Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-25 / 1047. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 25. Az “A lejtőn" premierje Chicagóban A modern, tanitó és szórakoztató színmüvekben szűkölködő magyar szinmü irodalom egy jelentős színmüvei gazdagodott, amikor a körünkben előnyösen ismert Mayer B. József átadta az “A LEJTŐN” cimü 3 felvo- násos társadalmi drámát a nyilvánosságnak. Az “A LEJTŐN” nemcsak “még egy szinmü” megjelenését jelenti a színpadon, hanem határozottan hézag pótló, különösen munkás színpadon. Az “A LEJTŐN” eltérően a szinmü irodalom terén ismert müvektől nem a közép, vagy felső osztály szerelmi kalandjait tárja elénk a szemek hizlalására, hanem a jelen ipari termelési rendszerben a munkássors mostohaságát figyelmeztetésül a munkás millióknak, hogy az egyesek képzelt biztonsága a jelenben, holnapra a leg- szomorubb tragédiákat vonhatják maguk után. Az “A LEJTŐN” témája dióhéjban a következő: Bódi István egy három gyermekes családapa fiatalabb éveiben, az úgynevezett '“szorgalmas” munkások közé tartozott, aki ina- szakadtáig dolgozott, hogy a munkáltatója elismerését elnyerje. Amikor már az .50 év felé közeledett a munkáltatója túl öregnek találta és helyét fiatalabb, fürgébb munkással töltette be, Hónapokig kilincselt egyik gyártól a másikig, mig végre reményt veszítve az alkoholban keresett menedéket. Bódiné, a felsége átélte mindazokat a szenvedéseket, amelyek a munkás családoknál ismeretesek. Hogy a gyermekek nevelése, ruházása hiányt ne szenvedjen, ő is dolgozott. Súrolt, mosott, napszámba járt. A háztartási munkákat éjjel végezte és ez a folytonos robot felőrölte egészségét annyira, hogy öreg napjaira halálos betegség marcangolja, melyet operációval ellehetne távolitani, azonban hiányzik az operációra szükséges pénzösszeg. A legidősebb fiú, Dezső, akinek iskoláztatását megkoplalta az egész család a hosszú évekig tartó iskoláztatás után egy heti 22 dolláros könyvelői állást tölt be és keresete csak éppen szűkösen fedezi az egész család létezését máról-holnapra. Szereti anyját és minden áldozatra képes, hogy megmentse és ezen ösztöntől hajtva, elvesz kétszáz dollárt a vállalat pénzéből, mely pénzen anyját akarja megoperáltatni. A második gyermek, Katica egy kötény gyárban dolgozik heti 4 dollárért darabszám munkán és minden keresetét orvosságra költi, hogy anyja meggyógyuljon. Á harmadik gyermek, Rudi már szintén kinőtt az iskolából, de munkát sehol nem tudott kapni és minden idejét a pool- roomokban tölti hasonló társaival. A kártya és más hazárdjátékokhoz pénzre van szüksége és egy őrizetlen pillanatban ellopja a 200 dollárt bátyja zsebéből, amit az, az anyja operálására szerzett. E nagy összeggel a zsebében barátaival berúgnak és verekedés támad, mely közben a poolroom tulajdonost megölik, melynek következtében a fiú a hatóságok kezébe kerül és később halára ítélik. Közben az anya nagyon rosz- szul lesz, úgy, hogy azonnali operációra van szükség, de mivel felfedezik, hogy a pénz elveszett, az operációt nem lehet végrehajtani és az anya belepusztul a betegségbe. A leány attól való félelmében, hogy a gyárban felfedezik a kétszáz dollár hiányt és fivére börtönbe kerül, minden áron megakarja szerezni a pénzt és más mód hijján elmegy egy korcsmába éjjel, ahol feláldozza tisztességét, bár minden hiába való, mert közben felfedezik a hiányt a fivérét letartóztatják és elitélik. A felvilágosító munkát a leány vőlegénye, Lajos végzi a családban, aki a bekövetkezettek indító okait magyarázza. A bajok nem azért vannak, mert az emberek rosszak, hanem mert a rendszer ilyen embereket szül. Mindez elkerülhető volna, ha a munkásság ahelyett, hogy átengedi magát a züllött rendszer szennyes árjának, tanulna és szervezkedne és megváltoztatná a rendszert, amely ily sorsba részesíti a társadalom hasznos termelőit. Az IWW chicagói magyar tagjai rendezésében február 12- én került színre először az “A LEJTŐN” cimü szinmü nem a legkellemesebb körülmények között. Az időjárás ezrével döntötte ágyba az embereket. Csütörtökön este még felhőszaka- dásszerü eső volt, amely minden átmenet nélkül péntek reggelre zéró időre változott. Szereplőink fele, az • előadás előtt napokig betegen feküdt az ágyban és csak kötelesség érzetük hajtotta, hogy megjelentek az előadáson szerepük lejátszására. A néző közönség sorain azonban nagyon meglátszott a kellemetlen időjárás következménye. Akik megjelentek, sokan mondták, hogy “csak egyedül jöttem, mert a férjem — vagy feleségem — beteg”. Alig volt család, ahol a férj, vagy feleség, vagy a gyermekek nem voltak betegek. Az “A LEJTŐN” erkölcsi sikerén azonban még az iődjárás sem ütött csorbát. A szereplők valamennyien kipróbált munkás műkedvelők és a hallgatóság a legnagyobb elismeréssel adózott úgy az egyes szereplőknek, mint az egész gárdának, úgyszintén a darab szerzőjének és rendezőjének, Mayer B. Józsefnek. Bódi István szerepét Dokman József kifogástalan hűséggel alakította. Nemcsak játéka volt tökéletes, hanem terjedelmes hangja is hozzá járult, hogy minden jelenetnél tomboló ovációban részesítette a hallgatóság. Méltó párja volt Polachek Margit — ma már Feitlich An- talné — Bódiné szerepében, aki a nehéz drámai jelenetekben meglepő tökéletes alakitast nyújtott. A családjáért aggódó anya, akit a halálos kór emészt, még utolsó perceiben is jótanáccsal látja el hozzátartozóit, ügyet sem vetve a saját bajára. Megnyugvással fogadja a halált, mert érzi, hogy ittléte csak megnehezíti családja sorsát. Mindezt Polachek Margit oly természetességgel játszotta le, hogy a közönség elfeledje, hogy színmüvet néz és a zsebkend >k gyakran forogtak a kezekben. Egyike a legjobb drámai műkedvelőknek Zeichner Jenő, aki a Dezső fiú szerepét alakította és megszoktuk már, hogy a legnehezebb jelenetekben is otthonosan mozog. így az keltett volna feltűnést, ha mostani szerepében nem azt nyújtotta volna, amit nyújtott. Nehéz szerepét átérezve játszotta meg és az iró elgondolását tökéletesen ültette át a gyakorlatba. Pöspöki Anna nem ismeretlen a chicagói színházlátogató közönség előtt és minden újabb szereplése alkalmával nehezebb, és nehezebb szerepekben lép fel. Ez alkalommal Katica szerepét alakította és nehéz lett volna megfelelőbb karaktert találni az önfeláldozó leány szerepére. Ismét bebizonyította, hogy részére nincs “nehéz szerep ’, mert a drámai jelenetekben bővelkedő szerepet kifogástalan ügyességgel játszotta meg. Mint minden más városban, úgy Chicagóban is nehéz uj talentumokat felfedezni, de azért minden alkalommal igyekszünk egy kettőt ily alkalmakkor b ?- vonni. így esett választásunk Wiener Árpádra, aki Lajos szerepében lépett fel. Évek óla nem forgott színpadon és ez alkalommal a legterjedelmesebb szerepet kapta. Meglehetős nehéz feladat előtt állt Wiener Árpád, mert mindössze három heti időnk volt a tanulásra, de azért minden várakozásnak megfelelt. A kisebb szerepekben fellé] i- tek: Hovantzi János a doktor szerepében; Szpisják Mihály a detektív szerepében; Vargáné szerepében Wiener Rózsi: Tejes, Kunst Pál; Rudi, Zára Lajos s a “tavern hostess” szerepében Fábián Manci. Valameny- nyien tehetségük javát igyekeztek nyújtani, ami teljes erkölcsi sikerre vitte az “A LEJTŐN” cimü drámát. A súgó nehéz munkáját, akinek az összes szerepeket lekell játszani, de a közönség szeme elől eltakarva, ez alkalommal Zára Ilonka munkástársnő látta el. ^Adományokkal a következők járultak hozzá a mulatság anyagi jövedelméhez: Reeves munkástársunk Hollywoodból egy tárgyat adományozott mely a kisorsolásnál 7 dollár és 70 centet eredményezett a Bérmunkás javára. Turucz munkástársunk egy dollár felülfize- téssel járult a jövedelemhez. Süteményeket adományozták: Bukovszki S.-né, Fábiánná, Köhlerné, Mladezkiné, Máténé, Spolyárné, Szászné, Varjuné és Záráné munkástársnők. Úgy az adományozóknak, mint a mulatságon a nehéz funkciókat elvégzőknek, valamint mindazoknak, akik bármi módon hozzá járultak a mulatság lebonyolításához ezúton is kifejezi elismerését a rendezőség. AZ AUTÓ WORKERS (CIO) UNIÓ MÁRCIUS 27-ÉN TARTJA NAGY GYŰLÉSÉT CLEVELANDON. Az a belső és személyes harc, amely a CIO autó uniójában hónapok óta dúl a legfontosabb napirendjét fogja képezni annak a nagygyűlésnek, amelyet március 27-én Clevelandon fognak megtartani. A nagy autótelepek Detroit, Flint, So. Bend és a többi helyekről már megválasztották gyáranként a delegátusokat. Hivatalos közleményt az unió nem adott még ki, hogy az elnökség, illetve a tisztikari harc mellett milyen követelést állít fel az unió a munkások helyzetének a megjavítására. De maguk a gyári szervezetek sem adtak eddig erre vonatkozó utasításokat a • megválasztott küldötteknek. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir- ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály erdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen .-sett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. , ........ E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibert tisztesseges napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogv folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az pari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül
