Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-29 / 1056. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1939 április 29. Vágyódásunk, reményünk félszázados megújulása Irta: KOZSÁNY JÁNOS Félszázad esztendő telt el, amióta a szocialista munkásmozgalom előharcosai nemzetközi munkásünneppé avatták Május Elsejét. Történelmi jelentőségének értékét felmérni néhány hasábon, meddő kísérlet volna és ezért a megújuló ünnepi hangulat keretében szorítkozzunk csupán a napjainkban történő események, vagy életünk éveiben lepergett mozzanatok felelevenítésére inkább, mint Május Első<§>napjának ünneppé avatásának tulajdonképpeni eredetéről. Hiszen ismerjük már a történelem lapjairól, hogy a középkor népei is nagy ünnepségekkel fogadták a tavasz megújhodását; a természet fenséges ébredését, a föld népességének minden rétege örömmel fogadta és örömének kifejezésére ünnepségeket rendezett. Mivel a népességnek mi is egyik részét alkotjuk, tehát nem térhetünk ki örömünk kifejezése elől, habár napjainkban érzéseink megnyilatkozását jobban elnyomja társadalmi berendezkedésünk egyenlőtlen beosztása, mint tette apáink életében, amikor még a munkás tömegek proletarizá- lódása nem volt olyan mértékű és értelmű, mint napjainkban. Ezért tehát az idei május elsejének más fontossága van munkás szempontból mint volt a munkásmozgalom kezdetleges idején. Az osztályharc vérrel áztatott utján, ismét elérkeztünk ahhoz a naphoz, amikor kötelességünk számot vetni magunkkal, hogy érdekünkben és általában az összesség javára, milyen eredményt írhatunk a munkásmozgalom történelmi lapjaira, a lezajlott eseményekből. Benne voltunk és vagyunk az osztályok közötti küzdelemben közvetlenül és közvetve mindannyian és amit tapasztalni kényszerülünk, a harc sokkal ádázabbul folyik ma a megizmosodott ellenféllel, mint bármikor azelőtt. A küzdelem hevében mindannyian érezhetjük, hogy nagyobb elszántságra, több áldozathozatalra, energiánk minden csöppnyi kimerítésére vagyunk kárhoztatva, mert soraink a cselekedni tudó és akarók öntudatos elemeitől megritkultak. A mai munkásmozgalom képtelen felmutatni azt az erőd, amit elődeink a kezdet idején felmutahattak, mert habár a tényleges munkások nagyobb tömegekben vannak szervezetekben tömörülve, mint voltak a mozgalom megindulásának elején, azonban nem egységesek. Erejük szét van morzsolva, soraikban egyenetlenség dühöng, dacára, hogy valamennyien megyeznek a végcél kérdésében, azonban helyesen cselekedni az elérhető eredmény érdekében képtelenek. Képtelenek, mert a hiszékeny tömeg a gyors eredmény reményével a többet ígérőkhöz csatlakozik. Nem az öntudat és helyzetének ésszerű lemérése vezérli, hanem vakon rohan a lármás kikiáltók irányába, hogy aztán kíváncsiságnak essen áldozatul. Nem szándékom a hangulat rontás ezen a szent munkás ünnepen, azonban keserűséggel telik meg szivem, mikor látnom kell, hogy az a temérdek véráldozat, kötetekre terjedő tanítás és az egész világűrt betöltő lelkesítőén meggyőző beszédek elhangzása, ötven esztendőn keresztül nem hozott annyi eredményt, hogy a szervezett munkásságnak egységes erején felépült társadalmi ünnepet ülhetnénk. Ma is mint régen, kegyetlenül folyik az élet-halál harc munkás és kizsákmányoló ja közt. A plebejusok ma is életükért küzdenek a patríciusokkal szemben, habár más néven nevezik őket ma. Dózsa népe, ma is halálos birkózásban van szülőföldünk grófi és püspöki uradalmi birtokosaival, mint századokon keresztül, puszta életét védelmezi. Jövőjének reménytelen kilátása kétségbe ejti, de azért Dózsa Györgyre vár, hogy őket harcba vigye. Folyik a szent háború belső ellenségeivel, akik pogányabbak, hitetlenebbek a minden idők legvadabb törökjénél is, azonban szervezettek és jólfelfogott érdekükben összetartanak. Nem úgy a munkások, akik maguk közt civakodnak, marakodnak mint a kutyák, hogy a feléjük hajított koncot melyik kapja el előbb. Pedig összetartással és megértőbb csoportosulással legyőzhetnék könyedén elnyomóikat, mert hiszen számbeli fölénnyel rendelkeznek, csupán helyes irányú szervezkedésük hiányos. Ott áll a mai Spanyolország mint elrettentő példa, hogy mire számíthat a munkásosztály széttagoltan. A spanyol ügy felkarolása is osztályérdek volt, mindkét osztály szempontjából, azonban két különböző érdek- csoport védelmére. Az egyik a hóditó és nemzetek vérében gázoló uralkodó osztály fasizta zsoldosai, másik, az élet és létérdekeit védelmező munkásosztály csoportja. Elsősorban az Európai munkásosztály érdekében állott győzelemre segíteni a spanyol munkásosztály küzdelmét elnyomóival szemben és mégis, magukra hagyatva vé- reztek el spanyol testvéreink. Azoknak győzelme határozott befolyással lehetett volna egész Európa, sőt más kontinens munkásságának jövőjére. Leverésük kétségbeejtöbbé tette a közeljövő kilátásait. Ezen a a kontinensen is, különösen itt, ahol élünk. Szemünk előtt játszódik le a rettenetes tusa, munkáltató és munkás között. Az óriási mérvű munkanélküliség okozta nyo- mo^r mellett, kizárásokkal nehezítik a munkásság helyzetét, mint utóbb láthatjuk a bányászok helyzetében is. Azáltal is megtörni akarják elhatározásaikat, hogy annál könyebben igába hajthassák őket. Értelmes munkásemberek, olyanok akik a szocialista munkásmozgalomban ezelőtt évekkel részt vettek, lelkesedéssel beszéltek nekem arról a nagyszerű ipari i megmozdulásról, amelyet a CIO ipari mozgalma indított. Azt kérdezték tőlem egyesek, hogy mit szólok hozzá? Akkor is azt feletem, amit most itten leírok. Hogy az nem ipari mozgalom, de ami még inkább elválasztja az ipari szervezkedéstől, az osz- tályellenessége. Végcélja nincsen és egyetlen látható törekvése, szerződéseket kötni és a munkáltatók és munkások közti békét megteremteni és fenntartani. Az egész mozgalom azt a látszatot kelti, mintha maguk a munkáltatók megrendelt mozgalma volna. Az osztályközi békét irta zászlajára s nem a BÉRRENDSZER ELTÖRLÉSÉT. Tehát nem osztály szervezet. Ezzé! szemben az IWW, kíméletlen osztályharcot hirdet és a munkásságot ennek a harcnak folytatására szervezi, hogy a végcél, a bérrendszer helyébe az IPARI KÖZTARSADALMAT létesítse. Az IWW ipari mozgalma arra törekszik, hogy a kapitalizmus minden befolyását és hatalmát semmisítse meg társadalmi létünk minden terén. E cél fontosságának megértésére szólítjuk fel ismerőseinket és munkástestvéreinket. Ne csak reménykedjünk, ne csak vágyakozzunk egy jobb jövő után, de cselekedjünk is annak eljövetele érdekében. A munkásosztály minden tagja egy-egy Dózsa, egy-egy Spartacus. Szervezkedve pedig együttvéve egy legyőzhetetlen Dózsát képvisel erejük. Ne várják tehát, hogy EGY valaki hozza el részükre a megváltást, hanem közösen együttesen cselekedjünk és valósítsuk meg magunk, reménységeinket és vágyódásainkat és akkor reménydusabbak lesznek az elkövetkező májusok. AZ EMBER ÉRTÉKÉ NINCS OK A CSÜGGEDÉSRE Irta: VIZER FERENC Franklin Benjamin mondotta, hogy minden ember annyit ér, amennyit munkájával a közjónak használ. Ezen megállapítás helyes. Nos mit értek ti orosz, francia, német, angol, olasz, (stb.) munkások? Ti, akik közelebbről mint mi amerikai munkások segítségére mehettetek volna a spanyol szabadság harcosainak. Az helyett, hogy ezt cselekedtétek volna halvérü hidegséggel és némasággal hagytá-*-----------------------------------------tok elvérezni őket. Az az érzésünk, hogy ti már annyira megszoktátok a sokféle pártoskodást — tisztelet a kivételnek — ha abban diktátoraitok megakadályoznak benneteket, hogy inkább készek vagytok az egységes fasizmusban kipusztulni, mint saját és a világ munkásságának érdekében cselekedni! Az az érzésünk, hogy a fasizmus egy szükséges rossz a ti részetekre! Amely megtiltja nektek a pártoskodást és megtanít titeket az egységre. Sajnos, hogy nemzeti alapon épült bérrabszolgaság ez. De vegyük nyereségnek azon reményben, hogy megfogja szülni, előbb vagy utóbb, ezen egybekapcsolt rabszolgasorsotok a nemzetközi egységes osztatlan szolidaritást. Mi az emberi értékük a parazita nemzetközi kapitalistáknak? Akiknek művészetük az emberiség bérrabszolgaságban tartása, háborúk előidézése, minden bajok szenvedések és mizériák megtestestése! Lakonikusan: a kapitalizmus szörnyeteg áldemokráciája korlátlan — a fasizta korlátozott rablást és elnyomatást jelent. A fasizmust a technikai fejlődés speed-up és a nemzetközi szocializmustól való rettegés és a nép gyávasága hozták életre. Mert már nem bírta azt, amit itt a U.S.A.-ban a demokrácia csinál például a WPA-vel ahol milliók alamizsnát kapnak és boldognak érzik magukat! Itt még futja, de, hogy meddig? Amíg a fasizmust lesznek kénytelenek megteremteni. Ez kérem magától fog jönni. Ezért tud Hitler könnyen hódítani. Szabady munkástárs “parazitáknak” bélyegezte az imént jelzetteket és ez igazolt lett! A valóságban kiröhögik ezek a kapitalista korlátlan kizsákmányolása alatt nyögő és munka- nélküli milliókat. Oda se hede- ritenek, hogy a francia, angol demokrácia elismerte a Franco féle fasizmust. Bezzeg ha veszélyben látnák még mindig kisegítenék őket. No no inkább egyesülnek az orosz válfaj fasizmusával ! Mindezek között csak annyi a különbség, hogy nem akarnak Hitler vezérlete alatt lenni! Mit érhetnek el az “örökké való atya” földi helytartói? Lásd a harminc évig tartó vallásháborút, a spanyol inkvizíciót és a most vérbefojtott szabadságharcukat, a világháborút, a magyar kommunt stb. Leveretések, vérbefojtások a fegyverek gyilkos megáldásait! Ezért aki vérbeli szocialista az már többé nem lehet zsidó, sem keresztény! És nincs mit nekik siratni a nagy zsidó és papi birtokok elkobzásáért. Asszimilálódnotok kell! Ha egy olyan rendszert akartok mint a spanyolok, amelyben korához méltó, természetéhez való s megfelelő munkát végezhessen mindenki a közjónak számára és hasznára! Ez a bünük a spanyoloknak, hogy a közjó szocializmus rendszerét akarták megteremteni! (Folytatás a 6-ik oldalon)
