Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-01-14 / 1041. szám

1939 január 14. BÉRMUNKÁS 7 oldal IPARI DEMOKRÁCIA IPARI SZABADSÁGOT JELENT Az Ipari Szabadság záloga a bérrendszer megszüntetése A professzorok megegyeznek, hogy nem tudnak megegyezni Detroit, Mich. — Több mint 10.000 tudós és professzor kép­viseletében folyik itt Detroit- ban egy érrtekezlet. Ezek az úgynevezett “Tudósok” a leg­fontosabb tudományi ágakat képviselik: Gazdaságtan, Társa­dalmi Tudomány, Tecnológia és ezekkel rokon tárgyakat, és in­tézményeket. De amit viselke­désük és beszédjeik bizonyíta­nak — nem a tudományt, ha­nem magán érdekeltségeket képviselnek és védenek. Más­szóval, nem a magán érdekeket vetik a tudománynak alá, ha­nem a tudományt igyekeznek, a magán érédekek szolgálatába állítani. Legalább is eddig csak ilyen “tudósokról” számoltak be a lapok. Ámbár mi tudjuk, hogy jobb fajták is vannak je­len, akiket a tudósok is meg a lapok is agyon hallgatnak. Legnagyobb publicitást kap­tak: Lewis H. Haney, Neil Ca- rothers, Harry H. Cideonse pro­fesszorok, akik a New Dealt tá­madták és a régi rendszert, a “Status Quot” védik. Nekik a New Deal nagyon radikális. Te­hát az ilyen “tudományos?” konferencián az első helyet kapják. Teljes egészében lek öz­ük a beszédjeiket, mint a mo­dem tudománynak netovábbját. A második kedvenc csoport, kiket professzor Frank Hamil­ton Hawkins képviselt a fasiz- ta elmélet szolgálatában azt akarja bizonyítani, hogy a de­mokratikus kormány rendszer melyben mi élünk, nem alkal­mas a modern tecnikai követel- ménéyeknek, mert nem teszi lehetővé az egész országra ki­terjedő gazdálkodása, a gazda­sági tervezést. A sorok között megérthetjük, hogy a “Corpo­rate State” vagyis a Mussolini és Franco mintájú államrend­szert szeretné a mostani he­lyett. Persze ez a “tudós” nem látja meg, hogy ebben az or­szágban nincsen demokrácia. Sem társadalmi, de pláne gaz­dasági! Dehát mi nem vitatko­zunk ilyen “tudósokkal”. Vi­szont vannak úgynevezett tudó­sok akik, más véleményt is mertek nyilvánítani. “A kormány és politika, a gazdasági berendezkedésből ered és nem megfordítva”, mondta Carvel Lange, az ’’Ins­titute of Applied Econometrics” igazgatója. Az intézmény nevé­hez ragaszkodva, illik az a gaz­dasági mérték megállapítása.. Adatokkal bizonyítja, hogy a mindenkori kormány nem más, mint a gazdasági erők szolgája és csak azt cselekszi, amit a gazdasági hatalom megkíván, vagy megenged. Egy Symposium alkalmával, Lange igazgató kijelentette, hogy “az az általános hit, mely a gazdasági fejleményt nagy mértékben befolyásolja — a politika — könnyen bebizonyít­ható tévedés, ha megvizsgáljuk a következő tényezőket: rende­lések — vásárló képesség — kamat — külföldi forgalom”. Professzor Lange »semmiféle tanácsot nem ad, csak megálla­pít egy két igazságot és elhall­gat kétszer annyit . . . ezért ne­vezik tudósnak. Egy másik csoport, kiket még a lapok megemlítenek és az “Allied Social Science Associa­tion” szépen hangzó név alatt működnek, már valamivel töb­bet tudnak . . azt mondják: — “Még eddig nem tudjuk hatá­rozottan megállapítani, hogy az amerikai üzletérdekeltségek fe- lelősek-e azért, hogy az iparo­kat nem tudják állandóan és intenziven kihasználni, de mi találtunk érdekes adatokat, melyek fényt vetnek ezen prob­lémára”. Hogy kimutassák tudomá nyukat, ők úgy találják, hogy, “középszerű prosperitásos év­ben is, 400,000 üzletet nyitnak egy év alatt, melyekből 350.000 bezár még abban az évben.” Te­hát szerintük, azért nem bírnak teljes mértékben gyártani, mert az üzletesek megbuknak és nem adják el a termelt áru­kat, vagyis nem azért buknak meg az üzletek, mert a terme­lésnél visszatartják a termelő munkásságnak a vásárló képes­ségét. Ugyebár milyen láng- eszüek ezek a “tudósok”. Azt is megállapítják, hogy a termelést, legalább 70 billiós értékig fel kell emelni, hogy az iparokat foglalkoztathassák. De hát azt nem súgják meg, hogy hogyan tudna a nép 70 billió ér­téket visszavásárolni, mikor még a most termelt 52 billió ér­ték visszavásárlására sem ké­pes . . Persze azért tudósok ők. Professzor, Lubin megemlí­tett még egy tényezőt, ami nem illik az okoskodásba, és inkább mint egy nagy kérdőjel sir ki a sorok közül. A lapok úgy igye­keznek enyhíteni a dolgon, hogy ráfogják, hogy professzor Lu­bin “úgy állítja”, hogy: 195 munkáltató alkalmazza a mun­kásság, 75 százalékát, amig 49.805 munkáltató csak 25 szá­zalékot alkalmaz. “De ez csak úgy mellékesen lett mondva”. És a “tudósok” tovább vitat­koznak ,hogy hol van a hiba? Vi. NEW YORK FIGYELEM! Január 14-én szombat este a Vámos Vilmos tánciskola, VIZSGA BÁLT rendez a Bérmunkás Otthon­ban, 1351 Third Ave. Belépti jegy 50 cent. A házi jövedelem az Otthon javára megy. Karcolatok Karcolja (f) Huszonkétévi rabság után Tom Mooneyt szabadon enged­ték! Még kimondani is sok hu­szonkét esztendőt, hát még a börtön falak közölt eltölteni. És aztán még teljesen ártatla­nul, kapitalista bérencek hamis eskütétele alapján. Sacco és Vanzetti és a sok más osztály­harcos mártír élete hasonló ta­núskodás alapján lett kioltva. A meggyilkolt harcosok életét már nem adhatjuk vissza, de Tom Mooney kiszabadulása, sok harcos munkás életét mentheti meg a gyilkos igazságszolgálta­tás karmaiból a jövőben. Külö­nösen akkor, ha a munkások is több szervezett erőt állítanak a védelmi vonalba. Hosszabb szünet után ismét megnyílt a kongresszus. Az évi tízezer dolláros képviselő urak, belefáradva a hosszú vakáció­ba »bevonultak egy kis pihenés­re. Roosevelt elnök hosszabb beszédben terjesztette elő a ter­vezett programot, amit ha rög­tön megszavaztak volna ismét mehettek volna mésfél eszten­deig aludni. De mivel ők nem akarják rontani a politikai üz­letet, hát mint jó népképviselők majd elvitatkoznak egy dara­big és aztán fogják megszavaz­ni. És mi lesz a nép sorsa?! Az ami eddig volt, éhbér, WPA, relief és munkanélküliség, mindaddig mig saját maga nem veszi kezébe sorsának intézését. Egy názi tudós megállapítá­sa szerint a német Luther Már­ton a protestantizmus megala­pítója nélkül, nem lettek volna protestánsok, akik a szabad val­lásgyakorlat kedvéért az Egye­sült Államokat benépesítették, így tehát Amerika tulajdonkép­pen a pémeteké. Viszont Luther Mártonnak ha nem lett volna apja, nagyapja, dédapja stb., akkor nem lett volna Luther Márton. Ugye mégis igazunk volt, amikor azt irtuk, hogy a názi elmélet a majomketrecig vezet vissza. Csak az a baj, hogy a názi elmélet hirdetőinél sokkal értelmesebb majmokat tartanak ott fogva. A magyar egyletek fejlődési lehetősége korlátok közé szo­rult, amióta a bevándorlást szi­gorított törvényekkel korlátoz­zák. Az biztos, ahol nincs ma­gyar ott nem lehet magyar ta­gokat fölvenni. Tehát akarat­lanul más nemzetiségi tagok után kell nézni. De viszont a más nemzetiségi egyletek szor- galamasan halászgatnak tagok után saját híveiknél. így tehát a magyar egyletek, más nemze­tiségű tagok felvételénél alapo­san lekéstek. Jellemző a ma­gyar egyletek között az a félke­gyelmű vezetőség, mely a Mun­kás Bts. Szövetségnél van, akik a “nemzetközi” vonalról letérit- ve az egyesületet, más “nemze­tiségi” tagok után hirdetnek és éppen a magyar lapokban. Komolyan- foglalkoznak azzal a kérdéssel, hogy anglia szék­helyét Londonból áthelyezik Kanadába. Az áthelyezés leg­főbb oka, hogy félnek a közvet­len közelségtől német részről, ahol állítólag tízezer repülő­gép várja készen a parancsot egy kis bombázási körútra. A félelem legfőbb oka a királyi pár épsége és leginkább ezért fognak átjönni a tavaszon ame­rikai vendégségre, hogy az eset­leges uj lakhelyüket megtekint­sék. Az a hét-nyolc millió em­ber, aki ott marad Londonban ajándékba kap fejekint egy- egy gázmaszkot. így aztán az angol nép a gázmaszkon keresz­tül mondhatja, “éljen a király”. NEW ORLEANSBAN január 3-án vette kezdetét, az IWW tengerszállitó ipari munká­sainak ez évi konvenciója. Orbán János Súlyos veszteség érte az IW- W philai magyar csoportját Or­bán János elhunytéval. Orbán János özvegye, leánya s veje igazi osztálytudattal ren­dezték a temetést az egyház képviselete nélkül és a hatvan­öt évet élt munkástársunk óha­ja szerint Schopf munkástárs búcsúztatta el, a család, a roko­nok és munkástársaink nevé­ben. A sok és gyönyörű virágok­kal díszített koporsó előtt volt az IWW csoportjának koszorú­ja és a Munkás Betegesegélyző 17-ik osztályának koszorúja. Szombaton délután nagy számban jelentek meg munkás­társaink és az elhunyt tisztelői. Majd Schopf munkástárs emel­kedett hangon, meleg szavak­kal ecsetelte, az elhunyt mun­kálkodását, aki egyik alapitó tagja volt a philai IWW cso­portnak és hosszú évtizeden ke­resztül lapkezelője és utolsó percéig terjesztője volt lapunk­nak a Bérmunkásnak. A kimerült özvegy, valamint leánya és veje, unokái és mun­kástársai nevében búcsúztatta el Schopf munkástárs az öreg harcost ,az ipari forradalmárt, utána angolul a temetést ren­dező Drecher mondott szép be­szédet. Munkástársaink egész sor autóval álltak a hozzátartozók rendelkezésére, amelyeken el­indultunk a temetőbe, ahol Ro- zenthal munkástársunk gyönyö­rű szavakkal búcsúzott el a Munkás Betegsegélyző 17-ik osztálya és munkástársaink ne­vében. A temetőből az elhunyt veje házában jöttünk össze, ki mindegyikünknek külön-külön megköszönte részvételünket. __ Mi az elhunyt Orbán munkás­társ munkálkodását, a philai IWW történetében feljegyeztük és emlékét megfogjuk őrizni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom