Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-27 / 1060. szám

4 oldal BÉRMUNKÁS 1939 május 27. BÉRMUNKÁS (WAGE WORKER) HUNGARIAN ORGAN OF THE L W. W. Előfizetési árak: Subscription Rates: ’“'gy évre .................. $2.00 One Year____________$2.00 félévre ____________ 1.00 Six Months___________1.00 Egyes szám *ra ____ 5c Single Copy_________ 5c _____Csomagos rendelésnél-. 3c Bundle Orders _____ 3c______ Subscription Payable to: “Bérmunkás” P. O. Box 3912 S. S. Sta. Szerkesztőség és kiadóhivatal: 8622 Buckeye Rd., Cleveland. O. Entered as second-class matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879. Published Weekly by the INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Uj korszak A tudományos szocializmus, a “Kommunisták Kiáltványá­val” bontott zászlót, amelynek megjelenésétől számított közel száz esztendős távlata sem homályositotta el értékét. Ellenke­zőleg. A “Kiáltvány” nemcsak* tudományos, értékes és tanulsá­gos olvasmány, hanem katekizmusaként a modern munkásmoz­galomnak, minden komoly társadalom búvár alaposan meg kell ismerkedjék vele, mint olyan tanulmánnyal, amely bevezetője a tudományos szocializmusnak. A halhatatlan két kortárs — Marx és Engels aligha gondol­ták, hogy mily nagybecsű érték és kortörténeti dokumentum lett abból az írásból, amit a kongresszus megbízásából, eredetileg mint elvi álláspontjuk deklarálását volt hivatva tisztázni. Azért említjük meg dióhéjban, mintegy bevezetésképpen az 1847-es időket, mert akaratlanul is eszünkbe jutnak az akkori zavaros állapotok, amelyek az uj korszaknak, a modern kapita­lizmusnak megszületését méreteiben bár sokkal kisebb, de mé­gis hasonlóvá teszi a mai állapotokhoz. A tudományos szocializmus megalkotói, kifejlesztői és pio- nérjai általában — feledésbe ment — de roppant nagy üldözte­tésnek lettek az áldozatai. Különösképpen vezetett az akkori Né­metország, az első Reich, a forradalmárok üldözésében. És sem­mi szándékunkban nincsen ugyan a mai (3-ik) Németországban végbemenő borzalmakat kisebbíteni, de tagadnunk kell az olyan kijelentéseket, amelyek el-el hangzanak anélkül, hogy történel­met olvasnának, tanulnának, vagy könyvbe néznének akik Írnak. Bizony Liebknecht Vilmos éppen börtönben ült, amikor 20 évvel ezelőtt meggyilkolt Károly fia született. Wagner Richard a halhatatlan muzsikus, aki nem is volt olyan veszedelmes for­radalmár, száműzetésbe ment. Most János is kimenekült Német­országból. Marx Károly sem véletlenül került Angliába és bizony gondolkodóba ejthet sok embert az a tény, hogy a nagy német tudósnak még a sirja sincs Németországban, hanem Angliában. Mint említettük volt, ez az értekezés nem készült történelmi vázlatnak. De szükséges volt messze a múltba visszanyúlni azért hogy a tizenkilencedik század derekán beköszöntött uj korszak­kal hasonlítsuk össze a most bekövetkezett másik uj korszakot. Tény az, hogy a tudományos szocializmus zászlóbontásától kezdve, a közelmúltig, minden kaliberű és rangú politikus, ál­lamférfi, nemzetgazdász, jogász, vagy tanár, de neki gyürkőzött egyszer másszor és megbirkózni próbált a szocializmussal. Igen. A munkásmozgalom minden frakciójának propagandá­ja elsősorban arra az alapra helyezkedett, hogy érveket és bizo­nyítékokat sorakoztasson fel híveivel, a kapitalista gazdasági és társadalmi rendszer tarthatatlanságáról. A kapitalista társadalom, országokra való tekintet nélkül, egy századon át küzdött a tudományos szocializmus sziklaszilárd álláspontja ellen. Minden kapitalista intézményben arra fektet­ték a fősulyt, hogy olyan embereket faragjanak a társadalom ré­szére, akik felvenni bírják a vitát és ami fő, megvédelmezni bír­ják a kapitalista rendszert, mint amely szerintük örökké tartó és dönthetetlen. A forradalmi munkásmozgalom sok ütközet és csatavesztes- ségei miatt, az általános visszavonulás közepette, még a képzett forradalmároknak is elkerülte figyelmét az, hogy a társadalom fejlődésmenete uj korszakhoz ért el. Amikor a munkásmozgalmakra, megsemmisítő csapásokat mért a kapitalizmus; ahogyan győzedelmi kétségbeesésében a fasizmus és názizmus karjaiba menekül, ahogy az úgynevezett demokráciák egyforma mértékkel mérnek mindenfajta dikta­túra ellen: csak az éles szem birja meglátni, hogy védekezésük­ben, szótáruk és nyelvezetük megváltozott. A mai rendszer vé- delmezésére, már nincsen szavuk. Mindenütt és mindenki elis­kus országokat, hogy mi vár arra a népre, amely változási tö­rekvés és diktatúrát hozott. Arra a kérdésre pedig, hogy melyik hát a kivezető ut? Ide illesszük az IWW örökbecsű elvinyilatkozatát, amelynek parag­rafusai érthetően, elfogadhatóan éppen e téma befejezéséhez il­lenek hozzá. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek^ minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —_ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. x E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztesseges napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül NEM LESZ BÁRCA PENN­SYLVANIÁBAN A magyar reakciósok által ujongva bejelentett idegen ül­dözések nem mennek olyan si­mán keresztül mint azt a fasiz­mussal kacérkodók szeretnék. Pennsylvania állam törvény­hozásába nagy többségei elve­tették a benyújtott törvényja- vaslatott, amely minden nem polgárt regisztráltatni és bár- cával ellátni akart. • Jellemző, hogy a javaslat mellett főleg a demokrata sze­nátorok szavaztak. meri, hiszi, hirdeti és tanítja, hogy súlyosan, halálosan beteg a rendszer DE E E, elrettentő példának állítják oda, a diktatóri­Már cikkeinkben jeleztük a Bérmunkás Építő Gárdájának megalakulását, mely a new yor- ki értekezleten történt meg. Ez- ideig már 24 a new yorki je­lentkezők száma, akik azt le­het mondani az első fölszólli- tásra, oda álltak a csatasorba a Bérmunkás fönntartásáért foly­tatott nagy küzdelemben. Nem mondhatjuk azt, hogy talán a new yorki munkaviszonyok ró- zsásabbak lennének, mint más helyeken, sőt mégcsak részben sem mondhatjuk azt, hogy ta­lán a nagy hangon fölfujt világ­kiállítás, valami föllendülést hozott volna számunkra. Azt inkább mondhatjuk, hogy habár a new yorkiaknak nem valami sok útiköltség szükséges a kiállítás színhelyére, a kiállí­tási fellendülés még annyira sem volt észlelhető a mi ré­szünkre, hogy a megtekintési költségeket eredményezte vol­na. De amikor a Bérmunkás fenntartásáról volt szó, az el­sők között voltak mint jelent­kezők, de nemcsak az első hó­napra, de egész bizonyos, hogy az egész esztendőre. Nagyon, de nagyon korai volt a dögkese­lyűk keringése a bajba jutott osztályharcos forradalmi ipari unionista Bérmunkás körül. Még sokáig kell majd nekik az újságírás szemétdombján hul­ladékokat szedegetni és ki tud­ja, hogy nem éppen ők fognak ott fölfordulni, akiknek hullá­jától még a dögkeselyűk is ir­tózni fognak. Sajnos, hogy a magyar újság irás terén, úgyszintén az egyle­ti élet vezetésénél még mindig nagy szerep jut a strébereknek de leképzelhetjük, mi volna akkor, ha olyan harcos újság mint a Bérmunkás nem lett vol­na őrszemen és állandóan nem ostorozta volna a társasélet vámszedőit. Ebben a harcban is, mint ahogyan, a kizsákmá­nyoló kapitalista társadalmi rendszer ellen folytatott ősz­A BÉRMUNKÁS ÉPÍTŐ GÁRDA ELSŐ TEENDŐJE tályharcban nemcsak az első helyen állt a mi lapunk, de még ádáz ellenségeink is el kell is­merjék, hogy az egyetlen igazi tiszta múltai rendelkező mun- kásujság. így tehát az első teendőink közé tartozik a saját megadóz­tatásunk után, hogy újabb Épí­tő Gárda tagokat toborozzunk. Azok a harcosaink, akik a mun­kanélküliek táborában vannak és saját maguk nem adhatják havonta az egy dollárt, meg kell nyerjék a tagok sorába azon ismerőseiket, akik dolgoz­nak és a Bérmunkás részére a havi adományt befizetni tudják. A közeli napok munkája legyen: minden harcos toborozzon ma­ga mellé legalább még egy har­cost és a Bérmunkás Építő Gár­da fejlődése legyen a rettegett fegyver a kezünkben, melytől ellenségeink megrémülni fog­nak. Látni fogják, hogy a Bér­munkás nemcsak továbbra is él, de hatalmasan megerősödve vi­szi tovább a harcot a munkás- osztály fölszabadulásáért foly­tatott küzdelemben. A junius havi támogatás jú­nius elsejére kell beérkezzen a központba, mely után közölni fogjuk a teljes névsort és látni fogja az amerikai magyar mun­kásság, hogy van egy tábor, akik követésre méltó példát mutatnak az osztályharcban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom