Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-01-21 / 1042. szám
1939 január 21 BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése-SZÓT K ÉREKAMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNÉLKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI A tengely Mi és minden józan gondolkodású ember, régóta tisztában volt azzal, hogy a mai magyar kormányzat, útban van a fasizmus felé és csak idő kérdése az, hogy mikor dobja sutba az alkotmány fügefa levelét és tér át a nyílt, náci diktatúrára. Ennek a diktatúrának az előfeltételei már teljesen megvannak és a gazdasági elnyomás súlyossága, szükségszerüleg hívja ki a diktatórikus államformát. Mielőtt Gróf Csáky külügyminiszter bejelentette volna a Berlin-Róma tengelyhez a csatlakozását, előző időkben letörték és a kormány szolgálatába állították a munkásszervezeteket, a szoc. dem. pártot, megsemmisítették az ellenzéki sajtót ,megcsinálták a zsidó törvényt és végrehajtották a részbeni revíziót. A munkásság életnívóját a kínai kulijához hasonlóvá tették, amelynél csak a 3 millió földnélküli magyar paraszt életnívója alacsonyabb. Ez a két csoport az éhenhalás elől a lázadásba kellett volna, hogy menjen, aminek a legjobb orvossága a nyilt diktatúra. Csak arra vagyunk kiváncsiak, hogy az amerikai magyar lapok dupla hazafias szerkesztői ,hogy tudják összeegyeztetni az amerikai demokrata hitvallásukat a magyar fasizta kormány iránti lelkesedésükkel. A zsidó törvény Az uj zsidó törvény, amelyet a magyar kormány beterjesztett, nagyjában azonos a régi törvénnyel, csak az eddigi arányszámot 20-ról 6 százalékra szállította le. Uj a törvényben az, hogy zsidó nem lehet lapszerkesztő, színház igazgató, színház vagy film rendező és nem lehet szakszervezeti tisztviselő sem. Uj az is, hogy a zsidóknak elvették a választói jogát, illetve csak külön és csak zsidóra szavazhatnak. Teljesen érintetlenül hagyta a zsidó kapitalisták, bankárok nagybirtokok vagyonát, illetve megadja a lehetőségét annak, hogy ezek továbbra tevékenykedhessenek, csak a kisemberek ezreit dobja ki az uccára, teszi lehetetlenné a megélhetését, hogy helyébe a náci diplomás fiatalságot, a rendszer gárdáját jutassa állásokhoz. A magyar munkást és szegény parasztot nem érinti a zsidó törvény nekik a helyzetük csak még rosszabb és mindig rosz- szabb lesz, de alkalmas arra az agész zsidózás, hogy elterelje a figyelmüket a földosztásról, amit a kormány egyidejűleg ígért be a zsidó törvénnyel, de ott az arisztokrácia érdekeit sértené és föld, kenyér helyett zsidó törvényt adott a magyar parasztnak, a régi jelszóra gondolva: “Vakulj paraszt”. A sajtó Az amerikai magyar sajtó, nemigen mer véleményt mondani a fasizta törvényekről, a “Szabadsággal” az élen legfeljebb csak regisztrálják az eseményeket minden kommentár nélkül, még a kimondottan zsidó szerkesztők, mint Himler, Gondos, Neményi stb. is hallgatnak és tovább szolgálják a rendszert. A náci lapok: a brid- geporti, chicagói, pittsburghi, clevelandi, Hitler imádók, Biri- nyi irányítása alatt, dicsérik az uj törvényeket és csak az Ember, az Egyleti Élet az amely harcot hirdet, no meg a “haladó szellemű” Magyar Jövő, amely mint vallás védelmi lap, természetesen, mint minden vallásellenes törvényt, ezt is ellenzi, úgy igyekszik beállítani, mintha ezek az üldözések a nácizmus és nem kapitalista rendszer kinövései volnának éppen úgy mint maga a fasizmus is és a faji vagy vallási megkülönböztetés elleni harc, csak a kapitalista rendszer elleni harc lehet és csak a rendszernek a megdöntése fogja végleg eltüntetni az ember és ember közti különbséget, ezt tudják a Neuwaldék is, de nekik az üzleti éredekeik megkívánják azt, hogy az ideáljaik Kossuth, Lincoln legyen, ne pedig Marx, vagy isten ments Lenin. Kuriózumként említjük meg, hogy Tárcái ur is ellenzékbe ment a zsidó törvény miatt — no nem a magyar kormánnyal, vagy Horthyval, nem, hanem az Egyesült Magyar Egyletekkel szemben, amely nem akart foglalkozni a zsidó törvénnyel, de főleg azért, mert a zsidó törvény hatása alatt a náci érzelmű vezetőség, nem akarja elfogadni továbbra is a zsidó Tárcái szellemi irányítását. Ahogy mi ezt az individiumot ismerjük, rövidesen még harcos ellenzéki lesz belőle, ha az urak nem bocsátják meg neki azt, hogy oly rosszul választotta meg a papáját. HAVIJELENTÉSÜNK. Az elmúlt héten széjjel küldtük havi jelentésünket és ezúttal is szeretnénk felhívni munkástársainkat, annak tartalmának megfontolására és a benne kértek mielőbbi végrehajtására. Ne tegyétek félre, hanem fontoljátok meg a benne foglaltakat és cselekedjetek. Igen Tisztelt Szerkesztő Munkástárs! A múlt napokban egy cikk jelent meg az úgynevezett “A Munkás” S.L.P. lapban, amely cikknek olvasása arra késztet engem, hogy megbotránkozásomat kifejezésre juttassam. A cikk megjelenése sokakat gondolkodóba ejt, hogy egy munkásnak nevezett lap, hogyan engedhet meg magának olyan durva vicceket, hogy sorai között helyet adjon ilyen gyalázatos támadásoknak, amelyeknek igazásgtalanságáért a fönt- jelzett lap valószínűleg sok olvasóját fogja elveszíteni. Megnyilvánulása máris mutatkozik, azon egyének között mint jómagam is, akik nem tartoznak se máz SLP.-hez sem az IWW szervezethez. Én mint egy semleges hallgató voltam jelen azon a népgyülésen amit az IWW ak- roni csoportja hivott össze, dec. 4-én a Magyar Házban. Én joggal bizonyíthatom azt, hogy egyetlen egy állítása sem igaz a fent jelzett cikk írójának amit a gyűlésről felsorolt. Nem állja a helyét azon állítása, hogy az előadót csúnyán sarokba szorították, mert akik hallgatták az előadást és azon komoly szándékkal vettek részt nem pedig a rosszmájúság hozta őket oda, azok mindnyájan megvoltak az előadással és az előadóval elégedve. Mert olyan fontos témákról volt szó, amely a munkásoknak a mai helyzetével foglalkozott. Az előadó értelmes analizálásával megtéveszthetetlenül rámutatott arra, hogy hol a helye a munkásoknak a mai káoszban és milyen módon várhatja megoldását ez a komoly kérdés. A kérdésekre mindég értelmesen és kimerítően válaszolt, nem pedig — mint a fönt jelzett cikk írója állítja, hogy nem tudott válaszolni nekik. Rájuk férne, hogy a volt előadóhoz Takács munkástárshoz menjenek magyarázatot kérni, hogy nagy tudatlanságukban félre ne magyarázzák Daniel De Leon és Marx tanait, mert a föltett kérdések után ítélve arra lehet következtetni, hogy az illetők nem tudták megérteni amit olvastak. Másodszor az is egy gyalázatos rágalom, hogy “egy Nagy névre hallgató analfabéta munkástárs” kezdte volna a botrányt. Először is Nagy munkástárs egy szót sem szólt az egész gyűlés alatt. Másodszor, akik őt közelebbről ismerik azok megvannak róla győződve hogy az analfabéta jelző egyáltalán nem érinti. De erős a gyanúm, hogy a cikk íróját illetné meg az analfabéta jelző, mert ezen egyén valószínű csak any- nyit tudott az írás művészetéből elsajátítani, hogy a nevét tudja csupán lefirkálni és talán ' nem is volt a tudatában annak, hogy mit irt alá. A botrányt tehát nem Nagy munkástárs, hanem egy Gulyás nevű egyén kezdte aki a gyűlés egész ideje alatt sértő célzásaival próbálta a gyűlés rendjét megzavarni. És mivel Nagy munkástárnő háta megett ült és ott kellemetlenkedett, illetlen viselkedésével Nagy munkástársnő bavárva a gyűlés végét felszólalt, hogy hazugság és rágalom az, amit a háta megett ülő Gulyás fecseg ,hogy Akronban csak egy IWW tag van és az Bishop munkástárs és ha neki esetleg holnap bekövetkezne a kimúlása ,akkor ővele kihalna az IWW csoport Akronban. Mert Nagy munkástársnő állítása szerint ha 15 évvel ezelőtt is meghalt volna Bishop akkor sem veszett volna ki az akroni IWW szervezet. Erre Bishop munkástárs kikelt magából. Az SLPisták teljesen megelégedtek, hogy sikerült nekik mégis a gyűlés végét ilyen oktalan módon megzavarni. Bishop mtársnak szerintem Nagy munkástársnő kijelentése nem is vehető sértésnek, mert mint öntudatos munkásnak őneki is tudnia kell azt, hogy az IWW szervezet sokkal szilárdabb alapon van megszervezve, semhogy egy tagjának a kimúlásával a szervezet megsemmisülne. Harmadszor, azon megjegyzésük is hazugság, “hogy néhány SLP. tagnak védelmére szorult volna Bishop”, mert máskülönben talán a direktak- ciót használták volna az IWW- isták. Mert <én jelen voltam a gyűlés végéig és a rokonságon kívül még csak egy hangos megjegyzést sem hallottam az IWW tagok részéről, nem pedig hogy tettlegességre került volna a sor. Jelzem, hogy az én tudomásom szerint a “direktakció” az IWW-istáknál nem jelentett és nem jelent tettlegességet. Ezt csúnyán félremagyarázzák az SLP tagok valószínűleg tudatlanságból. Nem illendő és helytelen egy munkás gyűlésnek az ilyen oktalan megzavarása és nem öntudatos munkásokhoz illő még akkor sem ,ha elvileg nem is egyeznének, mert végeredményben a céljaik közösek, s ennek okáért nagyon lenézetik magukat, hogy ilyen módon próbálják megakadályozni a közös sorsukért küzdő munkástársaik előmenetelét. Szerintem sokkal hasznosabb ha ilyen alkalommal próbálnák az ellentéteket kiküszöbölni és józan gondolkodású munkáshoz illően közösen harcolva, egyetértve, hogy minél hamarább sikert érjen a világ proletárjainak a fölszabadítása. Maradtam munkástársnői tisztelettel, Mrs. Wm. E Fay
