Bérmunkás, 1939. január-június (27. évfolyam, 1040-1064. szám)

1939-04-15 / 1054. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVp. ÉVFOLYAM. CLEVELAND. CSEHÜL ÁLLUNK Irta: FÖLDVÁRY MIHÁLY Budapest 1939 március — Hát ha elemezzük a Haynau fé­le fasizmus áldásait, amellyel bennünket magyarokat szinte ki- pusztitásunkig elhalmoz nagy “Szeretetével” úgy önként, igen mérgesekké kell, hogy legyünk. Pár hónappal ezelőtt azzal szédítették az anyaországi ma­gyarokat, no meg a felvidékieket is, ha revízió révén a felvidék visszakerül, úgy itt megszűnik«)-----------------------------------------­a munkanélküliség, nyomor és ajj;ció vezérkara, amely végig gond, minden kikoplalt magyar­nak. Dolgozhat rogyásig és lesz dohány bőviben. Sajnos a tö­meg, befutott a csőbe és vakon követte az élére állított napi 5 pengőkkel megfizetett elcsaho- sokat, s velük együtt ugatott, vicsorgatta, csattotgtatta fogát és öklét rázogatta a határon túlra, mint minden nyomorúsá­gának, szenvedésének okai ama­zok és nem emezek lennének. A kapitalisták, feudalisták, mili­taristák és a papság mosolyra szélesült pofával, kéjkedve dör­zsölték kezeiket, hogy ime a csorda ismét kész a vágóhidra menni érettük. A felvidéki magyarok, akik a nyomorgást, koplalást nem is­merték bedőltek szintén annak, hogy boldogságukat jelenti a visszatérés. Ott viszont Bata és kissebb kaliberű társai örven­koldulta az egész világ magyar ságát, itt bent pedig “enyhe” nyomással préselte ki a do­hányt a magyarokból, a begy ült hatalmas vagyont jelentő pén­zekből néhány zsák lisztet 5-6 teherautó kenyeret, szállított a kiéhezett magyaroknak, de a gyűjtött hatalmas összeget ^zép csendesen, miként szalon­képes urakhoz és hölgyekhez il­lik, lassanként “el” adminiszt- rálgatják. Persze ennélfogva a székesfőváros menhelyeire utalt felvidékieket is azért küldik oda, mert azok fenntartásáról a város gondoskodik és ez in­gyenességnél fogva egy fillérjé­be sem kerül a magyar a ma­gyarért akció urai és hölgyei­nek. A gyűjtött összegekről mi­ként ez általában igy szokás ahol úri becsületre megy és kér­lek alássan módszerrel minden, 1939 APR. 15 nem számolnak el, bolondok is volnának. Persze a “boldog” felvidéki naiv magyarok, akik e menhe- lyekre beutalást nyernek 1-2 napos ottani “boldogságban” el­töltött nap után formálisan megszökdösnek és ki gyalog, ki szekérre, autóra fölkéredzked- ve vissza igyekeznek jutni ott­honukba. Imigyen a kecske is jól lakott, —■ azaz nem mond­hatja a naiv magyar, hogy nem gondoskodtak róla — és a ká­poszta is meg maradt. Pénzbe sem került ez a gondoskodás a magyar a magyarért jelszó alatt halandzsázó kegyelmes és méltóságos gangsztereknek. A felvidéki elégetelenség el­len nemcsak miként láttuk a föltüzött szuronyu élesre töltött és lövésre kész csendőrpuskák vannak evidenciában, hanem a papság és egyébb “hazafias” cégér alatt működő szélhámo­sok ezrei is hadakoznak. Azzal vigasztalják az elkeseredett magyarokat, hogy ilyen hely­zetbe kerültek az az impérium változás vele járója és hogy normális élet visszatérjen lega­lább 1-2 év kell ehhez, legyenek türelemmel tehát. Érdekes, hogy 1919-ben Magyarországon is ezzel szédelegtek Haynau- Horthyék, amelyből 20 év és még feneketlenebb rabszolga- (Folytatás a 3-ik oldalról) deztek, mert 1 milliónyi ma­gyar fogyasztó helyett, amit a terület vesztesség dacára sem veszítenek el még 8 millónyi magyart nyernek melléje. A boldogság a Bata és hasonszőrű kapitalisták, a földjeiket vissza­nyerő egyházi és világi urasá- gok számára valósággá vált. A nagy úri muri elmúlt és ha számadást csinál a proletár- ság úgy megállapítani kénysze­rül, hogy ismét behagyta ma­gát ócska trükkökkel csapni. A felvidéken egyik napról a másikra, beütött az anyaorszá­gi nyomor és koplalás, na meg a Haynau fasizmus terrorja formájában az isten nyila. Hogy ez igy van, azt misem bi­zonyítja jobban mint az, hogy bár a főváros által fönntartott hajléktalanok menhelyeire nem vesznek föl másokat, mint olyanokat, akik 3 évi pesti ál­landó lakást tudnak igazolni. Azaz a “boldog” felvidékieket, a magyar a magyarért cimü ak­ció vezetősége és a kormány nyomására e menhelyek fölven­ni kötelesek. Ezt persze csak úgy tudják, ha viszont a pesti “csavargókat” — igy nevezik a menhelyek lakóit — minden­féle ürügyekkel kiszorítják on­nan. Hát egy búcsú járóhelyet nem látogatnak annyian, mint a beözönlő felvidékiek e menhc- lyeket. A magyar a magyarért KERÜLETI ÉRTEKEZLET Az IWW magyarajku tagjai, a Bérmunkás lapkezelői és ol­vasói, 1939 április 30-án, vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel, fogják megtartani NEW YORK ÉS KÖRNYÉKI KERÜLETI ÉRTEKEZLETET. A Bérmunkás Otthonban — 1351 Third Ave. cor. 77 St. alatt melyre megjelenését kérjük az egész környék öntudatos 'magyar munkásságának. Úgymint, Newark, Passaic,, Lodi, Hill­side, Carteret, New Brunswick, Trenton,, Philadephia, Bethle­hem, Manayunk, Easton, Bridgeport, So. Norwalk, Schenectady és más több olyan telepekről ahol a Bérmunkásnak olvasói van­nak. Ez alkalommal egy tömeg értekezletet óhajtunk tartani és arra kérjük munkástársainkat, hogy a delegátusokon kivük le­hetőleg mindenhonnan nyerjék meg több Bérmunkás olvasónak megjelenését is. Az IWW mozgalmának és különösen a Bérmun­kásnak minden ügye nyilvános és a tárgyalásoknál /szívesen látjuk olyan munkástársaink felszólalásait, akik ha még nem tagjai mozgalmunknak, de szimptiával viseltetnek aziránt. Az értekezlet napirendje: 1. Az értekezlet megnyitása (tisztviselők választása). 2. Csoport küldöttek és lapkezelők jelentései. 3. A központi szervező és lapbizottság jelentése. 4. Szervezés és lapügy. 5. Indítványok és uj ügyek. 6. Az öntudatos munkások helyzete a Munkás Betegsegély- ző Szövetségben. 7. Általános felszólalások és interpellációk. 8. Az értekezlet bezárása. Kérjük még munkástársainkat, hogy akik már előbb tudni fogják, hogy részt vesznek az értekezleten, lehetőleg pár nappa előbb jelentsék azt be, mert élelmezésükről az IWW csoportja fog gondoskodni. Munkástársi üdvözlettel, az IWW new yorki csoportja. NUMBER 1054 SZÁM TEGYÜNK AMIT TEKETÜNK Lapunk más helyén hirdetést közlünk a spanyolok és magya­rok védelmi mulatságáról. De úgy érezzük, hogy a spanyolok és magyarok olyan sorsközös­ségbe kerültek egymással, hogy e sorstragédia ismertetésének még néhány sort kell szentel­nünk. Dátumszerü pontossággal, 24 esztendővel később — akkor fe­jeződött be a nagy spanyol tra­gédia küzdelmes szakasza, ami­kor a magyar proletároké meg­kezdődött — 1919 máricus 19- én. De amig a magyar Tanács­kormány alig négy hónapig tartotta magát, addig a spanyol szabadságharcosok csaknem há­rom esztendőn át küzdöttek a fasizta hordák és zsoldosok túl­erejével szemben. Amig a magyar fehérterror áldozatainak száma, a tízezre­ket haladta meg: Spanyolor­szágban az elesettek, elárvul­tak, megsebesültek, bebörtön- zöttek és kiüldözöttek száma, milliókban fejezhető ki csupán. Ma magyar proletárok, akik két évtizeddel ezelőtt részt vet­tünk a fehér terror áldozatai­nak mentő mozgalmaiban, mér­legelni és értékelni bírjuk azt a roppant nagy feladatot, amely most a külföldi spanyol dolgo­zókra vár. Százezrek néznek Amerika és Dél-Amerika spa­nyol dolgozói felé és várnak tő­lük gyorssegélyt. Ebben a nagy emberi és men­tő munkában, minden öntuda­tos magyar munkásnak bele kell kapcsolódani. Olyan helye­ken különösen, ahol spanyol he­lyi szervezetek láttak hozzá a védelmi munkához, meg kell adni a legmesszebbmenő szoli­daritást nekik. Májusi lapszámunk A lapbizottság határozata ér­telmében, MÁJUS 1-i lapszá­munkat, április 29-iki dátum­mal fogjuk, forradalmi vörös köntösben megjelentetni. Más felszólitás mellett, ezúton is fel­kérjük lapkezelőinket, csoport­jainkat, hogy tegyenek csoma- gos rendeléseket. Egyben felszólítjuk a tollfor­gató munkástársainkat, hogy témáikat úgy válogassák össze, hogy azok harmóniába kerülje­nek a proletár ünneppel, az ün­nepi számunkkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom