Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-25 / 1051. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 25. A tőkések hazaszeretete Amikor a világháború véget ért és megtörtént a nagy osztás, ami abból állt, hogy gazdaságilag egységes országokat feldaraboltak, egy csomó uj és “független” országot létesítettek — sokan azt hitték, hogy most már az örök béke napjai következnek. Az amerikai tőkés lapok például mind azt Írták, hogy Amerika csak azért lépett be a háborúba, hogy a demokráciát biztosítsa és, hogy többé ne legyen háború vagyis — háború a háború ellen. Németország az orosz barbarizmus, Oroszország a német mili- tarizmus ellen küzdött, Anglia a kis nemzetek jogait védelmezte, Magyarország a király gyilkos szerbekkel akart leszámolni és igy tovább. Az uralkodó osztály minden országban kitudta használni a munkások hiszékenységét, a hamis jelszavakkal megtévesztve őket. És amikor a vérözönnek vége volt, a munkások ismét elhitték a tőkés lapok azon állítását, hogy most már a béke napjai következnek. De keserűen csalódtak. Fölösleges volna felsorolni, hogy hány fronton folyt a munkásvér a békekötés óta. Hiszen a lapok állandóan ezzel vannak tele. De ezek csak helyi jellegű háborúk, mig az utolsó hónapokban minden nap várhattuk egy az elmúlt világháborúnál sokkal véresebb és borzalmasabb háború kitörését. A tőkés lapok minden országban munkához fogtak, kezdik a közvéleményt átformálni, a hazafias szellemet ismét életre kelteni és a más nemzetek iránti gyűlöletet fokozni. Sajnos a munkásság többsége soha sem tanul, még a saját tárán sem és csak ennek tudható be, hogy úgy itt, mint Európában — ha nem is a régihez hasonló mértékben — de még mindig bedőlnek a megtévesztő hazafias jelszavaknak. A jelek szerint még mindig elhiszik, hogy a munkásoknak gyűlölni kell a más nemzetiséget, hogy melyiket — azt áz uralkodó osztály mondja meg, aszerint amint azt az ő érdekük kívánja. Például ma Német és Olaszország jó viszonyban van egymással és mindkét ország munkásságának azt mondják, hogy szeretni és becsülni kell egymást. Bezzeg, a világháború alatt nem ezt mondták, amikor ölték, gyilkolták egymást a félrevezetett munkáskatonák, — felsőbb parancsra. És ez mindig igy volt, amióta csak két osztály van a földön, ha az urak összevesztek a koncon, a szegényeket küldték el verekedni és meghalni, elhitetve velük, hogy ez hazafias kötelesség. De miért nem akarnak az uralkodó osztály tagjai harcolni, vagy pláne meghalni a hazáért? Ha úgy szeretik hazájukat amint azt folyton hirdetik, miért nem álltak a hadsereg élére és példát mutatva a munkásokból álló hadseregnek, bátran, hősiesen meghalni a hazáért. Ilyen ostobaságot nem tesznek az urak. De, hogyha a munkások akkor tudták volna, hogy mit tettek a háború csinálok — talán őket nyársalták volna föl az “ellenség” helyett. Azt hisszük nem árt egy kicsit lerántani a leplet a tőkések hazafiasságáról, had lássa a munkásság, hogy miben is áll a tőkések hazafiassága. Például az amerikai újság ki- hálynak, a legvéresebb szájú hazafinak ilyen hirdetése jelent meg a keleti vasút és hajóstársaság vonalain, a háború ideje alatt. Direkt összeköttetés a harcvonallal. Első kézből nyert kábeltáviratok a következő reggeli lapokban: Londonban: The Tribune, Párizsban: La Matiné, Berlinben: Local Anzeiger. New Yorkban: New York American. Vagyis a nagy amerikai hazafinak, Mr. Hearstnek nemcsak Amerikában vannak lapjai hanem külországokban is. Ez még rendjén volna. Hanem az már furcsa, hogy ez a tény hányféle hazafiasságra késztette Mr. Hearstet. A “New York American” hasábjain elsőrangú amerikai hazafi a Mr. Hearst. Tüzet okád a németek ellen és legszívesebben kipusztitatta volna őket a föld színéről. Berlinben, a “Local »Anzeiger” hasábjain, hűségesen nyaldosta a német császár fölséges talpait és mennydörögve beszélt a gaz francia, angol ellenség ellen, később pedig Amerika ellen, aki szintén beavatkozott a háborúba. Párizsban a “La Matiné” hasábjain, a hűséges német alattvalóból, köztársasági párti lett, aki a világmegváltozását a németek leigázásában látja. Londonban, a “The Tribune“ hasábjain a világhódító angol szerepében mutatkozott be a legnyugodtabb lelkiismerettel, a profitért. Mielőtt Amerika is belépett a háborúba, az amerikai tőkések óriási mennyiségű árut, többek között hadifelszerelést szállítottak a semleges országokba, ahonnan ezek Németországba kerültek. Anglia tiltakozott ez ellen, mert úgy mond, Amerika segíti az angolok ellenségét. Ugyanakkor az angol kereskedők vigan küldözgették az áruikat a semleges országokba, ahonnan ez átjutott Németországba, úgy, hogy az angol tőkések közvetett segítséget adtak a velük harcban álló németeknek. Amikor ezt kezdték szellőztetni, az angol kereskedők azzal védekeztek, hogy nem veszíthetik el a pjacukat még a háború kedvéért sem. És az angol kormány szemet hunyt és tűrte az ellenség további támogatását. Hiszen az egész háború a világpiacz uralmáért folyt, tehát nem tűrhette azt, hogy a jó angol hazafiak a háború alatt elveszítsék azokat. Hogy a Németországba csempészett fegyverekkel angolokat gyilkolnak majd le, ez hidegen hagyta a tőkéseket. Tőkés hazafiasság?! Az angol kormány a Washingtonba küldött jegyzékében azt irta, hogy “nem engedheti meg, hogy Amerika, az angol fiukat megölő fegyvereket csempész- szen be Németországban. De ugyanezt megengedi saját gyárosainak. A magyar hazafiak sem maradtak hátul. Hogy dühöngött a megfizetett magyar polgári sajtó a hitszegő Olaszország ellen, a szerbeket kiakarta pusztítani, a bocskoros oláhokról csak megvetőleg beszélt. És mikor vége lett a háborúnak mi történt? A legvéresebb szájú hazafiak, akik tüzet okádtak a bocskoros oláhok ellen, akik feltalálták azt a jelszót, hogy “Magyarország gyöngyét, Erdélyt soha nem engedjük oláh kézre jutni” — voltak a legelsők, akik siettek letenni a hü- ségesküt a oláh királynak, amikor azok mégis elvették Erdélyt. Siettek a hüségesküvei, hogy megmentsék az ott levő birtokaikat. A “hitszegő” olaszokkal meg puszi pajtások lettek. Az amerikai nagy magyar hazafiakról sem szabad megfeledkeznünk. Amig Amerikai be nem avatkozott a háborúba, lengették a háromszinü magyar lobogót, pufogtatták a hazafias frázisokat, gyűjtötték a pénzt és hazaáruló volt az, aki nem vásárolt magyar hadi kötvényt. De amikor Amerika is beavatkozott a háborúba, (mert a szövetségeseknek kölcsönzött milliók veszélyben voltak), egyszerre frontot változtattak az amerikai magyar honmentők. Most már amerikai hadi kötvényeket árultak és az ezen vásárolt fegyverekkel gyilkolták le az angol, francia, amerikai stb. katonák a magyar fiukat. Fu ’- dalta, talán a lelkiismeret ezért az amerikai magyar hazafiakat? Dehogy. A Pénznek nincs szaga és nem baj ha véres is, csak sok legyen belőle. Miben áll tehát a tőkések ha- zafisága? vagy inkább azt kellene kérdeznünk, hogy szeretik- e a tőkések a hazájukat, mert nekik tényleg van hazájuk. Tőkés hazaszeretet nincs, a tőkések csak eggyet szeretnek és ez a profit. Ezért? mindenre képesek és ha kell, szemrebbenés nélkül áldozzák fel a munkások ezreit, millióit. Nem baj szerintük, hogy mennyi munkásvér folyik el, csak az ő kizsákmányolási rendszerük fön- maradhasson és a haszon szerzése biztosítva legyen részükre. Eggyet szeretnek csak és ez a pénz, minél több pénz. A hazafiasság csak a munkások ámítására való. A gondolkodni tudó munkás azonban már nem dől be a tőkések által megvásárolt polgári sajtó hazug frázisainak. Például a magyarországi munkásoknak semmi okuk nincs a rajtuk élősködő és vérüket szívó magyar urakat szeretni, viszont arra sincs okuk, hogy a velük egy sorsban élő szerb, román vagy német munkásokat gyűlöljék. Munkás — munkásnak nem lehet ellensége csak azért, mert más országban születtek, vagy más nyelvet beszélnek. Egy a sorsunk, egy az ellenségünk és azt megtaláljuk minden országban, ez a közös ellenség a bennünket kizsákmányoló tőkés osztály nem ismer hazát, a tőkés osztály nemzetközi hatalmával behálózza az egész földet. Nemzetközinek kell lenni a munkásosztálynak is. Tanuljunk a tőkésektől és a nemetkzözileg gondolkozó, cselekvő és szervezett munkásság véget vethet nemcsak a háborúnak, de a háború okozójának a bérrendszernek is. Y. J. Az IWW uj new yorki helyisége, 98 Third Ave. közel a 13- uccához. Az olvasóterem hétfőtől péntekig mindennap nyitva van d. e. 10-től d. u. 5:30-ig. Ugyan itt van a központja az ifjúsági mozgalomnak. Minden ifjúmunkást és felnöt munkást szívesen látunk. A hazugság bajnoka Az “öszetartás” legutóbb számában egy nyilatkozat jelent meg a Szövetség 2-ik osztálya nevében, amelyet az osztály alkoholtól meghülyült titkára irt alá. Ebben a nyilatkozatban ez a szerencsétlen roncs meri meg támadni az “Egyetértést” és a “Bérmunkást” mert ezek a lapok kétségbe vonták az általa beküldött szavazás helyességét. Azt írja, hogy az osztálygyülés egyhangúlag megálapitotta, hogy a jelentés szabályszerű volt. Hogy mennyire szavahihető ez a Somló-Siket gang, hogy milyen hamisításokra képesek, j arra álljon itt az a bizonyos február 10-iki gyűlés, amelyik megállapította, hogy a szavazás helyes volt. A gyűlésen a következők voltak jelen: Somló Sándor, elnök, Siket Sándor, titkár, Szántó, jegyző, Paszter Miklós, pénztárnok, Lukács Gyula, szervező, Kovács István, szervező. Az összes jelenvQltak száma 6, az az hat tisztviselő és mégis mit látunk abban a lapszámban, ahol a fenti nyilatkozat megjelent? Közvetlen Siket nyilatkozata mellett ott van a január hóban kiküldött referendumról a jelentés, amely szerint a 2-ik osztályban a refe rendűm mellett 25-en szavaz tak. A gyűlésen 6 tisztviselő volt jelen rajtuk kívül egyetlen egy tag sem és ez a hazug tár saság mégis azt a jelentést me ri beküldeni, hogy 25 tag voll jelen, kik mind igennel szavaz tak. Ebből a szavazásból az utál következtetni lehet a többi egy hangú szavazatok hitelességért és Siket nyilatkozatának az értékére. Én itt szólítom fel Kovács Istvánt akiről tudom, hogy nerr tartozik a hamisítók közé, hogj nyilatkozzon, hogy a fenti 6 ta gon kívül, volt-e még jelen 1£ más tag akik leadták a gyűlésen a szavazatukat és kik voltak azok? De fel teszem ezt z kérdést Paszter Miklóshoz is mert meg vagyok győződve róla, hogy a rokoni kapcsolatot dacára sem lesz hajlandó ilyei: aljas hazugságokat a szavává hitelesíteni. Várom és ki is követelem as osztály nyilatkozatát, hogy z tagság tisztába legyen azzal hogy ez a társaság milyen eszközöket használ fel azért, hogj az ellenzék hangját elnémítsák Herczeg József.
