Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-28 / 1043. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 január 28. BURGOS-BERUN-BUDAPEST-RÓMA ÉS TOKIO TENGELY (Folytatás az 1-ső oldalról) lekedete súlyosságára. Ma a lengyel és germán fasizmus lázas tempóban emeli a betonerőd vonalait a határon, s néz egymással a tegnap még barát, ma gyilkos tapintattal szemben. Hogyne, hisz nincs kevesebbről szó, mint arról, hogy a germán-csehszlovák fasizmus szárnyai alatt és istápolásával, a ruszinföldön ukrán állam mag- vát ápolgatják — persze germán hegemónia alatt — s csupán Lengyelország egy harmadrészét kívánják elszakítani az “önálló” ukrán állam számára. Persze a lengyel fasizmusnak torkán akadt az a falat amelyet Csehszlovákiából nyelt le- s sietve fátyolt borított Szovjet- oroszországgal eddigi ellentétjeire, szerződéseit megújította sőt szorosabbra fűzte a Szovjet- Unióval. Ma tehát a Szovjet- Unió támogatására számítva bátrabb hangot mer a germán fasizmussal szemben, de az ukrán törekvésekkel szemben is megütni. Ezen orientációja Lengyelországnak egyszerre veszedelmessé tette a közös lengyel-magyar határt is. Olaszország deferált a germán agresszivitás előtt, annak terjeszkedését tovább akadályoznia igy nem is lehetve igyekezett menteni a menthetőt. Magyarországnak az olasz érdekszférához való szorosabbra fűzésével. Ciano budapesti látogatásával ezt lévén vazallus államról szó, mely két mankó és pedig a Berlin-Római mankó segítségével bir csak járni, minden nehézség nélkül vitte keresztül. A parancs szerint: Magyarország nem kívánja megvalósítani a közös magyar-lengyel határt. Lojálisán és mindenek fölött gyorsan járul hozzá a csehszlovák-magyar határ végleges megállapításához, s további területaspirációiról, valamint ruszinszkói tevékenységéről lemond, azt beszünteti. Ugyanakkor Jugoszláviával szemben eddiginél barátságosabb magatartást tanúsít- s kereskedelmileg szorosabb ösz- szeköttetésbe lép. Nem gördit akadályt a germán terjeszkedés útjába, sőt azt elő kell segítenie. Mondanunk sem kell azt, hogy a Haynau féle magyar fasizmus teljes egészében a ‘“vadászat” ideje alatt kapitulált e ‘“baráti” parancs előtt. Litvániát a memelvidéknél a germán fasizmus már tapogatja s nem vitás, hogy Litvániának akceptálnia kell a német fasizmus területi aspirációit. Ruszinszkóban lassanként az ukránoké a szó, tehát itt is dolgozik a germán fasizmus. Ugyanakkor a Wrangeli ellenforradalmi szellem uralma alatt levő Jugoszlávia beleékelve az olasz, germán és magyar fasizta háromnegyedes gyűrűbe, ma még a Wrangel szellemtől ( a Wrangel hadsereg tisztjei magas állásokat töltenek be Jugoszláviában) átitatva paríroz is a fasizták parancsainak, s kényszerítve is van rá. Ugyanekkor a germán fasizmus Franciaországgal igyekszik “barátkozni”, de és talán itt csúszott be az a bizonyos narancshéj a fasizmus talpa alá Olaszország-Franciaország- gal szemben leveti “baráti” álarcát s területi aspirációit jelenti be Franciaország egyes részeire. Ezen olasz lépés fölrázta a francia polgári és eddig a fasizmusnak engedékeny demokráciát. Fölvette az eléje dobott olasz fasizta kesztyűt. Anglia viszont ugyanekkor tiltotta be külföldi államok részére a kölcsönök folyósítását — az összmüködés tehát ha nehezen is de Anglia és Franciaország között a fasizmussal szemben gyakorlati térre ment át. Chamberlain fogcsikorgatva bár de Eden volt külügyminisztert a fasizmus ádáz és kíméletlen ellenségét behívja az angol kormányba és az egyik hadügyminisztérium élére állítja. Ezzel Eden azon álláspontja' mely leszámolást hirdetett a fasizmussal ahelyett, hogy engedékenységet tanúsítanak vele, igazo- zolást nyert és Chamberlain, bár fasizta érzelmű az angol kapitalizmus és a közvélemény nyomására engedve kénytelen volt Eden útjára lépni. Hogy a további engedmények ezzel a fasizmusnak befagytak, annyi Eden kinevezésével bizonyságul szolgálhatnak. Franciaország most döbbent rá végzetes baklövésére, amit azzal követett el, hogy a spanyol köztársaságtól segítségét megtagadta, hisz Spanyolország Franco területe ma a hátában az olasz-germán fasizmus veszélyét jelenti, s ezzel Francia- országnak adott esetben csupán a Calais csatornán át van összeköttetése Anglia és a világ többi részévet mert, hogy a földközi tengerből kifelé útja ne legyen arról gondoskodik a Gibraltárral szemben Franco földön fölépített hatalmas olasznémet fasizta erőd. Hogy e veszélyen okul-e Franciaország s a köztársasági Spanyolországgal szemben eddigi káros “sem- legsségét” fönntartja e az közeljövőben dől el . Románia, mely céltáblája a germán fasizmus terjeszkedésének ruszinszkó révén “baráti” szomszédi viszonyba került vele, hogy milyen magatartást tanúsít a lengyel és orosz szomszédai nyomása alatt azt e pillanatban megállapítani nem lehet .Viszont ha tudjuk az orosz álláspontot, mely szerint kimondott fasizta állarnu szomszédot nem tűr meg határán a román álláspont nem lehet kétséges mi lessz. Japán abbeli reményében, hogy olasz és germán fasizmus európai manővere leköti a “demokratikus” államokat a zavarosban Kínát kihalászhatja magának és rövid idő alatt mand- zsokou mintájára igája alá tudja hajtani, csalódott. Kína megfeküdte a gyomrát, ma már azon spekulál a japán fasizmus, hogy vereség látszata nélkül’ hogy csinálhatná vissza az egészet. Kina a japán fasizmussal szemben egy emberként szállt szembe. A nagyhatalmak kapitalistáinak létérdekük lett az, hogy Japán ebbe a vállalkozásba beletörje a bicskáját. Japán fasizmus győzelme esetén milliárdos károk érték volna őket. Bár semlegességi játékot űztek valójában, titokban Kínát támogatták. Az U.S.A.-i kapitalizmus szinte tüntetőleg nyújtott kölcsönt Kina részére. De a Szovjet legképzettebb és legértékesebb katonai stratégáját Csang- Kaj-Sek mellé katonai tanácsadóként, osztotta be. S ettől az időponttól a Japán fasizmus “diadalmas” és a Kínai népet leigázó offenzivája nemcsak megtorpant, de ma már világosan látható végleg megakadt. Hisz minden józaneszii embernek tisztában kellett lenni azzal, hogy Ázsia germánjai a japánok 69,251.266 főnyi ösz- szessége melybe a csecsszopó gyermekektől az aggastyánokig beleszámitódnak, minden technikai fölényük brutalitásuk es vakmerőségük dacára sem képesek a kínaiak, pláne a modernizált Kínát' s annak 392 millió lelket számláló népét igája alá gyűrni. Kezdetben ugyan régi módszer szerint sikereket birtak elérni, de az elfoglalt területek óriási nagysága, de amely Kínának alig valamelyes kis hányada mégis, megosztotta a japán fasizta haderőt lekötötte azt, de lassaként ezt a haderőt fölmorzsolja, deorga- nizálja, s a partizánok is állandóan tizedelik létszámukat. Ró- ma-Berlin pedig erkölcsi segítségnél egyebet juttatni nem tud, hisz éppen elég bajuk van saját maguknak is. De a belső bajok levezetésére amennyiben — mert ilyesmi is fönnáll — az agresszív tér jeszkedési törekvés megtorpan, vagy akadályokba ütközik' uralmuk alatti bázis fölrobbanásái elkerüljék, kellett belsőleg is ilyen villámhárítóról gondoskodniuk. így másolták le az orosz cári rendszer zsidóüldöző, pogrom módszerét. A germán fasizmus, mely szemkápráztató ünnepélyeknél, pótélelmiszereknél, halból készült virslinél, fegyvernél és koncentrációs táboroknál, börtönnél egyebet nyújtani képtelen, a germán népnek' vezette be elsőnek hivatalosan a zsidó állampolgároknak hidegre tevését. Annak a zsidóságnak melynek burzsoá rétege szolgáltatta az anyagi bázist a Hitlerizmus uralomra jutásához. Amilyen mértékben csökken a németországi zsidóság száma, olyan mértékben emelkedik a katholikus és protestáns egyházak üldöztetése s vagyonának elkonfiskálása. A pótlás az elégedetlenség levezetésére ime igy van hitlerék részéről biztosítva. Mint “‘j‘ő fiú” a magyar fasizmus is, amely talán még any- nyit sem bir juttatni a magyarságnak mint a germán fasizmus a germán népnek, hisz a három milliónyi koldus létezése is ezt igazolja, hogy az el- konfiskálná a földbirtokokat és azt felosztaná, szintén germán fasizmus nyomdokaiba lépett, s szintén zsidókérdést csinált. Egyenlőre eddigi eredménye az> hogy az ipari és kereskedelmi élet összetörtén romokba hever, a nyomor szélesedik, s az elnyomatás fokozódik. A szlovákiai klerikálizmus, méltó követőjének bizonyult az osztrák fasizmusnak, s ma magyar és zsidóüldözésében Hlin- ka András nevével, de Tiso József katholikus pap miniszter- elnöksége alatt, tobzódik, s válik szálláscsinálójává a horogkeresztes uralomnak. Az olasz nép sincs a renegát Duce paradicsomának állapotaival megelégedve, dacára abesz- sziniai sikerének. Mivel kétséges- hogy franciaországi akcióját siker koronázza, igy ott is, ahol a zsidóság a tálján kalmárszellem mellett gazdasági hatalomként számba sem jöhet, de számszerűleg is igen csekély, zsidókérdéssé lett fölhizlalva. Ez ugyan könnyebb, mint uj falvakat és termőföldedket létesíteni, s főleg nem kívánja meg azt, hogy az olasz fasizta burzsoák, kapitalisták profitját csökkenteni kelljen. Ez a tényleges helyzet IWW- ista szemmel nézve az eseményeket. És minden köntörfalazás' mellébeszélés dacára az újabb világégés előestéjén vagyunk, s fogcsikorgatva kell megállapítanunk, hogy amíg a fasizták, kapitalisták biztonságos helyről készítik elő és fogják nézni az egész cirkuszt, addig a “hazafiasság” mákonyá- val elhódított munkásszázezrek egymás testét marcangolják majd cafatokká. Az igaz, hogy e világégés kimenetele bizonytalan, s a fasizmus- a kapitalizmus egyetlen kártyára kénytelen föltenni mindent, de sokkal kevesebb áldozattal ,a javak tönkretétele nélkül bírná a munkásosztály megdönteni a kapitalizmus uralmát, ha vallási, nemzeti, faji mesterségesen szított és a kapitalizmus és papság által ébren tartott ellentéteket — melyek csupán látszólagos ellentéteknél nem egyebek — kiküszöbölni igyekezne, s közös erejét a nemzetközi kapitalizmus ösz- szezuzására fordítaná. Ezzel együtt omolna össze a fasizmus nevezetű intézmény is. ELŐLEGES JELENTÉS. Az IWW chicagói magyar tagjai ezúton is felhívják lapunk olvasóinak figyelmét, hogy 1939 február 12-én vasárnap, színdarabbal egybekötött tnácmulatságot rendeznek a Lincoln Auditóriumban, 4217 Lincoln Ave. Ez alkalommal kerül színre először “A LEJTŐN” cimü dráma 3 felvonásban ,melynek Írója a körünkben előnyösen ismert Mayer B .József. “A LEJTŐN” egy munkáscsalád tragédiáját tárja szemünk elé. Az apa elérte az ötven évet és túl “öreg” dolgozni, melynek következtében a család a nélkülözéseken át rohan a züllésbe. Mi vár a munkás családokra, amikor az apa “kiöregedett” az iparból? Mi a megoldás ? “A LEJTŐN” ezen gyakorlati témával foglalkozik és minden munkást a legközvetlenebbül érint. Már most szólítsák fel ismerőseiket, hogy február 12-re okvetlen legyenek a Lincoln Auditóriumban.
