Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-06-03 / 1061. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 junius 3. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A Republic Steel perli a sztrájkolókat Az utóbbi években mindgyak- rabban fordul elő, hogy a munkáltatók kártérítési pórt indítanak a sztrájkoló munkásaik ellen. Miután a törvénytelenségek és terror minden fajtáját érvényesítették a sztrájkoló munkások ellen és a sztrájk befejeződött az egyik, vagy másik fél győzelmével, a sztrájk következtéből eredő anyagi kárért a munkásokat teszik felelősé. A feljegyzések szerint az első nagyarányú ilyen pör 1903- ban foglalkoztatta a közvéleményt, amikor Connecticut állam Danbury városában a D. E. Loewe kalapgyár indított kártérítési port az United Hatters of America szervezet ellen. Bár az esetben nem közvetlen a sztrájk, hanem az azt követő bojkott, melyet a kalaposok szervezete proklamált okozta a kárt és igy évek teltek el, mig a szövetségi Supreme Court úgy döntött, hogy a bojkott a sztrájk következménye volt és a kalapgyár kártérítési pőre jogos a szervezet ellen. A danburyi pörben az Ítéletet 1909 októberében mondta ki a biróság és pedig 74,000 dollárt Ítélt meg a kalapgyárnak, mely a perköltségekkel együtt 232,- 240 dollárt tett ki. Ezen összeget a szervezet és annak 197 tagjától kellett volna behajtani, azonban “ahol nincs ott az isten sem vesz” és több évi kísérletezés után 1913-ban azon az alapon ejtették el a követelést, hogy lehetetlen azt behajtani. donosok sztrájktörőket, alkál- maztak, azonban pár napi kísérletezés után már sztrájktörőket sem igen kaptak, mert a kocsiknak a városba kellett jármok és még a rendőrség szolgálatkészsége sem tudta megvédeni a sztrájktörőket. Egy sztrájktörő a “fűbe harapott” és több súlyos sérülésekkel került a kórházba. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a Wieboldt and Co. csak úgy szállíthatja áruit, ha szervezett emberek vezetik a kocsikat, megvásároltak egy létező szállító céget és annak neve alatt Írták alá a szerződést a kocsivezetők szervezetével azért hogy a Wieboldt and Co. ne kerüljön kontaktusba munkásszervezettel, ami esetleg a többi munkásoknak is felnyitná a szemét. A sztrájk ilyenformán befejezést nyert, de arról nem emlékszik meg a híradás, hogy a kártérítési port elejtette-e a vállalat, vagy folytatni fogják? Mint ismeretes, egyike volt a legvéresebb sztrájkoknak az úgynevezett “little steel” sztrájk, amelyben a Republic Steel Corp. egyáltalán nem volt válogatós a sztrájk letörésére alkalmazott eszközökben. A Republic Steel-nek, Chicago, 111., East Chicago, Ind., valamint Cleveland, Youngstown, Warren, Niles, Canton és Massilon, Ohio államban vannak telepei. Az 1937 évi sztrájkban a különböző városokban 16 munkás veszítette életét és több száz került kórházba súlyos sérülésekkel, akik közül 10 halott és több mint száz sebesült Chia- goban a “decoration day” vérfürdő áldozata. Ez a vérszomjas vállalat amellett, hogy vérebeivel halomra lövette a sztrájkolókat még 7 és fél millió dollár kártérítést is követel a sztrájkoló munkásoktól és azok szervezetétől. A vádirat a Congress of Industrial Organizationt (CIO) J. L. Lewist, P. Murrayt, Y. A. Bittnert és 700 más sztrájkvezetőt és sztrájkoló munkást nevez meg vádlottakként. Nyilvánváló, hogy ezek a kártérítési pörök nem annyira az elmúlt sztrájkokból származó kárt akarják megtérittettni, mint inkább megfélemlíteni a munkásokat; elijeszteni a jövőbeni sztrájkoktól. Pedig, — bar a munkásággal mindent ellehet hitetni — mégis kételkedünk abban, hogy ilyen együgyü fenyegetéstől megijednének. Ami ezen kártérítési pörök jogosságát illeti, egyszerűen nevetséges. A munkásságnak semmi más vagyona nincsen, mint a munkaereje, ők termelik az árukat a munkáltatók tulajdonát képező gépekkel. A termelt árukat nem ők kapják, hanem csak egy bizonyos meghatározott mennyiségű bért kapnak a munkaerejükért. A termelt árut a gépek tulajdonosai adják el oly árért, amilyen nekik tetszik. Ha a vevők nem akarják azt az árat megfizetni az áruért, amelyet az eladó megszab, ezért még senkisem ment pörölni az üzletest. Ezek a pörök pedig arra akarjak kényszeríteni a munkásságot, hogy olyan árért adják el munkaerejüket, amilyent a vevő — ez esetben a munkáltató — adni hajlandó. Ha beválna, ez egészen kifizető üzlet lenne a munkáltatóknak. Mégtöbb ágyú tölteléket A danburyi eset óta három évtized telt el és ezen idő alatt a munkáltatók nem gondoltak ily badarságra, most azonban az utóbbi hónapokban több ily pör képezi beszéd tárgyát. Az elmúlt év áprilisában a philadelphiai szövetségi biróság 711,932 dollárt ítélt meg az Apex Hosiery Mill harisnya gyárnak mint kártérítést, melyet a 48 napig tartó ülősztrájk alatt szenvedett. A vádlott ez esetben a CIO kötelékébe tartozó American Federation of Hosiery Workers Union és annak tagjai. Az Ítéletet a szervezet megfellebbezte, amely a jelenben folyamatban van. A közel múlt hetekben a chicagói Wieboldt and Co. department storeok tulajdonosai indítottak kártérítési port a teherautó vezetők és segitők és azok szervezete ellen 2 és fél millió dollár erejéig. A sztrájk a Wieboldt üzletekben néhány hétig tartott és ez alatt az idő alatt a tulajdonosok mindent megpróbáltak a sztrájk letörésére. Egyik kifogásuk az volt, hogy az ő munkásaik “valamennyien egy szervezetbe tartoznak (kompany uniónba) és nem akarják szétforgácsolni a családot”. Az AFL kötelékébe tartozó autó vezetők és segitők szervezete azonban ezt az érvet nem fogadta el és sztrájkot proklamált. Erre az üzlettulajNáci Németország minden jel szerint semmi áldozattól nem riad vissza, hogy Hitler őrült elképzelését megvalósítsa. Ennek keresztülviteléhez nagy véráldozatra lesz szükség a közeljövőben és a német asszonyokat sippal-dobbal igyekeznek rávenni több gyermek szülésére. A törvények kötelezővé teszik a férjes asszonyoknak a gyermekszülést, megszabják a minimális számot. Akiknek nincsen gyermekük, azokat orvosi vizsga alá veszik annak megállapítására, hogy valamely betegség következtében nem szül- e gyermeket, vagy tudatosan ellentáll. Ha az utóbbi eset derül ki, büntetésben részesül. Hogy a szülést előmozdítsák a náci hatóságok bonuszt és különféle kitüntetéseket osztanak ki az anyáknak. Az elmúlt héten ünnepelték “anyák napját” náci országban és a 60 éven felüli anyákat keresztekkel tüntették ki. Amely anyáknak több mint 8 gyermeke van, az arany keresztet kapott, akinek több mint hat, az ezüstöt és a 4 gyermekes anyák bronz kereszteket kaptak. Erre az alkalomra az egész országban ünnepélyeket rendeztek és a haza iránti kötelességre hivatkozva biztatták az anyákat a több gyermek szülésre. A kitüntetés ellenében az anyák felajánlották gyermekeiket a führernek. A náci asszonyok egyesületének vezére rádió beszédében kijelentette, hogy “elhoztuk anyaságunk gyümölcsét a führernek és azt mondjuk: ez a legjobb amink van és ez téged illet meg”. A gyermekszülés természeti kötelessége a felnőtt emberiségnek, feltéve, hogy a világra ho- zandóknak emberi életmódban lehet majd részük. A jelen rendszerben azonban a gyermekek jövője mindennap bizonytalanabb lesz. Amig kiskorúak a gyermekek elképzelhetetlen gondokat okoz a szülőknek azok nevelése és amikor felnőnek a militarizmus teszi a kezét rá és embertársai legyilkolására használja. Ilyen viszonyok között bűnt követ el önmaga és a jövő nemzedék ellen, aki gyermeket hoz a világra. A gyermekszülés minden asszonynak a privát ügye, de állatnak kell annak lenni, aki azért szül sok gyermeket, hogy azokat ágyutölte- léknek használják, mint teszik náciországban. Konvenciózik a bridgeporti Rákóczi Egylet Bridgeport, Conn. máj. 24 — (Saját tudósítónk jelentése) A múlt hétfőn vette kezdetét a Rákóczi egylet konvenciója, mely nagy esemény számba megy az amerikai magyarság körében, mivel a Rákóczi egylet az egyik legnagyobb magyar egyesület Amerikában. A 17 ezer főnyi tagsággal rendelkező egyesület 136 delegátust és 20 vezetőségi tagot bizott meg képviselettel, hogy a konvención az egyesület ügyeit az össz- tagság javára megbeszéljék és tárgyalják. Az első és második nap a megalakulással és a jelentésekkel, valamint kisebb jelentéktelen szabályok megtárgyalásával és az üdvözlő beszédek meghallgatásával telt el. A konvenció kezdetén, a new yorki 23. osztály delegátusai elégtételt vettek Csongrádi lap- szerkesztő többszörös rágalmazásaival szemben. Lakatos László és Boday István delegátusok alaposan kioktatták a szerkesztő urat a újságírás erkölcseiről, habár mondották, hogy ilyesmiről nem lehet szó ha Csongrádi lapjáról beszélünk. Vasas titkár tartalmas jelentést tett az egyesület fejlődéséről, az egyesület négy évi vagyon szaporulata 726 ezer 108 dollár és 23 cent. Ezzel együtt az egyesület összvagyona meghaladja a két és félmillió dollárt. A tagszaporulat a TÖRLÉSEKET LESZÁMÍTVA 3743 uj tag. Meglepő az egyesület konvencióján, hogy nagyon is liberális szellemben megy az irányítás, a delegátusokat nem hengerelik a felszólalásban, nyugodtan szólhatnak a tárgyhoz az elnöki kalapács csak nagy ritkán inti le a delegátusokat. Még olyan egyén is hosszabb fölszólalási alkalmat kapott mint Himler Márton, akit amikor is bemutatták a taps köbén jól hallatszó lehurrogás üdvözlésével fogadták egyes delegátusok. Himler ur nagyon mosakodott, vagyis inkább az Amerikai Magyar Szövetséget iparkodott tisztára mosni, az ellene felhozott vádaktól. Mint nagy magyar minden fájdalma az öreg magyarokkal van és mindent csak azok részére akar tenni, annyira, hogy szívesen félre áll az útból, ha az ő személyisége akadály lenne a segítésben. Beszéltek a nagy magyar egyesületek képviselői, mint Daragó és Dezső elnök urak, akik már vagy 20 esztendeje még mindig ugyanazt az egyesülési frázisokat zengedezik, de az egyesülés még mindig nagyon messze van. Lehet ha ők is azt mondták volna, hogy az egyesülés érdekében félre állnak, akkor talán lehetne komolyan beszélni arról, hogy csakugyan egy nagy betegsegélyző egylete lehetne az amerikai magyarságnak. A konvenció munkájára még visszatérni fogunk a jövő lapszámunkban.
