Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-16 / 1046. szám

8 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 18. Ezer előfizetőt a Bérmunkásnak! AMIT NEM HAGYHATUNK SZŰNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI ÁLL MÉG MADRID Az elmúlt héten úgy látszott, hogy a spanyol proletáriátus szabadságharca befejeződött a legforradalmibb város, Barcelo­na elestével. A kormány több­sége, hivatkozással arra, hogy a német-olasz aktiv és a “de­mokratikus” hatalmak passzív támogatásával az éhező spanyol forradalmárok harca kilátásta­lan, nagyon szerény ígéret el­lenében hajlandó lett volna, a háborút befejezni. De a Musso­lini támogatásával győző Fran- conak fejébe szállt a győzelem és igazi fasizta módra feltétel­nélküli megadást követelt, mely egyértelmű volna azzal, hogy kiszolgáltatva magukat a vér­szomjas hordáknak, kik irgal­matlanul kivégeztek volna min­denkit, ki aktivan, önként har colt a szabadságért. A spanyol forradalmárok jól tudják, hogy csak két választás van előttük: megadni magukat és börtönben, kinzókamrákban, akasztófán el- pusztulnii, vagy a forradalmi múltjukhoz méltóan, éhezve, de a szabadságért küzdve, fegyver­rel a kézben a világ szabadság mezején meghalni. És ők az utóbbit választották, nem kelt­hetünk hiú reményeket ezeknek a szabadság hősöknek a pusztu­lása, az ügynek az elbukása majdnem bizonyos, de a kihul­ló vér nem lesz értelmetlen ál­dozat, mert az ő sorsuk kell, hogy kinyissa az egész világ proletáriátusának a szemét, meg kell, hogy lássák azt, hogy a Marxi megállapítás: “a munkás­ság felszabadulása csak a mun­kásság müve lehet” igazabb, mint bármikor, mert csak a sa­ját erejére támaszkodhat a de­mokrata hatalmaktól való segít­ség várás csak arra volt jó, hogy áltassa a nemzetközi mun­kásságnak azt az aktiv segítsé­gét, amelyre még képes lett vol na. Madrid még ellent áll a két év óta a falai alatt tehetetlenül álló fasizta hordáknak még sok keserves órát fognak szerezni és ki tudja talán Madrid lesz az az Achiles sarok, amelyik kifor­dítja a fasizta hatalmakat a sarkukból. A proletáriátus lé­legzet vissza fojtva figyeli hő­si küzdelmeiket. MÁR HIMLER IS. Az elmúlt években nem volt hűségesebb cselédje a magyar kormányoknak, mint Himler Márton a nagy bányaszakértő, kinek a szakértelmét a magyar bányászok tízezrekkel fizették meg, ugyanis a bányászoknak megmaradtak az értéktelen részvények, Himlernek meg vagy egy tucat magyar hetilap, amelyen keresztül most nem bánya részvényeket árul, ha­nem magát az amerikai ma­gyarságot, a legtöbbet Ígérő­nek. Himler ur, bizonyára mél­tányos összegért, vállalta azt, hogy a magyar kormány tény­kedéseit kedvező színben adja be az amerikai magyarságnak. Himler ur hihetetlen szemte­lenséggel igyekezett eleget ten­ni a vállalt kötelezettségének. Pimasz durvasággal bunkózott le mindenkit, ki /szóvá merte tenni a magyar nép rettenetes nyomorúságát és elnyomatását. De most változás állt be a hang­jában, tán újabb összeget akar kizsarolni, mert ilyeneket ir le a lapjaiban: “. . . Magyarorszá­gon a náci ideológián keresztül könyörtelenül viszik a nemzetet azon az utón, amely világ boj kottra fog vezetni, — a zsidó- törvény — józan és jóérzésü magyarok ebben nem csak a ke­reszténység megcsúfolását, de tudják azt is, hogy a nemzet iparát és kereskedelmét a pusz­tulás útjára sodorják”. De nem azért Himler Márton ő, hogy egy oldallal odébb le ne közölje a magyar kormány pro­paganda cikkét, amelyben úgy állítja be a kormányt mint a zsidók jóltevőjét. Igazi akasz­tófa humor kell ahoz, hogy Horthyékról ilyeneket Írjon le: “ a liberális gondolkozására (Imrédyék) jellemző, hogy amíg más országokban kérhe- tetlen szigorral járnak el a zsi­dókkal szemben, addig nálunk törvényes intézkedéssel tompít­ják le a zsidók elleni hangula­tot, — amely mentesiti a hazai zsidóságot a szélsőséges zakla­tásoktól”. Vagy öt hasábon ke­resztül ömleng a Horthyék libe­ralizmusa és a zsidók szabadsá­gáról. Ja Himler Márton jól tudja kamatoztatni azt, hogy még mindig vannak magyarok kik, nemcsak elolvassák, de még fi­zetnek is azért a kutmérgezé- sért, amelyet Himler ur elkövet. HOT DOG VAGY HIMLER? fejezni. Mondom a feleségem­nek: asszony forog velem a vi­lág, megártott a Himler disznó- ságainak az olvasása. Az eszed tokja — mondja feleségem — ha meg emészted Kudlikot, ak­kor Himlert is kibírod, hanem a vacsorára evett hot dog árt­hatott meg. A vitában, alul ma­radtam, mert egy roham leteri- tett, igy a feleségem által előhí­vott orvos, tamin mérgezést ál­lapított meg. Hiába mutogatva a magyar lapokra, azokról un­dorral fordította el az arcát, de szólni nem tudtam. Az nap be­le kellett nyugodnom a vereség­be. De másnap, amikor újra aka­rom kezdeni a vitát, már ő na­gyon meg van ijedve, hogy is ne, a szív ez a vén robotos ed­dig pontosan szünet nélkül ad­ta a kis jeleket, hogy: pat, pat, pat, a végtelenségig, most siet­ve lead két-három jelzést és utána meg áll, pihen, elmulaszt egy-két pat-ot, amely alatt én dacára, hogy nyugodtan fek­szem, érzésem szerint hol ci­gánykereket hányok, hol elsüly- lyedek. A derék orvos szóhoz sem enged jutni, rögtön kór' házi — adja a parancsot, már robog is velem a kocsi. Már vár nak az orvosok, én 3 napra kie­sek a világból, vagy a világ be­lőlem, nem érdekel semmi. Bambán nézem, hogy egy tu­cat fehér ruhás fiatal ember, a legkülönbözőbb eszközökkel ar­ra akarják rábírni az öreg robo- tost, hogy szünet nélkül mond­ja azt, hogy: pat, pat, pat. Hogy érnek-e el nála eredményt, nem tudom, de kiváncsi vagyok ar­ra, hogy mi zavart meg, Him­ler vagy a hot dog? A magyar közmondás azt tartja, hogy kutya harapást a' szőrével lehet gyógyítani és mi­vel a doktor csak folyékony di­étán tart, kérem küldje el me­gint azokat a magyar lapokat, még az orvos utasítása ellen sem vétek, mert azoknak iga­zán nincs szilárd tartalmuk, de mennyire nincs, de mennyire fo­lyékonyak. Egyébbként gratulálok ma­gának a megmaradásomhoz. Tudom milyen keserves munká­tól mentettem meg, hogy nem kellett bucsu-beszédet monda­nia. Hive az IWW-ért, Hétről-hétre átnézni, azokat az amerikai magyar topoknak nevezett jobbsorsra érdemes papirosokat, amiket a szerkesz­tőknek nevezett Írnokok, szél­hámos, ostoba, hazug és megfi­zetett szörnyszülötteikkel be-' piszkitanak, megbecstelenitenek, nem nagy gyönyörűség, sőt utálatos munka. Figyelni Him­ler, Csongrádi, Rudiik stb. tár­saságnak a lélekmérgezését, például L. munkástárs erre kép­telen, én (K. P. titkár voltam) kibirom. Illetve kibírtam, de legutóbb a rovat Írása közben, éppen Himlertől olvasva, kez­dett a gyomrom lázadozni. Alig bírom a megkezdett cikket be­Tudósítás a Burn- sidei gyűlésről Csütörtökön, február 2-án es­te 8 órakor a Magyar Házban tartott Wiener Andor munkás­társ, lapunk a Bérmunkás szer­kesztője előadást. A tárgy itt is a munkásokat közelről érdeklő volt: hogy mi­ért nem valósulhat meg a poli­tikusok által óhajtott egység­front. Az előadó munkástárs ismer­tette a világeseményeket és azok kihatását a munkásokra valamint a nem szorosan a ke­zük munkájából élőkre. Kimu­tatta, hogy a társadalmi elhe­lyezkedés milyen más és más érdekcsoportokat állít az embe­rek közzé. Rávilágított a politi­kai pártok összetételére, amely­nek a megismerése után józan ésszel nem is lehet beszélni po­litikai egységfrontról. Ahol a munkások egységesek lehetnek, az a létfentartásuk biztosításá­nál valósulhat meg a gazdasági szervezetükön keresztül. Ennek tágabb megvilágítása után a teremben levő volt elvtársak is így érezték, hogy az előadó olyan dolgokat mondott, ame­lyeket nekik is már régebben kellett volna követniük. Az előadás végeztével a gyü- lésvezető munkástárs felszólí­tást intézett az úttal járó költ­ségek hozzájárulására, amely $8.75-et eredményezett, amely­ért köszönetét mondott. Majd a kérdések következtek, amelyekre Wiener munkástárs megadta a kielégítő válaszokat, úgy, hogy a teremből senki sem távozott elégedetlenül, csak a %yülés tudósítója, aki azt sze­rette volna, ha a munkások ér­deklődése már olyan lenne a munkás gyűlések iránt, hogy a Magyar Ház terme is kicsinek bizonyulna a hallgatóság befo­gadására. No de ezért dolgo­zunk. Tudósitó. cs CLEVELAND EAST SIDEON a Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79 St. most pénteken este 8 órakor, igen érdekes vita este lesz. Tárgy: Mi okozza a fasizmus terjedését? Vegyen részt ezen az esté­lyen, ismerje meg ezt a fon­tos kérdést. LOS ANGELES ÉS KÖRNYÉKÉN SIMON JÁNOS munkástárs a Bérmunkás teljes jogú meg­bízottja, aki előfizetéseket, akár uj, akár régit nyugta el­lenében vesz át. Kérjük a magyarságot, hogy Simon munkástársun­kat ebben a munkájában tá­mogassa. A Lapbizottság. HELYESBÍTÉS. Fékerek karmaiban vergőd­nek a szövő munkások cimü cik­künkben sajnálatos szedési hi­ba történt, amennyiben nem 1914-ben volt a CIO szövő sztrájkja, hanem helyesen 1934- ben. STUD A, Pa. és környéke ma­gyarságát ezúton is tudatjuk, hogy BÚMBA M. lapunk tel­jes jogú megbízottja, aki a Bérmunkás-ra felvett előfize­téseket hivatalosan nyugtáz­za. Kérjük olvasóinkat vala­mint a magyarságot, hogy ebben a munkában támogas­sák Búmba munkástársat. A Lapbizottság. Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül

Next

/
Oldalképek
Tartalom