Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-16 / 1046. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 február 18. Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától —Miként 1919-ben a román mi- litarizmus szuronyai tették lehetővé Horthy Miklós számára, hogy páncélvonatok és autók védelme alatt Budapestre lóháton, mint tengerész bevonulhatott, ugyanúgy most 1938-ban is az olasz és német fasizmus kegyelméből s nem saját erejéből ismételhette meg azt előbb Komárom, majd nov. 11-én Kassán. Pompával és ünnepel- tetéssel mint “fölszabadító” vonult be, miként ágyudörgések, harangozások és rádióbömbö- léssel ez fűszerezve s dekorálva lett. De ha azt hiszi valaki, a fasizmus ez örömünnepén egyetlen pillanatig is feladta bilincskovácsoló müvét azt kijózanítják intézkedései. A sajtóbilincs kovácsolása talán mintegy igazolásul a fölszabadulás és szabadság most szinte óránkénti üvöltéséhez, mit a fasizta budapesti rádió sugároz szét az éterbe, program szerint folyik. Az 1938. hírhedt sajtó- nyaktilós törvényre való hivatkozással a most megjelent rendelet értelmében a beérkezett 1100 időszaki lap további kolportázs megadása iránti kérelmeket most “intézik el”. Ez az elintézés amely folyamatban van s eddig még nem fejeződött be egyenlőre 273 lap engedélyét ' meghosszabbította, persze fasizta irányzatú lapokét és 45 lapét nem. Ez utóbbiak további megjelenésüket azonnali hatály- lyal megkellett, hogy szüntessék. E 45 lenyaktilózott lapok között van többek között a napilapok nem egyik másikánál nagyobb példányszámban megjelenő polgári balodali “Társadalmunk” c. hetilap, továbbá a “Pesti Futár” ami békeidőtől jelent meg, a “Demokrata Újság”, “Gazdasági Világ, “Magyar Édesipar”, Magyar Sütők Lapja”, ‘Cukrászok Lapja” és több oly lap, amely már több évtizede jelent meg. A fasizmus gazdasági helyzetére jellemző, hogy az eddigi 5 pengős ércpénz mellé 5 pengős papír szükségpénzt is kibocsáj- tott a napokban. A bankjegyeket ugyan a rajta látható keltezés szerint 1938-ban jegyezte Imrédy, mint akkor még a nemzeti bank elnöke, de csak most novemberben merték forgalomba hozni, amikor az inflációt igen jól sikerült megindokolni és elleplezni a felvidék visszacsatolásával előállott pénzszűke miatt. Minden diadalünneplésen és hazafias frázisokon tuldübörög a budapesti hatósági munkaközvetítő hivatal 1938 évi november 9-én kiadott hivatalos jelentése, melyből csak két adatot ragadjunk ki: 2508 ipari szakmunkás keresett azon a héten munkát és csak 186 juthatott ebből munkához. A betanult gyárimunkások száma, kik közvetítésre vártak 1603, mig ebből munkához juthatott 16. Ha tudjuk azt, hogy a munkásságot, mint mindég a fasiz- ták javarészben katonai szolgálatra hívta be és azoknak a tízezreknek száma itt a munkát keresők között lévén jelenleg a fasizmus jóvoltából “munkájuk” elképzelhetjük, ha azok leszerelnek milyen nagy mértékben duzzad meg a munkát keresők száma a felvidéki munka- nélküliek beáramlásával, kik eddig ott segélyezve voltak, azt fölösleges hangsúlyozni. Igen nyertek a revízión, nem csak a magyar kapitalisták, földbirtokosok és a közép-tisztviselő osztályhoz tartozók. Nyertek a csehszlovák kapitalisták is, akik a revízió ürügyével máris az ottani munkásságot eddigi szociális vívmányaik élvezetétől megfosszák, nyert a kardcsörtetők a fasizta militarizmus és a vesztes ismét és kizárólag a bérmunkásság és parasztság milliói lettek. Ez az igazság, és ez is marad akár a görögtüzes harangzúgásokkal, ágyudörgések közepettei fasizta ünnepélyeket nézzük, akár a meginduló harcot a lengyel-magyar közös határért, mit a Túrán vadászok Üllői úti toborzó helyén, mely kívül egy semmitmondó földszintes épületben, hátul azonbán kaszár- nyaszerü helyen máris akcióképességig fokozódik, ez lesz a: igazság és ez is marad mindaddig amig a proletárság kapitalista és fasizta imperialista céljainak vak eszközévé hajlandó magát odaadni. Igen azok akik ma azt hiszik- a boldogabb kor küszöbére, ért a magyarság nagyon rövid időn belül ráfognak jönni a fasizmus terjeszkedése nem áll meg határokon, hanem szövetséges, barát ide vagy oda, csizmája alá lesz taposva. Lásd Ausztria és Csehszlovákia esetét. A magyar fasizmus, mely Magyarországot tudatosan a fasizmus szolgálatába állította, járszalagjára fűzte tudatosán haladva tette ezt azon az utón mely az olasz és német fasizmus kikerülhetetlen összecsapásánál a két malomkő között fog felőrlődni. Igen az eseményeket nem fasizta, nem nemzeti szinü szemüvegen át nézve, vizsgálódva ezt kellett meglátni, mert ez az igazság. A proletárság tragédiájává válik a kirobbanó fasizta összetűzés, ha a 12-ik órában nem talál önmagára, s hivatását ezen végső harcban, a fölszabadulását ki nem bírja vívni. Ez a harc lesz a végső csak összefogni hát . . . Harcolni a fölszabadulásig, az Ipari Demokrácia kivívása és megteremtéséig, mert ellenkező esetben rabszolgaságunk még súlyosabbá válik . . . Föl, föl ti rabjai a földnek, föl, föl te éhes proletár . . . Ml AZ IPARI SZERVEZET? IRTA: COVAMI. Az “Emancipator” januári száma, “Munkások Egyesüljetek” címmel az AFL-CIO szobaharcáról elmélkedve azt mondja, hogy “Nekünk kell és meg is lesz a munkás egység. Nincsen szükség lealázó egyezségre, vagy elméletek feláldozására. Például: a tömeg- termeléssel foglalkozó iparokban a munkásság részére fenntartjuk az ipari szervezkedést.” Az “Emancipátor” is, mint sokan mások félre értik az ipari szervezkedés szerkezetét. Az ipari szervezkedés sokkal többet jelent, a munkások egy szervezetbe való szervezésénél, csak a valamely kijelölt ipar telepen, legyenek akár tömegesen ávagy másként foglalkotatva. Ellenkezőleg: jelenti a munkás- osztály Egy Nagy Szervezetét. Jelenti azt, hogy nemcsak egy bizonyos iparban foglalkozó munkások szervezését teszi lehetővé az EGY szervezetbe, hanem valamennyi ipari szervezetet egyesíti egyetlen nagy osztályba; a TERMELÉSI erőforrások végleges átvételére, hogy a társadalmositott termelési eszközök és szállítás-szétosztás gépezetét, mint köztulajdont, az általános közjó használatára forditsa. AZ AFL-CIO A KAPITALIZMUS TÁMASZAI. Miután az IWW elvinyilatkozata világosan meghatározza az ipari szervezkedés célját, tehát kétségtelen, hogy az AFL, mivel szakmai alapon, szakmai érdeket képvisel és soha ezt az eszmét nem ismerte el, azt soha el sem fogadja. Először; mert a szakmai munkás sajátjának vélt tulajdon jogát védi, mig az ipari szervezkedés hívei a termelt javak egyenlő felosztására törekszik, felismerve azon tényt, hogy az iparok gazdaságos fejlettsége mindenkinek bőségesen nyújthat a javakból. Másodszor; amig az ipari szervezkedés szembeszáll a kapitalizmussal a bérrendszer ellen, addig úgy az AFL mint a CIO pártolják azt és vétkeimére kelnek, sőt erősitik.. Habár nyilvánvaló minden gondolkodó férfi és nő előtt, hogy a kapitalizmus rendszerének minden órányi meghosszabbítása a munkabér alacsonyabbra esését eredményezi, miáltal a nép nagy többségétől az életstandard és kulturális lehetőséget vonja el. Ez abból ered, hogy amint a New Deal is beigazolta, a kapitalizmus tántorithatatlanul ragaszkodik a népek gazdasági elszegényedéséhez, szégyenteljes pazarlásnak ideig-óráig való meghosszabbítása céljából. Működése bűnös, embertelen és társadalom ellenes. Nem nyújthat egyebet az emberiségnek, mint háborút és újabb háborút, belsőt és külföldit. Állandóan készülődnek erre. (Lásd Roosevelt elnök 10.000 hadirepülőgép építését célzó javaslatát) EGYSÉGET, MILYEN ALAPON? Mindezen bűnös ténykedésekkel szemben, az ipari szervezkedés hívei mint egy ember állanak. De nem úgy az AFL-CIO társaság. Mind a kettő támaszai a mai rendszernek .Mind a kettő szeretné felfalni és mégis tartani a kalácsot, mint ahogy a kisgazdák és a középosztály is azt szeretné. Mindenesetre nagyon kívánatos lenne az egység, azonban milyen alapon és hogyan valósíthatja azt meg olyan szervezet, amelynek eddigi működése a munkásosztály helyes szervezkedésének megkísérlése elleni ellenséges indulat. Féltékeny gyűlölettel tekintenek az Ipari Demokrácia megvalósulásának lehetőségére, attól tarva, hogy esetleg szakmai kiváltságuk megszűnik. A CIO alig különbözik ettől s ma még burkolt magatartást tanúsít ugyanazon elméletek iránt. Azonban már eddigi működése is igazolja, hogy ugyanúgy mint az AFL-nek, létezése legfőbb támasztéka a kapitalizmus és annak kormányá- nyával való egyezkedés. Nem azon alapul, hogy erejét a bérrendszer megszüntetésére, gyűjtse, amit pedig az IWW elvinyilatkozat világosan és határozottan megjelöl. Lehetővé tehát csak olyan alapon válhat igazi egység, amint azt az IWW kimondja, hogy az ipari szervezkedés legfőbb és végleges célja, a bérrendszer megszüntetése lehet. LEHETETLEN A POLITIKAI IRÁNYÍTÁS. Továbbá mi, ipari unionisták (Folytatás a 7-ik oldalon) Tegyétek népessé az IWW gyűléseket!
