Bérmunkás, 1939. július-december (27. évfolyam, 1065-1091. szám)

1939-10-14 / 1080. szám

1939 október 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal TÁRCA Boldog öregség Irta: Rózsa Andor Janova Antalné öt gyereket hozott a világra. Férjeura, Ja­nova Antal, ez a kétméteres óriás, ka^ánkovács volt a Maró- ti-gyárban. Amilyen nagy da­rab ember volt Janova, olyan szelíd. Ha a kis német Weber, ez a hörcsög, felbosszantotta, rákiáltott, hogy menten agyon­vágja. De amint kimondta ezt a dörgedelmet, már el is szál­lott haragja. Este pedig együtt mentek Weberrel egy spriccer- re Szvetozárhoz. Szvetozár valamikor Maróti- nál dolgozott. Aztán a gyár mellett nyitotta meg a kocsmá­ját, amely mindig tömve volt gyáriakkal. Nem történt semmi különös Janováék életében. Az ember dolgozott. Hazaadta fizetését, zsebpénzéből megitta spriccer- jeit, elszitta vasárnap a szokott ünnepi szivarját és a nagyob­bacska gyerekeit elvitte a Szu- nyogszigetre. Egyik délelőtt, amikor az utolsó gyerek éppen ott kunco­gott anyja emlőjén kapaszkod­va, beállított a tűzoltó a gyár­ból. Janováné az elmúlt éjjel bor­zasztó tűzről álmodott. Az egész gyár égett, ő ott állt a gyerekekkel a gyárkapu előtt. Mindenki kijött már, csak az ő ura nem. Egyszerre elébe állt egy törpe, aranystráfos portás­sapkával a fején és hazazavarta őket . . . — Jónapot adjonisten — kö­szönt a tűzoltó. Janováné, amikor meglátta a tűzoltót, eszébe jutott az álma. A tűz pletykát jelent, de itt mos valami baj történhetett . . — Azt üzeni az ura — kezdte a tűzoltó, derékszíját tapogatva —, hogy egy kicsit rosszul volt, de most már jobban van és le­gyen nyugodt, estére itthon lesz. Szegény Janova ekkor már nem volt az élők sorába. Egy hirtelen szivbénulás ledöntötte. Az üzem sarkában feküdt mere­ven, vászondarabokkal betakar­va, amig megjött a bizottság. Janováné nem várta meg az estét, hanem sietett ki a gyár­ba. Mire odaért, már megtud­hatta az igazat. Az emberek a fejüket csóválták. Janováné itt maradt öt gyerekkel. Küzdelmes évek következtek. Janováné mosta a fél város szennyesét és nevelte a gyere­keit. — Szép, derék gyerekei van­nak — mondták a szomszédok Janovánénak. — Boldog lesz majd velük öreg napjaira . . . Az évek bizony nem várat­tak magukra, elosontak egymá­sután Janováné mellett. A gye­rekek megemberesedtek, lassan megnősültek s a leányok férj­hez mentek. Janováné elérke­zett a magányos öregség kü­szöbéhez, amikor már elernyed- nek a dolgos izmok és jól esne a pihenés . . . — Mama — ajánlotta egy­szer, úgy szóközben a fiatalabb leánya —, neked már elég volt a dolog más portáján. Oszlasd fel a lakásodat. Ezek a régi hol­mik úgysem érnek sokat. Gyere el hozzám. Majd csak megle­szünk valahogyan. Janováné elosztogatta hasz­nálható holmijait a gyerekei között és odaköltözött a leányá­hoz. Még egy fél év sem telt el, amikor a vő szemrehányást tett a feleségének: — Minek hoztad ide az anyá­dat? Tudom, hogyha előttem nem is szól, de a hátam mögött felpiszkál téged. Senkinek sem­mi köze az én dolgomhoz. Az én házamban én vagyok az ur . . . Janováné átköltözött az idő­sebb fiához, de itt sem evett meg egy kiló sót. Innen is me­nesztették. Janova Zsigmondot időközben kinevezték üzemvezetőnek. Egy­szeriben a fejébe szállt a jobb mód. Barátai egymásnak adták a kilincset a házában. Janova Zsigmond az urias barátai előtt szégyenlette anyját, ezt az egy­szerű öregasszonyt. Janováné most odakerült a másik két gyerekéhez. Egyik helyről az unokák, a másik helyről más okok miatt kellett elmennie . . . A középső fia, Feri ezt mon­dotta : — Tudod, mama, hogy mi­lyen szűkösen vagyunk a gyere­kekkel ebben a kicsi lakásban. Én majd beszélek a testvéreim­mel s összeadunk annyit ameny- nyi a részedre szükséges, hogy ne kelljen mindig vándorolni. Janova Zsigmondnál jöttek össze a testvérek, hogy döntse­nek anyjuk sorsa fölött. Mint az idegenek, úgy ültek egymás­melleit, szótlanul. Csak a csil­lárfény vibrált a likőrös poha­rakon, amelyek ott diszlettek a sütemények körül, a terített asztalon. Feri törte meg a csendet: — Tudjátok, hogy a mamáról végtére is gondoskodni kell. Azt is tudjátok, hogy én nem fogad­hatom oda a mamát, hiszen töb­bek között nekem van közietek a legkisebb jövedelmem. De fel­ajánlok havonta nyolc pengőt. Ti is adjatok a tehetségetek szerint. A mamát majd elhe­lyezzük valami idősebb házas­párnál albérletbe. —Eddig rendben van — fe­lelte Janova Zsigmond —, de én nem régen telket vettem. Ne­kem ezen kívül is vannak egyéb kötelezettségeim. Én nem tu­dok most adni. — Szégyeld magad — mon­dotta a legfiatalabb leánytest­vér. — Te vagy köztünk a leg­jobb módban és te hárítod el magadtól azt, hogy a mama végre nyugtot találjon. Talán annyit mégis megérdemelne. — Csak te hallgass, Irma! Te biztattad fel a mamát, hogy oszlassa fel a háztartását. Tart­hatott volna kosztosokat és meglett volna. Te szedted el tő­le, amije még megmaradt. Az­tán hozzám küldted. — Ez hazugság Zsiga! A ma­ma mindegyikünknek adott. — Úgy van! — felete rá a legidősebb testvér. — Nem veszekedni jöttünk ide — szólt a legfiatalabb. — Én pedig most nem tudok adni — vágott bele Janova Zsigmond. — Ezt nem lehet igy elintéz­ni — kérlelte őket Feri. — Szégyen — mondta erre két testvér és köszönés nélkül hazamentek. —■- Légy nyugodt én majd AZ OBJECTIV budapesti rá­dió ismét remekel. A Német Tá­virati Iroda jelentéseit naponta többször — erős hangsúlyozás­sal — is beolvassa. Ugyanekkor a “testvéri” lengyel nemzet he­roikus szabadságharcát vagy agyonhallgatja, de ha ismerteti is azt, lekicsinylőleg, gúnyos hanglejtésekkel kiséri. Pedig pár hónappal ezelőtt, hogy böm­bölt, hogy dicsőítette a lengyel­magyar testvériséget. A BENZINT, bőrárut az ál­lam zár alá vette. Cukor Buda­pesten és az ország területén nem kapható; rossz nyelvek szerint kell a germánoknak. A SZLOVÁK katonák, akik a germán hadsereghez tartoznak mind nagyobb számban szöknek át a magyar határon. Csöbörből tehát vödörbe. AZ AMUGYIS dögrovásra ju­tott filmtermelés újabb hideg­lelésbe esett. A külföldi nyers­film források, az egy olaszon kívül bedugultak. MINT szept. 8-án bejelentet­STATEMENT OF THE OWNER­SHIP, MANAGEMENT, CIRCUtA- TION, ETC., REQUIRED BY THE ACTS OF CONGRESS OF AUGUST 24, 1912, AND MARCH 3, 1933. Of Bérmunkás, published weekly, at Cleveland, Ohio for Oct. 1, 1939. State of Ohio, County of Cuyaho­ga. Before me, a Notary Public in and for the State and county aforesaid, personally appeared Andrew Wiener, who, having been duly sworn accord­ing to law, deposes and says that he is the Business manager of the Bérmunkás and that the following is, to the best of his knowledge and belief, a true statement of the own­ership, management (and if a daily paper, the circulation), etc., of the aforesaid publication for the date shown in the above caption, required by the Act of August 24, 1912, as amended by the Act of March 3, 1933 emboided in section 537, Postal Laws and Regulations, printed on the re­verse of this form, to wit: 1. That the names and addresses of the publisher, editor, and business managers are: Publisher Industrial Workers of the World, 2422 N. Hals- ted St., Chicago, 111. Editor Andrew Wiener, 8622 Buckeye Rd., Cleve­land, Ohio. Managing Editor Andrew Wiener, 8622 Buckeye Rd. Business Managers Andrew Wiener, 8622 Buckeye Rd. 2. That the owner is: (If owned by a corporation, its name and ad­dress must be stated and also im­mediately thereunder the names and addresses of stockholders owing or holding one per cent or more of total amount of stock. II not owned by a corporation, the names and ad­dresses f the individual owners must bi given. If owned by a firm, com­pany, or other unincorporated con­cern, its name and address, as well as those of each individual member, must be given.) adok a mamának — állt fel a legfiatalabb és ő is távozott . . . Amikor Janováné meghallot­ta a történteket, összefogta a gönceit és maradék erejével szolgálni ment — idegenbe . . . ték a kivételes hatalmat'az ed­diginél még szélesebb körben terjeszti ki a magyar kormány. Bizony evés közben jön meg az étvágy. FELHÍVÁS jelent meg, mely szerint a magyarok ne adjanak hitelt a külföldi rádiók magyar nyelvű híreinek. Kizárólag az egyébként pártatlan — ha, ha, ha — budapesti rádió hírei az egyedüli megbízhatók. Termé­szetes az, hogy éppen ezért hall­gatják a magyarok a külföldi híreket a más államok rádióin keresztül. HA MÁR a rádiónál vagyunk, szükségesnek látjuk leközölni, hogy meglepődve — na nem nagyon lepődtünk meg— vet­tük hírül szept. 8-án a moszk­vai rádió magyar nyelvű leadá­sát, amikor “Kedves hallgató- ink”-kal jelentkezett. Eddig “Kedves Elvtársak és elvtárs­nők”-kel jelentkezett. Az elv­társak és elvtársnők valószínű­leg nem számítanak már a “nagy Stalin” előtt. Industrial Workers of the World, 2422 N. Halsted St., Chicago, 111. W. H. Westman, gen. sec. treas. 2422 N Halsted St., Chicago, 111. 3. That the known bondholders, mortgagees ,and other security hold­ers owing or holding 1 per cent or more of total amount of bonds, mort­gages, or other securities are: (If there are none, so state.) None. 4. That the two paragraphs next above, giving names of the owners, stock holders, an dsecurity holders, if any, contain not only the list of stockholdes and security holders as they appear upon the books of the company but also, in cases where the stockholders or security holder ap­pears upon the books of the com­pany as trustee or in any other fi­duciary relation, the name of the person or corporation for whom such trustee is acting, is given; also that the said two paragraphs contain statements embracing affiant’s full knowledge and belief as to the cir­cumstances and conditions under which stockholders and security holders who do not appear upon the Dooks of the company as trustees, hold stock and securities in a capa­city other than that of a bona fide owner; and this affiant has no rea­son to believe that any other person, association, or corporation has any interest direct or indirect in the said stock, bonds, or other securities than as so stated by him. 5. That the average number of copies of each issue of this publica­tion sold or distributed, through the mails or otherwise, to paid subscrib­ers during the twelve months pre­ceding the date shown above is. Andrew Wiener, editor. Sworn to and subscribed before me this 3 day of Okt. 1939. Seal Irene Starr (My comnpsion expires June 3, 1941) Magyarországi Tükör Az IWW Hírszolgálati irodájától Budapest.

Next

/
Oldalképek
Tartalom