Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-06-10 / 1062. szám

6 oldal BÉRMUNKÁS 1939 junius 10. AZ IDEGENEK PROBLÉMÁJA AMIT NEM HAGYHATUNK SZONELKUL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI Szelíd bizakodás A szerény Tatyu A bridgeporti náci lap szer­kesztőjét úgy ismerjük, mint a szemtelenség megtestesítőjét. Mindig, mindenhol csak ő sze­repel. Most azonban szerényen elbújik az ismeretlenség homá­lyába, mint egy kis ibolya. — A “ . . . Rákóczi konvenció elég­tételt adott a megtámadott vi­déki delegátusoknak” írja Ta­tyu a konvenciós tudósításában, de azt elfelejti meg írni, hogy ki támadta meg a delegátuso­kat, hogy azoknak elégtételt kellet adni. Bizony a támadó ez a náci ügynök volt és a konvenció ami­kor elégtételt adott, ugyan ak­kor egy megbélyegzés is kijárt a piszkolódó náci fiuknak. Ezért hallgatta el a támadó nevét a Tatyu és bujt meg az ismeret­lenség homályába, szerényen el­hallgatva a pofont amit az or­szág minden részéből összejött delegátusok kentek le a Tatyu orcájára. Választások Nem akarunk politikai előre­látással dicsekedni, amikor a magyar választások igazolták a megállapításunkat: az ellenzék megsemmisítését illetőleg. Eh­hez nem kellett jós tehetség, mert természetesen a nyomor­gó magyar nép már elvesztette a hitét az ál ellenzékbe, amely 20 éven keresztül, a törvényes­ség és az alkotmányosság jelle­gét adta meg a mindenkori ma­gyar kormányoknak. Az ellenzék teljes megsemmi­sítését a kormányzat nem akar­ta, szüksége van egy látszat el­lenzékre, csak egyszerűen 30- 40 százalékra vágta le az eddi­gi mandátumokat. Jellemző, hogy a kormány párt, amely a szavazatok 40 százalékát kapta meg viszont a mandátumoknak a 65 százálé- ka birtokába van. Amint előre látható volt a nácik hatalmasan megerősödve kerültek ki a vá­lasztásokból, amely indokul fog szolgálni arra, hogy az ország nácifikálását a kormány foko­zott mértékben hajtsa végre. A választásokon a zsidóknak csak elenyésző kis hányada vett részt. Konvenciók Két nagy magyar egylet kon­venciója van folyamatban, az egyik a már befejeződött Rákó­czi egylet konvenciója, a másik amely most kezdődött el a Re­formátus Betegsegélyző orszá­gos gyűlése. A konvenciókat megelőző hetekben, a reakciós magyar lapok Himler lapjaival az élen, hatalmas kampányt folytattak, abban az irányban, hogy a két országos egyletet, teljesen a reakció befolyása alá helyezzék. A Rákóczi egylettel kapcsolatban a cél az volt, hogy az egyletet szorosan hozzá kap­csolják a másik három egylet­hez, illetve beléptessék az Ame­rikai Magyar Szövetségbe, ez­zel azután a magyar kormány­zat szekere elé fogják. Dacára, hogy a konvencióra felvonult, Himler, Daragó és Dezső János, a nagy többség­ben munkás delegátusokat nem sikerült leterrorizálniok és úgy­szólván egyhangúlag vetették el a csatlakozási indítványokat. A Református Egyesületnél, viszont a cél az, hogy az úgyne­vezett “független” a magyar kormánytól viszont annál job­ban függő papok kezére juttas­sák az egylet vezetését. Ez el­len a tagság és az amerikai egy­házhoz tartozó papok egyrésze erős harcot viv, mert nem akar­ják az egyletet a náci propagan­da főfészkévé és fejőstehénévé tenni. Ma Borsi Kerekes szervező titkár képviseli a kimondottan náci irányzatot, aki nemcsak itt szervez, hanem időnként ha­za rándulva, az egylet pénzén odahaza nyilas keresztes propa­gandát végez. Sajnos a tagság nem tud sza­badulni a papi befolyás alól és igy minden kilátás megvan ar­ra, hogy a Református Egylet­nél győzni foga reakció. Ki a színnel! Az utóbbi hónapokban a ma­gyar irók, művészek egész légi­ója jött ki ebbe az országba. Ezek az értékes emberek, nem kéjutazásra jöttek ide, hanem azért mert a förtelmes magyar reakció egyszerűen kikergette őket a szülőhazájukból. Kiütöt­te a katedrát, lerúgta őket a színpadról. Ezek a művészek, akik világ mértékben is elismert emberek ide kijőve, mélységesen elkese­redve, hallgatnak. Hallgatnak akkor, amikor a sorstársaik 10 ezrei, kik nem oly szerencsések, hogy elhagyhatták volna a ha zájukat, otthon az éhenhalás, a legmélyebb megalázás a sor­suk. A közelmúltban, hasonló ok­okból került ide a legnagyobb német iró Thomas Mann, aki azóta élethivatásának tekinti azt, hogy a legélesebb harcot folytassa a hitleri Németország ellen. Szavára felfigyel az egész ország. Működésének az ered­ményeként olyan rétegek kap­csolódtak be a náci ellenes ak­ciókba, amelyeket az addigi agi­táció nem érintett. Ugylátszik a magyar írókban nincs annyi bátorság, annyi sza­badságszeretet, annyi emberi szolidaritás, mint Thomas Mannban, mert ők hallgatnak, vagy ha meg is szólalnak Gön­dör, harcos lapjában, minden­ről Írnak csak arról nem ami őket kiűzte ide. A magyar kormány bérencei, nap-nap után aktívabbak. Aki ezt ma tétlenül tudja nézni, az tulajdonképpen segítője Hor- thyéknak, az megcsókolja azt a korbácsot, amely világgá ker­gette. A szabadságot szerető ma­gyarságnak, a reakció elleni harcába szüksége van a magyar irók és művészek támogatására. Urak elég volt a hallgatásból! Hitler-Horthy, az egyik oldalon, az elnyomottak, a megalázottak a másik parton. Tessék válasz­tani, mert a hallgatás nem se­Szelid Bizakodás Megbomlott a világ A nagy gyűlöletben, Magunk fajtájának Sorsa reménytelen. Tán mégis, azért is Álmodok még egyet, Bolygatom a képét Jövendő időknek. Tán mégis, azért is Tele vagyok tervvel, Fel nem adott élet Nagyszerűségével. Pusztuló a világ . . . Csak az pusztul vele, Ki még szabadulni Ma sem tudott tőle. Az egyik egy házért, A másik állásért, A legtöbbje egy pár Rongyos harisnyáért. Sok ilyen dolognak Egyazon értelme; Nézzünk a valóság Igazi tükrébe, Lássuk az életet Meztelenül inkább; Nem, mint ahogy rajta Fénylik a hazugság, Tán mégis, azért is Mondom a bajt újra: A réginek vége, Kezdjünk már az újba. Haragvó szomszédom El-elnézegetem; Régi igazságok Járnak az eszemben. Tele vagyunk jóval, Hasznos tudománnyal, De nem vagyunk tele Egy kis okossággal. Kenyerünkért hogyha Nem úgy marakodnánk, Csak úgy Jézus módján Szelíden osztoznánk. Az én szomszédom se Nézne vadul engem S nem volna a sorsunk Egész reménytelen. Tán mégis, azért is Álmodok csak tovább, Keresve Jézusok Osztogató módját. Horváth György. ITT A TELEVISION. KÉRDÉS: 1927-ben honosí­tott polgárral kötöttem házas- ■ ságot. Tervbe vettem, hogy a nyár folyamán külföldre uta­zom. Kaphatok-e amerikai út­levelet ? VÁLASZ: Nem. Önnek leghe­lyesebb lesz a visszatérési enge­délyt beszereznie, mielőtt el­hagyja az országot. Az enge­délyt elutazás előtt hat héttel kell megfolyamodni. Ha ön 1924 július elseje után érkezett első ízben Amerikába, vagy ha az 1929 március 2-án hozott törvény értelmében regisztrálá­si okmányt szerzett be, vagy ha 1932 január elseje óta már volt külföldön ilyen visszatéré­si engedély alapján, úgy a fo­lyamodványt a Commissioner of Immigration and Naturaliza­tion, Washington, D. C. cimre kell beküldenie. Egyébként a visszatérési engedélyt szemé­lyesen kell kérelmezni a lakhe­lyéhez legközelebb eső Beván­dorlási és Polgárosodási Hiva­talban. Ha valamely oknál fog­va nem kérheti az engedélyt személyesen, úgy a kérvényét postán is beküldheti, de ez eset­ben meg kell okolnia távolmara­dását. A kérvényhez két fény­képet és Money Ordert kell kül­deni, ez utóbbit a Commissioner of Immigration nevére kell ki­állíttatni. * * * Munkanéküliek Canadában. KÉRDÉS: Miféle munkalehe­tőségek kínálkoznak Canadá­ban? Azt mondják odaát Cana­dában a munkalehetőségek job­bak. Igaz ez? VÁLASZ: A Canadai Bureau of Statistics kimutatás szerint 1938 és 11 hónapjában a cana­dai dolgozók 15 százaléka mun- kenélkül állt. Számokban: 1938 alatt 2,303,000 canadai munkás dolgozott és 405,000 volt mun­ka nélkül. Az 1939-es esztendő első hó­napjaiban a munkanélküliség valamelyes csökkenést jelzett, mindamellett munkalehetősé­gekről komolyabb értelemben nem beszélhetünk, egyelőre. FLIS. Addig kísérleteztek, addig beszélgettek róla, amig végre átadták használatra, a nagykö­zönség kis töredékének. New Yorkban és környékén, junius elsején, mindazok, akiknek te­levision készülékjük volt, szem és fültanui lehettek a Bear-No- va bokszoló mérkőzésnek. Sokkal nemesebb sport és hasznosabb emberi szolgálat is lehetett volna a television első nagyszabású szereplése, mint a bokszolás ... de elődje a rá­dió is igy kezdte, valamivel ke­vesebb mint húsz évvel ezelőtt. Annyit állapíthatunk még csu­pán, hogy a technika fejlődik halad . . . nem vár a nagykö­zönségre. git önökön. Az uj emigránsok, csak a régiekkel együtt, a Hor­thy rendszer hulláján keresztül mehetnek haza, de ezért harcol­ni kell és az önök segítése, siet­tetni fogja a mai aljas magyar rendszer bukását. SZOKÁSUNK ELLENÉRE Lefkovits Lajos munkástár- sunk, hosszú esztendők óta elő­ször egy jólkiérdemelt három hetes vakációra indult. New Yorkban és környékén tölti va­kációját, munkástársaink és barátai között. A Lefkovits házaspár vakáci­ózása alatt, Székely Sándor munkástárs lássa el a levelezést és szeretnénk, ha az önkéntes titkárnak sok munkát adnának munkástársaink, a pénzes leve­lek beküldése által. A szerkesztő is vakációzik — szabad idejét — hetenként öt­ven órát Sanduskyban tölti csol- nak gyártásnál. A többi idejét viszont, a lapkészítéssel . . . . még gondolkozásra is akad azért idő. Azon gondolkozik, hogy nem-e kellene smirgli pa­pirt küldeni egynéhány jótollu munkástársnak, hogy a tollúk­ról a rozsdát lesurolják?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom