Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-27 / 1060. szám

6 oldal

BÉRMUNKÁS

1939 május 27.

EGYRŐL-MÁSRÓL

(Folytatás a 2-ik oldalról)

kegyeibe furakodtak és így vívták ki a munkáltatók “elismerését” és a munkások undorját.

Még valamennyiünk élénk emlékezetében van a dél-illinoi- si szénbányászok, valamint a Pennsylvania, ohio és west virginiai szénbányászok lázadása az akkor még az AFofL kebelébe tartozó United Mine Workers of America szervezet ellen. Bár az utóbbi államokban aránylag könnyű szerrel letörték a bányászok lázadását, Illi- noisban azonban az nem sikerült és ezek Progressive Miners Union néven uj szervezetet alakítottak. A két szervezet tagjai között hosszú évekig véres harcok folytak és az AFofL egyetlen alkalmat sem mulasztott el, amikor alkalom kínálkozott az árulásra a másik szervezet tagjai ellen.

Amióta a Congress of Industrial Organization megalakult, azóta pedig szinte lehetetlen számon tartani az árulások sorozatát. Meg kell jegyeznünk, hogy e tekintetben a CIO sem érdemel dicséretet, mert egy szerződésért ők is hajlandók a legalávalóbb árulásra is és a végeredményben mindkét szervezet egy színvonalon áll. Az AFofL legutóbbi árulásával nem azért foglalkozunk, mintha az aljasabb, vagy szerényebb volna az előbbieknél, hanem, hogy lapunk hasábjain ezt is megörökítsük az utókor számára.

Mint ismeretes a “Wagner Act” a minimális munkabér és maximális munkaidőt szabályozó törvény az elmúlt év folyamán emelkedett érvényre és bár a munkásságnak csak “nesze semmi fogd meg jóU’-t jelent a munkáltatók mégis ezer és egy hibát találtak abban és

aszerint utasították lakájaikat a kongresszusban, annak módosítására. Ez a herélés most van folyamatban és az elmúlt évi konvencióján az AFofL is foglalkozott a módosításokkal, mert csodálatosképpen annak is az a kifogása ellene, ami a munkáltatóknak.

A módosításokat az AFofI. Végrehajtó Tanácsának kellett volna kidolgozni az elmúlt januárban összeült ülésén, de az AFofL tagságának általános meglepetésére a módosítások már a kongresszus bizottsága előtt voltak még mielőtt az AFofL módosításait ugyan az a Walsh szenátor terjesztette be, aki a National Association of Manufacturers ajánlatait és igy nyilvánvaló, hogy az AFofL a munkáltatók szövetségével mutyizott a Wagner Act módosításait illetőleg.

A módosítási javaslatok természetesen nem a munkások javára szólnak, ami már abból is látható, hogy a munkáltatók szövetsége sürgeti azokat az AFofL aszisztálásával. Az AFofL 12 országos szakszervezete már “tiltakozást” is nyújtott be a módosítások ellen, de különösen a módszer ellen, amellyel azt keresztül akarják erőszakolni. Ez azonban semmit sem változtat a tényen és ezt a szégyenfoltot csak egy módon moshatják le az AFofL tagjai, ha mindörökre a pokolba zavarják áruló vezéreiket, ők pedig oly forradalmi Ipari Szervezethez csatlakoznak, amelyben a végrehajtó hatalom a tagság kezében van. Az árulásokat nem lehet reformokkal jóvátenni, hanem el kell törülni a föld színéről azt, vagy azokat a szervezeteket, amelyeknek működésűk az árulások láncolata.

Az őrültek haláltánca

Az utóbbi hetekben lázas kilincselések folytak Európában, hogy felsorakoztassák a különböző országokat az esetleges kitörendő világháborúban állás- foglalásra. Lengyelország kacérkodott a Berlin-Róma tengellyel amig az a veszély nem állt fenn, hogy Németország Danzingot elfoglalja. Amikor azonban erre került a sor, frontot változtatott és hanyat-hom- lok repült a “demokráciákhoz” — Anglia és Franciaországhoz — segítségért. Végre sikerült védelmet biztosítani a két nagyhatalomtól, de még igy hárman együtt sem érezték magukat elég erősnek a fasizta hatalmakkal szemben. Megkísérelték tehát Oroszországot is bevonni.

Oroszország állásfoglalása még ma is bizonytalan. Ma már nem titok, hogy Oroszország minden áldozatra hajlandó, hogy Németországgal véd és dac szövetséget köthessen. Hogy ez a mai napig nem sikerült, az nem Stalinon múlott, hanem Hitleren. Most azonban Anglia udvarlása kapóra jött és amint látszik Anglia az oroszok feltételeit hajlandó teljesíteni csak megnyerjék a szövetségbe.

Hitler azonban ismerve Stalin óhaját, egy szavával maga mellé hódíthatja Stalint. Hitlernek csak a kezét kell kinyújtani és Stalin minden ígéretét visszavonja amit Angliának tett és ez esetben Oroszország a fasizta hatalmak oldalán fog harcolni az esetleges háborúban.

Bár a nagyhatalmak hónapok óta farkasszemet néznek egymással, ez nem akadályozza, hogy szükségleteiket kicseréljék. Lengyelország pl. több millió métermázsa gabonát szállított Németországba a háborús tartalék szaporítására, melynek ellenében az hason értékű gépeket szállított Lengyelországba a háborús ipar tökéletesítésére.

Görög és Törökországok nagy mennyiségű dohányt adtak el Hitlernek, melynek ellenében Hitler fegyvereket és municiót adott a nevezett országoknak, amelyek a “demokráciák” oldalán foglalnak helyet.

Az oroszoknak hadihajókat építenek Olaszországban, melynek ellenében Oroszország olajat szállít a Mussolini repülőgépjei részére, mint tette Ethiopia elfoglalása alkalmával és a spanyol loyalistákat leverő

olasz repülőgépek is orosz olajjal operáltak.

Amig egyfelől egymás életére törnek, egymás vérét készülnek kiontani, addig másfelől egymást segítik az öldöklő eszközeik gyarapításában.

Sokan, akik ezeket látják érthetetlennek tartják, hogy a “demokráciák” a fasiztákkal űznek kereskedelmet, a “kommunisták” a nácikkal és igy o- vább, ugyanakkor egymással háborúba készülnek. Pedig ez könnyen érthető. Ami ma történik a hatalmak között azt az uralkodók csinálják. Ha pedig háborúra kerül a sor, oda az alárendelteknek, az elnyom' >t- taknak kell majd a bőrüket vinni, amig az uralkodók biztos távlatból fognak majd gyönyörködni, hogy alattvalóik mint ontják egymás vérét. Mig az emberiség sorsát egyes kiválasztott emberek intézik és a nagy tömegek mint karakternélküli bábok engedelmeskednek, addig igy parancsra fogják járni az őrültek haláltáncát. Amikor majd mengunják ez elnyomottak a játékot, saját kezükbe veszik sorsuk intézését és az őket megillető helyre juttatják hóhéraikat, akármilyen színben díszelegnek is azok. Mert a politikusok között nincs különbség, akár vörösek, fehérek, feketék, vagy barnák legyenek is azok.

“Újjászületés” a MBSz-ben

így nevezi a főtitkárság a Munkás Betegsegélyző Szövetség 35-ik esztedejét, amikor a Szövetségben KIZÁRÓLAG a főtitkárságnak lehet véleménye. A tagság csak abban az esetben nyer vállveregetést, ha ezt a véleményt elfogadja. Azok, akik a 35 esztendő alatt ahoz voltak szokva, ha akár az osztályuknál, akár a főtitkárságnál a hitük és meggyőződésüknek ellenes cselekmény történt, hogy azt szóban vagy Írásban ki is nyilváníthatták, azok az “újjászületés” korszakában arra ébrednek, hogy a vélemény nyilvánításért — mivel a főtitkárságok még koncentrációs tábort nem építettek fel az east pittsburghi hegyek oldalában — 15-20 meg 32 évi befizetés után, egyszerűen kidobják a tagságot.

Ennek az “újjászületésnek” legújabb terméke, amint arról múlt heti lapunkban már megemlékeztünk Herczeg József munkástárs, aki, mivel az “ösz- szetartásban” nem kapott helyet, hogy megmondhassa az osztály (a clevelandi 2-ik osztály) hamis szavazási eljárását a legutolsó tagsági jogfosztással kapcsolatban, egyszerűen Iá- zárták.

Az Intéző Bizottság ez év január 8-án tartotta gyűlését, ahol elfogadott egy határozatot a kritizálok kizárására. Ezt referendumra küldték ki. A 2-ik osztály január 13-án szavazott ebben az ügyben. Az ugyancsak Clevelandban levő 50-ik osztály január 15-én tartotta gyűlését, ahol az egyik tag hallomásból szóvá tette ezt a referendum indítványt. Az 50-ik osztály elnöke azzal a megokolással vette le az ügyet a napirendről, hogy az osztály titkára semmi értesítést nem kapott erről a központból és MÉG az Összetartás sem jött meg.

Herczeg József munkástárs az alapszabály 13-ik szakasz utolsó mondatára hivatkozva, hogy 30 napot KELL adni a tagságnak, hogy megismerje a referendum alá kerülő ajánlatot, a 2-ik osztály februári gyűlésén jelen volt, ahol alig 6 tag volt jelen és igy jogszerűen támadhatta az osztály tisztviselőit az ügyben elkövetett csalással.

Sajnos a Munkás Betegsegélyző Szövetség “újjászületése” azt jelenti, hogy abban csak a főtitkárságnak van joga vélemény nyilvánitásra. Szerencse hogy Amerikában élünk, ahol az “uj” dolgok csak rövid ideig újak és ezért rendíthetetlenül hisszük, hogy a Munkás Betegsegélyző Szövetség gondolkodó tagsága túléli a főtitkárságot, akiket meneszteni fog abba a névtelenségbe, ahonnan egy kevésbé megfontolt pillanatban jóakaratu tagok elő emelték.

“Ujjászületés”-nek lehet joggal nevezni azt is, hogy olyan szemétembert és lapját engedik meg felszólani és egy olyan renegát háta mögé húzódnak meg, aki minden alkalmat megragadott, hogy a Szövetségnek árthasson, aki azok közé a kevesek közé tartozik, akik ősellenségei a Szövetségnek.

Ez a stréber, aki egy életet átfékereskedett, akinek vérrokonai közül akasztófán pusztultak el,' akinek családja irmag- jai között sem lehet olyanokat találni, akik a munkásmozgalommal éreznek, ma jogi tanácsadó, hivatalos tolmács, balek és szakerfogó: ez állapította meg, hogy akit mi megvádoltunk, az becsületes ember. Az “újjászületésben” eljutott a Szövetség odáig, hogy becsületes forradalmi munkásokat kiszórnak a Szövetségből és a kizártaktól kifosztott összegeket, ügyvédeknek és sajtó rimáknak osztogatják szét. Ennek az “újjászületésnek” dögszaga van.

Meg kell említenünk még a MBSz. hatalmi részegségbe szédült tisztviselőinek rovására azt az öngyilkossági kisérletet is, mellyel két new yorki munkástársunknak — Fishbein és Vaszkónak kizárását végrehajtani próbálták meg: hogy bele fog törni a bicskájuk. A new yorki első osztály rendes havi gyűlésén, mint egy ember állott sarkára a kizártak mellett és ez garanciát nyújt arra, hogy határa mindennek van.

GYŰJTŐ IVÉN A KÖVETKEZŐ ÖSSZEGEK JÖTTEK BE:

758 sz. ivén:

Mrs. M. Pilcsuk, Clev. .. 1.00 388 sz. ivén:

J. Vizi, Akron 1.00, F. Kővágó 10c, Buda 10c, St. Balogh 25c ................... 1.45