat, hogy útonálló uralkodóit és az iparok tulajdonosait elsöprik ' útjukból, azért, hogy önmaguk irányításába vegyék a gazdasági gépezetet saját szervezetük utján, az aztán valójában a munkáson ügye lesz, melyet a dolgozóknak támogatni kell az egész világon azzal a tudattal, hogy erejüket és morális segítségüket önmaguk ügyének támogatására fordítják. Nem régen folyt egy háború, melyet bármelyik osztálytudatos munkás tiszta lelkiismerettel támogathatott. Az a háború, a spanyol munkások háborúja volt a belső és külső fasiz- ta utonállók ellen. Az a háború minden vonatkozásában a munkások gazdasági felszabadulásának érdekében folyt mindazon ideig, amig a kommunista politikai párt befolyása kikénysze- ritette a különböző irányzatú pártokkal való megalkuvást. E; a magasztos küzdelem feltétlenül megalapozni akarta a köz javára a mezőgazdasági és ipari termelés és a javak szétosztásának a dolgozók által és azok javára irányított rendszerét. A munkásosztály tisztán láthatja, hogy mennyi bizalommal viseltethet az uralkodó utonállók vezéreivel szemben, akiknek jóhiszeműségét alkalma volt kitapasztalni a spanyol harcban, úgy a fasizta, mint a demokrácia oldalán. Egyik sem volt a munkások olalán. A demokráciák megtagadták támogatásukat, habár azt könnyen nyújthatták volna, amig a fasizták tömték Franco hóhér társukat elégséges ember és munícióval arra, hogy biztosítsák a lojalis- ták bukását. Oroszország viszont, csak olyan mértékben és alapon támogatta a fasizmus ellen küzdőket, amig kikénysze- ritette, hogy felhagyjanak azzal a célkitűzéssel, amely megalapozta volna a tényleges munkásosztály felszabadulásának a lehetőségét. Ha még a történtek után is a munkásosztály engedi magát, az egyik vagy másik oldalán való lelkesedésre a mostani háborúban, az csak azt bizonyítaná, hogy az uralkodó osztály propagandájának befolyása alatt van és saját gyöngeségét tükrözné vissza általa. A MUNKÁS VONALON Az uj-osztás megindult utján a munkás helyzet uj érájába hangzatos tülköléssel. A union- izmust elindították egy szívből fakadó “isten áldásával” és az ország legkitűnőbb politikusai munkálkodtak azon, hogy a munkáltatók legalább félúton találkozzanak a dolgozókkal egy békés egyezségre, ami véget vetne a háborúzásnak az ipari vonalon. Ennek a programnak eredménye, amint annak kezdeményezői számították, attól függött, hogy a munkások soraiban egyesülés létesüljön olyan vezetés alatt, amely elismerné a “munkáltatók és munkások azonos érdek-közösségét”. Tehát kaptunk a kormánytól számtalan munka szabályozó gépezetet és nagyszerű hivatalos segítséget a szervezetlenek olyan unionokba való tömörítésére, melyek megfeleltek volna az előirt várakozásnak. Sokan a nagy kapitalisták közül azonnal felismerték a reájuk kedvező uj irányzat értékét. Valójában nem is annyira lehetetlenség, hogy voltak közöttük olyanok is, akik az uj irányzat figuráit a kezükben tartott madzagon rángatták, a politikai függöny mögé húzódva, hogy uj életet adjanak a politika színpadán ugrándozó pojácáknak. Ipari háborúzás, különösen amidőn a termelés fellendülésnek indul, nagyon kellemetlen és költséges. Az ipar bárók az ilyesmire csak a termelés hanyatlásának idejében vannak felkészülve. Ettől eltekintve féltek a hosz- szas depresszió bizonyos konzekvenciájától, a kétségbe esett munkások spontán lázadásától. Felismerték a szükségét, hogy az ilyen felkelésnek elejét vegyék. Az is valószínű, hogy nagykapitalistáink tanultak az imperialista nemzetek módozatain. Japán például békés szomszédja ma Manchuriának. De csak azon az alapon, mert felállíthatta a maga báb-kormányzatát a volt kínai területen. A báb-kormányzat ellenőrzésében van az ország, viszont a kormányzói bábuk pedig a japán imperializmus ellenőrzésében. Minden kétséget kizáróan ez a célja a kapitalizmusnak az unionokkal szemben is. Az unionok ellenőrzik a munkásokat és a kapitalisták pedig ellenőrzik az unio- nokat. Történetesen mind a két esetben a szerencsétlenül tudatlanok fizetnek az érdeküknek ellenes rendszer fenntartásáért. Igaz, hogy a kapitalizmusnak nem volt feltétlenül szüksége a CIO-ra, hogy akaratát érvényesítse. Hiszen rendelkezésükre állott az AFL amely generációkon át hűségesen szolgálta őket. A baj azonban az AFL-el az volt, hogy összetételénél fogva alkalmatlan volt betölteni a hézagot. Szakmai irigykedés és hatáskörének állandó disputá- lása, nincsen valami jó hatással az ipari békére és egyébbként is ami annál is fontosabb, valóságos csapás a tömegiparok szervezésére. Továbbá azáltal, hogy a CIO mint a munkások ügyéért küzdő harcos szervezetnek való feltüntetésével alkalmasabb volt a nagy tömegű szervezetlen munkások egy akolba való terelésére az iparok gazdáinak javára. Több okból, ez a nagyszerű terv valahogyan nem érvényesült úgy amint azt előre kiszámították. A legfontosabb oka az eredménytelenségnek a/., hogya munkások nem hagyták magukat tereltetni olyan nagy tömegekben, hogy a “tőke és munka azonos érdekei” találkozhattak volna. Másik ok pedig, hogy az AFL tagsága nem tódult az uj alakulatba, csak szórványosan olyan helyeken, ahol vezéreik egyenesen bele taszították; mig más esetben a munkáltatók törtek pálcát az uj alakulat felett, inkább választva a régi irányú nyílt harcot és ellentállást munkásaikkal szemben. Azonban úgy látszik, hogy a számítás jól bevált a U.S. Steel telepeken, mert ottan a munkások hang nélkül csatlakoztak a company unióból a CIO-hoz. Munkásérdekek egyhangzás- ba hozásával és olyan helyzet megteremtésének kudarca, mely biztosíthatná és állandósihatná az ipari békét olyan alapon, amely elfogadható volna a nagy-kapitalisták által, tulaj- donképen az uj-osztás legnagyobb nyilvánvaló elvágódása. A kapitalizmus politikusai és egyébb szószólói, valójában őszintén megalapozni akarták a széleskörű unionizmust amolyan szelídített formában, amelynek felölelnie lett volna hivatása és lecsapolni minden munkásmegmozdulást, legalább is a főbb ipari telepeken az egész ország területén. Kétséget kizáróan beigazolódott, hogy ebben a tekintetben számításuk kudarcot vallott. Ipari munkás. MOZGALMI HÍREK. Clevelandon, a Draper gyárban ismét 52 munkás nyert alkalmazást, az IWW városi irodáján keresztül. Az 52 uj munkás között szép számmal vannak olyan magyar munkások is, akik nevüket időben bejegyeztették a városi iroda nyilvántartási lisztáján. NINCSEN PÉNZ Ohio állam politikusai azzal vonták magukra a figyelmet, hogy az ínségesektől megvonták az autóik hajtásának jogát. Úgy hajtották végre ezt a “véghetetlen bölcs” politikai győzelmet, hogy a reliefeseket kényszeritették autósorszámuk (plate) beszolgáltatására, a relief megvonása terhe alatt. Clevelandban magában több mint ötezer azoknak a száma, akik a platet beszolgáltatták. De amint jelentik ez korántsem oldotta meg a relief krízist. Olyan költséges a városi és az állami politikai adminisztráció, hogy a relief pénztár úgyszólván üres és mint a hivatalosok egymás után nyilatkozzák, nem tudják, miből etetik a segélyre- szorultakat a jövő héten. Mi tudnánk tanácsot adni. De, hogy azt meghallgassák, sokkal nagyobb szervezett erőre yan szüksége a munkásságnak, mint amilyennel rendelkezik.
