Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-11-25 / 1086. szám
HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio undgtJdhe Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 NOV. 25 NUMBER 1086 SZÁM Tyssen emigrációban SVÁJCBA SZÖKÖTT A NÉMET IPARFEJEDELEM Hitler bosszújától félt az acéltröszt ura, 170.000 német acélmunkás könyörtelen kizsákmányolója. EGY BÍRÓSÁGI DÖNTÉS A MIKROSZKÓP ALATT AZ ACÉLTRÖSZT — A VÁDLOTTAK PADJÁN MARAD Amiről suttogva beszéltek, ma már mint megerősített és alátámasztott valóságként jelent meg a nagy kapitalista lapok hasábjain. Fritz Thyssen, a németországi acélművek fejedelme, a Hitler Rechstag tagja, Locarnó, Svájcban húzódott meg, ahová puszta életének megmentése miatt kellett a német birodalomból elmenekülnie. ®—1-------------------------------------Thyssen neve nem ismeretlen az újságolvasó emberek, de különösen a munkásmozgalmat ismerők előtt. Thyssen müvek a U. S. Steel Co. után, a világ legnagyobb acél vállalataként vannak említve. Ennek a német nagyipart képező telepnek úgyszólván korlátlan ura és birtokosa, roppant nagy szerepet játszott a háború utáni Németország életében. Könnyen érthető okokból, még annak a halványsárga szocialistának csúfolt rendszernek is esküdt ellensége volt, amit a Scheidemanok és Ebertek próbáltak kimenteni az elveszített háborúból. Hindenburgh elnökké avatásában is nagy szerepe volt Thyssennek, meg annak a pénznek, amit a propagandába belefektetett. A barna könyv hiteles adatai szerint, amelyben aligha vallanak be minden összeget, Hitler és a német Nemzeti Szocialista Párt (NAZI) hatalomra juttatásához, a legbőkezűbb valamennyi adakozó között, Fritz Thyssen volt. Közvetlen befolyását és vagyonának egész súlyát belefektette, Fritz Thyssen 1933-ban, Hitler ék hatalomra juttatásához. Meg is volt az eredménye törekvésének. Roppant vagyont halmozott fel a Hitler uralom első éveiben. Mint a Hitler kormány tényleges tagja, a NAZI kisajátítástól mentesítenie sikerült neki óriási vállalatát. A háborúba sodort Németországban sor került a nagyiparoknak a kisajátítására és állami ellenőrzésére,, ami ellen Fritz Thyssen iparfejedelem kézzel-lábbal tiltakozott. így kerültek egymással szembe a hivatalos Náci garnitúra és Thyssen. Thyssennél jobban senki sem ismeri a nácik egyáltalán nem válogatós bosszú eszközeit és így jobbnak látta amig lehetett kimenekülni a náci birodalomból, amelyet saját képmására alkottatott meg. Minden kárörvendezés nélkül, mint hirt regisztráljuk ezt az esetet. Kissé meglepő, de a szimpátiánknak még a szikráját sem váltja ki. Fritz Thyssen iparfejedelem nem az az ember, akinek sorsa fölött mi aggódhatnánk. Elsősorban az ő emig- rációs élete, nem olyan lesz, mint azoké a német menekülteké, akik csupaszon, a puszta életükkel menekültek ki: másodsorban ő az a szobrász, aki egy rekedt hangú részeges mázoló legényből, a huszadik század legkegyetlenebb, legförtef- mesebb haramiáját faragta ki. Thyssen tehát megmenekült. De ha menekülés közben utolérte volna az a végzete, amit sok menekült nem birt elkerülni ... ha lepuffantották volna a német határon, még akkor is csak az irtuk volna, hogy: AMIKOR A HÓHÉRT AKASSZÁK! MIKOR A TÖRVÉNY NEM TÖRVÉNY — AKRONI RIPORT — Figyelmetlenségemnek tudható be az, hogy a gumigyári munkásokról “gyáva és gerinctelen” megjegyzéseimet a Bérmunkás utolsó számában általános értelemben használtam. Nekem annyit tudnom kellett volna, hogy vannak kivételek. Mert vannak, amit az alábbi esemény igazolni fog. És igy én e sorok Írója, a lent említett események kényszerítő hatása alatt kénytelen vagyok az illetékeseknek azon ünnepélyes kijelentéssel, hogy tisztelet a kivételnek, elégtételt adni. Nem véletlen fejeztem be írásomat az elmúlt számban azzal, hogy még hallani fognak a Bérmunkás olvasók úgy, mint a közel múltban, gumigyári munkás harcokról és mozgolódásokról. Nem soká várattak, hogy arról írnom kell, aminek készséggel teszek eleget. Arról leszen szó, hogy a Goodyear kettős (Folytatás a 4-ik oldalon) Jóleső érzéssel fogadta minden munkásérzelmü, minden szabadságszerető egyén a philadelphiai Circuit Court of Appealc döntését a Republic Steel Corp. ügyében. Mint ismeretes 1937- ben ezen társulat a kegyetlen erőszakosságok egész sorozatát követte el a nagyobb darab kenyeret követelő és ezért sztrájkot vívó munkásai ellen. A gázbom- bázsától egész a gépfegyverekig kipróbálták a terror eszközeit a sztrájkolókon, melynek több halálos áldozata is volt. Békésen sztrájkoló munkások legyilkolása a Republic Steel Corp. és annak elnökének a hírhedt Tom Girdler lelkén száradt. A kapitalista törvénykezés azonban nem adott alkalmat arra, hogy a gyilkosságokért azoknak előidézőit a társulatot és főtisztviselőit felelőségre vonathassák. Hogy azonban mégse lássák annyira élesen, hogy a törvények teljesen a Wall Street urainak az oldalán állanak, alkalmat adtak a munkások szervezetének, hogy a társulat ellen vádat emeljen. Ebben az ügyben hozta meg a bíróság a döntését, mely az ilyen ügyekben fehér holló számban megy, mert minden tekintetben a társulatot tették felelőssé a sztrájkban előidézett terror uralomért. Több mint ötezer volt, sztrájkoló munkás visszavételét rendelték el és a nekik járó fizetésvesztesség kárpótlására hét és fél millió dollár megifzetésére ítélték el Mr. Girdler társulatát. A munkásosztály jövőbeni harci taktikájának szempontjából fontos, hogy ezen döntést vizsgáljuk és levonjuk azt a következtetést, mellyel a jövőbeni harcaink győzelmét szolgálni tudjuk. Először is meg kell állapítanunk azt, hogy ez a döntés még nem végleges, mert a társulat azt megfellebbezheti a legfelsőbb bírósághoz. Az ilyen lépés ismét vagy két esztendőre fölmenti a társulatot, hogy bármilyen tekintetben is eleget tegyen a bíróság most hozott döntésének. Bármennyire is örvendünk a munkások javára történt döntésnek, meg kell állapítanunk, hogy a munkásság harcainak győzelmét nem várhatjuk a bírósági határozatoktól. Ha a döntés utján visszakerülnek a munkára, vagy majd az elveszi tett munkabérük megtérítve lesz, hát bizony már mind, egy szálig éhenhaltak volna, nem is számítva az ezután következő várakozási időt. Ugyanakkor meg kell állapítanunk azt is, hogy a munkások követelése nagyobb munkabér és munkájukhoz a további munkajog biztosítása volt. Ezen követelés tehát szorosan a munkakörükre vonatkozott és annak elérésére kizárólag saját szervezett erejükre kellet volna támaszkodniuk. Hagy a Republic Steelnek véres terrorral sikerült letörniük a sztrájkot, az csakis azért volt lehetséges, mert a munkások szervezeti egysége, nincsen az ipari fejlettséghez mérten olyan trösztifikáit egységbe kovácsolva, mint az ipar tulajdonosok egysége. Ha a Republic Steel munkásai olyan ipari alapon volnának szervezve, mely felölelné az egész acélipart, akkor az őket ért sérelem az összes acélipari munkások sérelme lett volna és azonnal elintézésre került volna, az összes acélipari munkások által proklamált egységes sztrájk által. Nem kellett volna évekig várni a bíróság döntésére. Mennyire hatályon kívülre kerülnének a ma még súlyos tekintéllyel rendelkező bíróságok, ha a munkások az annyira egyszerű megérthető, “Egy Nagy Szervezet” eszméje alapján folytatnák le harcaikat. Addig azonban, ameddig a munkástömegek nem ismerik föl történelmi hivatásuknak megfelelő szervezkedési formát, örömmel kell fogadjuk a hasonló bírósági döntéseket. Mint ahogyan örvend az erőtlen csecsemő a kezébe adott csörgőnek, amelynek aztán felnőtt korában semmi hasznát nem veszi. Sőt mosolyogva gondol vissza arra a korra, amikor azzal játszadozott. A forradalmi öntudatos munkások kötelessége, hogy még sokkal intenzivebben folytassák az ipari szervezkedés propagandáját, hogy minél előbb bekövetkezzen az az idő, amikor a bírósági döntések játékszerére már nem lesz szüksége. (f.) Cleveland east sideon MOST PÉNTEKEN este pontosan 7 órakor fontos gyűlés. Titkár.
