Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-11 / 1049. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 március 11. Nem vállaljuk a védnökséget VAGY HÜLYÉK, VAGY GONOSZOK AZ “UJ” KANADAI MAGYAR DEMOKRATIKUS FRONT SZELLEMI IRÁNYÍTÓI. Kelet Kanadából két helyről, két levelet és újságokat hozott a posta, csaknem egy időben. Az újságot átforgatva, kisérő levél nélkül is tisztába jöttünk azzal, ami az elmúlt néhány hónap óta Kanadában történt. S mert előbb utóbb kikerülhetetlenné vállnék az üggyel foglalkozni, úgy érezzük, hogy sokkal jobb lesz ELŐBB, mint utóbb. Nincsen kevesebbről szó, mint arról, hogy a Kanadai Kommunista^-----------------------------------------mozgalomnak, kicsirázódott egy újabb fattyú hajtása a kanadai magyarok között, akik mint a pártdoktrinák kineveltjei, a Kanadai Magyarok Demokratikus Frontját és az azt irányitó Kommunista pártot mohó étvággyal egyszerre felfalni akarják s mint “uj” mazgalom, a hozzánk beküldött lappal bontottak zászlót. A februári dátummal kiadott lap “Magyarság” néven látta meg a ködös hamiltoni eget. Gondos átforgatás után viszont azt kell megállapítanunk belőle, hogy Sebestyén Dénes, beérkezett . . . nem ismeretlen a Bérmunkás olvasói előtt sem az Egyesült Államokban, sem Kanadában. Több ízben jelent meg vitacikke a Bérmunkásban és az 1939-es Naptárunkban, versei között, fényképe is szerepel. Sajnos, a “Magyarságában való bemutatkozása az ő igazi arculata és szükségessé vált, hogy a Bérmunkás Naptárban közölt képét egy kissé áttusirozzuk, mert az igazi Sebestyént bemutatnunk kell olvasóinknak úgy, amint ő legújabban, a kanadai “Magyarság” cimü lapban, a kanadai magyarságnak bemuSebestyén Dénesnek neve tatkozott. íme: A kivált hamiltoni Demokratikus Bizottság programja Legjobb tudásunk és legőszintébb akaratunk szerint azt hirdetjük, amit szinigaznak tartunk. Amennyire csak emberileg lehetséges, kerülünk minden előítéletet. Osztatlan egységre van szükség. Ez a letagadhatatlan igazság. Ezen oknál fogva elitéljük a pártoskodást, akár a jelenben vagy jövőben. Elitéljük a kétszínűséget, képmutatást, félrevezetést és békebontó személyeskedést, mert ezek az osztatlan egység akadályai. Elitéljük úgy a fasizta mint a kommunista tanításokat, mert ezek az egységnek bomlasztói. Elitéljük a vallásgyalázást. Elitéljük a nemzetgyalá- zást és elitéljük a társadalmi rend felforgatására irányuló propagandát. Elitéljük a forradalmat. De elitéljük a fasizta tanitásokat is. Elitéljük azokat, akik népi, faji és személyes gyűlölködést szítanak, mert evvel háborút készítenek elő. Elitéljük azokat, akik a népet háborúba kergetik és csupán ágyutölteléknek használják, emberi jogaiktól pedig megfosztják. Elitéljük azokat is, akik nyomorúságunkban csupán türelemre tudnak inteni, de helyzetünkön nem akarnak javítani. Elitéljük azokat, akik a tudás haladásával haladni kívánó népet haladásban vissza akarják tartani. Le velük! Le a farizeusokkal! Ellenben fel az igazsággal Vagyis éljen az igazság! Éljen az az igazság, hogy minden embernek joga van emberhez méltóan élni. Ezt tanítja a demokrácia. Éljenek azok, akik ezt a jogot senkitől sem tagadják meg, hanem azon vannak, hogy ezt a viszonyokhoz képest mindenki számára lehetővé tegyék. Éljen a felebaráti szeretet. Éljen a megértés és segíteni vágyás! Éljen a haza szeretete! Éljen a szabadság! Éljen a demokrácia, mert a demokrácia a szabadságnak és a szeretetnek az evangéliuma! Ez a programunk! Ez az a program, amely alatt minden kanadai magyarnak egyesülnie kell, ha jó polgár akar lenni. Eddigelé még sohasem sikerült általános magyar egységet teremteni. Miért? Azért, mert akik evvel eddig próbálkoztak, nem találták meg azt a jelszót, amely mindenkinek közös jelszava: szabadság és szeretet, vagyis demokrácia. Ezt a jelszót tüztük ki programunk homlokára, mert tudjuk, hogy a szabadság és a szeretet mindenkinek közös érdeke. Ezen jelszó alatt legyen köztünk egységes gondolkozás, egységes akarat és törekvés! Ez az, ami az általános magyar egységet létrehozza Kanadában. Amennyiben a fentiek nin- csennek alá jegyezve, valószínűleg mindhatan felelősséget vállaltak érte azok, akiknek nevük a “Magyarság” egyik másik helyén szerepel. De miután mi a többieket nem ismerjük, elsősorban Sebestyén Dénessel kell beszéljünk. Illetve ki kel] jelentenünk, hogy vele többé nincsen beszélni valónk és egyszer, de mindenkorra visszavonjuk azt a bizodalmunkat, melyre ő érdemtelennek bizonyult. Sajnáljuk, hogy egy ilyen emberre kellett több Ízben lapunk értékes hasábjait fecsérelnünk. Sajnáljuk, hogy egy ilyen szerencsétlenül és menthetetlenül beteges agyú duplahazafival bibelődtünk. Ez az ember az, aki mindenáron Párizsba akart bennünket vinni; aki “Levél a nemmenőkhöz” cimü cikkében, egyenesen konzervativizmussal, maradiságga* vádolt meg bennünket; akinek azt irtuk, hogy “a máriapócsi búcsú járók is menetelnek és mégsem haladnak”. De akkor igazán nem gondoltunk még arra, hogy Máriapócsot lemásolják és felépitik Hamiltonban hogy a hazának és a demokráciának rendezhessenek bucsujá- rásokat, saját lapjukban zenge- dezzenek zsoltárokat. Némi információink vannak az irányban, hogy Kanadába:: is, csakúgy, mint az Egyesü ‘ Államokban, vagy más egyebütt, minden okuk és joguk megvolt és van a munkásoknak ahoz, hogy a kommunista nevet bitorló párttal és pártvezérek kel szakítsanak. Tudunk arról hogy sok értelmes és értéke- magyar munkás kényszerült le- vállni, a párt testéről és arról is alkalmunk nyílott meggyőződést szerezni, hogy: — nagyon kevés kivétellel — a szakadó sok, kiválások és kizárásoi rendszerint a fizetett pozíciók körül zajlottak le. Egy röpke pillanatra széjje billent előttünk nemrégen a kanadai függöny: és azt kellett megállapítanunk, hogy a vályúk I körül maradottak és az elebru- űaltak egyaránt nagyon tehet-, ségtelenek. Most tehetségtelen- ségük bizonyítása mellett példát szolgáltatni a hamiltoni ki-' váltak arra is, hogy tudatlanságuknál csak véghetetlen bosz- szuszomjuk nagyobb és tekintet nélkül arra, hogy a pártmozgalmak felől milyen lesulytók a véleményünk, — bátran állapítjuk meg, hogy Sebestyénék nem voltak odavalók — illetve még odavalók sem. Bele kell nyugodjunk abban, hogy az osztályharc göröngyös, de nyílegyenes utjának egy kereszteződésénél, találkoztunk és bizalmasan beszélgettünk — szóval megismerkedtünk — Ha- miltonnál Sebestyén Dénes “honfitárssal”, aki az életküzdelmektől fáradtan és a pártmaszlagtól szédülten, ingadozó, bizonytalan léptekkel, üres kézzel, üres zsebbel és üres fejjel már indulóban volt vissza a ha- zafiság és polgári demokrácia birodalmába. Jóakarattal, proletár öntudattal és önbizalommal megpróbáltuk őt visszatartani és a forradalmi ipari unionista mozgalom számára átmenteni, ahol ha tanult volna, beválott volna katonának. Ám úgy látszik, ő már kikészült vezérnek képzelte magát “ az osztatlan'egység” megteremtésére. Tehát az “osztatlan, a valódi kanadai egység” már meg lesz, ha a kanadai magyarság azok körül csoportosul, akik a “Hazaszeretet, Szabadság és Igazság” zászlaját kibontották. — De lévén az igazság relativ fogalom — a mészárost hiába kérdezzük meg, hogy igazságosnak tartja e az ökör levágását? — Viszont az ökör meg hasztalan méltatlankodik az igazságtalanság ellen! ERŐGYŰJTÉS! A küzdelmes, veszélyes, fájdalmas, de harcias OSZTÁLYHARCNAK az útja nem imbolyog a fent említett difiniciók körül és mi inkább bízunk az osztályharc alapján álló kanadai magyar proletárokban — ismeretlenül is — mint az olyan demagógokban, akiktől azzal veszünk búcsút, hogy: sajnáljuk a barátságot és a találkozást! Sajnáljuk azt a hazát, azt a polgári demokráciát, melynek önkéntes védelmezői olyan könnyűsúlyú, kiskaliberű emberek lehetnek, mint amilyeneket az az újság mutatott be, amelynek hozzánk való küldését — nem minden előérzet nélkül — Sebestyén Dénes elmulasztotta. CLEVELAND WEST FIGYELEM! A west sidei munkásnők elhatározásából, PÉNTEKEN ESTE, március 17-én 8 órai kezdettel TEA ESTÉLY lesz a BÉRMUNKÁS JAVÁRA, a Henry Hall kistermében, 3930 Lorain Ave. alatt. A Bérmunkás olvasóit és mozgalmunk pártolóit ezúttal is meghívjuk. Kösse össze a jót a hasznossal. Tartson velünk és hozza magával ismerőseit is. Belépő dij nincs. Az IWW tagjai. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az ‘let összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bőrrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltat)) osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezi tek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, -valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitiiik a régi társadalom keretein belü'
