Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-15 / 1054. szám

1939 április 15. BÉRMUNKÁS 3 oldal CSEHÜL ÁLLUNK (Folytatás az 1-ső oldalról) ság és nyomor lett mint akkor volt. Az anyaországiakkal Hay- nauék még ennyit sem foglal­koznak. Itt ugyanis kár a ben­zinért, egy csalódással, becsa­pással több vagy kevesebb sze­rintük nem számit. Az anyaor­szágiak ugyanis már nem sokat törődnek az effajta csekélysé­gekkel. Húsz év alatti tréning megedzette az itteni magyaro­kat arra, hogy bármilyen gö­rögtüzes fény mellett is rende­zik “program beszédeiket” kü­lönösképpen Gömbös óta Hay- nauék reklámemberei a minisz­terelnökök, a gazdasági helyzet évről évre súlyosabbá válik és a nyomor, a magyar nép pusz­tulása pedig kiszélesedik. Csak a latifundiumok (nagy­birtokok) állnak szilárdan és biztosítanak gondtalan jó éle­tet here tulajdonosaiknak. Csak a mamuth vállalatok ál­lanak helyükön és nyújtják a bérmunkásság azon részének a sovány, fekete, savanyu és ke­vés kenyeret, addig amig Hor­thy fiaitól kezdve minden ható­kör hasonló improduktív igaz­gatók, vezérigazgatók címei alatt a hon és fajt mentegető volt miniszterek, képviselők számára, havonta tisztelet dij címén nehéz ezreseket fizetnek ki fejeként 8-10, sőt több válla­lattól is külön-külön. Ez érthe­tő is a hazáért, a társadalom és faj fönntartásáért mindenkor a munkások és parasztok hozza­nak áldozatot, ezek mondjanak le mindenről. De ők, a hazafiasságból jól megélő úri banditák, hogy jot­tányit is engedjenek, arról szó nem lehet. biztositó jelenlegi rendszer fönntartását védelmeztetik ren­dőrjeikkel, zsandárjaikkal és egyébb pribékjeikkel. A nép ... a nép pedig hullik. A mellhártya gyulladásban (hiányos táplálkozás és ruhá­zat miatt- elhaltak száma 1937 január havában Budapesten 234 volt. 1938 évben Haynauék “gondoskodása és fajmentő’ akciói révén a szajkózott jólét oly kitünően sikerült, hogy 1939 januárjában ez a szám 309-re avanzsált elő. 75 ma­gyarral több fordított hátat te­hát egy év alatt e gyönyörűsé­ges és jóléttől duzzadó Haynau világnak. De itt van a másik tejtestvé­re a nyomornak, a tuberkuló­zis is. Ez a tipikus proletárbe­tegség sem hagyta magát. 1937 janárjában 107 proletár vált ál­dozatává. 1938 januárban már 150. Itt is 43-al növekedett a Haynau világból az éhezés és nélkülözés által elhullottak szá­ma. Azután önként is igyekeztek elősegiteni kijutásukat e fene nagy jólét és boldogság honá­ból. Nem bírták bevárni amig a tbc. végezne velük. 1937 decem­ber havában 21 proletárnak si­került öngyilkosság révén ki­menekülnie Haynauék uralma alól. Valószínűleg a felvidék visszacsatolása folytán beígért prosperitás és jólétnek (amely a holdban létezik) köszönhető, hogy 1938 január havában már 48-an tehát 27-el többen mene­kültek, ha már az országból nem is bírtak de legalább is az életből öngyilkosság árán Bu­dapesten. Azután itt a “prosperitásuk” Az ő kicsiny here csoportjuk már amit Haynauék a prolik kiváltságainak megnyirbálása szemei elé varázsoltak, valójá- iránti akciók az “állami és tár- ban is. sadalmi rend fölforgatása” és A budapesti hatósági munka­börtön jár érte. közvetítő adatainak összehason­Uralmukat és here életüket litása: 1931 dec. 14-én 1939 február 8-án Foglalkozás Munkát Munkát megnevezése keres kaphat keres kaphat Asztalos 274 1 527 — Bádogos 134 — 144 1 Borbély 454 7 498 8 Cipész 213 1 300 — Géplakatos 133 — 174 — Gépmunkás 1442 1 1721 — Hentes 49 — 57 — Kárpitos 42 — 43 — Kovács 107 — 132 — összesen 2848 10 3596 9 Furcsa egy dolog tehát a sta­tisztika. A legszebben csoma­golt hazafias széditéseket azon­nal agyon ver, ha a számokat nézzük. Haynauék és általában a fasizmus és szülőanyja a ka­pitalizmus jól tudja, hogy a prolikat a frázisok beszéditik a számok viszont kijózanítják. Azért pufogtatják tehát szem- fénytvesztő halandzsáikat, hogy a proli figyelmét elvonják a számok közötti búvárkodástól, tegyük hozzá sikerrel. A proli, amig frázisokon rágódik, addig a fáktól nem látja az erdőt, azaz a számokkal nem foglal­kozhat. Hej pedig, ha kérődzés helyett a kapitalizmust, fasiz­must számokon keresztül néz­né, igen hamar szét ütne ki­zsákmányolóin. Vájjon inkább elpusztulsz testvér, mint gyilkosaidat irta­nád ki? 4 órás munkanapot — 4 napos munkahetet követeljetek a munkanélküliség megoldására AMIT NEM HAGYHATUNK SZÓNELKÜL ___CS...Ő MEGJEGYZÉSEI """ ' Birinyi lemond A közel múltban ismételten kénytelenek voltunk foglalkozni egy megkergült clevelandi fis­kálissal ki itt Amerikába joggal követelheti magának a hazug­ság és a butaság bajnoki címet. Mert a mindenkori magyar kor­mányzat szolgálatába a régi jó jezsuita jelszót: cél szentesíti az eszközt, lelkiismeretlenül használta. Nem volt olyan ar­cátlan hazugság, amit Birinyi doktor, gondolkodás nélkül fel ne használt volna arra, hogy az amerikai magyarságot a náciz­mus szolgálatába állítsa. Csak az ostobaságán múlt az, hogy a hazugságai annyira otrombák és buták voltak, hogy azon, még a legelkábitott dupla haza­fi is keresztül látott. A múlt ősszel azután gyü- mölcsöztetni akarta az ő haza­fias szolgálatait, illetve azt az amerikai magyarsággal akarta megfizettetni. A felvidéki reví­ziós lázt akarta őkelme kiak­názni és hamarosan összecsa­pott egy angol nyelvű ostobán bornirt, hazugsággal tele tö­mött “tudományos” könyvet amely szerinte, egyedül alkal­mas arra, hogy vele a nagy Magyarországot, visszaszerez­zük. Ezért hónapok óta cikkezik az amerikai náci irányú magyar hetilapokban, minden cikkének a befejezése az volt: “Magyar honfitársak ha meg akarjátok volósitani a nagy Magyarorszá­got, úgy vegyétek meg $2.50- ért Dr. Birinyi könyvét és aján­dékozzátok azt oda egy ameri­kai ismerősötöknek”. Birinyi ur számolni azt tud, 5000 könyv két és fél dollárjá­val 12.500 dollár, ami legkeve­sebb 10.000 bőgő tiszta hasznot hozott volna a konyhára. De a számításba hiba csúszott be, a bodik nem dűltek be. Az 5000 könyv ott maradt az ügyvéd ur nyakán. — “Több mint ezer ma­gyar egyletnek küldtem ki kör­levelet két ízben is, kértem őket, hogy rendeljenek a köny­vemből” írja Birinyi ur és az eredmény: az amint ő maga el­mondja 85 az az nyolcvanöt könyv lett’a nagy cikkezés és körlevelzés eredménye, a 4915 könyv még ott van Birinyi ur nyakán és ott is marad. “Őszin­tén megmondom, hogy keserve­sen csalódtam” írja Birinyi és panaszkodik azon is, hogy Báró Perényi Zsigmond Budapesten egy törvényszéki tárgyaláson “bolond Birinyinek” nevezte és eskü alatt vallotta, hogy “az el­meállapota valahogyan nincs rendben” ezt a dupla csalódást — se pénz, se megbecsülés — Birinyi nem bírja el és bejelen­ti, hogy “A magyar igazságért való harcommal felhagytam . . . végeztem!” Szegény Birinyi meghason- lott az egész világgal, még az egyházába is “büdös”-nek ne­vezték. Hát érdemes volt any- nyit hazudnia. Ja fiskális ur, tanulja meg, hogy sok az esz­kimó (az éhes hazaffy) és ke­vés a fóka (a bedönthető proli). Győztünk Ujongás tölti be a kommun­ista berkeket megint győztek, megmentették a new dealt, megerősítették a demokráciát, mert megválasztották a kom­munisták szeretett jelöltjét, a munkásság nagy, melegszívű barátját, Edward J. Kellyt Chi­cago polgármesterének. Újra a haladás eme nagy barátja ül Chicago polgármesteri székébe. Azok akik még gondolkodni tudnak és vissza tudnak emlé­kezni 2 évre, azok tisztába van­nak ennek a győzelemnek a je­lentőségével munkásszempont­ból. A haladásnak ez a nagy barátja volt az aki a rendőrei­vel bele lövetett az acélgyári sztrájkoló munkásokba, a béké­sen piketelők közül 10 maradt holtan, tucatjával sebesültek meg, asszonyok, gyermekek. Ezeknek a rendőröknek az a Kelly volt a parancsnoka, aki­ért a “Magyar Jövő”-ék úgy lelkesednek. Munkásokat halomra lövető polgármester és a Kommunis­ták Amerikai Pártja, gyönyörű egy házasság. Ja, ja, minden zsák megtalálja a maga foltját. Kifizetve. —A magyar hazafiak megint csalódtak a szövetségesükben Hitlerben. Már azt hitték, hogy megismétlődik a felvidéki győ­zelmes bevonulás, hisz Hitler Erdély határára rendelte a ma­gyar hadsereget. Persze Hitler csak zsarolásra használta fel Horthy hadsere­gét Romániával szemben, igy akarta kikényszeríteni azt, hogy a román kormány kapitu­láljon, ami részben sikerült is. Erre a magyar hadsereg meg­kapta a parancsot, hogy most már mehetnek haza. Erdélyről pedig ne legyen szó, mert Ro­mánia határait mindaddig ga­rantálja Hitler, amig a román bojár kormány, szolgailag vi­selkedik, revízió Erdély felé te­hát nincs. A magyar vazallusok, mit te­hettek egyebet, engedelmesked­tek a kapott parancsnak, de közben egy kis játék háborút rendeztek a “szolvák testvérek­kel” nekitámadtak a Hlinka gárdának, elfoglaltak egy pár falut, kölcsönösen bombázták egymást minaddig, amig a gaz­da csendet nem parancsolt mind a két gyarmatának. Az eredmény: hogy Horthy megint hősként vonulhasson be Pestre, s főleg, hogy a magyar nyomorgókat, dicsőséggel la­kathassák jól. Magyarország kapott Szlovákiától vagy 8 fa­lut, Szlovákia pedig 4 falut Ma­gyarországtól, a kecske is jól lakott, a káposzta is megma­radt és Hitler gavallérosan megfizette az Erdélyről való le­mondást, igazi úri gesztussal 8 faluval a tótok bőrére. Kincses Erdélyről, a székely testvérek­ről pedig ne essék szó, mert akkor Hitler, a tótokat küldi Magyarország ellen és vissza (Folytatás a 8-ik oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom