Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-28 / 1082. szám
2 oldat BÉRMUNKÁS 1939 október 28. LAPSZEMLE “A JUDÁSOKKAL PEDIG A NÉP ÉS A TÖRTÉNELEM FOG MAJD LESZÁMOLNI” Az elmúlt heten, két magyar lapban gyors egymásutánban, két feltiinéstkeltő cikk jelent meg, amelyek egymás mellé kívánkoznak. “Az Ember” c. new yorki lapban, Somogyi Pál szólalt meg és bár még csak a sorok között: de az olvasni tudókkal érzékelteteti, hogy közötte és a magyar kommunázik között, szakadék képződött. A “Magyar Jövő” husosfazeka körül maradottak nem várattak sokáig magukra, hanem a tőlük megszokott módon az árulásoktól és az aljasságoktól csömört kapott elvtársukat alaposan helybe hagyják “Nyilatkozat” címen közölt förmedvényükkel. Mindkét cikket szószerint közöljük az olvasók tájékoztatására és a magyar munkásság okulására. Egyben Somogyira nézve szerencsésnek tartjuk azt a körülményt, hogy itt az Egyesült Államokban érte el az undor és a kiábrándulás, nem pedig az agyonbálványozott, agyondicsért és agyonimádott “proletár hazában”, ahol minden teketória nélkül ahelyett, hogy nyilatkozgatnának és köpködnének ellene, egyszerűen gajdesz- ba küldenék, Kamenev, Zinov- jev és Kun Béláék után! KATONASZÖKEVÉNY Megjelent “Az Ember”-ben Irta: SOMOGYI PÁL Önéletrajza kétmillió példányban fogyott el. “Maurice Thorez a nép fia.” Kétmillió francia bálványa volt a bikanyaku, mo- solygóképü, dinamikus Maurice Thorez, a franciaországi Kommunista Párt titkára és parlamenti vezére. Ma, mint katonaszökevényt, keresi a francia rendőrség. Három éven keresztül, szóban és írásban hirdette Thorez, hogy Franciaország és Hitler között nem lehet béke. Nem lehet Hitlert engedményekkel leszerelni, mondotta Thorez. Adjuk neki Ausztriát, úgy Csehország kell neki. Ha Danzigot is megkapja, akkor majd Elzász-Lotharingiára fájdul meg a foga. „ “Emberek franciák”, — dörögte Thorez, — “ha már a nácizmus által elnyomott milliók szenvedése nem is indít meg benneteket, úgy tekintsetek Franciaország nemzeti érdekére. Kiszorítanak minket Kelet- Európából Japán Indo-Kinára pályázik. Szíriában náci ügynökök lázitanak a francia uralom ellen. Mussolini sóvárogva néz Nizza, Korzika, Szavoja, Tunisz felé. Németország repülőbázisokat állít fel Spanyolországban, a Baleári szigeteken, Spanyol- Marokkóban . . .” “Veszélyben a haza, veszélyben Franciaország . . . Hazaáruló az, aki Hitlerrel paktál, aki uj Münchenről mer beszélni, aki Danzigoa föladja, aki lemond Csehszlovákia visszaállításáról.” “Több repülőgépre, több ágyúra van szükségünk, mert Hitler, ez a veszett kutya, csak az ágyuk és bombák nyelvét érti ... ” Május hónapban, az “Oeuvre” cimü lapban Marcel Déat képviselő felveti a kérdést: Érdemes-e Danzigért feláldozni kétmillió francia életét? Hazaáruló . . . Hitler ügynöke . . . zudult fel a francia közvélemény, élén Thorezzel. — Thorez és társai megszavazták Da- ladier háborús költségvetését is. * * Végre eljött a Nagy Nap. — Franciaország hadat üzent Hitlernek. Maurice Thorez, a nép fia, mint várható volt, beállt katonának. “Minden franciának, pártkü- lömbség nélkül, harcolni kell a győzelemért” — mondotta — “Addig nem lehet békéről szó, mig Németországban Hitler az ur. A kommunisták a lövészárkokban fogják bebizonyítani, hogy jó franciák ...” Ez pedig szeptember elején volt, tizenegy hónappal a müncheni árulás után, mikor már Thorez és társai nagyon jól tudták, hogy ki is az a Daladier és ki az a Chamberlain? Szeptember elején volt ez, két héttel a náci-szovjet paktum után . . . Október elején pedig nyílt levelet adtak ki Thorez és elvtársai : “Le a háborúval” — mondják most — “Imperialista háború ez, melyhez semmi közünk. Daladier és Chamberlain, a müncheni árulók, háborúba ugratták bele a francia népet, egyszerű imperialista érdekekért. Verekedjenek ők ... Mi vérez- zünk Danzigért és a reakciós, rothadt Lengyelországért? . . . Nem szabad már jóelőre visszautasítani Hitler békeföltételeit, hanem megegyezést kell keresni ... ” 136 tavaszán 1,200,000 francia férfi szavazott a kommunista jelöltekre. Ezek közül ma vagy félmillió katona. Félmillió ember aki követelte a szent háborút Hitler ellen és most békét kell követelnie. Félmillió szempár figyeli a nép fiát. Leteszi-e a fegyvert, azzal, hogy “lőjjetek főbe vagy csukjatok be, de imperialista háborúban, nagytőkés érdekekért nem fogok harcolni?” Uj Dimitrov, uj Rákosi lesz-e a nép fiából? Avagy talán csendben folytatja munkáját Maurice Thorez és békéért fog agitálni katonapajtásai között? Félmillió katona vár példát és útmutatást Maurice Thorez- től, a nép fiától. Maurice Thorez huszonnégy órás szabadságot kért és kapott. Aztán meglógott . . . Jó összeköttetései vannak és vagy biztos helyen rejtőzik vagy már külföldön is van . . . De a félmillió baka akiknek ő a bálványuk volt, nem követheti ezt a példát. Nekik nincsenek olyan jó összeköttetéseik. UTÓIRAT: Hiszem és vallom, hogy a Szovjetek külpolitikája ügyes, okos és célravezető, Hitler önmaga alatt vágja a fát, a kapitalizmus pedig súlyos csapásokat szenved. De a Thorez, Browder, Vallacher féle hátra- arcok után csak fájdalommal tudok gondolni arra a körülbelül 5000 francia, 1000 amerikai, kanadai és 500 angol baj társra, akik Spanyolország szürkészöld olajfái alatt pihennek, ők hittek, Thoreznak, Browdernek, Willie Vallachernek. Hittek az emberi értékek szentségében és hittek egy forradalmi erkölcsben, egy proletárbecsületben. SOMOGYI PÁL PÁLFORDU- LÁSA Nyilatkozat Volt munkatársunk politikailag meghasonlott és minden teketória nélkül elszegődött a dudások sorába. Megvált a Magyar Jövőtől, megszökött az an- tifasizta frontról, a munkásság élcsapatától. Hogy furdaló lelkiismeretét megnyugtassa, a munkásosztály eme igazi katonaszökevénye “Katonaszökevény” címen indította meg a munkásság elleni támadásait Göndör “Az Ember” cimü közlönyében. Mint igazi kalandor, Somogyi azonnal felcsapott az urak zsoldjába. Nem a szabadság harcmezején esett el Somogyi. Az ott kapott sebeiből felgyógyult. De mig testét a fasiz- ta golyók nem tudták megölni, a tőkés propaganda kutmérge megfertőzte lelkét. Sötétség borítja Somogyi osztály öntudatát. Nem kutatjuk Somogyi pál- fordulásának tényezőit e sorokban. Vagy nem tudja felmérni az uj világháború munkásellenes jellegét, vagy nem hajlandó fölvenni a dolgozó nép uj súlyos küzdelmeit. De amikor becsületes megvitatás, vagy ideiglenes félrevonulás helyett Somogyi azonnal hátbatámadja a világ elnyomottainak harcos vezetőit, akkor ő aláírta Dies-sal, Blum-mal, Chamberlain-nel és Hitlerrel való vérszerződését. Amerika magyarsága joggal várja el, hogy a Magyar Jövő őszintén tárja elő a mai világ- helyzetet. A nép békét akar! A nép nem akar ismét a tőkés háború érdekeiért vérezni. Azok, akik eladták a magyar népet Hitler labancainak, akik eladták a cseh-szlovák, spanyol és lengyel népet Hitlernek és Mus- solininek, most bolseviki veszedelemről üvöltenek, hogy háborús profitjukat tovább tudják gyarapítani. A munkásfaló fas- izták és zsidógyülölők az igazi munkásvezetők vérét követelik, hogy a háborút könnyebben elősegítsék. Somogyi csatlakozott a munkásüldözők táborához. Mi nem vagyunk hajlandók az üldözést támogatni. A Magyar Jövő továbbra is az amerikai és a magyar népuralom szent céljait fogja szolgálni. A Judásokkal pedig a nép és a történelem fog leszámolni. A Magyar Jövő Szekesztősége. A “Katonaszökevény” cimü cikkhez kevés a kommentálni valónk. Thorez, hogy a francia kormányt falazta, amig a spanyol proletáriátus elvérzett, már jobban nem is csalódhattunk benne. Az “UTÓIRAT” viszont nem más, mint egy őszinte kommunistának a vergődése, aki önmagával viaskodik és a viaskodás, közben elsóhajtja magát és nem annyira a nyilvánosságnak, mint önmagának befelé beszél, amidőn azt mondja, hogy: “Hiszem és vallom, hogy a Szovjet külpolitikája (mi huztuk e szót alá) ügyes, okos és célravezető”. Ja persze, a külpolitika! Ámde a belpolitika . . . valószínűleg egészen más Somogyinak — jobb későn mint soha — meglátása szerint, aligha, “ügyes, okos és célravezető”, hanem éppen az ellenkezője. A “Magyar Jövő” szerkesztőségi nyilatkozata Ízelítőt ád Somogyinak is másoknak is, hogy a belpolitika milyen, amikor már az ilyesmit kívülről nézik ! Somogyi Pál, mint az “Uj Előre” szerkesztője a tollat a puskával cserélte fel és fiatal életét a spanyol szabadságharc oltárára tette le. Büszkesége is lett ezáltal a gyáva sehonnaiak- nak, akik a Spanyolországban Somogyi által kikapart sült gesztenyét, itt Amerikában ropogtatták. Somogyi nem láthatta és nem tudhatta, amig a spanyol fronton harcolt, hogy hová és milyen mélyre süllyedtek volt elvtársai, akik négyezer rnértföld- re a spanyol fronttól, az ő áldozatkészségét és cikkeit készpénzre váltották. Somogyi nem az első a spanyol frontról hazatérők közül, aki rájött, hogy nincsen helye s igy képtelen volt visszahelyezkedni a Fehér Jóskák, Nagy Jánosok és a többi Jánosok közé. Egy-két nyilvános szereplés után, Vörös Sándor, Wimmer. Béla és Grécs József szintén eltűnt. S hogy az említettek nem részesültek abban a kitüntetésben, amelyben Somogyi Pál, sok más okok mellett mihden valószínűség szerint azért van, mert amazokban nem volt bátorság nyíltan szembehelyezkedni és véleményt mondani. Nehogy tévedés legyen, mi cseppet sem vagyunk elragadtatva Somogyi Pál uj környezetétől sem"! Nem mondhatnánk, hogy a polgári liberalizmust és hupikék szocializmust vallók csoportjában van a helyük azoknak, akik a munkásmozgalom nevében szélhámoskodókkal szembefordulnak. Különösen nem ilyesmit vártunk olyanoktól, akik Spanyolországban, a szindikalisták és az anarkisták oldalán harcoltak éveken át! De jellem, erkölcsi tisztaság szempontjából ítélve a dolgot, még a sárga szocialistákat sem óhajtjuk azzal megsérteni, hogy Somogyi Pál otthagyott környezetével őket összehasonlítsuk! Hogy Somogyi Pál, hol fog majd megállapodni, az kizárólag az ő dolga. Az azonban miránk nézve sem egészen közömbös, hogy olyan csirkefogók vádolják őt kalandorsággal, Hitler cimboráskodással, akik még tegnap cégérnek használták és bálványozták. Rá kellett csapnunk tehát azokra a praclikra, amelyek lemerték írni, hogy Somogyi Pál spanyol frontharcos a Judás. Ronda egy bandában voltál Pali! Igaz-e? SZERKESZTŐI ÜZENET A. Réfi, Lodi, N. J. Megkaptuk. Legközelebb érdemlegesen foglalkozunk vele.
