Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-27 / 1060. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 május 27. SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? <s>-------------------------------------------Mit mond Paul Mattick iró, a “The Living Marsism” szerkesztője. 1. — Én az első kérdés feltehetőségét is tagadom — mintha a bolsheviki forradalomnak proletár célkitűzései lettek volna. A bolsheviki forradalomnak voltak proletár karakterisztiku- mai, amelyek megtévesztőek. Igaz viszont, hogy a forradalmi munkásság törekedett valami után ami nagy vonásokban hasonlít a szocializmushoz, vagy ahoz, amit ők szocializmusnak képzeltek, de minden burzsoá forradalomban, amelyben a proletáriátus is részt vett, voltak proletár célkitűzések is. A gondolatok, jelszavak, melyek a proletár célkitűzésekkel összekötötték, sőt a tényleges harcok, melyek szervezett formákká alakultak és különleges proletár osztályjelleget öltöttek, még mind nem elégségesek ahoz, hogy az orosz forradalomnak proletár karaktert adjanak. Természetesen nagyon sok munkás azt hitte, hogy a bolshevik forradalom a szocializmusba torkolódik majd bele, ámbár a proletár illúziókat szükségképpen el nem fogadhatjuk mégsem a szocializmus helyettesitőjének, ha kitűzött cél helyett, mint illúziók szerepelnek. A szocializmus, mint jelszó, mint ideál, tökéletesen beleilleszthető, egy máskülönben burzsoá forradalomba, burzsoá társadalomba is. Proletár célkitűzés elsősorban magában kell foglalja a proletár osztály megszüntetésének célját olyan viszonylatban, hogy valamennyi osztályt megszünteti. Mindemellett a bolsheviki forradalom a modern proletáriátus és a modern ipar kialakulását aspirálta, ami világosan bebizonyosodott a felszínre került tényekben: és olyan “szo- ciálizmus” alakult ki e két koncepcióból, ami magában foglalja a bérmunkát és tőkét és a kettőnek viszonyából az uralkodókat — leigázottakat teremti meg. Hogy a bolshevik forradalom elsősorban paraszt forradalom volt, le nem tagadható, hogy e parasztság föld és tulajdonra vágyott és nem volt neki proletár célkitűzése, magától értetődik. Eleddig, miután a bolsheviki forradalom a parasztságban támogatóját lelte, viszont támogatta a parasztságot és ebben bizony nincsen proletár célkitűzés. Ez volt az oka annak, hogy a bolshevikok, korai paraszt állásfoglalásukat elismerték és olyannak minősítették mint megalkuvást, melynek magyarázatát a visszamaradt orosz viszonyokban adták. Későbben a mezőgazdaságban a kollektivizációért meginditott kampányban kellőképpen il- lusztrálódott, hogy milyen őszintén megegyeztek a bolshevikok a nyugati szocializmussal abban, hogy a parasztok közötti földosztás, nem szocialista célkitűzés. Mindamellett a mezőgazdasági kollektivizáció és a független parasztság bérmunkásokkal való átformálása szintén nem proletár célkitűzés, hanem á mindenkori burzsoá sohasem titkolt vágya, aminek megvalósítására, hazárd, gyökeres, mélyenszántó társadalmi átalakulás nélkül gondolni sem lehet. Eleddig, a bérmunkásság megteremtése — kialakítása úgy volt tekintve, mint ami a kapitalizmusnak a hivatásszerű feladata; és miután a bolshevikok ezt magukra vállalták, a kapitalizmus célkitűzését valósították meg. Igaz viszont az is, hogy Oroszországban, az egész forradalmi átalakulás időszakában, voltak olyan erők is melyek tisztán proletár célkitűzésekért harcoltak. Értek is el célt, eredményeket a gyárak és más tulajdonok lefoglalásával, melyeket a Szovjettel helyettesítettek. Mindezek azonban elvesztek mihelyst kialakult a Bolsheviki Állam, amellyel a Szóvj ettek hatalmát helyettesítették és az Állam viszont a Bolshevikok Pártjának lett az alárendeltje. Többször és gyakran kérdezik, hogy hogyan lehetséges elvenni a munkásságtól olyan hatalmat, amelyet az forradalom utján szerez meg? Hogyan lehet elvenni ellenforradalom nélkül? Ez utóbbiban azt lehet látni, hogy a régi közegek térnek vissza, de az ellenforradalmi ténykedések nem feltétlenül csak a régi autoritások cselekményei. Uj tisztviselők is gyakorolhatják azt éppen olyan jól, sőt jobban is, mint az öregek. Az állam-kapitalizmus bevezetési törekvése ellenes forradalom megtört a tömegek ellent- állásán, kiket a bolshevikok irányítottak. A proletár célkitűzések ellenes forradalom, mely benne volt a forradalom belsejében, diadalra jutott a bolsevizmus győzelmével, amely a magántulajdont államtulajdonná alakította át és a munkások kizsákmányolását tovább folytatta, államkapitalisztikus formák között. Nem ment ellentállás és küzdelem nélkül a Szovjettek leszerelése és a bolshevikok általi teljes kisajátítása, ami megelőzte a társadalom fölötti rendelkezést, a kontrolt. Nyugat- Európában, csak úgy mint Oroszországban, számos olyan munkáscsoporttal találkoztunk, akik elég korán felismerték és lemérték a bolsheviki forradalom igazi karakterét. Mások, akik szembe helyezkedtek a Sztálin gépezettel, még ma is abban a hitben vannak, hogy a Sztálinizmus, a bolsheviki Az American Federation of Labor az amerikai munkásmozgalomban megalakulása óta nem volt válogatós az eszközökben, ha más munkásszervezeteket kellett kiszorítani a munkapiac- ról. Ilyen esetekben minden habozás nélkül hajlandó volt szövetkezni a rendőrséggel, törvényes közegekkel vagy akár a munkáltatókkal a rivális szervezet letörésére. Az sohasem jött számításba előttük, hogy a munkáltatókkal szövetkezve nemcsak a másik szervezet munkástagjait árulják el, hanem közvetve saját tagjaiknak is ártanak. Előttük csak egy volt fontos, hogy egy bizonyos telepen, vagy iparban dolgozó munkások nekik tejeljenek. Megalakulása után pár évvel követte el az első országos áru7 lást, amikor Samuel Gompers vezérlete alatt a vasutmágná- sokkal szövetkezve elárulták az általános vasúti sztrájkot. Ismereteink szerint ez volt az egyetlen sztrájk ,amely az ország egyik határától a másikig megállította a vasúti közlekedést és ezen sztrájkban oroszlán rész jutott a néhai Eugene V. Debsnek, a világszerte ismert forradalmárnak. A nyolcvanas évek elején elnöke volt a mozdonyvezetők .és fűtők szervezetének, amely a sztrájkot kezdeményezte. Debsnek már akkor is az volt az ideálja, hogy a munkásoknak oly szervezetre van szükségük, amely az iparban foglalkoztatott összes munkásokat magába forradalom perverzitása és az eredeti Leninizmus egészen mást akart, mint ami máma Oroszországban van. Ez azonban nem felel meg a valóságnak. A mai Oroszország, a korai bolshevikok, az október előtti és utániak aspirációinak lényegét testesíti meg. Mert, hogy a bolshevikok egy burzsoá forradalmat vezettek végig, amelynek levezetéséhez a burzsoázia maga képtelen volt, Lenin is többször megemlíti. És az a tény, hogy ezen forradalom kimondottan burzsoá célkitűzéseiben is, felhasználta a marxi terminológiákat és olyan illúziók gerjedésére adott alapot, hogy szociálisztikus hajlá- sai olyan erősek, hogy majdan alapjában és karakterében is átváltoztatják. Ami azonban történt, beigazolta, hogy a bolsevikok nemcsak kényszerültek, vagy hajlandósultak a burzsoá funkciók végrehajtására, hanem a folyamat alatt ők lettek az uji uralkodók, a kizsákmá- nyolók osztálya. Paul Mattick olyan hosszú lélegzeteket vesz egy-egy kérdés kima- gyarázásához, hogy az ő értekezését, legalább három felé kell szakítsuk, ha ragaszkodni akarunk ahoz, hogy lapunkból csak egy bizonyos részt kössünk le ezen érdekes sorozatnak. A többi kérdésekkel a legközelebbi számainkban foglalkozunk. Szerk. foglalja. Ezen ideáltól hajtva Debs ipari szervezet propagandát fejtett ki a vasúti munkások között, akik több független szakszervezetbe tartoztak. A kilencvenes évek elején kitört vasúti sztrájk bizonyította az ipari szervezkedés eszméje termékeny talajra talált a vasúti munkások között és ennek eredménye volt, hogy sikerült megállítani a vasúti közlekedést. Amikor a sztrájkoló munkások lelkesedése a legmagasabb fokot érte el, akkor lépett közbe az AFofL akkori elnöke Samuel Gompers és a vasutmág- násokkal szövetkezve sztájktö- rőkkel árasztotta el az összes vasútvonalakat a beígért szerződés ellenében. Ez természetes általános felháborodást váltott ki a sztráj kólókból és véres zavargásokat vont maga után, aminek aztán természetes következménye volt a hatóságok beavatkozása a sztrájk vérbe- fojtása. A későbbi években az IWW tagjai is számos esetben találták magukat szemben az AFof- L árulásával. A szövő telepeken, az ércbányákban, ércolvasztókban, a szénbányák területén és más iparokban, ahol az IWW-nak sikerült a munkások számottevő részét megszervez- si és harcot indítani a gyalázatos munkaviszonyok és bérek ellen, az AFofL hadnagyai óra pontossággal ott termettek és denunciálással, sztrájktörőknek a szállításával a munkáltatók (Folytatás a 6-ik oldalon) EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Az árulások láncolata
