Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-02-16 / 1046. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 18. Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától —­Miként 1919-ben a román mi- litarizmus szuronyai tették le­hetővé Horthy Miklós számára, hogy páncélvonatok és autók védelme alatt Budapestre lóhá­ton, mint tengerész bevonulha­tott, ugyanúgy most 1938-ban is az olasz és német fasizmus kegyelméből s nem saját erejé­ből ismételhette meg azt előbb Komárom, majd nov. 11-én Kassán. Pompával és ünnepel- tetéssel mint “fölszabadító” vo­nult be, miként ágyudörgések, harangozások és rádióbömbö- léssel ez fűszerezve s dekorálva lett. De ha azt hiszi valaki, a fas­izmus ez örömünnepén egyetlen pillanatig is feladta bilincsko­vácsoló müvét azt kijózanítják intézkedései. A sajtóbilincs kovácsolása ta­lán mintegy igazolásul a fölsza­badulás és szabadság most szin­te óránkénti üvöltéséhez, mit a fasizta budapesti rádió sugároz szét az éterbe, program szerint folyik. Az 1938. hírhedt sajtó- nyaktilós törvényre való hivat­kozással a most megjelent ren­delet értelmében a beérkezett 1100 időszaki lap további kol­portázs megadása iránti kérel­meket most “intézik el”. Ez az elintézés amely folyamatban van s eddig még nem fejeződött be egyenlőre 273 lap engedélyét ' meghosszabbította, persze fas­izta irányzatú lapokét és 45 la­pét nem. Ez utóbbiak további megjelenésüket azonnali hatály- lyal megkellett, hogy szüntes­sék. E 45 lenyaktilózott lapok között van többek között a na­pilapok nem egyik másikánál nagyobb példányszámban meg­jelenő polgári balodali “Társa­dalmunk” c. hetilap, továbbá a “Pesti Futár” ami békeidőtől jelent meg, a “Demokrata Új­ság”, “Gazdasági Világ, “Ma­gyar Édesipar”, Magyar Sütők Lapja”, ‘Cukrászok Lapja” és több oly lap, amely már több évtizede jelent meg. A fasizmus gazdasági helyze­tére jellemző, hogy az eddigi 5 pengős ércpénz mellé 5 pengős papír szükségpénzt is kibocsáj- tott a napokban. A bankjegye­ket ugyan a rajta látható kel­tezés szerint 1938-ban jegyezte Imrédy, mint akkor még a nem­zeti bank elnöke, de csak most novemberben merték forgalom­ba hozni, amikor az inflációt igen jól sikerült megindokolni és elleplezni a felvidék vissza­csatolásával előállott pénzszűke miatt. Minden diadalünneplésen és hazafias frázisokon tuldübörög a budapesti hatósági munkaköz­vetítő hivatal 1938 évi novem­ber 9-én kiadott hivatalos je­lentése, melyből csak két ada­tot ragadjunk ki: 2508 ipari szakmunkás keresett azon a hé­ten munkát és csak 186 jutha­tott ebből munkához. A beta­nult gyárimunkások száma, kik közvetítésre vártak 1603, mig ebből munkához juthatott 16. Ha tudjuk azt, hogy a mun­kásságot, mint mindég a fasiz- ták javarészben katonai szolgá­latra hívta be és azoknak a tízezreknek száma itt a munkát keresők között lévén jelenleg a fasizmus jóvoltából “munká­juk” elképzelhetjük, ha azok le­szerelnek milyen nagy mérték­ben duzzad meg a munkát kere­sők száma a felvidéki munka- nélküliek beáramlásával, kik eddig ott segélyezve voltak, azt fölösleges hangsúlyozni. Igen nyertek a revízión, nem csak a magyar kapitalisták, földbirtokosok és a közép-tiszt­viselő osztályhoz tartozók. Nyertek a csehszlovák kapita­listák is, akik a revízió ürügyé­vel máris az ottani munkássá­got eddigi szociális vívmányaik élvezetétől megfosszák, nyert a kardcsörtetők a fasizta militar­izmus és a vesztes ismét és ki­zárólag a bérmunkásság és pa­rasztság milliói lettek. Ez az igazság, és ez is marad akár a görögtüzes harangzúgá­sokkal, ágyudörgések közepettei fasizta ünnepélyeket nézzük, akár a meginduló harcot a len­gyel-magyar közös határért, mit a Túrán vadászok Üllői úti toborzó helyén, mely kívül egy semmitmondó földszintes épü­letben, hátul azonbán kaszár- nyaszerü helyen máris akcióké­pességig fokozódik, ez lesz a: igazság és ez is marad mindad­dig amig a proletárság kapita­lista és fasizta imperialista cél­jainak vak eszközévé hajlandó magát odaadni. Igen azok akik ma azt hiszik- a boldogabb kor küszöbére, ért a magyarság nagyon rövid időn belül ráfognak jönni a fasizmus terjeszkedése nem áll meg ha­tárokon, hanem szövetséges, barát ide vagy oda, csizmája alá lesz taposva. Lásd Ausztria és Csehszlovákia esetét. A magyar fasizmus, mely Magyarországot tudatosan a fasizmus szolgálatába állította, járszalagjára fűzte tudatosán haladva tette ezt azon az utón mely az olasz és német fasiz­mus kikerülhetetlen összecsa­pásánál a két malomkő között fog felőrlődni. Igen az esemé­nyeket nem fasizta, nem nem­zeti szinü szemüvegen át néz­ve, vizsgálódva ezt kellett meg­látni, mert ez az igazság. A proletárság tragédiájává válik a kirobbanó fasizta össze­tűzés, ha a 12-ik órában nem talál önmagára, s hivatását ezen végső harcban, a fölszaba­dulását ki nem bírja vívni. Ez a harc lesz a végső csak összefogni hát . . . Harcolni a fölszabadulásig, az Ipari Demokrácia kivívása és megteremtéséig, mert ellenke­ző esetben rabszolgaságunk még súlyosabbá válik . . . Föl, föl ti rabjai a földnek, föl, föl te éhes proletár . . . Ml AZ IPARI SZERVEZET? IRTA: COVAMI. Az “Emancipator” januári száma, “Munkások Egyesüljetek” címmel az AFL-CIO szobaharcáról elmélkedve azt mondja, hogy “Nekünk kell és meg is lesz a munkás egység. Nincsen szükség le­alázó egyezségre, vagy elméletek feláldozására. Például: a tömeg- termeléssel foglalkozó iparokban a munkásság részére fenntartjuk az ipari szervezkedést.” Az “Emancipátor” is, mint sokan mások félre értik az ipa­ri szervezkedés szerkezetét. Az ipari szervezkedés sokkal töb­bet jelent, a munkások egy szervezetbe való szervezésénél, csak a valamely kijelölt ipar te­lepen, legyenek akár tömegesen ávagy másként foglalkotatva. Ellenkezőleg: jelenti a munkás- osztály Egy Nagy Szervezetét. Jelenti azt, hogy nemcsak egy bizonyos iparban foglalkozó munkások szervezését teszi le­hetővé az EGY szervezetbe, ha­nem valamennyi ipari szerveze­tet egyesíti egyetlen nagy osz­tályba; a TERMELÉSI erőfor­rások végleges átvételére, hogy a társadalmositott termelési eszközök és szállítás-szétosztás gépezetét, mint köztulajdont, az általános közjó használatára forditsa. AZ AFL-CIO A KAPITALIZ­MUS TÁMASZAI. Miután az IWW elvinyilatko­zata világosan meghatározza az ipari szervezkedés célját, tehát kétségtelen, hogy az AFL, mi­vel szakmai alapon, szakmai ér­deket képvisel és soha ezt az eszmét nem ismerte el, azt soha el sem fogadja. Először; mert a szakmai munkás sajátjának vélt tulaj­don jogát védi, mig az ipari szervezkedés hívei a termelt ja­vak egyenlő felosztására törek­szik, felismerve azon tényt, hogy az iparok gazdaságos fej­lettsége mindenkinek bőségesen nyújthat a javakból. Másodszor; amig az ipari szervezkedés szembeszáll a ka­pitalizmussal a bérrendszer el­len, addig úgy az AFL mint a CIO pártolják azt és vétkeimére kelnek, sőt erősitik.. Habár nyil­vánvaló minden gondolkodó fér­fi és nő előtt, hogy a kapitaliz­mus rendszerének minden órá­nyi meghosszabbítása a munka­bér alacsonyabbra esését ered­ményezi, miáltal a nép nagy többségétől az életstandard és kulturális lehetőséget vonja el. Ez abból ered, hogy amint a New Deal is beigazolta, a kapi­talizmus tántorithatatlanul ra­gaszkodik a népek gazdasági el­szegényedéséhez, szégyenteljes pazarlásnak ideig-óráig való meghosszabbítása céljából. Mű­ködése bűnös, embertelen és társadalom ellenes. Nem nyújthat egyebet az em­beriségnek, mint háborút és újabb háborút, belsőt és külföl­dit. Állandóan készülődnek erre. (Lásd Roosevelt elnök 10.000 hadirepülőgép építését célzó ja­vaslatát) EGYSÉGET, MILYEN ALAPON? Mindezen bűnös ténykedések­kel szemben, az ipari szervezke­dés hívei mint egy ember álla­nak. De nem úgy az AFL-CIO társaság. Mind a kettő táma­szai a mai rendszernek .Mind a kettő szeretné felfalni és mégis tartani a kalácsot, mint ahogy a kisgazdák és a középosztály is azt szeretné. Mindenesetre nagyon kívána­tos lenne az egység, azonban milyen alapon és hogyan való­síthatja azt meg olyan szerve­zet, amelynek eddigi működése a munkásosztály helyes szervez­kedésének megkísérlése elleni ellenséges indulat. Féltékeny gyűlölettel tekintenek az Ipari Demokrácia megvalósulásának lehetőségére, attól tarva, hogy esetleg szakmai kiváltságuk megszűnik. A CIO alig különbö­zik ettől s ma még burkolt ma­gatartást tanúsít ugyanazon el­méletek iránt. Azonban már ed­digi működése is igazolja, hogy ugyanúgy mint az AFL-nek, lé­tezése legfőbb támasztéka a ka­pitalizmus és annak kormányá- nyával való egyezkedés. Nem azon alapul, hogy erejét a bérrendszer megszüntetésére, gyűjtse, amit pedig az IWW el­vinyilatkozat világosan és hatá­rozottan megjelöl. Lehetővé te­hát csak olyan alapon válhat igazi egység, amint azt az IWW kimondja, hogy az ipari szer­vezkedés legfőbb és végleges célja, a bérrendszer megszünte­tése lehet. LEHETETLEN A POLITIKAI IRÁNYÍTÁS. Továbbá mi, ipari unionisták (Folytatás a 7-ik oldalon) Tegyétek népessé az IWW gyűléseket!

Next

/
Oldalképek
Tartalom