Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-17 / 1024. szám

6 oldal TÁRCA KÖNYÖRÜLET Nyár van és uborkaszezon. A riporter ballag az uccán és azon töri a fejét, vájjon miről is le­hetne írni. Tekinetete fönnakad egy furcsa föliráson, amely az egyik ház homlokzatát disziti: CHARISZEION. Mi lehet ez ? töpreng. Minden­esetre fölirja egy cédulácskára és beviszi a legközelebbi gyógy­szertárba. A patikus olvassa egyszer, olvassa kétszer, köz­ben csóválja a fejét, mintha azt mondaná: “én nem bánom, meg­csinálom, úgyis te veszed be” aztán ad rá valami aszpirinfé­lét, ostyában. A riporter a por­tól sem lett okosabb. Végül is a keresztrejtvény szerkesztő ol­dotta meg a gordiusi csomót. — Ez, kérem — mondotta — “kö- nyörület”, görög szó. Ebben maradtunk. Könyörület. Milyen szépen hangzik. Főleg ma, amikor van Madrid és Sangháj, amikor az emberek tízezrei irtják egy­mást, könyörtelenül. És akkor áll itt a milliós város kellős kö­zepén — mint Óceánban a ma­gános sziget — egy egyszerű pesti bérház, amelynek a hom­lokzatát ez a gyönyörű mondás disziti. A ház előtt csoportosulpást értem. Egy bácsi ült a járda közepén s az emberek nevették, szivükben semmi nyoma a kö- györületnek. — Mi történt magával apus? — kérdeztem. Mi történt? Semmi. Egyálta­lán semmi, csak kidobtak sza­bályosan kihagyintottak — ma­gyarázta. — Bocsánat, hogy csapos köz­beszól, de nem fizette ki a cecc- het — mondta az ajtóban álló fehérkötény es. A vendéglő mellet is van egy üzlet, oda tértem be. — Kedves jó főnök ur — kezdtem —, tud ön arról, hogy ennek a háznak, amelyben ön lakik, milyen szép mondás di­sziti a homlokzatát? — Hol, kinek, mikor, miért? — kérdezte ijedten. Láttam rajta, hogy halvány dunsztja sincs a dologról. — Mióta lakik ebben a ház­ban? — kérdeztem az ijedt mestert. — Régen, de már nem sokáig bírom, mert döglik a szakma. Egy ilyen elkeseredett iparos­nál hiába keresem a könyörület, nyomát is, gyerünk tovább. A kárpitos ott ült a kirakat mö­gött olvasott. Lenyomom a ki­lincset, az ajtó nem nyílik. A mester egy pillanatra fölnéz, az ej tót nem nyitotta ki, levegőnek nézett, olvasott tovább. Ettől a kis könyörtelenségtől eltekintve, a házbeliek azért le­hetnek könyörületes emberek, nézzünk be. A kapu alatt lárma. —Ha mégeccer nekem jön avval a koszos biciklivel, hát belerúgok a nadrágjába. Nem lássa, hogy mi van kiírva? — dühöngött egy szenesféle em­ber. Valóban az volt kiírva, hogy a kerékpárokat bevinni tilos, de BÉRMUNKÁS 1938 szeptember, 17. ez a szegényember féltette a ke­rékpárt és különben is véletle­nül mentek egymásnak, tehát könyörtelenség volt ilyen han­gon beszélni vele. Az első ajtón, kopogásomra egy fogatlan száj tulajdonosa húzta el az ajtó függönyét. Az ajtót nem nyitotta ki. Minek? — Nincs semmi — kiabálta —, minden elsején az elöljáró­ságra adom a részüket, mégis minden pillanatban molesztál­nak — dörmögte. A másik lakásban találkoz­tam először a könyörülettel. Egy asszony egy csirkét simo­gatott szeretettel. —Egy pillanat — mondta és a csirkét a vízvezeték alá tar­totta. A következő percben egy csorba késsel, vigyázva, hogy ne fájjon szegénykének, elkezd­te lassan nyiszálni a nyakát. Menekültem. A harmadik lakásban az aj­tóban ülve találtam a bérlőt, olvasott. Felém tartotta a könyv fedelét: “Véres lábnyomok a levegőben.” Itt keressem én a könyörüle- tet? A negyedik lakásban már nem is akartam bemenni. Nincs értelme, gondoltam. A nyitott ajtón keresztül fohászkodást hallottam: — Ó, könyörülj rajtam Elza! Hát miért kell nekem ilyen fia­talon rákban elpusztulnom? !A “fiatalnak” rendes szakál­la volt, becsültem legkevesebb 60 évre a korát. —Uram! — mondtam neki, — honnan veszi ön, hogy rák­ja van? —Még nincs, de lesz — felel­te, majd panaszkodni kezdett. — Negyven éve élek együtt ve­le és nem tudom elérni nála, hogy az ételt lehűtve tálalja az asztalra. Éppen ma olvastam, hogy a forró ételtől lehet rákot kapni. Nincs könyörület, rákba fogok elpusztulni — sirta. A felesége, az Elza néni ott állt mellette és kanalazta a forró ételt a férje elibe, könyörtele­nül. A házfelügyellőnél próbálkoz­tam. Ide is rosszkor jöttem, ál­mában zavartam meg. Azzal kezdtem, hogy nap nap után megyek erre legalább harminc év óta és szerintem ez legalább százéves ház lehet. Harminc éve látom ezt a felírást és csak ma jutott eszembe, hogy meg­érdeklődjem, hogy . . . — Úgy, haminc éve látja? Érdekes! — szakit félbe gúnyo­san mosolyogva. — Mi van ezen nevetnivaló? — kérdem. —Mert maga harminc éve át ja azt a felírást, amit mi csak két esztendeje tettünk oda. — S mit jelent a gyakorlat- 3an az a felírás? — csaptam le rá? — Semmit. Abszolúte sem­mit. — De valami történetének csak kell lennie? — erősködtem. — Hát igen — kezdte a me­sét. — Ez egy alapítványi ház. A tulajdonos meghalt. Hagyott a Belvárosban egy házat azzal a kikötéssel, hogy a jövedelmből minden évben tanítani kell egy olyan görög fiút, aki abban a faluban született, ahol ő. Annak a háznak a jövedelméből vették A ZSELLÉR Ezer éves itt a sorsa A magyarnak a zsellérnek, A szivében ezeréves Napkeleti álmok élnek. Izmos karja hősiesen Mindig hideg vasat tartott: Robotban az ekeszarvát, Csatában a véres kardot. Csontos ökle, kérges kemény, Arca csupa mély barázda . . . Hozzá volt csak a sors mindig Kegyetlenül csúf, garázda. Igaz öröm, nagy boldogság A számára mindig késett . . . Ott fészkelnek szivében a Csalódások, szenvedések. Nincsen mása mint két dolgos Nehéz keze, vaskos ökle, Az aranyat mindig másnak A zsákjába gyömöszölte. Pedig őt is ösztökélte Tiszta, üde életösztön, Hogy, ami jó, szép és gazdag Ővele is frigyet kössön. Idők sodra az útjába Hajh, de sok-sok but-bajt vetett . . . Szive mélyen mégse érez Se’ bosszút, se’ gyűlöletet. Forró vágyak, rajongások Egyre-egyre, fütik belül . . . Ősi átok, hogy neki a Fénybe jutni nem sikerült. Rejtelme van a dolognak — Megalázó sötét gondja — Az élet az igazságot Egyszer mégis csak kimondja! Tuba Károly ezt a házat is. — Szóval most már két há­zuk van? • — Kettő. — S tudja, hogy mit jelent ez a felírás a homlokzaton? — Tudom. — A lakók is tudják? — Mindenki tudja. — S ha nem fizetnének, kila­koltatnák őket? — Kéthónapi biztosítéka van bent mindegyiknek. — De ha az lejárna és nem fizetnének kitennék őket? — Könyörtelenül. Csalódva fordultam ki a ka­pun, egy furcsa alakba ütköz­tem. Éppen ott a ciánozó válla­lat boltja előtt, ahol az van ki­írva, hogy: “Halál a rovarokra”. — Mindenkire halál! mutat a furcsa ember a felírásra. — És a könyörület? — kér­dem. —- Jön a gáz, mindenkivel vé­gez, csak te meg én maradunk meg — szavalta bőszen, mint egy jövőbelátó apostol. Könyörületes volt hozzám, de az is lehet, hogy tetszettem n ?- d. HAVI JELENTÉSÜNK A Bérmunkás lap és szerve­ző bizottságának augusztus ha­vi jelentése és konvenciós refe­renduma, most van munkálat alatt és e hét végére munkás­társaink kezébe kerül. Kérjük a bennefoglaltak meg­fontolását, megtárgyalását és az azonnali cselekvéseket. SZÜRETI MURI NEW YORKBAN. Mielőtt még megkezdődik a szokásos mulatsági szezon, ez évben is megfogjuk tarta­ni azt az egyetlen különfajta mulatságot, mely páratlan a maga nemében, melyet SZÜRETI MURI név alatt ismerünk, mely egész éven át felejthetetlen emléke marad a megjelent munkásoknak. Amikor tehát az IWW. tagjai arról tudat­ják a new yorki magyar mun­kásokat, hogy OKTÓBER 1-Én SZOMBATON ESTE 8- kor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. lesz meg­tartva az ez évi SZÜRETI MURI akkor egyszersmind választ is adunk a sok kérdésre, mely hozzánk érkezett, hogy mi­kor lesz már mikor lesz már a SZÜRETI MURI Tehát OKTÓBER 1-ÉN a Bérmunkás Otthonban talál­kozunk. Lovász Pali union zenekara fog játszani. Lesz szőlő lopás és polgári házas­ság értékes dijakkal. Belépti jegy ára 35 cent. A munkástársak megjele­nését és a siker érdekében való munkálkodásukat kéri, a rendező bizottság. PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A közeli napokban és hetek­ben, a Bérmunkás olvasóit, la­punk érdekében felfogják ke­resni Kucher-Gatnarik és Ke­resztesi munkástársak. Kérjük fogadják őket, mint olyanokat, akik lapunkat hivatalosan kép­viselik. MOST PÉNTEKEN ESTE, lesz a Pittsburgh és környéki IWW.-istáknak és a Munkás Betegsegélyző Szövetség 23-ik pittsburghi osztálya által kikül­dött bizottságnak közös gyűlé­se az International Socialist Lyceumban, 805 James St.. A közelvidéki tagjaink megjelené­se nagyon fontos ,amit nem csak kérünk, de el is várunk. Titkár. SZÜRETI MLATSÁG — rendezi a North Side-Pitts- burghi “összhang” Dalkör 1938 október 1-én, szobaton este, 7 órai kezdettel az In­ternational Socialist Lyceum termeiben (805 James St.), N. S. Pittsburgh, amelyre tisztelettel meghívjuk Pitts­burgh és környéke magyar­ságát. — A szüreti “Körma­gyar” táncot 12 táncos pár lejti Mrs. Olga Pollick (Kuch­er) tanítása és rendezése mel­lett. — A zenét Rákóczi La­jos válogatott cigányzeneka­ra szolgáltatja. — Elsőrendű ételekről és hűsítő italokról a rendezőség gondoskodott. Belépti dij személyenként 35 cent. Ha egy kellemes és vig estét kíván eltölteni, jöj­jön el erre a kitűnő szüretre. Útirány: Pittsburghból jö­vők vegyék a 2 vagy 3-as szá­mú villamost a Penn Ave. és 7th St. sarkán. Leszállás a James és Ohio St. sarkán. On­nan fel egy blockra van a te­rem.

Next

/
Oldalképek
Tartalom