Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-17 / 1063. szám
1939 junius 17. BÉRMUNKÁS 5 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyetlen aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai beavatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elkövetett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Államokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát. ♦-----------------------------------------(Folytatás) színteréről. Berzin kezeiben volt a spanyol hadsereg. Stashevsky pedig az egész arany készletet Moszkvába szállította. Az Ogpu gépezete teljes gőzerővel dolgozott. A Szovjet beavatkozása úgy sikerült, mint ahogy azt Stalin tervezte. “Maradjatok a lőtávolban” jelszó bevált, mert eddig elkerültük egy nagyobb háború kitörését. Stalin végcélja kézzelfogható távolságban látszott. Csak egy akadály volt még az útjában és pedig Catalonia, Spanyolország autonom, belügyileg független állama. A cataloniai nép Stalin ellenes volt és egyidejűleg Caballero pártjának erős támpontja. Meg kellett tehát Caballerot buktatni, ami Catalonia behódolását is jelentetette. Ennek a feladatnak a keresztülvitelét Stalin az Ogpu-ra bízta. Ezt nekem egy Párisban tartózkodó anarchista vezető ember mondotta, aki az Ogpu fizetett kéme volt. Barcelonába utazott és érintkezésbe lépett a barcelonai kormány két anarcho-syndikalista tagjával, akiknek bizalmába férkőzött. Megbízatása az Ogpu-tól az volt, hogy a cataloniai népet valamelyes meggondolatlan cselekvésre izgassa, vagy rábirja, szóval agent-provokatőr, magyarul uszító kém szerepét vállalta magára. Ha a Cataloniaiak fellázadnak nagyszerű ok lesz a hdsereget ellenük felhasználni, a többi pedig majd az Ogpu dolga lesz. Ennek a kémnek a jelentése körülbelül 30 oldalra terjed. Mint minden kémjelentés parányi filmlemezre volt vetítve. Az anarchista kém részletes jelentést adott minden megbeszélésről amelyet ő a cataloniai kormány tagjaival tartott, kiknek a bizalmát bírta. Úgyszintén megírta, hogy milyen eszközöket használt azok felbőszi- tésére, hogy magukról megfeledkezve cselekedvén a hadseregnek és végül az Ogpu-nak alkalma legyen a Stalin elleneseket kiirtani. Egész biztos kilátásba helyezte, hogy Barcelonában nemsokára zendülés lesz. A másik jelentés erre vonatkozólag Jósé Diaz spanyol kommunista párt vezérétől érkezett, amely a komintern titkárához Dimitrovhoz lett címezve, aki rögtön átadta mesterének az Ogpu főnökének. Diaz a jelentésben Caballerot álmodozónak és frázis cséplőnek nevezte, aki kommunista szempontból nem megbízható. Negrint igen dicsérte. Jelentése végén tudatta, hogyan és milyen eszközöket használnak a szocialisták és az anarchisták között, azok bizalmának aláásására és megrenditésére. Ezek a jelentések világosan jelezték, hogy az Ogpu titokban tervezi a “fékezhetet- len” elemek összetörését és Stalin terveinek megvalósítását Spanyolország teljes leigázására. A barcelonai május Május másodikán Sloutski telefonált nekem a Savoy szállodában levő lakásomra, hogy vegyem pártfogásomba Garcia elvtársat, aki akkor már Valenciában székelő loyalista kormány kémszervezetének vezetője és egy jónevü kommunista volt. Garciát Moszkvába hívták látogatásra a májusi ünnepekre. Mert éppen akkor volt a párttisztogatás a megérkezését jelentő sürgönyt nem igen vettük figyelembe és Garcia teljesen egyedül volt egy moszkvai szállodában. Sloutski kért, hogy amennyire tőlem telik hozzam helyre a mulasztást, amit vele szemben elkövettünk. Egy másik elvtársai fölkerestük Garciát, aki egy élénk és csinos külsejű ember volt, a harmincas évek kezdetén. Mindjárt közölte velem, hogy Orlov barátja és hivatalfőnöke, az Ogpu spanyol- országi vezetője ajándékozta meg pár heti szabadsággal, hogy megnézze a Szovjet fővárosban a májusi ünnepélyt. “Igen boldog voltam, mondotta Garcia, de megérkezésemkor senki sem fogadott és képtelen voltam engedély kártyát kapni a ‘Vörös Téren’ tartott diszfel- vonulásra és igy csak a szálloda ablakából, a folyón túl láttam egy-két jelenetet a parádéból.” Mi együttesen bocsánatot kértünk Garcia elvtárstól és meghívtuk ebédre a Savoy szállodába. Ebéd közben megjegyezte, hogy a Szovjet munkások ugylátszik rosszabb sorsban vannak mint a spanyol munkások dacára a polgárháborúnak. Úgy látja, hogy a szükségleti anyagokat nehéz beszerezni és csodálkozott, hogy a Szovjet kormánynak nem sikerült a tömegek életszínvonalát emelni. A legközelebbi találkozásom alkalmával Sloutskival, megkérdeztem tőle; Mi jut nektek eszetekbe, miért hoztátok ide ezt a spanyolt? Orlov akarja, hogy ne legyen neki útjába, itt kell tartani május végéig felelte Sloutski. Mert olvastam a jelentést, tudtam, hogy mit tervezett Orlov májusban. Azután meg láttam az újságok öles cimföliratait. Anarchista lázadás Barcelonában. Az újság tudósítók Stalin ellenes összeesküvést jelentettek Catalonia fővárosából, a barcelonai telefon központ ostromlása, barrikádok, uccai harcok, kivégzések, igy Írtak a lapok. A Barcelonában dúló harcokat bátran lehet testvérháborunak nevezni. Kétszeresen sajnálatos, mert a harcok akkor dühöngtek a fasizta ellenesek között, amikor Franco hadserege a közös ellenség is szorította őket. A hivatalos jelentés úgy szólt, hogy a cataloniai forradalmárok áruló módon akarták a hatalmat magukhoz ragadni, amikor minden erőre szükség volt az ellenséggel szembeszállni. A barcelonai tragédia történetét úgy tálalták föl a sajtónak, hogy a “felelőtlen és ellenőrizhetetlen elemek müve volt, akik befurakodva az anarchista mozgalomba, zavarokat idéztek elő, hogy ezzel szolgáljanak a köztársaság ellenségeinek és a fasiztáknak”. Hogy ezeknek a jelentéseknek minden szava hazugság, minten józan ember előtt világos. A cataloniai forradalmárok ellenőrizték a kormány hatalmat, tehát nem volt szükséges, hogy azt megkíséreljék elfoglalni. A színtiszta igazság az, hogy az összeesküvés és az azt követő zendülés az Ogpu uszító kémjei müve volt. Az Ogpu bérencei rohanták meg a telefon központot. öt napon át tartó vérontás követte azt. ötszáz halott és több mint ezer sebesült volt az eredmény. Ezzel a cselekménynyel érte el az Ogpu. a Caballero kormány bukását. A barcelonai vérengzés után a spanyol kommunisták Diaz vezérrel az élükön követelték és keresztül vitték az összes Stalin ellenes pártok és gazdasági szervezetek elpusztítását Cataloniában. Az újságok, a rádió állomások, valamint a gyü- léstermek az Ogpu felügyelete alá lettek rendelve. Caballero kézzel-lábbal tiltakozott ezen intézkedések ellen, de végre kényszerült lemondani május 15-én. Dr. Juan Negrin lett a kormányfő mint ahogy ezt Stassevsky már eleve tervezte. Negrin kormányának a “győzelem kormánya” nevet adták. Negrin meg is tartotta a kormány gyeplőt egészen a loyalis- ták ügyének az összeomlásáig, 1939 máriusában. Garcia is értesült a barcelonai eseményekről és magából kikelve rohant hozzám. A spanyol követségről jött. Azonnal vissza akart térni Spanyolországba és nem tudta elképzelni, hogy miért nem engedik. Sloutski sem engedhette, mert Orlovnak nem volt kívánatos Garcia ottléte. Az igaz, hogy Garcia jó és köztiszteletben álló kommunista volt, de mint ilyen esetleg zavart is csinálhat. Barcelonában ezalatt az Ogpu ezreket vetett börtönbe. Sloutski fölajánlotta Garciának, hogy utazzon el a Kaukázusba meg a Krim félszigetre. A Szovjet kormány azt szeretné, hogy te mindent lássál itt. De Garcia csak haza akart menni. Természetes, hogy nem ment, mert nem mehetett. (Folytatjuk) AKIK GOLYÓKKAL PERMETEZNEK Ellerbe Carter generális, a munkáltató osztály rideg jelszavát vitte gyakorlatba a ken- tuckyi hegyekben, ahová katonasággal kivonult, hogy segítsen letörni a bányászok sztrájkját. Ellerbe mellét kifeszitve adta ki a parancsot katonáinak, hogy: “ha még valamelyes rendellenességet felfedeztek, golyókkal permetezzétek össze a hegyoldalakat.” Ezen állapotokkal kapcsolatosan, az American Liberties Union jelentése, többek között igy szól: Midőn 1932-ben a Szenátus Vizsgálóbizottsága, LaFolette és Costigan szenátorokkal az élen megjelent Harlan vidékén és kihallgatásokat rendeltek el, Howard N. Evenson, a Harlan Co. széntársulatok képviselője igy ecsetelte előttük a széntársulatok taktikáit, a szervezett bányászokkal szemben. “Elismerem, hogy a társulatok arzénálokkal rendelkeznek, melyekből gépfegyverek sem hiányoznak: Hiszen a vidék csak erdőségekből áll. Tiz perc alatt egy ember már eltűnik az erdőben és megkeritésére csak úgy van lehetőség, ha az erdőket golyókkal permetezik.” Még eljön az idő, amikor ez országnak munkássága rovarirtó oldattal permetezi be azt a borzalmas vidéket és kifogja irtani mindazon férgeket, amelyek gátolják abban, hogy rendes megélhetést teremtsen magának. Az Industrial Workerből. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke_ mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belSL
