Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-05-06 / 1057. szám
1939 május 6. BÉRMUNKÁS 5 oldal “An international oilman”, nemzetközi petróleumvállalkozó, egyszerűen igy nevezte magát a világ egyik legnagyobb petróleummágnása. S ezt a nevet meg is érdemelte. Mert Sir Henry, aki angol nemes úrrá lett, mint egyszerű holland polgári szülök gyermeke, a ke- resztségben a Hendrik Detering nevet kapta, élete utolsó szakát Németországban töltötte harmadik, német felesége oldalán akit második, orosz felesége Kudurajov 'tábornok leánya halála után vett el. Svájcban, gyönyörű st. moritzi villájában halt meg. Élete nagy alkotását, a holland Koninglijkenek az angol Shellel való egyesítését, a Royal Dutch létesítését angol zsidóknak, a Sámueleknek és Rot- schildoknak segítségével ütötte nyélbe. A Royal Dutch nagy sereg különböző nemzethez tartozó vállalattal volt összeköttetésben, igy például Franciaországban a Societé Générale des Huiles de Pétrole-lal. Deterding bukása Ennek a holland-angol-német petróleummágnásnak, aki a magánéletben igen jótékony ember hírében állott, a gazdasági életben az üzlet volt a fő szempontja. Az egész világot üzleti területének tekintette.1 Oroszországból és Délameri- kából átrándult az Egyesült Államokba és felvette a harcot legnagyobb vetélytársával, a Rockefeller-tröszttel, a Standard Oillal. Az üzlet választotta el a Royal Dutchet a Standard Oiltól, az üzlet békitette ki őket. Már sokkal nehezeblyVolt annak a petróleumháborunak a felszámolása, amelyet Detering Oroszországgal folytatott. A Rotschildok révén jut a cárizmus idejében a legjobb orosz petróleumföldek, a bakui olajforrásoknak a birtokába. Mikor az orosz forradalom a Royal Dutch petróleumbányáit szocializálja, Detering nemcsak gazdasági, hanem politikai fegyverekkel is küzd Szovjet-Orosz- ország ellen. Látszólag ez a harc is épugy békével végződik, mint a Standard Oillal való küzdelem. 1929-ben az orosz állam mint petróleumvállakozó belekerül a nagy petróleum-trösztbe és a Royal Dutch ahhoz is hozzájárul, hogy Oroszország kvótát kapjon az angol petróleumpiacon. De a béke csak látszólagos volt. Detering nem tudott, nem akart lemondani a bakui petróleumföldekről. Ez a kérdés hozta közel a Harmadik Birodalomhoz. A világháború alatt Detering az antanttal tart. öngyilkosság lett volna annak a petróleummágnásnak, akinek petróleumbányái antantterületen feküdtek, akinek kőolaj szállítását angol hajók tették lehetővé, más utat választania. Nemcsak kőolajat szállít az antantnak, hanem robbantószert is, a trinit- rotoluolt. Élete utolsó éveiben azonban politikája eltávolította az antanttól. Mecklenburg- ban vásárol birtokot és házat, német feleségével Németországba költözik. Nem kutatjuk, volt-e ebben szerepe harmadik A PETRÓLEUM házasságának. Vagy, amint némelyek állítják, annak a körülménynek, hogy az angol örökösödési adó szigorúbb, mint a német. Politikai felfogásával is megmagyarázható ez a lépés. A Royal Dutch holland és angol részvényesei igy is fogták fel a dolgot. Deterdingnek vissza kellett lépnie a holland-angol vállalat vezetésétől. A szerény vállalat, amelyet más nagy munkájával halmozott fel, a szakértők tízmillió angol fontra becsülik. Harc a petróleumért Deterding visszalépése köny- nyen érthetővé válik akkor, ha arra gondolunk, hogy a világ talán legfontosabb nyersanyagharca a kőolajért való küzdelem, nemcsak gazdasági, hanem nagyfontosságu világpolitikai kérdés. S ebben a kérdésben Deterding részvényesei, elsősorban hollandok és angolok, a petróleumbirtokos, a jóllakott hatalmak oldalán álltak, mig Deterding azok felé a hatalmak felé hajlott, amelyek petróleumgazdag vidékek birtokába szeretnének jutni. Voltaképpen csak két olyan nagyhatalma van a világnak, amelyik a saját földjén tudja kitermelni a szükséges kőolajmennyiséget, az Egyesült Államok és Oroszország. Az Egyesült Államok, a világ legnagyobb kőolaj hatalma, a petróleummezők egy részét tartalékolja háború esetén flottája részére. Egészen különös helyzetben van Anglia. Az anyaország egészen kőolajszegény. Az angol gyarmatok közül egyedül Trinidad jön számba. De a Trinidadban termelt petróleum is elenyészően kevés azok mellett a petróleummennyiségek mellett, amelyeket Anglia egyéb országokból vásárol. Elsősorban Venezuelából. Hollandia középamerikai gyarmataiból, azután Perzsiából, az Egyesült Államokból, Mexikóból, Romániából, Irakból, Peruból és Oroszországból. És Anglia mégis a világ egyik legnagyobb petróleumhatalma. Ezt a hatalmat nem olaj mezőinek, hanem olajszállító hajóinak köszönheti. A világ legnagyobb hajóépítője Anglia. 1938-ban több űrtartalom kereskedelmi hajót épített, mint Németország és Japán együttvéve. A világ petróleum- szállító flottájának körülbelül egyharmada fölött Anglia rendelkezik. S ezt a petróleumszál- litó flottát védi az angol hadiflotta ereje, valamint Anglia tengeri és légi támaszpontjai a földteke különböző részein. Anglia már számol azzal, hogy háború esetén Szuez útját nem használhatja. Ebben az esetben a mosszuli petróleum a földközitengeri flotta szükségletét elégítené ki. Irak déli részéből, Perzsiából és Arábiából azonban a Jóreménység-foka megkerülésével angol hajók elszállíthatják a petróleumot. Anglia különösen megerősíti azokat a nyugatangliai és skóciai kikötőket, amelyek kívül esnek a tengeralattjáró és repülőtámadás veszélyes övén. A többi nagyhatalomnak se nagyobb petróleumföldjei, se komoly petróleumszállitási lehetőségei nincsenek. Franciaországnak Irakban vannak y>etró- leumföldjei, de rá van utalva az angol kereskedelmi és hadi flotta támogatására. Olaszországnak az albán petróleummezők állnak rendelkezésére. A Harmadik Birodalom szénből és palából állít elő olajat. Dr. Wohltat és lordSemplit Romániában A világgazdasági és világpolitikai helyzet ma az, hogy szerencsés véletlen következtében a petróleummezők jelentékeny része fölött olyan hatalmak rendelkeznek, amelyek politikai súly tekintetében jóval a nagyhatalmak mögött maradnak el. A petróleumgazdag kishatal- mak kőolajtermeléséért folyik a gazdasági és politikai küzdelem a nagyhatalmak között. Ez a körülmény magyarázza a Harmadik Birodalom küldöttjének, dr. Wohltatnak és az angol világbirodalom megbízottjának, lord Sempillnek legutóbbi romániai útját. Kinek adja el Románia petróleumát? Ez a kérdés nyilván attól függ, melyik nagyhatalom nyújt kedvezőbb feltételeket? Németországról az hírlik, hogy a vételár 20 százalékát hajlandó nemes valutában fizetni. Ezúttal Anglia sem hajlandó az egész vételárat devizában kiegyenlíteni. Nyilván szerepet játszik az a körülmény is, hogy az angol iparnak szüksége van megrendelésekre. Elvesztette a kínai piacot és a közép és keleteurópai piac jelentékeny részét. Romániának azt az ajánlatot tette, hogy kiépíti a petróleum fejében a cernovoda-cons- tanzai csatornát és a constan- zai kikötőt. Itt nemcsak gazdasági, hanem politikai szempontok is közrejátszanak. Anglia fokozni akarja Románia feke- tetengeri erejét az angol tengeri utak védelme érdekében. Anglia Mexikóból valamivel több petróleumot vásárolt, mint Romániából. A kisajátított mexikói olaj mezők jórésze angol társaságok, igy a Mexican Eagle kezében voltak. A mexikói olaj mezők nacionalizálása ezért igen kellemetlenül érintette az angol tőkét. De nemcsak azért. Venezuelában, Peruban is igen nagy az angol petróleumérdekeltség. Nagy a veszély, hogy ezek az államok felbuzdulnak a példán és a nacio- nalizálás fegyveréhez nyúlnak. Ezért Anglia, amely rá van utalva a közép- és délamerikai petróleumra, a mexikói olajforradalommal szemben sokkal el- utasitóbb magatartást foglal el, mint az Egyesült Államok. Az Egyesült Államok közvetítenek Anglia és Mexikó között. Az amerikai tőke szempontját is érvényesítik természetesen. Ajánlatuk: a mexikói olaj bányák maradjanak a mexikói állam birtokában, de használatukat ideiglenesen, ötven esztendőre kapják vissza az amerikai, illetőleg angol vállalatok. Ma még nem lehet látni, hogy az olajháborut követi-e a petróleumbéke. Cedillo ellenforradalmát, amely nyilván a külföldi petróleumtőkével volt összefüggésben — sokak szerint Deterding keze is közrejátszott — a mexikói kormány leverte. Most újabb zavargásokról szól a hir. Az elnökválasztás is előreveti az árnyékát. A külföldről támogatott olajellenforradalomnak nyilván meglesz a maga jelöltje. Kőolaj források a sarkvidéken A kőolajtermelési versenyben Oroszország teljes erővel veti magát. Ez a verseny egyik része a nagy fegyverkezési versenynek. A petróleum egyik legfontosabb hadi anyag. Az orosz statisztikák az utóbbi öt esztendőben a petróleumtermelés több mint megduplázódásáról számolnak be. A harmadik ötéves terv különösen a Volga és Ural vidékén elterülő kőolajforrások kihasználását akarja fejleszteni. A gazdasági szempont mellett kidomborodik a stratégiai. A Volga és az Ural vidéke messze fekszik a határoktól. Még nehezebben megközelíthető a sarkvidék. A orosz sarkvidéki kutatások, repülések nemcsak a Vladivosztok felé vezető tengeri úttal, hanem az Ob és Jeniszej környékén elterülő olajmezőkkel is összefüggésben vannak. Tajmir szigetének át- szelése, a “szibériai Szuez csatorna” kiépítése kőolajtermelés és szállítás céljait is szolgálja. Az Egyenlítőtől a sarkvidékig folyik a lázas hajsza a petróleum után. ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bir. ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös »’•dekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét éoitiük a régi társadalom keretein belül Amerikai olajforradalmak
