Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-09-17 / 1024. szám
6 oldal TÁRCA KÖNYÖRÜLET Nyár van és uborkaszezon. A riporter ballag az uccán és azon töri a fejét, vájjon miről is lehetne írni. Tekinetete fönnakad egy furcsa föliráson, amely az egyik ház homlokzatát disziti: CHARISZEION. Mi lehet ez ? töpreng. Mindenesetre fölirja egy cédulácskára és beviszi a legközelebbi gyógyszertárba. A patikus olvassa egyszer, olvassa kétszer, közben csóválja a fejét, mintha azt mondaná: “én nem bánom, megcsinálom, úgyis te veszed be” aztán ad rá valami aszpirinfélét, ostyában. A riporter a portól sem lett okosabb. Végül is a keresztrejtvény szerkesztő oldotta meg a gordiusi csomót. — Ez, kérem — mondotta — “kö- nyörület”, görög szó. Ebben maradtunk. Könyörület. Milyen szépen hangzik. Főleg ma, amikor van Madrid és Sangháj, amikor az emberek tízezrei irtják egymást, könyörtelenül. És akkor áll itt a milliós város kellős közepén — mint Óceánban a magános sziget — egy egyszerű pesti bérház, amelynek a homlokzatát ez a gyönyörű mondás disziti. A ház előtt csoportosulpást értem. Egy bácsi ült a járda közepén s az emberek nevették, szivükben semmi nyoma a kö- györületnek. — Mi történt magával apus? — kérdeztem. Mi történt? Semmi. Egyáltalán semmi, csak kidobtak szabályosan kihagyintottak — magyarázta. — Bocsánat, hogy csapos közbeszól, de nem fizette ki a cecc- het — mondta az ajtóban álló fehérkötény es. A vendéglő mellet is van egy üzlet, oda tértem be. — Kedves jó főnök ur — kezdtem —, tud ön arról, hogy ennek a háznak, amelyben ön lakik, milyen szép mondás disziti a homlokzatát? — Hol, kinek, mikor, miért? — kérdezte ijedten. Láttam rajta, hogy halvány dunsztja sincs a dologról. — Mióta lakik ebben a házban? — kérdeztem az ijedt mestert. — Régen, de már nem sokáig bírom, mert döglik a szakma. Egy ilyen elkeseredett iparosnál hiába keresem a könyörület, nyomát is, gyerünk tovább. A kárpitos ott ült a kirakat mögött olvasott. Lenyomom a kilincset, az ajtó nem nyílik. A mester egy pillanatra fölnéz, az ej tót nem nyitotta ki, levegőnek nézett, olvasott tovább. Ettől a kis könyörtelenségtől eltekintve, a házbeliek azért lehetnek könyörületes emberek, nézzünk be. A kapu alatt lárma. —Ha mégeccer nekem jön avval a koszos biciklivel, hát belerúgok a nadrágjába. Nem lássa, hogy mi van kiírva? — dühöngött egy szenesféle ember. Valóban az volt kiírva, hogy a kerékpárokat bevinni tilos, de BÉRMUNKÁS 1938 szeptember, 17. ez a szegényember féltette a kerékpárt és különben is véletlenül mentek egymásnak, tehát könyörtelenség volt ilyen hangon beszélni vele. Az első ajtón, kopogásomra egy fogatlan száj tulajdonosa húzta el az ajtó függönyét. Az ajtót nem nyitotta ki. Minek? — Nincs semmi — kiabálta —, minden elsején az elöljáróságra adom a részüket, mégis minden pillanatban molesztálnak — dörmögte. A másik lakásban találkoztam először a könyörülettel. Egy asszony egy csirkét simogatott szeretettel. —Egy pillanat — mondta és a csirkét a vízvezeték alá tartotta. A következő percben egy csorba késsel, vigyázva, hogy ne fájjon szegénykének, elkezdte lassan nyiszálni a nyakát. Menekültem. A harmadik lakásban az ajtóban ülve találtam a bérlőt, olvasott. Felém tartotta a könyv fedelét: “Véres lábnyomok a levegőben.” Itt keressem én a könyörüle- tet? A negyedik lakásban már nem is akartam bemenni. Nincs értelme, gondoltam. A nyitott ajtón keresztül fohászkodást hallottam: — Ó, könyörülj rajtam Elza! Hát miért kell nekem ilyen fiatalon rákban elpusztulnom? !A “fiatalnak” rendes szakálla volt, becsültem legkevesebb 60 évre a korát. —Uram! — mondtam neki, — honnan veszi ön, hogy rákja van? —Még nincs, de lesz — felelte, majd panaszkodni kezdett. — Negyven éve élek együtt vele és nem tudom elérni nála, hogy az ételt lehűtve tálalja az asztalra. Éppen ma olvastam, hogy a forró ételtől lehet rákot kapni. Nincs könyörület, rákba fogok elpusztulni — sirta. A felesége, az Elza néni ott állt mellette és kanalazta a forró ételt a férje elibe, könyörtelenül. A házfelügyellőnél próbálkoztam. Ide is rosszkor jöttem, álmában zavartam meg. Azzal kezdtem, hogy nap nap után megyek erre legalább harminc év óta és szerintem ez legalább százéves ház lehet. Harminc éve látom ezt a felírást és csak ma jutott eszembe, hogy megérdeklődjem, hogy . . . — Úgy, haminc éve látja? Érdekes! — szakit félbe gúnyosan mosolyogva. — Mi van ezen nevetnivaló? — kérdem. —Mert maga harminc éve át ja azt a felírást, amit mi csak két esztendeje tettünk oda. — S mit jelent a gyakorlat- 3an az a felírás? — csaptam le rá? — Semmit. Abszolúte semmit. — De valami történetének csak kell lennie? — erősködtem. — Hát igen — kezdte a mesét. — Ez egy alapítványi ház. A tulajdonos meghalt. Hagyott a Belvárosban egy házat azzal a kikötéssel, hogy a jövedelmből minden évben tanítani kell egy olyan görög fiút, aki abban a faluban született, ahol ő. Annak a háznak a jövedelméből vették A ZSELLÉR Ezer éves itt a sorsa A magyarnak a zsellérnek, A szivében ezeréves Napkeleti álmok élnek. Izmos karja hősiesen Mindig hideg vasat tartott: Robotban az ekeszarvát, Csatában a véres kardot. Csontos ökle, kérges kemény, Arca csupa mély barázda . . . Hozzá volt csak a sors mindig Kegyetlenül csúf, garázda. Igaz öröm, nagy boldogság A számára mindig késett . . . Ott fészkelnek szivében a Csalódások, szenvedések. Nincsen mása mint két dolgos Nehéz keze, vaskos ökle, Az aranyat mindig másnak A zsákjába gyömöszölte. Pedig őt is ösztökélte Tiszta, üde életösztön, Hogy, ami jó, szép és gazdag Ővele is frigyet kössön. Idők sodra az útjába Hajh, de sok-sok but-bajt vetett . . . Szive mélyen mégse érez Se’ bosszút, se’ gyűlöletet. Forró vágyak, rajongások Egyre-egyre, fütik belül . . . Ősi átok, hogy neki a Fénybe jutni nem sikerült. Rejtelme van a dolognak — Megalázó sötét gondja — Az élet az igazságot Egyszer mégis csak kimondja! Tuba Károly ezt a házat is. — Szóval most már két házuk van? • — Kettő. — S tudja, hogy mit jelent ez a felírás a homlokzaton? — Tudom. — A lakók is tudják? — Mindenki tudja. — S ha nem fizetnének, kilakoltatnák őket? — Kéthónapi biztosítéka van bent mindegyiknek. — De ha az lejárna és nem fizetnének kitennék őket? — Könyörtelenül. Csalódva fordultam ki a kapun, egy furcsa alakba ütköztem. Éppen ott a ciánozó vállalat boltja előtt, ahol az van kiírva, hogy: “Halál a rovarokra”. — Mindenkire halál! mutat a furcsa ember a felírásra. — És a könyörület? — kérdem. —- Jön a gáz, mindenkivel végez, csak te meg én maradunk meg — szavalta bőszen, mint egy jövőbelátó apostol. Könyörületes volt hozzám, de az is lehet, hogy tetszettem n ?- d. HAVI JELENTÉSÜNK A Bérmunkás lap és szervező bizottságának augusztus havi jelentése és konvenciós referenduma, most van munkálat alatt és e hét végére munkástársaink kezébe kerül. Kérjük a bennefoglaltak megfontolását, megtárgyalását és az azonnali cselekvéseket. SZÜRETI MURI NEW YORKBAN. Mielőtt még megkezdődik a szokásos mulatsági szezon, ez évben is megfogjuk tartani azt az egyetlen különfajta mulatságot, mely páratlan a maga nemében, melyet SZÜRETI MURI név alatt ismerünk, mely egész éven át felejthetetlen emléke marad a megjelent munkásoknak. Amikor tehát az IWW. tagjai arról tudatják a new yorki magyar munkásokat, hogy OKTÓBER 1-Én SZOMBATON ESTE 8- kor a Bérmunkás Otthonban 1351 Third Ave. lesz megtartva az ez évi SZÜRETI MURI akkor egyszersmind választ is adunk a sok kérdésre, mely hozzánk érkezett, hogy mikor lesz már mikor lesz már a SZÜRETI MURI Tehát OKTÓBER 1-ÉN a Bérmunkás Otthonban találkozunk. Lovász Pali union zenekara fog játszani. Lesz szőlő lopás és polgári házasság értékes dijakkal. Belépti jegy ára 35 cent. A munkástársak megjelenését és a siker érdekében való munkálkodásukat kéri, a rendező bizottság. PITTSBURGH ÉS KÖRNYÉKE FIGYELEM! A közeli napokban és hetekben, a Bérmunkás olvasóit, lapunk érdekében felfogják keresni Kucher-Gatnarik és Keresztesi munkástársak. Kérjük fogadják őket, mint olyanokat, akik lapunkat hivatalosan képviselik. MOST PÉNTEKEN ESTE, lesz a Pittsburgh és környéki IWW.-istáknak és a Munkás Betegsegélyző Szövetség 23-ik pittsburghi osztálya által kiküldött bizottságnak közös gyűlése az International Socialist Lyceumban, 805 James St.. A közelvidéki tagjaink megjelenése nagyon fontos ,amit nem csak kérünk, de el is várunk. Titkár. SZÜRETI MLATSÁG — rendezi a North Side-Pitts- burghi “összhang” Dalkör 1938 október 1-én, szobaton este, 7 órai kezdettel az International Socialist Lyceum termeiben (805 James St.), N. S. Pittsburgh, amelyre tisztelettel meghívjuk Pittsburgh és környéke magyarságát. — A szüreti “Körmagyar” táncot 12 táncos pár lejti Mrs. Olga Pollick (Kucher) tanítása és rendezése mellett. — A zenét Rákóczi Lajos válogatott cigányzenekara szolgáltatja. — Elsőrendű ételekről és hűsítő italokról a rendezőség gondoskodott. Belépti dij személyenként 35 cent. Ha egy kellemes és vig estét kíván eltölteni, jöjjön el erre a kitűnő szüretre. Útirány: Pittsburghból jövők vegyék a 2 vagy 3-as számú villamost a Penn Ave. és 7th St. sarkán. Leszállás a James és Ohio St. sarkán. Onnan fel egy blockra van a terem.
