Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)
1939-10-21 / 1081. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 október 21. EGYRŐL-MÁSRÓL ! — _________________ _____ - . I Elmondja: Z. J. Mibe kerül a háború? A ma élő emberiség túlnyomó százaléka körül-belül tisztában van a háború borzalmaival. Alig 20 éve, hogy egy nagymérvű mészárlás befejeződött, melynek közülünk sokan részesei voltak és az újabb generáció is, úgy elbeszélésekből, mint a történelmi feljegyzésekből ismeri annak gyilkos hatásait. A történelem szerint az 1914- 18 évi világháború volt a legborzalmasabb tömegmészárlás, melyben része volt az emberiségnek, ez azonban eltörpül a jelenlegi mellett. Eddig csak egy fronton folyt az öldöklés, aránylag azonban sokkal több emberéletet követelt, mint a világháború bármely hasonló időszakában. Statisztikusok szerint a jelen háború naponta 65 millió dollárt emészt fel. Ez az összeg azonban csak a költségeket reprezentálja, mint a gyilkoló eszközök és a hadsereg ellátása. Ha ehhez hozzá számítjuk azokat a károkat, melyeket ezzel a 65 millió költséggel okoznak a szám megsokszorozódik. Amint a hírekből tudjuk a volt Lengyelországban legalább nyolc várost teljesen leromboltak, amit ha pénzben számítunk elképzelhetetlen összegeket tesz ki. Ennél fogva sokkal súlyosabb károkat is okoz a háború, amelyeket pénzértékben nem lehet kifejezni. Nem lehet pénzértékben felbecsülni azt a sokezer emberéletet, amely már eddig is elpusztult a háborúban. Bár az összes elesettekről pontos számadatok nincsennek, de ha alapul vesszük Hitler beszédében emlitett számokat, megközelítőleg fogalmat alkothatunk arról a borzalmas emberpuszti- tásról, amely végbe megy. Nem hisszük, hogy vannak józan gondolkodású emberek, akik nem tudnák, hogy minden kapitalista • háború gazdasági érdekből folyik. Minden ország kapitalistáinak szüksége van uj és újabb területekre, ahol elhelyezzék termelt áruikat és nyersanyag forrásokhoz juthatnak. Az uj területekre nem azért van szükség, mintha bármely ország lakossága nem tudná felhasználni a termelt javakat, — mert vegyük példának bármely országot és úgy fogjuk találni, hogy a lakosságnak legalább a kétharmad része az élet legszükségesebbjeit is nélkülözi — hanem azért, mert valamely ország kapitalistái mennél nagyobb területek felett rendelkeznek, annál több alkalmuk van a profit harácsolásra. Ma nem azért történik valami, mert egyik, vagy másik ország lakosságának szüksége van rá, hanem a profit érdekében. De bármennyire is vágynak a kapitalisták uj területek után, sohasem jutnának ahhoz, ha Hitler bevallása szerint szeptember 30-ig 10,572 német katona esett el, 30,322 megsebesült és 3,404 eltűnt. Hitler szerint ha figyelembe vesszük a lengyelek “barbár vérszomju- ságát” feltételezhetjük, hogy az eltűntek nagyrészét lemészárolták, ami a halottak számát több mint 13,000-re emeli csak a német részről. Ehhez még hozzáadhatjuk, hogy a 30 ezer sebesültből is elpusztul néhány ezer, nem túlozunk ha 20 ezer halottról teszünk említést. A jelen modern gyilkoló eszközökkel folyó háborúban azonban a nagyobb vesztességet nem a támadók, hanem a megtámadottak szenvedik, igy mekkora lehet a lengyel vesztesség ? Mint ismeretes, a lengyeleknek két millió katonája állt fegyverben és bármerre lőttek a néme- metek, minden irányban tömör emberfalat találtak. Nem kellett keresni az ellenséget, mert ha vaktába lőttek, akkor is lengyeleket találtak. Szakértők megállapítása szerint a lengyel hadseregből legalább 40 ezer ember esett el a német támadás idején. Ez azonban nem az összes emberélet vesztesség. A földig bombázott városokban emberek éltek és eisern képzelhető, hogy azok megmenekültek volna. A lengyel városokban nem voltak védett helyek és a lakosság teljesen védtelen volt az aláhulló bombák ellen. Konzervatív számítás szerint a jelen háború 30 napja alatt a legyilkoltak száma megközelíti a százezret. Százezer embert gyilkoltak le egy hónap alatt. ÉS MIÉRT? A német kapitalisták fensőbbségéért, vagy a i lengyel kapitalisták biztonságáért. Semmi esetre sem az elnyo- I mottak sorsának javáért. nekik kellene azért megverekedni. Gondoskodnak tehát arról, hogy másokkal szereztessék meg a kívánt területeket. Ezt azonban csak úgy tudják megtenni, hogy a nincsteleneket el- butitják a hazafiság maszlagjával. Az elnyomottak minden országban máról-holnapra tengődnek. Nincs egy talpalattnyi földjük, nincs egy jó ruhájuk, milliók azt sem tudják, hogy honnan kerül a holnapi betevő falat, de háború esetén velük védelmeztetik meg azt a “hazát” amelyben éheznek, amely számukra még nyugvó helyet sem biztosit. Csecsemő koruktól már arra tanítják, hogy a hazát szeretni kell, bármily mostoha is az és azt meg kell védelmezni más nemzetek ellen. És csak igy lehetséges, hogy egyik ország elnyomottait feltudják használni a másik ország elnyomottainak legyilko- lására. A hazafiság nagyon alkalmas arra, hogy egyik ország elnyomottaiban ébren tartsák a gyűlöletet a másik ország elnyomottai ellen. Ha ez nem volna, háborút sem lehetne rendezni. Chicagói razziák Háborús időben sok mindenre nyílik alkalom. Az elmúlt világháborúban az IWW központja és az ország minden részében levő helyiségei közkedvelt színhelyei voltak a háborús hisztériától megvadult politikusok razziáinak. Német aranyat Kerestek és nem találtak. Most még nem is vagyunk a háborúban, de a razziák már kezdődnek. A szenátus “Amerika ellens alakulatokat” vizsgáló razziákat tartottak, a kommunista párt, valamint az “American League for Peace and Democracy” chicagói központjában, orosz aranyat keresA “Bérmunkás” egyik közelmúlt számában cs . . . ő munkástársam javamra írja a “kommunázi” szó felfedezését. A szó ma már nem uj. Régi keletű, habár ma a legidőszerűbb. A “kommunázi” elnevezés nem tőlem ered. Nem tudom, hogy ki volt a szülője, de a tény az, hogy ma már az egész világon használják, azok akik elítélik a kommunisták és nácik szövetségét. A minap egyik munkástársunk levelet kapott Mexicóból mozgalmunk egy régi tagjától, aki már vagy 15 éve mexicóban Egyik munkástársam, aki ugyanazon az újság standon veszi meg a napi újságját s egyéo folyóiratokat és az olasz újságárus már meglehetősen ismeri. A minap, amikor szintén elment újságot venni a kommunisták középnyugati lapjában a “Daily Record”-ban valami érdekes headlinet látott és azt is megvette. Az olasz újságárus ránézett és gyanakodva kérdezte: KABARÉ ÉS TÁNC MOST SZOMBATON NEW YORKB AN Október 21-én tartják az IWW és a Modern Színkör Kabaré és Táncestélyüket a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Ez alkalomra sikerült az amerikai magyarság zenei és művészeti körében közismert művészek fellépését megnyernünk. A zenei programot SZIGETI JÓZSEF a hírneves rádió zenész ,és cigányprímás intézi, úgyszintén a tánczenét is szolgáltatni fogja saját zenekarával. A kabaré keretében fellépnek, Kondor Mariska az ame- rikaszerte közismert színművésznő, aki a legújabb magyar dalokat fogja énekelni Szigeti zenekiséretével, úgyszintén Vámos Vilmos a közismert táncos komikus, aki ez alkalomra külön betanult tánc jelenteket mutat be. Ne mulassza el ezt a kiváló alkalmat senki, és legyünk jelen most szombat este a kabarén. Tánc kezdete 8:30-l:or. Jegy ára 35 cent. A rendező bizottság. ve. (Nem tudjuk, hogy talál- tak-e?) Ezt a “Dies committee”-t a német nácik amerikai Bundjá- nak garázdálkodásai hivták életre, de amint több mint egy éves működése bizonyítja nem is olyan sokat törődik a nácik garázdálkodásaival, mint inkább minden zugban “vörösöket” keres. A kommunistákkal mindig elvi ellentétben voltunk. Állandóan támadtuk azért, hogy a munkásmozgalomból közönséges ‘chop-sueyt’ csináltak. Az orosznáci paktum védelmezéséért pedig határozottan megvetjük őket, de még ezek után is a leggyalázatosabb jogsértésnek tartjuk a Dies bizottság által rendezett razziát. Ennyivel tartozunk a kommunista párt jobb sorsa érdemes munkástagságának. él és oly körülmények között, hogy semmi összeköttetése nincs velünk. Ez a levél az első amely évek óta jött tőle és többek között a világeseményekről is ir benne. Csodálkozásunkra ő is a ’’kommunázi” jellemzést használja, ami szintén bizonyítja, hogy más országokban és világrészekben is úgy vélekednek az osztálytudatos forradalmárok mint itt. cs . . ő munkástársam és mások is teljes joggal használhatják tehát a “kommunázi” elnevezést és nem hiszem, hogy bárki is felelőségre vonná plagizálásért. “Mr. are you for Hitler too? (Uram, maga is Hitlerista?) Munkástársunk megütközött és kérdi: “Why? This is a communist paper.” (Miért? Ez egy kommunista újság) Az olasz a kezével legyint és megjegyzi: “Thats all the same now. The communist for nazi and nazi for communist”. (Mindegy az most. A kommunisták nácisták a nácisták kommunisták) Ehhez szükségtelen kommentár. CANADAI LEVÉL Tisztelt munkástársak! Itt küldöm az előfizetésem megújítását. A nyár folyamán volt alkalmam egy a spanyol frontról visszatért elvtárssal beszélgetni itt a munkahelyemen. Éppen akkor volt a lapban “Stalin keze Spanyolországban”. Azt mondja az illető munkástárs, maguknak van igazuk százszázalékban. Szolgáljon megnyugtatásul a szerkesztő munkástársnak amit az illető mondott. Hallja! Ez a lap nem ir, hanem beszél Ide biggyesztem az illetőnek a nevét is. Sz. G. Mert beígérte, ha állandó munkahelye lesz hát előfizeti a lapot. Máskülönbeni újság, a háborús hisztéria^ dühöng most itt is. Az árdrágítókra törvényt hoztak, de azért a kormány az első az árakat felemelni 20-30-35 százalékkal. Holott még a munkabérek egy fityinggel sem eme- Iődtek. L. K. A hazafiság leple alatt Nem illet meg az elismerés Ez megtörtént