Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-28 / 1082. szám
e oídai BÉRMUNKÁS 1939 október 28. A háborús zsákmányolásnak útjában nincs akadály Az idő múlásával mind szorosabbra fűződik Canadában is a háborús szigor. A nagyfejüek immár nyilvánosságra hozták határozatukat és annak végrehajtására már utasították az illetékes fórumot, hogy haladéktalanul kiképzésre hívjanak két divízióra elégséges ifjút. A toborzás megtörtént és amint újabban nyilvánosságra jutott, egv divízió, vagyis 16.000 ember valószínűleg januárban, esetleg előbb is útra indul a harcterekre. Az események gyorsan követték egymást és tiz napra a hadüzenet után már megindult a toborzás. Kényszer sorozás még idáig nincsen, azonban meglehet, hogy azt is bevezetik, miután már szó esett erről több irányból is. A mai toborzás alapján, valami ötvenezer embert szóllitanak zászló alá, hogy Canada szine- javát abból kiválogassák. Azonban a jelek tanúsága szerint Ca- nadának a szerepe még egyelőre abban áll, hogy Angol-Francia- országot ellássa elégséges élelmiszerekkel és valemelyes munícióval is. A hadüzenet óta már számos megszorítást alkalmaztak a polgári életre kihatóan, amennyiben életbe léptették a cenzúrát és a kormány ellenőrzésébe került a termelés és szétosztás fontos funkciója is. Különösen az élelmiszer és háborús célokat szolgáló kellékek felett gyakorolnak szigorú ellenőrzést. ÍGÉRIK, hogy JÓL VISELKEDNEK nem kell kardot rántani, gépfegyvert cipelni, lövészárkot ásni és abban derékig érő szennyes pocsolyában nyomo- rodni. Akárcsak a politikusok, hangzatos hazafias frázisokat hangoztatnak, hogy milyen magasztos kötelessége a dolgozóknak hazájuk mellé állni és tartózkodni minden olyan követeléstől, amely esetleg hátráltatná hazájuk háborús akcióját stb. A nagy pénzérdekeltségek ilyen frázis hangoztatása mellé szegődtek most már a dolgozók önkényes vezérei is. Ott van a canadai AFL, a Candai Munkások Szövetsége, a Canadai össz- munkások Congresszusa és az Egyesült Államok CIO-hoz hasonló alakulata. Tehát mindazon szervezeteknek képviselői, amelyek mindenkor készen voltak megbízóikat elárulni, amidőn nekik az előnyt jelentett. Jó fiuk lesznek ugyan, de bizonyos, hogy a dolgozók fogják annak az árát megfizetni. OSZTÁLYHARC TOVÁBBRA IS VAN Az IWW itt is mint mindenütt csak egyféle háborút ismer el és az pedig az osztályharc. A dolgozónak is ehhez a harchoz, az egyetlen érdekében folyó háborúhoz van köze csupán és érdeke, hogy ennek a zászlaja alá csatlakozzon. Ez a háború, az osztályharc folyni fog mindaddig, amig az emberiség fel nem szabadul a kapitalizmus járma alól az egész világon. Ezért tehát az IWW nagyon hosszan tartó háborúra rendezkedett be, mert tudatában van, hogy a dolgozókat nehéz kiábrándítani mai felfogásukból és pedig, hogy sikeresen befejezéshez érjünk osztály harcunkban, ahhoz a dolgozók nagy többségének hozzájárulásához és aktiv küzdő tevékenységére van szükség. Ezért van az, hogy minden sorral, minden szóval ami az IWW részéről a munkások felé elhangzik, hangsúlyozva üzenjük és felszóllitjuk a dolgozókat, hogy tanuljanak a fejükkel gondolkozni és tanítsanak má- , sokat is. Tanuljanak meg önmagukért cselekedni és arra hivAz álarc lehullott végre Irta: Keresztury Ilona Az itteni szakszervezetek vezetői kivétel nélkül úgy nyilatkoztak a kormány vezetőinek, hogy jó fiuk maradnak és hűségesen szolgálják hazájukat, amig az bajban van. Kijelentették, hogy nem lesznek sztrájkok és egyéb munkásmegmozdulások, tekintet nélkül, hogy milyen ellentétes kérdések merülnek fel a munkások és munkáltatók között a háború teljes tartama alatt. Ezek a nyilatkozatok megjelentek a canadai vezető hírlapokban, a nyilatkozók teljes névaláírásával, a szak- szervezet megjelölésével egyetemben, figyelmeztetésül arra, hogy a sérelmezett munkások várjanak a háború megszűnése utáni időkre orvoslásra, mert im, vezéreik már előre vásárra vitték a bőrüket, minden megkérdezés nélkül. Persze amint a vezérek nyilatkozataiból kitűnik elvárják a kormánytól, hogy apai jósággal kezelje a munkáskérdéseket és hasson oda, hogy azok orvoslásra találjanak amennyire a körülmények azt lehetővé teszik. Tehát amint az előre is látható, ismét a dolgozók hátából hasítják ki a háborús kiadásokat : Ismét a dolgozókkal fizettetnek a háborúért, amig a profitra mindig éhes munkáltatók levegős szobákban álmodnak még nagyobb háborúról és még nagyobb profit lehetőségről. A munkásnak ismét azt mondják, hogy kuss és érd be azzal, amit kapsz. A dolgozóknak a bőrét viszik vásárra és azok életét a harcterekre, hogy elvérezzenek a telhetetlen profitharácsolók érdekeiért. Mit törődnek ők a munkás életével, ha bőséges haszonra van kilátás, amiért önmaguknak Budapest 1939 szept. 17 — Mint előre látható volt a germán fasizmus, úgy megrohanta Lengyelországot, hogy csizmája alá kényszerítse a lengyel népet. A kommunázik az élethalál harcot vívó lengyeleket — a fasizmus lélektanához híven — hátba támadta, tehát segítségére sietett a germán fasizmusnak. A bolsevizmus, mint barát és segítőtárs jelent meg a fenti megállapítás szerint és kalóz módszer szerint orvul támadt rá, koncolta föl a fasizmus elleni harcban állókat. Szovjet Unió ezzel a ténnyel a hadászat terén is újat teremtett. A kapitalista támadásoknál, eddig még fehér zászlót, a barátság jelét, még nem használták föl. Nem merték fölhasználni, orvtámadás, támadás leleplezésére. A “nagy” Stalin bol- sefasizta birodalma kellett jöjjön ennek megvalósítására. A kommunizmus arculcsapá- sánál, az Internacionálé profa- nizálásánál rendszerük a világ proletáriátusának egyebet nem adott ezideig ennél a cselekedetnél. Az orosz proletriátus kommunista rétegét formálisan le- gyilkoltatta, mint Oroszország hazaárulóit. A legjobbak ezrei kerültek puskacső elé és a névtelenek milliói jutottak hasonló sorsra. A nagy többség pedig a 6 milliós párttagság rabszolgájává vált. Oroszország 160 milliós népét véve alapul ez a 6 millió amelyekből a közigazgatás bürokratái kikerültek szüronyokra — éppen úgy mint Itáliában és Germániában — támaszkodva nyom el minden vélemény nyilvánítást. Az ifjúságot amelyet imperialisztikus céljaiknál fölhasználnak félrevezették és beleszug- gerálták — vagy beleverték — nogy a bolsevizmus amit csinál, az nem más, mint kommunizmus. A világ proletáriatusát rádió előadásaival szédítette. A világszerte levő kommunista pártjai, amelyek valójában nem mások, mint az orosz kommunázik előőrsei, propagandagócai működésűkben kettős célt szolgáltak és szolgálnak. 1. Fedezték az orosz kommunázik imperialisztikus terveit, hogy ezzel belső konszolidálódását tegyék lehetővé, valamint távoltartsák az esetleges intervenciót. 2. A kommunista név kisajátításával a világ proletáriátusának forradalmi mozgalmait, a kommunázik szolgálatába fogva, lehetetlenné tegyék a kommunista társadalmi rendszernek — amely veszedelmet jelent a kapitalizmus és a fasizmusra, igy a kommunázikra is — megvalósítását, a bérrendszer eltörlése és a kollektivizmus megvalósítása iránti harcát. Mint láthatjuk és miként azt megállapíthatjuk a kommunáz- izmus egyedül több pusztítást, rombolást vitt véghez a világ proletáriátusának kommunista osztályharcában, mint a kapitalizmus. A kapitalizmus, nyíltan hirdeti, hogy lélektana a profit és kizsákmányolás. A bolsefasizmus, kommunista álarcban, mint harcostárs csatlakozott a kommunista világrendért harcolók forradalmi seregéhez. Burcuk lengyel határvárosban csupán logikus foytatása volt e baráti “segítség nyújtás” megnyilvánulása. ják segítségül többi munkástársaikat is. Ne bízzák ügyüket vezérekre és szavazati jogaikkal politikusokra. Szervezkedjenek munkahelyeiken iparilag és hagyjanak fel már a régen idejét múlta kísérleti szervezkedésekkel. Erejüket ne taglalják fel szakmai foglalkozásuk szerint és végül tanulják meg, hogy a bérrendszer keretein belül egy dolgozónak a sérelme mindannyiuk sérelme. Az iparok összevonásával létrejön az a helyzet, amikor egy munkás sem képes a saját sérelmére egyedül orvoslásra kényszeríteni a munkáltatót. Szervezkednie szükséges minden vonalon, mert csak úgy képes érdekeit megvédelmezni és jobb munkaviszonyokat s köny- nyebb megélhetési lehetőséget teremteni. Azonban nem szabad szem elől tévesztenie azt sem, hogy VÉGCÉLUNK, olyan munkásközösséget teremteni, olyan demokratikus társadalmat, ahol a dolgozók és kizárólag csakis a dolgozóknak jut majd szükségletükhöz mérten a bőséges javakból. Fujjuk tehát a harci riadót és egyre csak toborozzunk az osztályharcban való részvételre. Minden munkás álljon hát zászlónk alá és induljunk együttesen győzelemre. Canadai munkás A világ kommunista forradalmi seregét azonosmódon, de Lenin halála után támadta hátba az akkor kialakuló bolsefasizmus. A mai és a germánfasizmus ellen harcoló lengyel proletáriá- tus, hátbatámadásával tehát nem történt újabb, mint a régi módszer alkalmazása. Mivel a germán fasizmus ellen élet-halál harcban ,mint fasizmus elleni harcban, a lengyel hadseregen kívül, miként Var- só-Lemberg és egyéb helyek ellentállása igazolja, pártállás és meggyőződésre való tekintet nélkül a proletár férfiak, nők, aggok és fiatalok egyaránt vettek részt most már a befutó hírek szerint, nemcsak a leigázásra törekvő germán, de az orosz fasizmus betörésével szemben is, joggal idézhetjük a magyarországi kommunisták egyik 10 évvel ezelőtti és az IWW-isták ellen kiadott röpira- tuk következő kitételét: “Verjétek ki a befurakodott fasiztá- kat az uj gazdasági szervezetekből. Rántsátok le róluk az álarcot és a fasizmus gyilkos pofáját fogjátok megpillantani”. Igen a kommunisták, az IWW forradalmi élcsapatának most a lengyel proletáriátus élete árán szolgálatot tett azzal, hogy a “kommunista” Szovjet Unióról lerántotta az álarcot és igaza volt — hisz ők tudták a legjobban — a 10 évvel ezelőtt kiadott röpcédulájuknak, mert a világ kommunistái a bolsefasizmus gyilkos pofáját pillanthatta meg. Minden bolsefasizta “kommunista” propaganda ellenére a kommunistáknak úgy mint az IWW-istáknak is kötelességük harcolni a fasizmus ellen és mivel kapitalizmus csak egyfajta van, amit meg kell semmisíteni, azonmód nincs kétféle fasizmus sem, nevezzék azt akár nácifasizmusnak vagy bolsevikifas- izmusnak.