Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)
1939-04-15 / 1054. szám
1939 április 15. BÉRMUNKÁS 5 oldal SZIMPÓZIUM MEGBUKOTT-E A BOLSEVIKI FORRADALOM? öt kérdés és érdekes feleletek. A “Modern Quarterly”, negyedévenként megjelenő radikális — tudományos folyóirat, tizennyolc ismert Íróhoz és szerkesztőhöz, körivet küldött, melyeken a feltüntetett öt kérdésre, kiszabott határidőn belül kérte vissza a válaszokat. — Szocialisták, kommunisták és trotzkyisták sem hiányoznak a lisztáról és amennyiben a beérkezett válaszok terjedelmesek, annyit közlünk belőlük hetenként, amennyit lapunk terjedelme megenged. Az öt kérdés a következő: 1. Megvalósitotta-e a bolseviki forradalom, porletár célkitűzéseit? 2. összeegyeztethető-e a Proletár Diktatúra, a Párt Diktatúrával? 3. Kialakulhat-e a proletár Állam a bérrendszer alapján Párt-Állam ellenőrzésében? Miben áll a kapitalizmus megdöntése? 4. Helytállók-e Lenin azon tézisei, melyek szerint: az imperialista terjeszkedés szakaszában, kizárólag csak a proletáriátus képes a forradalom befejezésére és levezetésére, a “Buzsoázia” helyett? mikor Mexicoban Törökországban és egyebütt, Cardenas és Kemal-ék állanak az események élén és nem a forradalmi proletáriátus. 5. Történelmi távlatból bírálva az eseményeket — hátráltatta-e a proletáriátus világforradalmát a Bolshe- vikiek hatalomra jutása? Mit mond Max Nomad iró, akinek “Harcosok és Renegátok” című könyve keltett nagy feltűnést s mint hirlik a tavasszal egy uj kiadványával lepi meg a publikumot. 3. (b) Miben áll a kapitalizmus megdöntése? A “kapitalizmus megdöntésében”. Értem alatta, a magántulajdonnal rendelkező kapitalista tulajdonok megszüntetését. De ezzel még nem szűnik meg a kizsákmányolás, ha a magántőkések rendszere helyett, az “államkapitalizmust” bevezetik egy olyan álarcban, amely lehetővé teszi a szellemi és fizikai munkák díjazásai közötti különbségeket. Nézetem szerint ez a terminológia (kifejezés) nem fedi teljesen a dolgokat. Mert a tervszerű gazdálkodás volna hivatott kizárni a versengést és a teremiésbeni díjazások közötti különbségeket, amely különbségeket a termelésben kell és lehet csak megszüntetni, ami által helyettesíteni lehet a kapitalizmust, a szocializmussal. Általánosságban nagy a félreértés a szocializmus fogalma körül, amit összetévesztenek a “társadalmi igazságokkal” (social justice) holott a termelésben létrehozandó egyenlőségnek ehez semmi köze nincsen. Mert ennek megvalósítása a javak egyenlő termelésében és az egyenlő elosztásában és nem pedig a politikai rendszer tár- sadalmositásában rejlik. A szocializmust és kommunizmust ezért értik félre, keverik össze a fogalmakat, mert a kizsákmányolás államosítását vezetik be és űzik neve alatt — mint például Szovjet Oroszországban is — amit a franciák “étatisme” az angolok “state-ism” (államizmus) kifejezésekkel definiálnak és másszóval állami gazdálkodást jelent. <$-----------------------------------------intelligencia, kihasználta a pro- letáirátust saját eszközéül. Mert: ha a “burzsoázia történelmi feladata” alatt a feudalizmus elmozdítását és az in- dusztrializálódás fejlesztését értjük, akkor mindezt végrehajtani lehet a marxi kommunizmus jelszavai, sőt a különböző védjegyekkel ellátott félfasizta és fasizta jelszavak alatt is. Azonban, ami végbe megy Mexicoban, Törökországban — hogy Német és Olaszországokról ne is beszéljünk — sokkal több, mint a burzsoázia történelmi feladatának megvalósítása. Ott látni lehet, hogy a magántulajdon rendszere alatt dívó kizsákmányolás fokozatosan eltűnik az állami monopóliumok és sok másegyebek következtében. Csupán metódusaiban és a tempóban különbözik e folyamat attól, amit a bolsevikok csinálnak Oroszországban. A bolsevikok kihasználták a munkásságot és a nemzetköziséget antikapitalista jelszavaikkal addig, amig a magánkapitalizmust eltüntették és a munkásságot leigázták. A fasizták meg kihasználták a bolseviki mumust, a kapitalista és antikommunista jelszavakkal, mígnem a'munkásságot rabigába gyűrték, hogy azután megtámadják és elpusztítsák r magánkapitalizmust. Mindkét esetben, úgy gazdaságilag, mint politikailag egy célt szolgáltak. És pedig: az illetékes országokat átformálták olyan köztulajdonná, amelyet a bürokrácia, a militarista gépezetével irányit, melynek vezetését a középosztályra, a közép és munkásosztályból kiemelkedő intelligenciára ruházott át. 5. Hátráltatta e a proletáriá- íus világforradalmát a bolsevi- kiek hatalomrajutása? 4. Helytállók e Lenin tézisei? Stb. (lásd a kérdéseket). Oroszországban nem a proletáriátus vezette a forradalmat és nem is ő fejezte be a burzsoázia történelmi feladatát, hanem az alsóbb középosztály, az Az 1917-es időket követő öl esztendőben, a bolsevikok hatalomrajutása szerte a világon lelkesítő hatással volt a munkáságra a kizsákmányolás eile nes küzdelmében. De 1923 óta, az egész világ kommunista pártjai, a szovjet hatóságoktól kapott szigorú utasításaik értelmében, melyeket vak ragaszkodással hajtottak végre, tőlük telhetőleg mindent elkövettek a munkásság forradalmi cselekvéseinek visszatartására abból a célból, hogy a nemzetközi komplikációkat elkerüljék. Sőt mi több: a Szovjet kormány által bevezetett metódusok, melyekkel fékezték és elbántak a különvéleménnyel, olyan romboló hatással voltak és annyira disz- kreditálták azokat a forradalmi elemeket, akik minden önérdek nélkül örök készenltében voltak a cselekvésre, hogy úgy a tömegekre, mint a forradalmárokra elveszítették hatásukat. Általánosságban beszélve, a bolsevikok hatalomfoglalása is csak egy epizód volt a soha nemszünő forradalmak láncolatában arra való tekintet nélkül, hogy a társadalmi berendezést átváltoztatják e avagy sem, mert bárhogyan is van, de egyik uralkodó csoportot, a másik uralkodó arisztokratikus kaszt váltja le. A “proletár forradalom” persze az utolsó forradalmaként, a forradalmak végét fogja jelenteni és bizony nagyon sajnos, hogy a vég láthatatlan. KEDVES TANITÓNÉNI A kedves tanitó-nénit Brezits Istvánnénak hívják és a Tárnok község melletti Anasztazia- puszta iskolájában tanít. Még ma is tanít. Oktatási módszerei a következők. Izsó Györgyné anasztazia- pusztabeli parasztasszony vallotta : — Az egyik fiamat a tanítónő úgy fejbeverte, hogy a gyerek két hétig jajgatott. Sokáig faggattam a fiút, aki aztán bevallotta, hogy a tanítónő ütésétől fáj a feje. A tanítónő ezt felelte a panaszomra: “Ugyan, ez semmi!” Laczkó Ádámné ezeket mondja: — Tizennégyéves kislányom sirva jött haza és azt panaszolta, hogy a tanitó-néni a fejét a hajánál fogva verte a pádhoz. Elmentem a tanítónőhöz, de nem akart beengedni és az ajtón keresztül csúnya szavakat kiabált felém. Lehotzky Istvánná vallja: — Egyik reggel, amikor egyik gyermekem mosakodott, észrevettem, hogy a teste tele van foltokkal. A gyerek sirva mondta, hogy megverte a tani- tónéni. A karján, a hátán, az oldalán olyan véres hurkák voltak? mint a kisujjam. Falterer Lajosné gyászruhában vall: — Leánykám panaszkodott, hogy megverte a tanitónéni. Könyöke, karja véres volt és kezefeje erősen megdagadt. A gyerek aznap nem ment sikolá- ba, másnap negyvenegy fokos láza lett, eleredt az orra vére és két napra rá meghalt. Egy másik asszony ezt mondja: / — Irén nevű kislányomat háromszor úgy fültövön vágta a tanítónő, hogy a gyerek azóta is fájlalja a fülét és rosszul is hall. Andalgó Ferencné mondja: — A kislányomnak nem tudtam irkára pénzt adni. Emiatt a tanitónéni nagyon elverte a gyereket úgy, hogy a fején hatalmas daganat maradt az ütés után. A tanitó-néni hallja e szavakat. A szemébe mondják az anyák ezeket, a szörnyűségeket. A tanitó-néni ott áll, Pesten, a bíróság előtt, és hallgatja a bünlajstromát. Nem mint vádlott áll a bíróság előtt ez a szadista gyermekgyilkos, hanem mint vádló. A vádlott egy újságíró, aki a nyilvánosság elé hozta ezt az emberkinzást, gyermekrontást ami olyan gyakori a mai magyar iskolákban. Az újságíró a bűnös, és a közéleti tisztaság bajnoka a tanítónő. A tanuk: a megkínzott gyermekek szülei. Szegény parasztasszonyok. A tanuk szavára a megvádolt vádló néha megvető vállrándítással felel, máskor meg gúnyos mosoly kíséretében ilyeneket mond: “Ugyan ez is valami?” . . . Vagy: “Akkor (már t. i. amikor vert) nem is voltam az iskolában A tárgyalásvezető elnök is a vádló tanitónéni érdekében dolgozik. Rá-rászól a siró, panaszkodó parasztasszonyokra: “Vigyázzon . . . ötévi fegyház jár a hamis vallomásokért.” “Minden szavamra leteszem az esküt’-, csuklik fel a zokogó anya. De a pártatlan biró megingathatatlan az igazság keresésében és amikor az egyik anya gyilkosnak mutatja be a kedves tanitó-nénit, a biró enunciálja, hogy az orvos szakvélemény szerint a gyermek általános szepszisben halt meg. De hogy ez a szepszis mitől jött létre, erről a magyar itélőmester nem nyilatkozik. A tárgyaláson felvonult tanuk a tanítónő ellen vallottak. Valószínű, hogy emiatt napolták el bizonytalan időre a tárgyalás folytatását. Addig a tanítónő tanukat verbuvál. Szülőket, akiknek a gyerekeit nem verte meg. Addig tovább tanít Anasztázia-pusztán. S tanít is majd sokáig. Mert nem ő a vádlott, isten ments! A vádlott az újságíró, akinek a tanúi nem szavahihetők, mert valamennyi a tanítónő ellen volt. S ez gyanús! Nagyon gyanús! CLEVELANDIAK FIGYELEM! Most szombaton este, április 15-én, a Bérmunkás Otthonban, 2759 E. 79 St. társas összejövetelt rendez az IWW magyar csoportja. Mindazoknak megjelenését elvárjuk, akik olcsó szórakozás mellett egy kellemes estét kívánnak eltölteni. A csoport női tagjai gondoskodnak arról, hogy semmi se hiányozzék, mig a férifak a vendégek szórakoztatásáról. Mácsánszky mester kellemes meglepetéseket ígér. Tehát most szombaton este, a clevelandiak, a Bérmunkás Otthonban találkoznak. \
