Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-20 / 1020. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 augusztus 20. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Belharcok a szakszervezetekben zet végrehajtó bizottságának 18 szavazat közül Martin 13-t kontrolál ezen többséggel abban a helyzetben van, hogy módjában volt kizárni 3 elnököt a központi titkár-péntárno kot. A harc a vezérek között még korántsem ért véget. Sőt csal most kezdődik. A tagság túlnyomó többsége egyenlőre semleges. Figyelik az eseményeket. Hagyják a vezéreket, hogy teregessék ki egymás szennyeseit. És amikor mindent kiraktak közszemlére, reméljük, hogy a tagság is beleszól s a pokolba kergeti az összes feltolakodott banditákat és saját kezükbe veszik szervezetük irányítását. A szállítási iparban is bonyodalmak vannak Sehol a világon nem kerítette hatalmába annyira a szak- szervezetek tagságát a korrupt reakciós vezérkar, mint az Egyesült Államokban. Bár a szakszervezetek sehol sem mentesek a feltolakodott, élnivágyó és semmi mással nemtörődő vezérek sáskahadától, de ez a cél sehol nem oly nyilvánvaló, mint itt amerikában. A szakszervezetek tagsága minden országban kivan szolgáltatva a vezérkarnak, de amig más országokban némi mentséget szolgáltat az a tény, hogy ezek a vezérek közül valamikor ipari munkások voltak és mink ilyenek verekedték fel magukat a vezéri pozícióba-, addig az amerikai szakszervezetekben a vezérek nagytöbbsége sohasem látta belülről a munkatelepeket. Amig más országokban, ha korrupt is a vezetőség, de általában úgynevezett szocialisták és a szakszervezetek tagsága némi nevelést kapott az osztályharcról, többé-kevésbbé tisztába vannak a társadalom két osztálya között folyó harc mikéntjével, ha helytelenül próbálkoznak is a harcot sikerre vinni, addig az amerikai szakszervezetek tagsága túlnyomó részben teljesen tájékozatlan az osztályharcot illetőleg. A szakszervezetekről beszélgetve meg kell jegyeznünk, hogy nemcsak az American Federation of Labort értjük, haÉlénk érdeklődést vált ki amerika szerte az a harc, amely a jelenben van folyamatban az United Automobile Workers of America szervezetben. Mint tudjuk pár évvel visszamenőleg az automobil ipar munkásai teljesen szervezetlenül voltak. Volt ugyan éhány 'független szervezet az iparban, de működésűknek semmi jelentősége nem volt. A kizsákmányolás azonban mindig fokozódott és már, már tűrhetetlenné vált az autó ipar munkásai részére. Sztrájk, sztrájkot követett. Egyik telepen egy, más telepen másik független szervezet vezette a sztrájkot. Abban az időtájban volt ez, amikor John L. Lewis elsütötte a nagyágyút és megalakult a CIO. Az autó ipar munkásai fellélegeztek és a független szervezetek egyesültek a CIO. égisze alatt. Ennek láttára a szervezetlen munkások ezrei csatlakoztak az uj “ipari” szervezethez, melynek fővezére egy kikopott baptista pap — Homer Martin — lett. A vezérségre pályázó piócahad látva az autó ipar munkásainak megmozdulását, mint a sáskák tódultak az uj “ipari” szervezetbe, bár azelőtt soha, talán még mint vizitorok sem látták az autó ipartelepeket belülről. Az első hónapokban az autóipar munkásai elismerésre méltó harcokat vívtak és ha az áldojiem annak fattyúhajtását a Committee for Industrial Organization is. E kettő között egyáltalán semmi különbség nincs sem a vezetést illetőleg, sem pedig az összetételt, valamint a módszert melyet alkalmaznak a munkáltatók és munkások közötti tárgy állásoknál. Ha bármely városban megvizsgáljuk a szakszervezeteket úgy fogjuk látni, hogy azok oly vezérek irányítása alatt nyögnek, akiknek semmi más közük nincs a szakszervezetek tagságához, mint, hogy azok nyakán élősködnek, éppen úgy mint a kapitalisták. Találunk hihetetlen számmal vezéreket kivétel nélkül minden szakszervezetben, akik soha egy napi munkát nem végeztek. Foglalkozásuk mindig abból állt, hogy valamilyen formában a hiszékenyeket becsapták és ily foglalkozások közepette valami módon összeköttetésbe jöttek a szakszervezetekkel, melyeknek aztán vezérei lettek. A legtöbb szakszervezet a szó szorosan vett értelmében banditák irányítása alatt van, ahol a tagságnak semmi más joga nincs, mint alávetni magát a vezérkar intézkedéseinek. Ha véletlenül találkoznak, akik elégedetlenkednek és annak kifejezést is adnak, azokat egyszerűen puskagolyóval némitják el. Erre számtalan példa van a szakszervezetek történetében. zatkészségükkel többet nem érhettek el, az igazán nem a munkások harcikészségén mullott. A munkások komolyan vették a harcot, de nem igy a vezérek. Emezek fittyet hányva a munkások bajainak orvoslására, elkövettek mindent, hogy leépítsék a munkások felkészültségét. És meglehetős mértékig ez sikerrel is járt. Amikor a munkások harcikészségét lehűtötték, a sztrájk hangulat lassan lehűlt az autóiparban, megkezdődött a harc a vezérek között a hatalomért. Ezen harc felidézésében nem kis részük van az amerikai kommunistáknak, akik minden erejükkel belevetették magukat a CIO. építésébe és minden törekvésük oda irányult, hogy a vezérszerepeket maguknak szerezzék meg. Most, hogy a verekedés hevenyében folyik, a verekedő felek minden piszkot kikiabálnak egymásra, ők maguk bizonyítják egymásról, hogy pozíciójukat arra használták fel, hogy a saját megélhetésüket biztosítsák. Amig valamennyien a hu- sosfazék mellett ültek, addig minden O.K. volt. Szemet hunytak egymás piszkos üzelmei felett. De úgy látszik, hogy a Martin frakció, amely az erősebb fél, túlságosan szemtelennek találta a kommunista szim- patajzerek feltolakodását és a körmükre koppintott. A szerve. Az autó ipari union nem a/, egyedüli, ahol a tisztulási folyamat megkezdődött. A tengeri szállítási iparban már sokkal nagyobb hullámokat ver fel a belső harc. Ott már a harcban résztvevő harmadik fél — az úgynevezett “rank and file” — hangot adott a vezérek civako- dása feletti elégedetlenségének és várható, hogy nagy tisztogatás lesz belátható időn belül. Az elmúlt évi nagy harcban a szállítási iparban levő különböző szakszervezetek egy szövetséget alkottak, mely National Maritime Union néven ismeretes. A tagság azonban ez alkalommal is túl bizalmas volt a vezérekkel szemben és megtörtént, hogy a NMU. vezetése a kommunisták kezébe került. Mivel a sztrájkban több szak- szervezet volt képviselve, mellek egyrésze az AFofL. másik része a CIO. és ismét mások a független szervezetek voltak igy elfogadták a szövetségi béA fent említet két szervezet nem az egyedüli, ahol ily természetű harcok folynak. A többi szakszervezetekben is észlelhetők az ily harcok kisebb, nagyobb mértékben. Egyes helyeken még csak a vezérek egymás nyakát marcangolják, más helyeken már a “rank and file” is beleszól. Mi nem óhajtjuk a munkásság egymás közötti harcát, de ezen harcokat a szükségszerűség hozza magával és minden jel szerint értékes tanulságokat vetnek felszínre az amerikai munkásság okulására. Az IWW. 33 évvel ezelőtt alakult. A termelési viszonyokban történt változások hívták életre, amelyek a szakszervezeteket elavulttá tették és oly szervezetet kívántak meg, amelyek pem szakmák szerint, hanem jparok szerint szervezik a munkásságot. Az IWW. forradalmi Ipari Szervezetnek alakult és azt a célt is maga elé tü/.te, hogy mentesítse az amerikai munkásmozgalmat a hivatásos vezérek uralmától. Az IWW. forradalmi célkitűzéssel indult útra — a végcél a bérrendszer megdöntése és a jelenben kiElvitathatalan tény az, hogy minden köz-intézményre karos az, hogyha tisztviselőit oly hatalommal ruházza fel a tagság, amelyet mint demokles kardját tarthatja a tömeg felett. Az IWW.-isták a Munkás Betegse- gélyző Szövetségben mindig arra törekedtek, hogy a tisztviselők ne a tagság diktátorai legyenek, hanem elvégezzék az adminisztrációs munkát a tagkéltető bizottság azon ajánlatát, hogy a jövőben egy közös — a kormány által felállítandó, de a valóságban a hajós társaságok által kontrollt — közvetítő irodából fogják a szükséges munkaerőt elhelyezem. Erre vonatkozólag a kongresszus törvényt is hozott, amely a nemrégen elhunyt Coopeland szenátor rögeszméje volt és ezen a néven ismeretes. A törvény most lépett érvénybe, de ugylátszik, hogy a szállító munkások nem a legnagyobb lelkesedéssel vannak vele szembe. A vezérek, akik nagyrészben kommunisták, és reakciós szakszervezeti basák ragaszkodnak a felállított közvetítő irodához, a tagság azonban nagyobb százalékban ellene van. így éles harcok folynak ott is. A gyűléseken labda ütők és székek röpülnek és várható, hogy még sokkal súlyosabb támadó és védő eszközök is forgalomba kerülnek. venni a vezérek kezéből a szervezetek irányítását és azt a tagság kezébe adni. Éppen ez a két fontos tényező az, amivel magára vonta az amerikai vezérsereg haragját és az amerikai munkásság tunyasága és nemtörődömsége folytán sikerült a mindenáron élősködni akaró vezérhadnak gátat vetni az IWW. fejlődése elé. De, amint a jelek mutatják, az amerikai munkásság ébredezik. Bár tagadhatatlan, hogy ezek a belső harcok felemésztik az energiát és egyenlőre képtelenné teszik a munkáltatókkal felvenni a harcot oly mértékben, mint a viszonyok megkívánnák, mégis bizalommal vagyunk, hogy ha szenvedések árán is megfogja találni a helyes utat a helyes szervezethez, ahol nem a vezérek fogják megszabni a tagságnak, hogy szervezetük miként legyen irányítva és milyen legyen az a szervezet, hanem maga a tagság. És ha a tagság fog ebben a kérdésben határozni, semmi kétségünk aziránt, hogy választásuk a forradalmi Ipari Szervezetre — az IWW.-ra esik. ság utasítása szerint. Mindig arra törekedtünk, hogy a M. B. Sz. ne kövesse a többi magyar és amerikai intézmények útját, hanem legyen az egy munkás intézmény, ahol a tagságnak jogai és szava legyen. Mindig azt igyekeztük bizonyítani, hogy ma lehet valaki a legjobb tisztviselő, ha az alapszabályaink nem szabnak határt, holnapra korruptá válhatnak és ezt méMi történik az Auto Uniókban? Mit tegyen a munkásság? A MBSz. a lejtőn
