Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-05-20 / 1059. szám

1939 május 20. BÉRMUNKÁS 5 oldal Stalin keze Spanyolországban Irta W. G. Krivitsky, volt vöröshadseregbeli tábornok. Fordította: V. M. Előszó a cikkhez és a fordításhoz: — Krivitsky generális, a tisztogatásra szánt vöröshadresegbeli generálisok közül az egyet­len aki elkerülte sorsát és megmenekült Stalin haragja elől. E cikk viszont az első és egyetlen amely olyan valaki tollából származik, aki Stalin legbelsőbb kormányának szerves része és politikai bea­vatottja volt. Krivitsky az 1937 novemberi véres tisztogatás után, minden tekintetben szakított Stalinnal és az OGPU ellene elköve­tett két párisi merényletének sikertelensége után, az Egyesült Ál­lamokba menekült. E cikksorozat megírására itt szánta rá magát ♦----------------------------------------------­(Folytatás) Ha a terhet kirakták a spanyol loyalista kikötőben, úgy a hajó ment vissza, rendes szovjet név­vel és rakománylevéllel és zász­lóval. Madrid kétségbeesetten kérte a segítséget. Moszkva pe­dig adta át nekem a rendelete­ket. Franco veszélyes közelség­ben volt Madridhoz. Olasz és német repülőgépei uralták a le­vegőt. A mi repülőink és mér­nökeink bár Madridban voltak de a loyalista repülőgépek nem tudták fölvenni a harcot a mo­dem német és olasz gépekkel. Az volt tehát a föladatom, hogy gyorsan szerezzek modern bom­bavetőket és repülőüző gépeket. Ezeket nem lehetett magáncé­gektől venni, ezt csak kormá­nyok tudják szolgáltatni. Szá­mításom az volt, hogy találok olyan európai kormányt, ame­lyik hajlandó lesz részünkre, bár nem egészen uj, de mégis jó repülőgépeket készpénzért átengedni, ezzel a bizonyos kor­mány pénzhez jutván alkalma lesz a saját légi flottáját mo­dernizálni. Egy keleturópai kor­mányhoz fordultam tehát, hogy engedje át nekünk Franciaor­szágban készített repülőgépeit. Éhez egy rendkívüli személyi­ségre volt szükségem aki a köz­vetítő szerepét vegye át. Talál­tam is egy ilyen egyént akit el­hívtam magamhoz. Az illető egy előkelő arisztokrata család sarja volt és el is vállalta a megbízatást. Úgy ő, mint a fe­lesége őszinte barátai voltak a Szovjetnek és a Spanyol köztár­saságnak. Magam is megvoltam győződve megbízhatóságáról. A megbízatást el is fogadta és a következő napon útra is kelt. Sikerült neki egy kelet-európai or s z á g hadügyminiszterével összejönni. A miniszternek megmutatta egyik legnagyobb bank ajánló levelét. Miután a formaságokon túlestek, megbí­zottam nyíltan kijött a kívánsá­gával, hogy készpénzért, repü­lőgépeket akar vásárolni, az árát a miniszter fogja megszab­ni. A miniszter egyenesen elu­tasította megbízottamat. De az­ért sikerült neki ugyanettől a kormánytól 50 repülőgépet sze­rezni, persze mesés árért és sok huza-vona után. Megegyezett vele továbbá, hogy a gépeket mint a kínai kormány által vá- sároltakat fogják elküldeni, persze kínai jelzéssel és szállli- tási okmányokkal. Párisba utaztam és megbízást adtam egy francia repülőszakértőnek, aki még két mérnökkel eluta­zott a nevezett kelet-európai fő­városba. Megvizsgálták a gépe­ket és azokat jónak találván azonnal elrendeltem azoknál' szállítását. Stalin a körültekintő Az egész civilizált világot borzalommal töltötte el a véd­telen Madrid bombázása Franco generális csapatai által. Én és megbizottaim csodához hasonló munkát fejtettünk ki a már megvásárolt repülőgépek mi­előbbi eljuttatására a spanyol loyalista kormány rendelkezésé­re. Október közepén egy norvég teherhajóra raktuk őket. De ugyanakkor szigorú parancsot kaptam Stalintól, hogy a gépe­ket semmi körülmények között sem engedjem meg, hogy azok Barcelonába kerüljenek. Barce­lona, Catalónia fővárosa volt és bizonyos autonómiával rendel­kezett a spanyol köztársaság­ban. Forradalmi kormánya volt de nem Stalinista szinii. Moszk­va nem szerette őket és nem bí­zott bennük, bár kétségbeeset­ten, de hősiesen harcoltak Mad­rid előtt, egyik legfontosabb pontot védelmezve Franco csa­patai dühös támadásaival szem­ben. Parancsot kaptam, hogy a repülőgépekkel megrakott hajó kössön ki Alicanteban, egy lo­yalista kikötőben. El is indult oda, de a fasizta hatalmak ha­jói éberen vigyáztak és a kapi­tány visszafordult mert félt, hogy elsüllyesztik a hajóját. Barcelonába minden baj nélkül be tudott volna jutni, de azt meg az én, a hajón levő megbí­zottam nem engedte meg neki. Ezalatt Madridnál és más he­lyeken a loyalista hadsereg hő­siesen harcolt és kimondhatat­lanul szenvedett. Nem volt ha­diszerük, de' legnagyobb hiány volt repülőgépekben. Franco hadserege sokszoros fölényben volt. Végre sok bolyongás és idővesztés után ügynököm meg­parancsolta a hajóskapitány­nak, hogy indítsa hajóját Mar- seillesbe — egy francia kikötő­be. Ezek a nem beavatottak előtt érthetetlen intézkedések voltak. Stalin terve odairányult teljesen kezébe kaparitani a lo­yalista kormányt, amely mint egy záloga lett volna az angol és francia szövetségnek. Az első lépés volt tehát, megsemmisí­teni a spanyol radikálisokat, akik nem hódoltak be a Stalin politikának. Catalonia volt a Stalin ellenes áramlat csúcs­pontja. Stalin föltétien behódo- lást követelt a spanyol loyalis- táktól. Ha a repülőgépeket Bar­celonában rakják ki, ugyfog látszani, mintha azok onnan ke­rültek volna. Egy esetleges lo­yalista győzelem emelné a Sta- lin-ellenes Catalonia politikai tekintélyét és ezt Stalin minden áron meg akarta akadályozni. Ugyanekkor Stalin, amig az egyik kezével késleltette a spa­nyol népnek adandó segítséget, Jósé Diaz-nak a spanyol kom­munista párt vezérének egy tá- viratott küldött, amelyben az állt, hogy; A szovjet Unió dol­gozói csak a kötelességüket tel­jesítik, ha erejükhöz képest se­gítik a spanyol forradalmi tö­megeket. A spanyol munkásság harca, nemcsak a spanyolok ügye, hanem az egész haladó szellemű emberiség ügye. Ez a nyilatkozat óriási lelkesedést váltott ki mindenütt, persze emelte a komintern fontossá­gát. Hogy mi volt a kuliszák mögött, azt legtöbben nem is sejtették. A repülőgépekkel megrakott norvég hajónak végre sikerült a francia blokádon átosonni és kikötött Alicanteban, tehát spa­nyol loyalista területen. Ugyan­ekkor tekintélyes mennyiségű más hadiszer is érkezett a Sov- jet Unióból. A spanyol loyalis- ták látták, hogy kézzelfogható segítség' jön a Szovjet Unióból, a szocialisták, az anarchisták adtak eszmét és lelkesedést, de a kommunisták puskákat meg repülőgépeket csináltak Franco hadai ellen. A kommunisták te­kintélye megnőtt, de ki is tud­ták azt használni. A nemzetközi brigád Október 28-án Caballero egy kiálltványt bocsátott a spanyol néphez, “ a győzelem a miénk lesz. Végre rendelkezünk félel­metes hadiszerekkel,” mondja a kiálltvány, vannak rohamko- csiaink és erős osztagaink. Ca­ballero megnyitotta az utat Sta­lin küldönceinek. Akkor még nem sejtette, hogy ezek segít­ségével fogja Stalin őt is az út­ból eltenni. Egyidejűleg a hadi­szer szállítással az újoncok to­borzása is megindult különféle országokból. Az Egyesült Álla­mokból, a Brit szigetekről, Ca^ nadából, Dél-Amerikából, a Bal­kánról és egész Európából, sőt názi Németországból és Olasz­országból, Ausztriáliából Dél- Afrikából, a Filipini szigetek­ről jelentkeztek lelkes harcosok és ezekből alakult a Nemzetkö­zi Brigád. Magával a hadiszer szállítással Stalin nem volt ké­pes a loyalista kormány ellen­őrzését elérni, vagy megtarta­ni, szükséges volt, hogy ezeket a föld minden tájából összese- reglett önkénteseket egy egy­séges kommunista hadsereggé forrasztani. Caballero spanyol hadseregében voltak ugyan kommunisták akik megállták a helyüket, de nem voltak túl­súlyban a különféle radikális nézetű loyalista hadseregben. Lényeges volt tehát Stalinék nak a Nemzetközi Brigádot uralni. A nemzetközi brigád magva 500-600 Oroszországból küldött kommunistából állott. (Folytatjuk) PERSZE HOGY BARBÁROK Berlinből jön a hire, hogy Hitler bakója kétszer egymás­után lesújtott és két emberi fe­jet szedtek fel a fűrészporos ládából. A lefejezetteket állító­lag kémkedésen csípték rajta. Hitlerék hatalomrajutásának idejétől — 1933-tól — a statisz­tika szerint 150 hazaáruló fejet metszett le tőből a bakó, ami megfelel 25-ös évi átlagnak. ELMARADT HAVIJELENTÉS Közölni kívánjuk azokkal ki­ket érdekel, hogy a lapbizottság határozata értelmében, e hó­napban havi jelentést nem kül­dünk ki. Számos akciónk van kibontakozás alatt és a kerüle­ti értekezlet is csak vasárnap nyer befejezést. Mindez alkal­matlanná teszi a havi jelentés kiküldését. E hónap zártával azonban késedelem nélkül meg fogják kapni a munkástársak. Lapbizottság. között. Miután Tárcái, soha életében egyetlen sort nem irt még le önös érdek nélkül: és miután ronda lapjának ér­téke nem több mint az övé (na hát az nem sok — szedő) nem hisszük, hogy sokba került Somlónak az a néhány rőf- nyi irás, amit nem is irigy lünk tőle. Akit Tárcái Lajos meg­áld; akit Hinder Marci megvéd; akit Rudiik Sándor dicsér; — aki méfe ilyesmiért fizet is — nem kell rá kívánni, hogy “verje meg az isten”. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő' eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom J7prVe7ftét építjük a régi társadalom keretein helü'

Next

/
Oldalképek
Tartalom