Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-03-01 / 1048. szám
1939 március 4. BÉRMUNKÁS 6 oldal A munkanélküliség megszüntetésének lehetőségei TÉVES FELFOGÁSSAL UJ IPARI TERMÉKEK ELŐÁLLÍTÁSÁVAL VÉLIK MEGOLDANI A MUNKANÉLKÜLISÉGET. Uj iparágak létesítésével remélik az egyre növekvő munkanélküliek táborát csökkenteni. Értekezletet tartottak az American Stove Company munkásai (Folytatás az ,1-ső oldalról) v Roosevelt elnök szerint: “Amerika legsürgősebb feladata, hogy minden férfinek és nőnek, aki dolgozni akar, tisztességes foglalkozást nyújtsunk, életlehetőséget biztositó fizetéssel. Ezen feladat megoldására fontos, hogy a tőkét, úgy a magán, mint a köz-tőkéjét munkába állítsuk.” Az idegen nyelvű tudósitó iroda a fentiek bevezetése után tovább fűzi az alábbiakban: “Ámbár a földmivelés, a közlekedési szolgálat, a bánya, a kereskedelem és a személyes szolgálat számos embernek adhatna munkát, minden jel arra vall, hogy leginkább a gyáripar és a technikai szolgálatok fogják a munkanélküliek javát foglalkoztatni. így 1930-ban, a 16 éven felüli dolgozó lakosság 28.6 százalékát a gyáripar foglalkoztatta. A gyáripari forgalom 1937-es kimutatása most került nyilvánosságra — az Egyesült Államok Kereskedelemügyi Minisztériuma kiadásában és ez arra mutat, hogy dacára a munka- nélküliségnek ami továbbra is égető problémája az országnak, az amerikai iparok lassanként elérik a depresszió előtti nívót. 1937-ben 166,000 gyártelep volt az Egyesült Államokban s ezek együttesen 10,000,000 embert foglalkoztattak. E hatalmas munkássereg több mint 12,829,- 000,000 dollár fizetést húzott. Az 1933-as esztendővel összehasonlítva — amidőn is az ipar a legalacsonyabb forgalmi ponton állt — a foglalkoztatott munkások száma 48.1 százalékkal emelkedett és a fizetések ugyanakkor 104.7 százalékkal emelkedtek. Ha még mindig 8-10,000,000 munkanélküliről kell beszámolnunk, ez legalább részben annak tulajdonítható, hogy az ipar képtelen olyan széles mértékben kiterjedni, hogy a minden évben jelen tke- kező uj 3,000.000-nyi ifjú munkaerőt felszívhassa. 1937-ben a leghatalmasabb ipar a vas és acélipar volt, amelyek közel 600,000 munkást alkalmaztak. Ezt követte a motorkocsi ipar, amely 530,000 munkást és irodai alkalmazottat, a nyomdaipar 462,000 munkást, a cipő ipar 252,000 munkást és a konzerv gyárak 148.- 000 munkást alkalmaztak, stb. Van remény arra, hogy a nevezett iparágak kifejlődjenek, de a legkomolyabb reményt nem a régi iparokhoz, hanem a tökéletesen uj iparokhoz fűzzük. Bizonyos, hogy az uj iparágak a munkanélküliek nagy csoportjait lesznek képesek felszippantani, aminthogy minden prosperitást az uj iparok kifejlődése hozta létre és tartotta életben.” így érvel az idegen nyelvű lapok részére kibocsátott jelentés. Bizonyos, hogy akadnak magyar lapok, amelyek kommentár nélkül közlik az ilyen téves felfgást és nem kutatják mélyebben a munkanélküliséget felidéző okokat. Ebből is látható, hogy miért kerül olyan nagy erőfeszítésbe egy munkáslapnak a reális tények bizonyítása azoknál a munkástömegeknél, akik kapitalista érdekfelfogásból értesülnek a helyzetről. Ezért szükséges, hogy a Bérmunkás olvasóinak számát növeljük és felivlágositsuk a félre vezetett tömegeket, hogy a munkanélküliség épen azon okokból ered, amelyet a fenti jelentésből kihagytak. Elhallgatja a jelentés azt, és ezt ugyancsak a statisztikai hivatal kimutatása alapján tudjuk, hogy amig a munkabérek emelkedése dollárokban öt ezer millió volt, addig a termelt javak értéke harminc ezer millió dollárral emelkedett. Tehát, a haszon töblet hatszorosan felül múlta a termékek feldolgozásáért kifizetett munkabérek összegét. A munkabér és a termelt javak ilyen aránytalan megosztása, lehetétlenné teszi az ország határain belül élő munkások rézére, hogy az általuk termelt javakat olyan arányban legyenek képesek vissza vásárolni, mint ahogyan arra szükségük van és igy áru felhalmozódás létesül. Már pedig mai rendszerünk haszon termelésre és nem pedig a szükségletek kielégítésére rendezkedett be, ami az áru. felhalmozódásakor munkanélküliségbe taszítja a munkások millióit. A munkanélküliség nem abból ered, mert a felhalmozott tőkét újabb befektetések révén nem gyümölcsöztetik, sem pedig abból, mert nem volnának a meglévő iparok kifejlődve eléggé, hogy a közszükségleteket ellássák, hanem épen az ellenkező okokból. Abból, hogy többet termelünk, mint amit az árupiac vásárló képessége felszívhat. A bérrendszer nyavalyája épen az, hogy a termelést áruforgalomra, haszonérdekből és minél több tőke gyarapításra folytatja. Mert hiszen minden gondolkodó ember előtt világos, hogy a közszükségletek egyáltalán nincsennek kielégítve. ínség és nyomor olyan rettenetes arányban érinti az ország népét, hogy társadalmunk kapitalista államgépezete is kénytelen volt azt meglátni. Midőn tehát a munkanélküliség megszüntetésének lehetőségeiről olvasunk, legalább mi munkások alkossunk tiszta képet a helyzetről. Ismerjük fel, hogy ha közszükségletre termelnénk, akkor egyben a munkanélküliséget szüntetnénk meg mindörökre. Szüntessük meg a haszon termelés bérrendszerét, termeljünk arra, hogy minden egyes dolgozónak olvasására is, amelyek paragrafusok szerint, a már előzőleg jelentett viszonyokat tükrözik vissza. A magyar IWW-isták előtt nem ismeretlen az, hogy a helyzet kényszerítő hatása folytán, az IWW a clevelandi telepen dolgozó munkások érdekében, két évvel ezelőtt szerződést irt alá a társulattal. A szervezetünk belügyeiben azóta állandóan vita tárgyát képezi ez a szerződés, melynek 6-ik pontja, elállitotta a delegátusok lélegzetét. Azon a tájékon és azokban a szervezetekben, még ilyesmit sem nem hallottak, sem nem álmodtak. A nevezett IWW szerződés 6-ik pontja szószerint a következő: “6. — A munkások nem kell dolgozzanak olyan munkákon, melyek bármely sztrájkban álló telep részére készülnek: vagy megtagadhatják a munkát, ha a társulat bármely telepéről, sztrájk miatt Clevelandba helyezik át”. Villantak a gondolatok az agyakban, kápráztak a szemek a derűtől és pillanatok alatt látni, érezni lehetett, hogy az a pont lesz, amely a négy telep robotosait, egyetlen egységbe fogja kovácsolni. A clevelandi szerződés 10-ik pontja szintén nagy hatást ért el. E pont értelmében, a társulat kötelezi magát arra, hogy nem kísérel meg bérlevágást, de a munkásokat a világon semmi sem köti, semmi nem gátol ja abban, hogy bármikor bér- követelésekkel állhassanak elő. A szombati nap tárgyalásai azzal fejeződnek be, hogy egy öt tagú bizottságot küld ki az értekezlet, közös alapok, tervek kidolgozására. Vasárnap délelőtt aránylag kevés munkája akadt az értekezletnek. A bizottság alapos munkát végzett. Nem hiába töltötte el az estét és fél éjszakát. Javaslatait hat pontban foglalta össze, melyeknek alapját, mint előre sejteni lehetett, a clevelandi 6-os és 10-es paragrafusok alkotják. Sor került arra is, hogy a négy gyártelep munkásai, szervezeti tartozandóságukra való tekintet nélkül egybeforrjanak a\ munkáltatók ellenében. Az egységes cselekvések akadályát, a külön időben lejáró szerződéseket a konferencia elmozdította és május elsejéig a lejáratokat kitolja illetve valamennyit felmondja, hogy igy az elfogadott pontok esetleges harccal való kikényszerítésének misem állhassa útját. A szervezetközi értekezlet hat pontjából egyik szervezet vagy gyártelep munkásai sem engedhetnek. S ha elfogadtatásuk akadályokba ütköznék, úgy a szükségleteit kielégítsük és azzal mindenkorra megszüntetjük a munkanélküliséget is. Erre a kérdésre különben még kitérünk. Ky. a négy gyártelep munkásainak küldöttei változtathatják csak meg. . Hogy az IWW-ban szervezett kályhagyári munkások a többi gyárak és szervezetek munkásaihoz viszonyítva, mennyire előre vannak, misem bizonyíthatná jobban mint azon tény, hogy az elfogadott pontok Cleveland- ban már régóta befejezett munkaszabályok, a kéthetes fizetett vakáció tervezetén kívül. Az IWW küldöttei, kötöttségük és előzetes utasításuk ellenére is szabadon, minden korlátok nélkül kapcsolódhattak be a tárgyalásokba és a határozatokba, mert hiszen tulajdonképpen az történt, hogy a kályha- gyárak másik három telepeinek munkásai, magukévá tették azon követeléseket, amelyeket Clevelandon már kiharcoltak és élveznek az American Stove Co. telepén. De, hogy a gyárvezetőség, miként érez? És milyen hajlandósága lesz a clevelandi viszonyok és bérek kiterjesztésére, ez majd elválik a vallatásoknál, májusban. Elválik majd akkor, ha a Clevelandon kívül eső három telep és két szervezet munkásai harcrakészen benyújtják követeléseiket. Az IWW, küldöttein keresztül, annyira ment el a konferencián, amennyire lehetősége nyílt. Megismertette önmagát és kivívta a munkásküldöttek szeretetét, elismerését egy csapásra. A két nap eltelté után, szinte nehéz volt a búcsú, az ipari forradalmár küldöttektől. Állandó és nyitott ajtót biztosítottak a st. louisiak, az IWW képviselőinek. A lorainiak is felolvadtak egy kicsit, noha félénken, de megígérték, hogy szorosabbra fűzik a kapcsolatot Clevelandal, hiszen oly közel esünk egymáshoz. Nagy elismerés az IWW-nak az is, hogy a legközelebbi szervezetközi konferenciát és annak egybehivását egy éven belül a clevelandi IWW-istákra bízták. St. Louisban egy fizetésnélküli, illetve önkéntes titkárság felállításával, a titkár megválasztásával ért véget a tanácskozás. Az American Stove Co. négy telepének munkásai, ha nem is valamennyien az IWW- ban, de az IWW-irányitása mellett egymásra találtak. S ha a jelek nem csalnak, úgy a közel jövőben ezek a munkások sokat fognak magukról hallatni. Éber szemmel fogjuk figyelni a> további fejleményeket, mert a kályhagyári munkások már köszörülik, a nagy fába vágott fejszéjüket. KISZABDUL E BILLINGS? Olson kormányzó úgy nyilatkozott, hogy amennyiben az ügyvédek a californiai törvényeket úgy tudnák magyarázni, hogy ő kegyelmet kérhet, vagy adhat Billingsnek, csakolyan szemrebbenés nélkül nyitja meg előtte is a szabadulás útját, mint Mooney előtt.
