Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-06-17 / 1063. szám

LTNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 JUNE 17 ^ : NUMBER 1063 SZÁM SZTRÁJKBA LÉPTEK AZ AMERICAN STOVE COMPANY MUNKÁSAI AZ I.W.W.-BAN SZERVEZETT MUNKÁSOK ÉS A SZERVE- ZETT TÖKE BÍRÓKRA KELT LORAINBAN. Az első összecsapás a szolidaritás jegyében robbant ki. — Har­minc éves munkást inzultált a foreman. Bili Feczkó riportja a Bérmunkáshoz LORAIN, 0. junius 11 — Amit vártunk az bekövetkezett. Tizenegy hétig tartó tervszerű nevelés és szüntelen, de elővi­gyázatos agitáció, megérlelte az osztályharc gyümölcsét any- nyira, hogy csak a csökönyös, kapzsi társulat lendítésére volt szükség ahhoz, hogy ebben a városban egy parázs munkásharc­nak legyenek a szemtanúi. Mint jelentettük, az elmúlt szerdán volt esedékes a zéró óra, melynek ütését, közel há­romszáz proletár gyűlt össze meghallgatni. A gyülésterfnet zsúfolásig megtöltő munkások, nem hallgatókként szerepeltek, hanem a szónoklatok helyett, ők vitték a szót. Meghányták vetették saját ügyeiket. Mér­legre tették erejüket és hét szó ellenében a gyári szervező bi­zottságot felhatalmazták nagy lelkesedés között arra, hogy a sztrájkot akkor rendelje el mi­kor ésszerűnek látja. OLAJ A TŰZRE A loraini telep munkásai között a hangulat izzó voltát nemcsak érezni, látni is volt al­kalma a társulat vezetőségének. Semmi kétely nem állhat fent az irányban sem, hogy a társu­lat vezetősége tudatában volt már a szerdán este hozott sztrájkhatározatnak is. Mégis megtörtént az a vérlázitó pro­vokáció, amelyhez egy foreman adta magát oda eszköznek — aki Kané névre hallgat. Kané, egy a társulatnak harmincéven át dolgozó munkást, tetlegesen inzultált pénteken reggel (ju­nius 9-én). John Stignalt press room munkás volt az áldozat, akit az inzultus mellett, azon­nal el is bocsátottak. Déli ebédidőre kijöttek a munkások és visszatérés he­lyett, a bizottságunkat küldték a gyárba azzal az utasítással, hogy a vezetőséget Stignalt azonnali visszavételre kénysze­rítsék. A bizottság pár perc alatt visszatért azzal a hírrel, hogy a gyárvezetőség hallani sem akar Stignalt visszahelyezé­séről. Erre Tor Cederval taná­csára, azonnal sztrájkba léptek. MEGPOFOZOTT SZTRÁJKTÖRŐ A délben elrendelt sztrájk­nak megvolt az a hátránya hogy néhányan bent maradtak a gyávábbak, akik nagyobbrészt a SWOC hulláját siratókból ve­rődtek össze. Egyik mühelybi- zalmi távol a gyártól a késő délutáni órákban találkozott ilyen SWOC gyászvitézzel és bartáságosan meggyőzni pró­bálta cselekménye helytelensé­géről. De bezzeg az ipse nagy hangon gorombáskodni kezdett és kihivta a békés szándékú mühelybizalmit. A kihívásra nagyon, de nagyon ráfizetett. A mühelybizalmi úgy összetör­te, hogy felismerni is alig lehe­tett. Két törött ujjával pedig kórházi kezelésre szorult. A szemtelen sztrájktörő esetén általános a röhej. Olyan kézzel­fogható a bűnössége, hogy a mühelybizalmi letartóztatására, a buzgó rendőrség sem talált még okot. PERKINS FUTÁRT KÜLD A szerdai sztrájkszavazásról Perkins munkaügyi minisztert sürgönyileg értesítettük, ame­lyet nemcsak tudomásul vett, de azonnali válaszában értesí­tette az IWW irodáját, hogy képviselőt küld a lehető legrö­videbb időn belül. Munkaügyi miniszter által kidelegált komissioner South Bendből küldött sürgönyt, mely­ben hétfőre jelzi megérkezését Clevelandba. A KERESKEDELMI KAMARA IS. A loraini Kereskedelmi Ka­mara, megbízható információnk szerint, szintén hétfőre rend­kívüli tanácskozásra ül össze, nyilván abból a célból, amit a helyi lap is megirt, hogy az LWW-t kiűzhesse a városból. A rendőrség nevében, Walker rendőrfőnök e sorok Írójának parancsszerü ukázban kijelen­tette, hogy tömegpiketelést nem tűr. Mi meg kijelentettük, hogy nem a rendőrségtől vesz- szük a parancsot, hanem joga­ink és erőnknél fogva, olyan taktikát használunk, amely győzelmünket rövid utón bizto­sítja. “Hát akkor lesznek betö­rött fejek” felelte Walker chief nagy hetykén. SZOLIDARITÁSRA KÉSZEN Amig Lorainban az esemé­nyek gyorsan követik egymást Cleveland sem tétlen. Junius 15-re (csütörtök) a clevelandi American Stove Co. telepén az IWW-ban szervezett munkások rendkivüli gyűlést hívtak egy­be, hogy a lorainiaknak ígért szolidaritásukat beválthassák, ha a helyzet úgy kívánja. A HARCBÓL NINCS KIBÚVÓ A sztrájk első huszonnégy órája kevés munkát adott. De annál szorgalmasabban dolgoz­tunk soraink megszervezésén és harcunk megszilárdításán. A kocsikkal rendelkezőkhöz, a gyalogosok kellő számban be­osztást kaptak. Megszerveztük a “repülő osztagokat” és beosz­tottuk a nyolcórás piket szol­gálatra a sztrájkol ókat. Minden csoport megválasz­totta a felelős embereket, akik névsor olvasás után, ha valaki hiányzik, a “repülő osztagot” menesztik utána. Betegségen kívül más kifogást nem fogad­nak el. Szigorú és egyhangú határo­zattal kimondották a sztrájko- lók, hogy olyanokat nem tűr­nek meg soraikban, akik szolgá­lat alatt italt használnak. Határozatot hoztak, hogy nyilvántartják azoknak a név­sorát, akik kötelességüket el­mulasztják megtenni és a sztrájk végeztével — ha azt szervezetünk megnyeri, munká­juk elvesztésével bünteti meg a szervezet. MILYEN FEGYVERT HASZNÁLJUNK? A sztrájkgyülésen szóba ke­rült az is, hogy a munkások mi­ként készüljenek fel a rendőr­ség és esetleg a gunmenek ellen. Lehet és szabad-e előké­szülni ? Tor Cedervall megma­gyarázta, hogy rendes körül­mények között, a sztrájk, a munka megtagadása elégséges és a legnagyobb fegyver. De ha hivatalos közegek, vagy felelőt­len csőcselék és gunmenek ke­rülnek velünk szemben, ha éle­tünket, épségünket veszélyezte­tik, akkor a törvényadta joga­inknál fogva és a törvények ke­retein belül védekezhetünk. Fegyvert, botot, vagy amit hoz­tok nyíltan hozzátok, ne dugjá­tok el. A védekezést nem tiltja a törvény és nekünk veszíteni valónk nincsen. AZ EURÓPAI NEMZETEK MINDENKI ELLÁTÁSÁT TERVBEVETTÉK DE ... Élelem az a hajtóerő, mely az emberi gépezetet mozgásba tartja. Vond meg az élelmet és megszűnik működni a gépezet. Ez nem uj feltalálás. Az élelem szerep az emberi gazdálkodás­ban időtlen idők óta felismert tényként szerepel. Ami ennél sokkal fontosabb viszont az, hogy az emberiség elmulasztja olyan intézkedések bevezetését, mely az élelemmel kapcsolato­san társadalmi felelőséggel jár. A primitiv népeknek, primi­tiv szokásaik voltak — és van­nak — az élelem problémák in­tézéséhez. A törzstagok feloszt­ják egymás között, közösen szerzett élelmiszerüket és egy­ütt munkálkodnak az élelem megszerzésétől kezdve, azok el­készítésénél éppen úgy, mint a széjjelosztásnál. Ellenben a civilizált népeknél, az élelemügy, mint magánügy szerepel. Azok, akik megszerez­ni bírják az élelmet, szabadon csinálhatnak vele amit jól esik, ha ugyakarják megehetik. Vi­szont akik nem bírják megsze­rezni, azoknak szabad éhen fel­fordulni. Következésképpen, az utóbbi időkben, az élelmiszerek körüli küzdelem egy olyan őrült harcot és kavarodást eredmé­nyezett, melyhez hasonlót nem ismerünk. Minden ember és minden család benne van ebben a küzdelemben, ki-ki magának és a kevésbbé szerencsések kö­zött az éhség üli a diadaltort. Az élelemért folyó dulakodást elfogadják az emberek és a ci­vilizált népek úgy veszik, mint az élet természetes folyomá­nyát. Bárki, aki felvetette a kérdést, vagy ajánlani merte, hogy az élelmiszer ügy, társa­dalmi probléma és mindenkinek az élelmét társadalmilag kellene biztosítani: szocialistáknak, bol- sevikinek, vörösnek kiálltották ki. Az európai hírszolgálat, a kö­(Folytatás a 4-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom