Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-09-10 / 1023. szám

1938 szeptember 10. BÉRMUNKÁS 3 oldal ^ "Szervezés” — "Nevelés" — "Felszabadulás" y/ I y/ Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W tik jelentését, Farkas Béla és Pilcsuk munkástársak. Az angol egyetemes és gyári mozgalom helyzetéről, Wiener Andor fest megközelítő képet és kitér arra a kontroverziára is, mely az Egyetemes Konven­ciónak lesz a feladata, hogy old­ja meg, mely megoldástól függ mozgalmunk belbékéjének meg­őrzése is. Nyirán János munkástárs ecseteli a Draper gyár helyze­tét és munkaviszonyát a szer­vezet kontrolja alatt, ahol ő is dolgozik — időnként — amit a delegátusok nagy élvezettel figyelnek. Takács József általános^ cle­velandi tapasztalataival egészíti ki a jelentéseket. Cleveland West oldalról, Mol­nár munkástárs tesz jelentést. Az ottani működés az elmúlt év­ben, bár anyagilag kielégítő, de szerinte sok kívánni valót hagy maga után, amit orvosolni kell és lehet. DETROIT nincsen levél által sem képviselve. New York és környékéről Fischbein munkástárs tüzetes beszámolót ad. Helyiségük fenntartása egyedül, hétszáz dollárba kerül évente. Ez az oka annak, hogy a lapfenntartásban nem olyan kedvezően beszélnek a számok. Mivel a közelmúltban ezt a teherviselést sikerült má­sokkal is megosztani, a jövőben többet remélhetünk és várha­tunk. A nevelés terén megsza­kításokkal folyt a munka. Tar­tottak több tudományos előa­dást. Ma ilyesmit New Yorkban kizárólag csak a magyar IWW.- isták végeznek. Fülöp munkástárs, az anyagi­ak felhajtásához szükséges mü- kedvelésről ad beszámolót, mely­et a vidéki városokra is kiter­jesztettek és az alkalmas idő közeledtével, csak fokozni fog­nak. A Modern Színkör erre a kulturmunkára felkészült. Pittsburgh és Coraopolisról, Kucher, Fekete és Szakács mun­kástársak tesznek jelentést. Nagy területük van, melynek bejárására és dolgozására sok fáradságot és időt kell áldozni. Az általuk végzett munkának állandó nyoma van a lapban. Amennyiben Coraopolis az elő­fizetéseknél sok lejártat mutat, kizárólag a helyi rossz munka- viszonynak tudható be. So Bendről, Szüch Ferenc, az öreg veterán tesz szomorú je­lentést, melyben csak az a vi­gasztaló, hogy magára hagya- tottan is végzi a lapterjesztés nehéz munkáját, ami azoknak a szégyene, akik ebben nem mer­nek, vagy nem hajlandók segí­teni. Sivák, Gyurcsek és Gáncs munkástársak a bányavidék vi­szonyairól tett jelentésükben, roppant munkátlanságról szá­molnak be, ami a múltban az agitáció végzését csaknem tel­jesen megakasztotta. Amennyi­ben észlelhető jelek vannak, hogy a munkaviszonyokban vál­tozás áll be, szervezők kiküldé­sével és agilis munkával pótol­ni lesz lehetséges a mulasztot­takat. üdvözletüket küldték: A. Schöpf, Camden, N. J., E. J. Havel, Garfield, N. J., A. Hulber, Rochmond, Va., M. Bú­za, Elgin, 111., Wm. Munkácsi, Bethlehem, Pa., J. Policsányi, Triadelphia, W. Va., A Pachy, Los Angeles, Cal. Denes Sebes­tyén, Hamilton, Conn., L. La­katos, Laky János, Török La­jos, Szabó Mihály, Lethbridge, Cann., Mihály Mézes, Coraopo­lis, Pa., Nagy József, Akron, 0., Keresztesi András, Pitts­burgh, Horváth és Szász mun­kástársak Chicagóból. Indítványozva az összes je­lentések tudomásul vétele és a jelentések tárgyallása helyett, a napirend következő pontjában tegyék meg hozzá az észrevéte­leket. Elfogadva. A Szervezés — Sajtó és Nap­tár ügyet sorrendben vegyük tárgyallás alá, de válasszuk szét őket. A new yorki csoport indítvá­nyozza, hogy ősszel és tavasz- szal, mikor a lapbizottság erre a legalkalmasabb időt látja, az alkalmazottat négy-négy heti időtartamra, országos útra küldje. Több hozzászólás és vita után az indítvány elfogadva. Pika munkástárs indítványoz­za egy bizottság kiküldését, hogy az egy javaslatot dolgoz­zon ki, az IWW. Egyetemes Konvenciójához. Elfogadva. A bizottságba egyhangú sza­vazattal belettek választva, Ka- cibán, Zára, Pika és Wiener munkástársak. Több hozzászólásnak elhang­zása után, az értekezlet azok­nak figyelembe vételére utasít­ja a bizottságot, javaslata meg­szerkesztésében és a gyülésve- zető az első ülésszakot, 1:45-kor egy óra időtartamra felfüggesz­ti. Második ülésszak Az elnök távollétében, Lefko- vits munkástárs 2:45-kor a má­sodik ülésszakot megnyitja és kéri egy gyülésvezető választá­sát. Gyülésvezetőnek megvá­lasztva, Hering Pál Buffaloból. A szervezés hathatósabb vég­zésére, New York, Chicago és Pittsburghba, kerületi szervező bizottságok felállítását tartja az értekezlet szükségesnek. Ke­rületi lapkezelők beálitása a szo­kásos százalékos alapon. De hajtassák végre, hogy lapunk minél szélesebb rétegét érintse a magyar munkásságnak. A javaslat szerkesztő bizott­ság jelenti, hogy elkészült mun­kájával, melyet Zára munkás­társ felolvas. A javaslat körül szenvedélyes vita fejlődik ki, melyben ki-ki elméleti képzettségének és az IWW. ismeretének ,tudásának legjavát adja: midőn a tárgy kimerült, nagy szótöbbséggel, két szavazat ellenében, a javas­lat határozattá vált és a lapbi­zottság utasittatik, angol szö­vegben az Egyetemes Konven­cióhoz küldésére. Cleveland, O. szeptembebr 4, 1938. Határozati javaslat, beterjesztve és elfogadva, a ma- gyarajku IWW.-isták országos értekezlete által, az IWW. 1938 szeptember 12-én tartandó országos konvenciójához. Tisztelt Munkástársak. Mi magyarajku IWW.-isták az ország különböző része­iből Chicago és New York közötti ipar és bányatelepekről, közel negyvenen jöttünk össze a Forradalmi Ipari Unioniz- mus magyar nyelvű propagandájának megbeszélésére, de nem térhettünk ki az elől a kérdés tárgyallása elől sem, mely az Egyetemes mozgalomban, immár két esztendeje foglalkoztatja a tagságot hivatalos havi Bulletinunkban és általában. Ti tudjátok, hogy a magyar IWW.-istáknak nagy része van a clevelandi gyári mozgalmak megkezdésében és harca­inak sikerre vitelében. Mint e mozgalom anyagi támogatói harcosai, nem hagyhat bennünket érintetlenül a kontrover- zia, mely a Clevelandban kötött szerződések körül folyik. Tagjaink között vagyunk olyanok, akik az IWW. harca­iban, már az 1908-as idők óta veszünk részt és a sok küzdel­meinkben, külső és belső ellenfeleinkkel és ellenségeinkkel lefoytatott harcainkban, mindenkor kitartottunk az IWW. forradami eszméi mellett. Emlékezünk Lawrence és Masabe Iron Range-i harcok­ra melyeket, miután nagy áldozatok árán szervezetünk zászlaja alatt megnyertenk a szövő munkások és ércbányá­szok, lekellett mondanunk róluk, éppen a szerződések alái- irásának megtagadása miatt, melyet szervezetünk összeté­tele nem engedett meg. Colorado 1927-28-as nagy bányássztájkjában, ugyan ez­en eset ismétlődött meg, ahol az IWW. által kivívott ered­ményeket az United Mine Workers foglalta szerződésbe és mi lemondottunk mert nem tehettünk egyebet, a vér és em­ber áldozatok árán kiverekedett küzdelemről és colorádoi bányásztagjainkról is. Clevelandban, az uj viszonyok kényszerítő hatása alatt, és a helyét azóta elhagyott G.E.B. gyöngesége következté­ben, szerződéseket Írtak alá több gyárban a mühelybizottsá- gok, melyet a rank and file nemcsak jóváhagyott, de meg is követelt. A példák garmadáját tudnánk felhozni amellett, hogy a mai változott viszonyok között, ha megmaradni akarunk a munkaszinterén működő szervezetnek, nem lesz módunkban kitérni szerződések kötése alól. A forradalmi ipari unionizmus propagandája, nem hoz­ta meg a kivánt sikert. Nem rendelkezünk olyan elittgárdá- dával az iparokban, mellyel adott esetben, a színtiszta for­radalmi álláspontunk annyira diadalmaskodhatnék a meg­változott viszonyok között is, hogy a szerződések kötését ignorálhatnánk, vagy mellőzhetnénk. Tudatában vagyunk annak, hogy pro és contra lesznek megnyilatkozások a szerződések körül. Annak is tudatában vagyunk, hogy az elmélet és a gyakorlatba ültetett próbák kerülnek a konvención egymás­sal szemben. Mint gyakorlati Ipari unionisták, mi a gyakor­latot az elméleti elgonodolások fölé helyezzük és azt szeret­nénk elérni, hogy e javaslat megfontolásával, olyan üdvös ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nin­csen. Nem lehet béke mindaddig, amíg éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bír­ják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a ter­melő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. Úgy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és keve­sebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) kép­telenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osz­tálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal kö­zös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban —^ dolgozó tagjai be­szüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak vala­melyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉR­RENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrend­szert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül.

Next

/
Oldalképek
Tartalom