Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-28 / 1043. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 28. BURGOS-BERUN-BUDAPEST-RÓMA ÉS TOKIO TENGELY (Folytatás az 1-ső oldalról) lekedete súlyosságára. Ma a lengyel és germán fasizmus lá­zas tempóban emeli a betonerőd vonalait a határon, s néz egy­mással a tegnap még barát, ma gyilkos tapintattal szemben. Hogyne, hisz nincs kevesebb­ről szó, mint arról, hogy a ger­mán-csehszlovák fasizmus szár­nyai alatt és istápolásával, a ruszinföldön ukrán állam mag- vát ápolgatják — persze ger­mán hegemónia alatt — s csu­pán Lengyelország egy harmad­részét kívánják elszakítani az “önálló” ukrán állam számára. Persze a lengyel fasizmusnak torkán akadt az a falat amelyet Csehszlovákiából nyelt le- s si­etve fátyolt borított Szovjet- oroszországgal eddigi ellentét­jeire, szerződéseit megújította sőt szorosabbra fűzte a Szovjet- Unióval. Ma tehát a Szovjet- Unió támogatására számítva bátrabb hangot mer a germán fasizmussal szemben, de az uk­rán törekvésekkel szemben is megütni. Ezen orientációja Lengyelor­szágnak egyszerre veszedelmes­sé tette a közös lengyel-magyar határt is. Olaszország deferált a germán agresszivitás előtt, annak terjeszkedését tovább akadályoznia igy nem is lehet­ve igyekezett menteni a ment­hetőt. Magyarországnak az olasz érdekszférához való szo­rosabbra fűzésével. Ciano buda­pesti látogatásával ezt lévén vazallus államról szó, mely két mankó és pedig a Berlin-Római mankó segítségével bir csak járni, minden nehézség nélkül vitte keresztül. A parancs sze­rint: Magyarország nem kíván­ja megvalósítani a közös ma­gyar-lengyel határt. Lojálisán és mindenek fölött gyorsan já­rul hozzá a csehszlovák-magyar határ végleges megállapításá­hoz, s további területaspiráció­iról, valamint ruszinszkói tevé­kenységéről lemond, azt beszün­teti. Ugyanakkor Jugoszláviá­val szemben eddiginél barátsá­gosabb magatartást tanúsít- s kereskedelmileg szorosabb ösz- szeköttetésbe lép. Nem gördit akadályt a germán terjeszkedés útjába, sőt azt elő kell segítenie. Mondanunk sem kell azt, hogy a Haynau féle magyar fasiz­mus teljes egészében a ‘“vadá­szat” ideje alatt kapitulált e ‘“baráti” parancs előtt. Litvániát a memelvidéknél a germán fasizmus már tapogat­ja s nem vitás, hogy Litvániá­nak akceptálnia kell a német fasizmus területi aspirációit. Ruszinszkóban lassanként az ukránoké a szó, tehát itt is dol­gozik a germán fasizmus. Ugyanakkor a Wrangeli el­lenforradalmi szellem uralma alatt levő Jugoszlávia beleékel­ve az olasz, germán és magyar fasizta háromnegyedes gyűrű­be, ma még a Wrangel szellem­től ( a Wrangel hadsereg tiszt­jei magas állásokat töltenek be Jugoszláviában) átitatva parí­roz is a fasizták parancsainak, s kényszerítve is van rá. Ugyanekkor a germán fasiz­mus Franciaországgal igyek­szik “barátkozni”, de és talán itt csúszott be az a bizonyos narancshéj a fasizmus talpa alá Olaszország-Franciaország- gal szemben leveti “baráti” ál­arcát s területi aspirációit je­lenti be Franciaország egyes ré­szeire. Ezen olasz lépés fölráz­ta a francia polgári és eddig a fasizmusnak engedékeny de­mokráciát. Fölvette az eléje do­bott olasz fasizta kesztyűt. Anglia viszont ugyanekkor til­totta be külföldi államok részé­re a kölcsönök folyósítását — az összmüködés tehát ha nehe­zen is de Anglia és Franciaor­szág között a fasizmussal szem­ben gyakorlati térre ment át. Chamberlain fogcsikorgatva bár de Eden volt külügyminisztert a fasizmus ádáz és kíméletlen ellenségét behívja az angol kor­mányba és az egyik hadügymi­nisztérium élére állítja. Ezzel Eden azon álláspontja' mely le­számolást hirdetett a fasizmus­sal ahelyett, hogy engedékeny­séget tanúsítanak vele, igazo- zolást nyert és Chamberlain, bár fasizta érzelmű az angol ka­pitalizmus és a közvélemény nyomására engedve kénytelen volt Eden útjára lépni. Hogy a további engedmények ezzel a fasizmusnak befagytak, annyi Eden kinevezésével bizonysá­gul szolgálhatnak. Franciaország most döbbent rá végzetes baklövésére, amit azzal követett el, hogy a spa­nyol köztársaságtól segítségét megtagadta, hisz Spanyolország Franco területe ma a hátában az olasz-germán fasizmus ve­szélyét jelenti, s ezzel Francia- országnak adott esetben csu­pán a Calais csatornán át van összeköttetése Anglia és a vi­lág többi részévet mert, hogy a földközi tengerből kifelé útja ne legyen arról gondoskodik a Gibraltárral szemben Franco földön fölépített hatalmas olasz­német fasizta erőd. Hogy e ve­szélyen okul-e Franciaország s a köztársasági Spanyolország­gal szemben eddigi káros “sem- legsségét” fönntartja e az kö­zeljövőben dől el . Románia, mely céltáblája a germán fasizmus terjeszkedésé­nek ruszinszkó révén “bará­ti” szomszédi viszonyba került vele, hogy milyen magatartást tanúsít a lengyel és orosz szom­szédai nyomása alatt azt e pil­lanatban megállapítani nem le­het .Viszont ha tudjuk az orosz álláspontot, mely szerint ki­mondott fasizta állarnu szom­szédot nem tűr meg határán a román álláspont nem lehet két­séges mi lessz. Japán abbeli reményében, hogy olasz és germán fasizmus európai manővere leköti a “de­mokratikus” államokat a zava­rosban Kínát kihalászhatja ma­gának és rövid idő alatt mand- zsokou mintájára igája alá tud­ja hajtani, csalódott. Kína meg­feküdte a gyomrát, ma már azon spekulál a japán fasizmus, hogy vereség látszata nélkül’ hogy csinálhatná vissza az egé­szet. Kina a japán fasizmussal szemben egy emberként szállt szembe. A nagyhatalmak kapi­talistáinak létérdekük lett az, hogy Japán ebbe a vállalkozás­ba beletörje a bicskáját. Japán fasizmus győzelme esetén mil­liárdos károk érték volna őket. Bár semlegességi játékot űz­tek valójában, titokban Kínát támogatták. Az U.S.A.-i kapi­talizmus szinte tüntetőleg nyúj­tott kölcsönt Kina részére. De a Szovjet legképzettebb és leg­értékesebb katonai stratégáját Csang- Kaj-Sek mellé katonai tanácsadóként, osztotta be. S ettől az időponttól a Japán fas­izmus “diadalmas” és a Kínai népet leigázó offenzivája nem­csak megtorpant, de ma már vi­lágosan látható végleg mega­kadt. Hisz minden józaneszii embernek tisztában kellett len­ni azzal, hogy Ázsia germánjai a japánok 69,251.266 főnyi ösz- szessége melybe a csecsszopó gyermekektől az aggastyánokig beleszámitódnak, minden tech­nikai fölényük brutalitásuk es vakmerőségük dacára sem ké­pesek a kínaiak, pláne a mo­dernizált Kínát' s annak 392 millió lelket számláló népét igá­ja alá gyűrni. Kezdetben ugyan régi módszer szerint sikereket birtak elérni, de az elfoglalt te­rületek óriási nagysága, de amely Kínának alig valamelyes kis hányada mégis, megosztot­ta a japán fasizta haderőt le­kötötte azt, de lassaként ezt a haderőt fölmorzsolja, deorga- nizálja, s a partizánok is állan­dóan tizedelik létszámukat. Ró- ma-Berlin pedig erkölcsi segít­ségnél egyebet juttatni nem tud, hisz éppen elég bajuk van saját maguknak is. De a belső bajok levezetésé­re amennyiben — mert ilyesmi is fönnáll — az agresszív tér jeszkedési törekvés megtorpan, vagy akadályokba ütközik' ural­muk alatti bázis fölrobbanásái elkerüljék, kellett belsőleg is ilyen villámhárítóról gondos­kodniuk. így másolták le az orosz cári rendszer zsidóüldöző, pogrom módszerét. A germán fasizmus, mely szemkápráztató ünnepélyeknél, pótélelmiszereknél, halból ké­szült virslinél, fegyvernél és koncentrációs táboroknál, bör­tönnél egyebet nyújtani képte­len, a germán népnek' vezette be elsőnek hivatalosan a zsidó állampolgároknak hidegre tevé­sét. Annak a zsidóságnak mely­nek burzsoá rétege szolgáltatta az anyagi bázist a Hitlerizmus uralomra jutásához. Amilyen mértékben csökken a németországi zsidóság száma, olyan mértékben emelkedik a katholikus és protestáns egyhá­zak üldöztetése s vagyonának elkonfiskálása. A pótlás az elé­gedetlenség levezetésére ime igy van hitlerék részéről bizto­sítva. Mint “‘j‘ő fiú” a magyar fas­izmus is, amely talán még any- nyit sem bir juttatni a magyar­ságnak mint a germán fasiz­mus a germán népnek, hisz a három milliónyi koldus létezé­se is ezt igazolja, hogy az el- konfiskálná a földbirtokokat és azt felosztaná, szintén germán fasizmus nyomdokaiba lépett, s szintén zsidókérdést csinált. Egyenlőre eddigi eredménye az> hogy az ipari és kereskedelmi élet összetörtén romokba hever, a nyomor szélesedik, s az elnyo­matás fokozódik. A szlovákiai klerikálizmus, méltó követőjének bizonyult az osztrák fasizmusnak, s ma ma­gyar és zsidóüldözésében Hlin- ka András nevével, de Tiso Jó­zsef katholikus pap miniszter- elnöksége alatt, tobzódik, s vá­lik szálláscsinálójává a horog­keresztes uralomnak. Az olasz nép sincs a renegát Duce paradicsomának állapota­ival megelégedve, dacára abesz- sziniai sikerének. Mivel kétsé­ges- hogy franciaországi akció­ját siker koronázza, igy ott is, ahol a zsidóság a tálján kalmár­szellem mellett gazdasági hata­lomként számba sem jöhet, de számszerűleg is igen csekély, zsidókérdéssé lett fölhizlalva. Ez ugyan könnyebb, mint uj falvakat és termőföldedket lé­tesíteni, s főleg nem kívánja meg azt, hogy az olasz fasizta burzsoák, kapitalisták profit­ját csökkenteni kelljen. Ez a tényleges helyzet IWW- ista szemmel nézve az esemé­nyeket. És minden köntörfala­zás' mellébeszélés dacára az újabb világégés előestéjén va­gyunk, s fogcsikorgatva kell megállapítanunk, hogy amíg a fasizták, kapitalisták biztonsá­gos helyről készítik elő és fog­ják nézni az egész cirkuszt, ad­dig a “hazafiasság” mákonyá- val elhódított munkásszázezrek egymás testét marcangolják majd cafatokká. Az igaz, hogy e világégés ki­menetele bizonytalan, s a fasiz­mus- a kapitalizmus egyetlen kártyára kénytelen föltenni mindent, de sokkal kevesebb áldozattal ,a javak tönkretéte­le nélkül bírná a munkásosztály megdönteni a kapitalizmus ural­mát, ha vallási, nemzeti, faji mesterségesen szított és a kapi­talizmus és papság által ébren tartott ellentéteket — melyek csupán látszólagos ellentétek­nél nem egyebek — kiküszö­bölni igyekezne, s közös erejét a nemzetközi kapitalizmus ösz- szezuzására fordítaná. Ezzel együtt omolna össze a fasizmus nevezetű intézmény is. ELŐLEGES JELENTÉS. Az IWW chicagói magyar tagjai ezúton is felhívják la­punk olvasóinak figyelmét, hogy 1939 február 12-én va­sárnap, színdarabbal egybekö­tött tnácmulatságot rendeznek a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. Ez alkalommal kerül színre először “A LEJTŐN” cimü drá­ma 3 felvonásban ,melynek Író­ja a körünkben előnyösen is­mert Mayer B .József. “A LEJTŐN” egy munkás­család tragédiáját tárja sze­münk elé. Az apa elérte az öt­ven évet és túl “öreg” dolgoz­ni, melynek következtében a család a nélkülözéseken át ro­han a züllésbe. Mi vár a mun­kás családokra, amikor az apa “kiöregedett” az iparból? Mi a megoldás ? “A LEJTŐN” ezen gyakorla­ti témával foglalkozik és min­den munkást a legközvetleneb­bül érint. Már most szólítsák fel ismerőseiket, hogy február 12-re okvetlen legyenek a Lin­coln Auditóriumban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom