Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-03-01 / 1048. szám

1939 március 4. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipar! Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése GEORGES BERNANOS: NAGY TEMETŐK A HOLDFÉNYBEN — A Spanyolországban tobzódó fasizmus minden képzeletet felülmúló rémségeit leplezi le a kitűnő francia iró és publicis­ta müve, melyből az alábbi részleteket közöljük. Az olvasó­nak tudnia kell, hogy Bernanos nem forradalmár, nem radi­kális, nem balodali- Ellenkezőleg: royalista, legitimista, a jobboldali “felvilágosodott” reakció embere. De mert tisz­tességes ember és hazáját igazán szerető francia, nem tudja elhallgatni az igazságot. Bernanos eszme-menete tele van világnézete hibáival, de a spanyol rémségek kinyitották a szemét: a francia álarc mögött világosan látja a kapitalista osztálytársadalom gyilkos vigyorgását. — A szerkesztőség. (folytatás) ^ A gyilkos különítmények hó­napokon keresztül faluról-falu- ra jártak Majorkán a 'külön ecélra rekvirált teherautókon s hideg vérrel legyilkolták, min­denki szemeláttára, a gyanú­soknak mondottak ezreit, olya­nokat, akik ellen még a katonai törvényszék se talált ürügyet az üldözésre. Palma püspöke épen úgy tudta ezt, mint min­denki más. Mégis soha el nem mulasztott egyetlen alkalmat sem arra, hogy, ha csak tehette, a hóhérok oldalára álljon, akik közül nem egynek de százaknak kínos de rövid agóniája tapadt a kezéhez. Ez lesz holnap az Egyház hivatalos álláspontja? Ez a kérdés ma már nem any- nyira a spanyoloké, mint inkább ránk, franciákra, fontos. Nem tudom, mit csináltak a spanyol félsziget keresztes­vitézei. Csak azt tudom, hogy Majorka keresztesei egyetlen éjszaka kivégezték az összes foglyokat, akiket a katalán lö­vészárokban összeszedtek. A tengerpartra vitték ki a “csor­dát” s szép lassan, egymás-után darabszám lőtték le a “jószá­got”. Nem, Exellenciás Uraim, nem vádolom nagyrabecsült testvérüket, Palma érsek-püs­pökét! Szokás szerint képvisel­tette magát a szertartáson né­hány papja által, akik, a kato­naság felügyelete alatt, felaján­lották e szerencsétleneknek szol­gálatukat. Könnyű elképzelni a jelenetet: “Gyerünk Szent Atya, elkészült már a követke­zővel?” — “Egy pillanat, kapi­tány ur, mindjárt átadom.” Exellenciád azt állítja, hogy e körülmények ellenére is, papjai kielégítő eredményeket értek el? Ha több idejük lett volna s például vettek volna maguknak annyi fáradságot, hogy a páci­enseket forró vizzel teli katlan­ra ültessék, az egyház s hü szol­gái kétségtelenül még jobb eredményeket értek volna el. Esetleg vecsernyét is énekeltet­hettek volna a kivégzendőkkel. Miért ne? Nekem mindegy. A kenetteljes munka befejeztet­vén, a keresztesek a levágott jószágot halomra dobálták — a feloldottakat és fel nem oldot- takat vegyesen — aztán leön- tötték benzinnel, amit ott úgy hívnak, hogy gazolin. Lehetsé­ges, hogy ez a tisztító tűz, mert szolgálattevő papok voltak je­len, valamelyes liturgikus jelen­tőséget is nyert. Én, sajnos csak harmadnapra láttam e megfeketedett hullákat, akiket meggörbített a láng s akik kö­zött néhány, haláltusájában, kü­lönös pózokat vett fel, a kegyes pálmái hölgyek s kitűnő gyón- tatóik szomorúságára. Büdös kátrány szivárgott belőlük s füstölgött az augusztusi nap tü- zében. Úgy emlékszem, Bailby ur, a “Jour” c. lap igazgatója, valami tisztséget visel az új­ságírók szindikátusában ? Köz­löm tehát vele, úgy mellékesen, hogy Guy de Traversay báró, az “Intransigeant” főtitkára, szintén a halottak között volt. Ismételnem kell-e, hogy ezek a látomások nem zavarják az álmomat ? A polgárháború vé­gül monotonná váló képei ezek. 1914-ben a németet például, he­lyes logikával, nemkívánatos elemnek tartottuk mindaddig, amíg, fegyverrel kezében, fran­cia földet taposott. De ugyanez a német, ha egyszer fogságba került, mint sebesült vagy be­teg, ismét az emberiség megbe­csült részéhez tartozott és a hinterland idiótái sem merték volna azt állítani, legalább is nem nyilvánosan, hogy a német, osztrák vagy a bolgár seregek a Gonosz Hadai lettek volna. De a vörösek: azok vörösek. Mint hajdanában az inkvizitorok szá­mára fenntartott vadállomány, épen úgy a rend ez ellenségei is nem annyira a fegyverük, mint inkább a nyelvük miatt félelme­tesek. E lélekrontók az élőlé­nyek egy olyan mérges fajtájá­hoz tartoznak, hogy már az is méltó a halálra, aki csak meg­érinti őket. Hogy visszatérjünk az “Intransigeant” főtitkárára: hiába igazolta, hogy francia új­ságíró. Nem félek cáfolattól, ha azt állítom, hogy rövid vita után végezték ki, mely két spanyol tiszt között folyt le, azon a cí­men, hogy találtak nála egy a Generalidad egyik tisztviselője által szignált nyomorult kis gépírásos lapot, mely Bayo köz- társasági kapitány jóindulatába ajánlotta. Nem hiszem, hogy egy ugyanilyen irás, melyet a pálmái nemzeti hatóságok írtak volna alá, ugyanazt a sorsot je­lentette volna számomra a re­publikánusoknál. De kimondha­tom, hogy, legalábbis tudomá­som szerint, Valencia emberei egyetlen újságírót nem lőttek agyon. Majorkán egy kis tengerparti faluban laktam, amely tulaj­donképen Palma egyik külváro­sa, ötkilométerre a várostól. S bár a polgárháború a delelőj én járt, Porto-Pi igazán nem volt élénknek mondható. A legények a háború egyik vagy másik ol­dalán szolgáltak, vagy nem szolgáltak sehol, aszerint, hogy a világ melyik pontján lepték meg őket az események. Mert tudni kell, hogy Majorka lakos­sága utazó népség. Azok, akik a faluban maradtak, nem igen mutatkoztak máskor, mint va­sárnap a misén, amire termé­szetesen mind eljárt. Emlék­szem . . . Emlékszem . . . Volt ott egy vén koldus, akire az or­szágút gondozását bizták. Fur­csa kis szekere volt, amit egy fantomszerü szamár húzott, amely a bőrt, amivel takarózott, nyilván fajtájának egy másik példányától vette kölcsön, any- nyira lötyögött öreg csontjain. (folytatjuk) MOONEYT MEGOPERÁLTÁK Tom Mooney, az elmúlt hé­ten, súlyos operáción esett ke­resztül. Kétoldali előhaladott vesebaj eltávolítására jelentke­zet a kórházban, ahol — mint jelentik, a műtétet sikerrel haj­tották végre. MEGÁLLOTT A TERMELÉS Detroitból jelentik, hogy a Martin és a Végrehajtó Bizott­ság közötti szakszervezeti harc kapcsán, több autó gyárban, de különösen a Plymouthnél és a Briggsnél üzemzavarok kelet­keztek. INOG HORTHY TRÓNJA Magyarországi jelentések sze­rint, Hubay nyilasvezért és tár­sait letartóztatták. A hungaris­ták táborába razziákat tartanak és a letartóztatások meghalad­ják a háromszázat. Úgy néz ki, hogy Teleki—Horthy trónja na­gyon inog és hamarosan össze­fog omolni, vagy Hubayék ölé­be hullani. így kezdődött ez, — börtönnel és letartóztatásokkal — Berlinben is. Bécsben is — Pesten is valamikor 1919-ben és élünk a gyanúperrel, hogy nem lesz ez másként 1939-ben sem. Ha a jelek nem csalnak, akkor Teleky miniszterelnökségének napjai megvannak számlálva. TUDOMÁNYOS ELŐADÁS NEW YORKBAN, Március 5-én vasárnap d. u. 3-kor Vlasits Márton mun­kástárs tart igen érdekesnek ígérkező előadást. A Bérmun­kás Otthonban, 1351 Third Ave. Tárgy: A német názismus előzményei. Munkástársak megjelené­sét kérjük ezen a gyűlésen. Vissza a dedóba! (Folytatás az 1-ső oldalról) tegeti tovább Melby — olyan mint egy Árvaház — melyben a gyermekész ahelyett, hogy élesednék, mindinkább eltom­pul. Majd igy folytatja: Az ifjúsági nevelés három­szöge minden más okoskodás el­lenére ma is csak — szeretet, szabadság és biztonságban rej­lik. Az Egyesült Államok neve­lési intézményeiből e három té­tel annyira hiányzik, hogy ép­pen hiányosságai miatt, a neve­lési gépezetünk sokkal inkább kiöli gyermekeinkből az emberi érzéseket és hajlamokat, mint a fasizta államok nevelési gépe­zete. Melby professzor bátor hang­ja, egymásután csendült meg a többi felszólalókban is. A Co­lumbia Egyetem tanárképző fa­kultásának professzora, Mr. Ed­mund S. Brunner, egyenesen a nagytőkét vádolja a munkaal­kalmak és elhelyezkedési lehe­tőségek csökkenésével. A kon­centrálódó tőke, kevesebb alkal­mat nyújt az ifjúság elhelyez­kedésére — mondja Brunner — “a nagytőke, felfalja saját gyermekeit.” “Az üzleti életben domináló szerephez jutottak nem hajlan- landók a tényeket meglátni és szembe nézni velük. Álláspont­juk, dogmatikus és változatlan. Mondogatják s ismétlik: ahogy ők érvényesültek, másnak is megvan ugyanolyan alkalom, de nem hajlandók beismerni, hogy éppen a koncentrálódó tőke, amelynek növekedéséért és ke­vesebb kezekbeni összpontosu- lásáért éppen ők a felelősek — megváltoztatott mindent és a változott viszonyok — uj meg­oldásokat követelnek”. A tanárok és professzorok öt napra tervezett konvenciója Melby megnyitó beszédjével olyan irányt vett, hogy remé­nyünk van rá, miszerint a ta­nár urak, több olyan kérdés érintéséig eljutnak konvenció­juk alatt, amelyeket a haladó munkásmozgalomban, előttük már ötven évvel egyszerű mun­kásemberek is felfedeztek. De hiába no . . . Nem megyünk vissza a dadóba! ELSŐ AZ EGÉSZSÉG Ezt nyerheti nagyon köny- nyen egy jó kacagással ha el­megy a Bérmunkás Otthonba 1939 március 12-én, délután 2759 E. 79-ik uccában, ahol Macsánszky János és a Mo­dern Színkör nagyszerű mű­kedvelő gárdája tartja az év legnagyobb kabaré délután­ját tánccal és vacsorával egy­bekötve. Lesz minden ami vi­dám és nevettető. Sok-sok móka, ének és tánc. Okvetlen ide jöjjenek, ha sokat és jót akarnak mulatni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom