Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-02-11 / 1045. szám
1939 február 11. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSROL Elmondja: Z. J. Hat éves szégyenfolt A közelmúlt napokban volt a hat éves évfordulója annak a szomorú és szégyenletes eseménynek, hogy Hitler elfoglalta a fő-hóhér szerepét Németországban. Mint szomorú eseményről kell megemlékeznünk, mert uralkodása alatt oly kegyetlen, gyilkos rendszert léptetett életbe az uralma alá került népek felett, amely példátlanul áll a történelemben. Szégyenletes pedig azért ez az eset, mert a világ “legcivilázltabb” népe engedett szabad utat ezen barbár korszakot is megszégyenítő rendszernek, amely alatt ma több mint 80 millió lélek szenved. Ebből az alkalomból a führer beszédet intézett a reichstag 855 tagjához, de beszédét az egész világ hallgatta. Beszédének tárgya most is — mint a múltban — a nyelvöltögetés azok felé, akik nem értenek egyet vele és mentegetődzés, hogy miért teszi azt amit tesz. A “képviselők” akikhez közvetlen intézte beszédét vad éljenzésbe részesítették a vezért, de a lakosság nagytöbbsége ma már nem lelkesedik úgy mint a múltban. Bár a rendelet szerint, mikor a führer beszél mindenkinek hallgatni kell, muszáj, azonban a lakosság nagyobb százalékát hidegen hagyta a lelkesítésre szánt beszéd. A német nép nagytöbbsége is kezdi már belátni, hogy vezérük, akit istennek hittek, nem egyéb szájhősnél, aki csak ígér, mint az égi pilóták, de adni nem tud. A német nép is kezdi megelégelni az ígéretet, mert belátja, hogy azzal nem lehet jóllakni. Hitler ígérete is annyit ér, mint a papoké, akik a tulvilági boldosággal hitegetik a hívőket. Az első öt éves tervét még lelkesedéssel fogadták a német alattvalók, mert azt hitték, hogy ha azzal elkészülnek, elérnek az ígéret földjére. Az öt év letelt, de a német nép nem jutott több kenyérhez, vajhoz, tojáshoz pedig egyáltalán nem jutottak hozzá. Hús még “ünnepen” sem kerül a lakosság túlnyomó százalékának asztalára, ruhát csak a legalsóbb rendűt képesek megvásárolni, vagy egyáltalán nem képesek vásárolni. És igy tovább az életszükségleti cikkek ott is csak a kiváltságosaknak jut, mint minden más kapitalista országban. A rezsim elején azzal biztatták az éhezőket, hogy ha a zsidókat kiüldözik az országból, minden jóra fordul. Ezt végrehajtották, de a helyzet nem javult. Később Ausztria bekebelezésétől várták a javulást, de az sem hozta meg. Majd ismét Csehszlovákia volt a csalétek, de változást az sem hozott. És igy a német elnyomottak érzik, hogy nem a zsidók, nem az osztrákok, nem a csehek okozták a nyomorukat, hanem a rendszer amelyben élnek. Feltűnést keltett, hogy Hitler bészédéből hiányzott Oroszország támadása, amely a múltban fő témája volt. A beavatottak ennek okát úgy magyarázzák, hogy a kommunista kormány és a náci kormány tárgyalásokba vannak, hogy a két ország között helyre állítsák a kereskedelmi összeköttetést. És ezen magyarázás nem is tűnik valótlanságnak. Mert Oroszországnak nagymennyiségű nyersanyaga van amit képtelen feldolgozni az ipar fogyatékossága folytán, viszont Németországnak megvan az ipara, de hiányzik a nyersanyag. így egymást támogatva egész szépen kiegészítenék egymást. Hogy a két ország elvi felfogása különbözik, az egyáltalán szóra sem érdemes. A munkásság elnyomásában a kommunista Oroszország éppen olyan szakavatott, mint a náci Németország. Végeredményben egy cél felé és egyforma eszközökkel dolgoznak mindkét országban és az elnyomottaknak nagyon mindegy, hogy a vörös vagy náci terror tizedeli soraikat. Amilyen keveset foglalkozott Hitler Oroszországgal a fenti érthető ok következtében, annál jobban támadta az Egyesült Államokat. Ezt is könnyen megérthetjük, ha tudjuk azt, hogy a náci Németország nagymérvű kereskedelmi összeköttetésben van Közép és Dél Amerikával, amelyek az Egyesült Államok piacai voltak a háború alatti és utáni években. Ezt természetesen nem a legjobb szemmel né- z|k az itteni kapitalisták és a közelmúltban megtartott latin amerikai és észak amerikai “béke konferencia” nagyban hozzá járult ahhoz, hogy Hitler ha- hagját kiváltsák. A nevezett “béke konferenciának” ugyanis az volt a titkolt, de fő célja, hogy az Egyesült Államok visz- sza szerezze közép és dél-amerikai országokat vevőknek. Ha ez megtörténik súlyos helyzetbe kerül Hitler országa, mert elengedhetetlenül szükségük van azon élelmiszerekre és nyersanyagokra, melyeket a latin országokból kapnak és amelyekért Németország kész árut szállít ezen országoknak. Tehát Németország és az Egyesült Államok kapitalistái között jelentős gazdasági érdek- ellentétek merültek fel — verseny a piacért — és ezért érdemelte ki Roosevelt, Hitler támadását és viszont, Hitler Roosevelt támadását. Ilyen okból voltak “halálos ellenségek” Hitler és Stalin is, ami most megszűnőben van, amennyiben barátságos kereskedelmi viszonyra készülnek lépni. De egy kicsit elkalandoztunk az eredeti témától, azonban nem hisszük, hogy zavart okozna a különböző országok között fennálló viszonyra való kitérésünk. Ezek elmondása után könnyebben megérthetjük, hogy mi okozza a kormányok közötti ellentéteket, amelyek következményei a háborúk. Az elnyomottaknak kevés különbséget tesz, hogy “diktatúra” vagy “demokrácia” néven tisztelik a kormányt, mert a kapitalizmus érdeke mindkét rendszerben egyforma. Azt bizonyítja ez, hogy a hiba nem a kormányformában, hanem magában a társadalmi rendszerben — a kapitalista rendszerben — van. Amíg a kapitalista rendszer létezik; amig lesznek alárendeltek és parancsolok, amig a dol- dozók bérért dolgoznak, addig akár Hitler, Mussolini, vagy Daladier, vagy akár Sztálinnak hívják a kapitalizmus parancsának végrehajtóit, a dolgozók az elnyomottak egyforma elbánásban részesülnek. A munkásságnak csak egy ut van a fel- szabaduláshoz és ez a forradalmi Ipari Szervezeten keresztül vezet. A politikusok nem váltják be Ígéretüket Nagyon ritkán történik meg, hogy a “nép képviselői” beváltják Ígéretüket, melyeket a választó polgároknak tesznek a megválasztásuk előtt. Mi sohasem ajándékoztuk meg bizalmunkat a politikusokat, akár milyen színben tündököltek is és nem is ért bennünket csalódás. Nem is azért íródnak e sorok, mintha most csalódtunk volna, hanem mert a munkásság soraiban van egynéhány millió, akik még mindig hisznek a politikusoknak; még mindig azoktól várják sorsuk javulását és ismét becsapódnak. A elmúlt őszi választásoknál a “reakció” és “liberálizmus” állt szembe egymással, mondták sokan. Kormányzókat, szenátorokat és képviselőket választottak a polgárok. Ahol az elmúlt rezsimben a “liberálisok” uralkodtak, ott kicserélték őket “reakciósokkal” és viszont. Illinois államban is szenátor választás volt és a választás után megelégedetten konstatálták még az “elvtársak” is, hogy már minden jó lesz, mert az általuk támogatott jelölt került ki győztesen a választásokból. A szenátor nem más mint Scott Lucas, aki a “new deal” program alapján nyerte el a győzelmet. És ez a Lucas az első próbánál cserben hagyta a szavazókat és szavazatát a szenátusban a “reakció” mellett adta le. Mint ismeretes Roosevelt elnök 875 millió dollár költség- vetést terjesztett be a kongresszushoz az ínség (WPA) munkák további fentartására. Az ország kapitalistái kézzel- lábbal tiltakoznak a WPA munkák ellen és a megválasztott képviselőket azzal az utasítással menesztették a kongresz- szusba, hogy fojtsák meg a “new dealt”. Lucas, mint new- dealista nyerte el a győzelmet és a választó polgárok nagytöbbségének fájdalmára azv első szavazásnál a reakciósokhoz szegődött. A reakciósok ajánlata volt, hogy 150 millió dollárt levágjanak a költségvetésből és Lucas a levágás mellett szavazott. Annál bosszantóbb a beállt helyzet, hogy ezen az egy szavazaton mullott a költségvetés sorsa. A “reakció” csak egyetlen szavazat többséggel győzött. Ha a demokraták, liberálisok és kommunisták által támogatott Lucas a levágás ellen szavazott volna, akkor a liberálisok győztek volna. Ezen az égy szavazaton mullott, hogy már szerte az országban elbocsátottak a WPA, munkákról több mint egy millió munkást. Minket nem lepett meg ami történt és nem is bosszankodunk azért. De sokan akik hittek a jolitikusoknak,. szomorúan állapítják meg, hogy “már megint becsaptak”. Pedig ez igy van jól. Mert ha a munkásság máskép nem tanul, a saját kárán kell megtanulnia, hogy sorsának intézése csak akkor kerül a helyes mederbe, ha maga a munkásság veszi kezébe annak intézését. Amig másokra bízza, mindig ilyen eredményekre számíthat. SOROZATOS TUDOMÁNYOS ELŐADÁSOK NEW YORKBAN Az IWW new yorki magyar tagjai, február és máricus hónapokban, minden vasárnap délután 3 órai kezdettel, TUDOMÁNYOS ELŐADÁST tartanak a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. FEBRUÁR 12-én vasárnap dálután 3-kor Vlasits M. munkástárs tart előadást. Az előadás tárgya később lesz jelentve. FEBRUÁR 19-én vasárnap d. u. 3-kor Basky Ferencz tart előadást. Tárgy: Az orosz-német szövetség lehetőségei. Kérjük munkástársainkat, hogy agitáljanak ismerőseik körében és minél számosabban jelenjenek meg. Belépti dij nincs! Munkástársi üdvözlettel, az IWW csoportja TÁNCMULATSÁG ÉS SZIN- ELŐADÁS NEW YORKBAN. Az IWW és a Modern Színkör február 11-én szombaton este fogja rendezni rendkívüli érdekesnek ígérkező MULATSÁGÁT a Bérmunkás Otthonban, 1351 Third Ave. Ez alkalommal színre kerül, DÁMÁKAFALUBAN Török Rezső nagysikerű vig- játéka, a legjobb műkedvelőkkel. Vendégszerepelni fognak, Vámos Vilmos és Fisher Kálmán színművészek. Előadás után Lovász union zenekara mellett TÁNC! Belépti jegy 35 c. Kezdete 8:30-kor. STUDA, Pa. és környéke magyarságát ezúton is tudatjuk, hogy BÚMBA M. lapunk teljes jogú megbízottja, aki a Bérmunkás-ra felvett előfizetéseket hivatalosan nyugtázza. Kérjük olvasóinkat valamint a magyarságot, hogy ebben a munkában támogassák Búmba munkástársat. A Lapbizottság. Az IWW uj new yorki helyisége, 98 Third Ave. közel a 13- uccához. Az olvasóterem hétfőtől péntekig mindennap nyitva van d. e. 10-től d. u. 5:30-ig. Ugyan itt van a központja az ifjúsági mozgalomnak. Minden ifjúmunkást és felnöt munkást szívesen látunk.
