Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-17 / 1063. szám
LTNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVII. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1939 JUNE 17 ^ : NUMBER 1063 SZÁM SZTRÁJKBA LÉPTEK AZ AMERICAN STOVE COMPANY MUNKÁSAI AZ I.W.W.-BAN SZERVEZETT MUNKÁSOK ÉS A SZERVE- ZETT TÖKE BÍRÓKRA KELT LORAINBAN. Az első összecsapás a szolidaritás jegyében robbant ki. — Harminc éves munkást inzultált a foreman. Bili Feczkó riportja a Bérmunkáshoz LORAIN, 0. junius 11 — Amit vártunk az bekövetkezett. Tizenegy hétig tartó tervszerű nevelés és szüntelen, de elővigyázatos agitáció, megérlelte az osztályharc gyümölcsét any- nyira, hogy csak a csökönyös, kapzsi társulat lendítésére volt szükség ahhoz, hogy ebben a városban egy parázs munkásharcnak legyenek a szemtanúi. Mint jelentettük, az elmúlt szerdán volt esedékes a zéró óra, melynek ütését, közel háromszáz proletár gyűlt össze meghallgatni. A gyülésterfnet zsúfolásig megtöltő munkások, nem hallgatókként szerepeltek, hanem a szónoklatok helyett, ők vitték a szót. Meghányták vetették saját ügyeiket. Mérlegre tették erejüket és hét szó ellenében a gyári szervező bizottságot felhatalmazták nagy lelkesedés között arra, hogy a sztrájkot akkor rendelje el mikor ésszerűnek látja. OLAJ A TŰZRE A loraini telep munkásai között a hangulat izzó voltát nemcsak érezni, látni is volt alkalma a társulat vezetőségének. Semmi kétely nem állhat fent az irányban sem, hogy a társulat vezetősége tudatában volt már a szerdán este hozott sztrájkhatározatnak is. Mégis megtörtént az a vérlázitó provokáció, amelyhez egy foreman adta magát oda eszköznek — aki Kané névre hallgat. Kané, egy a társulatnak harmincéven át dolgozó munkást, tetlegesen inzultált pénteken reggel (junius 9-én). John Stignalt press room munkás volt az áldozat, akit az inzultus mellett, azonnal el is bocsátottak. Déli ebédidőre kijöttek a munkások és visszatérés helyett, a bizottságunkat küldték a gyárba azzal az utasítással, hogy a vezetőséget Stignalt azonnali visszavételre kényszerítsék. A bizottság pár perc alatt visszatért azzal a hírrel, hogy a gyárvezetőség hallani sem akar Stignalt visszahelyezéséről. Erre Tor Cederval tanácsára, azonnal sztrájkba léptek. MEGPOFOZOTT SZTRÁJKTÖRŐ A délben elrendelt sztrájknak megvolt az a hátránya hogy néhányan bent maradtak a gyávábbak, akik nagyobbrészt a SWOC hulláját siratókból verődtek össze. Egyik mühelybi- zalmi távol a gyártól a késő délutáni órákban találkozott ilyen SWOC gyászvitézzel és bartáságosan meggyőzni próbálta cselekménye helytelenségéről. De bezzeg az ipse nagy hangon gorombáskodni kezdett és kihivta a békés szándékú mühelybizalmit. A kihívásra nagyon, de nagyon ráfizetett. A mühelybizalmi úgy összetörte, hogy felismerni is alig lehetett. Két törött ujjával pedig kórházi kezelésre szorult. A szemtelen sztrájktörő esetén általános a röhej. Olyan kézzelfogható a bűnössége, hogy a mühelybizalmi letartóztatására, a buzgó rendőrség sem talált még okot. PERKINS FUTÁRT KÜLD A szerdai sztrájkszavazásról Perkins munkaügyi minisztert sürgönyileg értesítettük, amelyet nemcsak tudomásul vett, de azonnali válaszában értesítette az IWW irodáját, hogy képviselőt küld a lehető legrövidebb időn belül. Munkaügyi miniszter által kidelegált komissioner South Bendből küldött sürgönyt, melyben hétfőre jelzi megérkezését Clevelandba. A KERESKEDELMI KAMARA IS. A loraini Kereskedelmi Kamara, megbízható információnk szerint, szintén hétfőre rendkívüli tanácskozásra ül össze, nyilván abból a célból, amit a helyi lap is megirt, hogy az LWW-t kiűzhesse a városból. A rendőrség nevében, Walker rendőrfőnök e sorok Írójának parancsszerü ukázban kijelentette, hogy tömegpiketelést nem tűr. Mi meg kijelentettük, hogy nem a rendőrségtől vesz- szük a parancsot, hanem jogaink és erőnknél fogva, olyan taktikát használunk, amely győzelmünket rövid utón biztosítja. “Hát akkor lesznek betörött fejek” felelte Walker chief nagy hetykén. SZOLIDARITÁSRA KÉSZEN Amig Lorainban az események gyorsan követik egymást Cleveland sem tétlen. Junius 15-re (csütörtök) a clevelandi American Stove Co. telepén az IWW-ban szervezett munkások rendkivüli gyűlést hívtak egybe, hogy a lorainiaknak ígért szolidaritásukat beválthassák, ha a helyzet úgy kívánja. A HARCBÓL NINCS KIBÚVÓ A sztrájk első huszonnégy órája kevés munkát adott. De annál szorgalmasabban dolgoztunk soraink megszervezésén és harcunk megszilárdításán. A kocsikkal rendelkezőkhöz, a gyalogosok kellő számban beosztást kaptak. Megszerveztük a “repülő osztagokat” és beosztottuk a nyolcórás piket szolgálatra a sztrájkol ókat. Minden csoport megválasztotta a felelős embereket, akik névsor olvasás után, ha valaki hiányzik, a “repülő osztagot” menesztik utána. Betegségen kívül más kifogást nem fogadnak el. Szigorú és egyhangú határozattal kimondották a sztrájko- lók, hogy olyanokat nem tűrnek meg soraikban, akik szolgálat alatt italt használnak. Határozatot hoztak, hogy nyilvántartják azoknak a névsorát, akik kötelességüket elmulasztják megtenni és a sztrájk végeztével — ha azt szervezetünk megnyeri, munkájuk elvesztésével bünteti meg a szervezet. MILYEN FEGYVERT HASZNÁLJUNK? A sztrájkgyülésen szóba került az is, hogy a munkások miként készüljenek fel a rendőrség és esetleg a gunmenek ellen. Lehet és szabad-e előkészülni ? Tor Cedervall megmagyarázta, hogy rendes körülmények között, a sztrájk, a munka megtagadása elégséges és a legnagyobb fegyver. De ha hivatalos közegek, vagy felelőtlen csőcselék és gunmenek kerülnek velünk szemben, ha életünket, épségünket veszélyeztetik, akkor a törvényadta jogainknál fogva és a törvények keretein belül védekezhetünk. Fegyvert, botot, vagy amit hoztok nyíltan hozzátok, ne dugjátok el. A védekezést nem tiltja a törvény és nekünk veszíteni valónk nincsen. AZ EURÓPAI NEMZETEK MINDENKI ELLÁTÁSÁT TERVBEVETTÉK DE ... Élelem az a hajtóerő, mely az emberi gépezetet mozgásba tartja. Vond meg az élelmet és megszűnik működni a gépezet. Ez nem uj feltalálás. Az élelem szerep az emberi gazdálkodásban időtlen idők óta felismert tényként szerepel. Ami ennél sokkal fontosabb viszont az, hogy az emberiség elmulasztja olyan intézkedések bevezetését, mely az élelemmel kapcsolatosan társadalmi felelőséggel jár. A primitiv népeknek, primitiv szokásaik voltak — és vannak — az élelem problémák intézéséhez. A törzstagok felosztják egymás között, közösen szerzett élelmiszerüket és együtt munkálkodnak az élelem megszerzésétől kezdve, azok elkészítésénél éppen úgy, mint a széjjelosztásnál. Ellenben a civilizált népeknél, az élelemügy, mint magánügy szerepel. Azok, akik megszerezni bírják az élelmet, szabadon csinálhatnak vele amit jól esik, ha ugyakarják megehetik. Viszont akik nem bírják megszerezni, azoknak szabad éhen felfordulni. Következésképpen, az utóbbi időkben, az élelmiszerek körüli küzdelem egy olyan őrült harcot és kavarodást eredményezett, melyhez hasonlót nem ismerünk. Minden ember és minden család benne van ebben a küzdelemben, ki-ki magának és a kevésbbé szerencsések között az éhség üli a diadaltort. Az élelemért folyó dulakodást elfogadják az emberek és a civilizált népek úgy veszik, mint az élet természetes folyományát. Bárki, aki felvetette a kérdést, vagy ajánlani merte, hogy az élelmiszer ügy, társadalmi probléma és mindenkinek az élelmét társadalmilag kellene biztosítani: szocialistáknak, bol- sevikinek, vörösnek kiálltották ki. Az európai hírszolgálat, a kö(Folytatás a 4-ik oldalon)
