Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-07-02 / 1013. szám
6 oldal BÉRMUNKÁS 1938 julius 2. TÁRCA FESZÜLTSÉG Irta: Barabás Gyula A nap reggel kidugta fejét a felhők mögül, incselkedő pillantással be is nézett az irodába, de nem volt becsületes szándéka. Pár perc múlva már esett, nem a tavaszi záporok könnyű, kedélyes kedvével, hanem csöndesen, alattomosan, hidegen. Az ablakot be kellett csukni és ettől az arcokra egyszerre rábillent a csalódás árnyéka. Ez vastagodott a csöndben s alatta feszült a nevezhetetlen ingerültség, amely nemcsak a homlokokat és szemeket, hanem az írógépek billentyűit is hatalmába kerítette. Tíz óráig nem történt semmi, akkor Kelemen bácsi jött föl a csomagolóból. ő a raktár mélyében dolgozott, ott öregedett meg a félhomályban s a pince árnyékai penészrétegként rakódtak nemcsak arcára, szemére, hanem belsejét is vastagon beborították. Azt a részét lényének, amelyet általában, kissé rejtelmes meghatározással, léleknek neveznek. A raktárfőnököt kereste, de ez éppen nem volt bent és igy Kelemen bácsi árnyékaival és penészkomorságával, bölcs félszegséggel állt meg az iroda közepén, inkább úgy kissé közel az ajtóhoz és türelmesen, hallgatagon várta a raktárfőnököt. A tisztviselők rápislogtak de nézésük nem időzött hosszabban Kelemen bácsi alakján. A raktárszagot azonban érezték, amint szétáradt az irodában kötényéből, még megmaradt hajából s talán a szeméből is és ez a szag sajátságos módon bünbánatot és ingerültséget ébresztett bennük, Többen határozottan azt érezték, hogy valami rejtélyes módon ők is felelősek azért, hogy Kelemen bácsi igy él és ilyenné lett ott lent a raktár mélyn. Az egyik fiatalemberben ez az érzés olyan erős volt, hogy ki is bugy- gyant belőle. Azt mondta hirte- — Disznóság. A többiek felkapták fejüket. Kelemen bácsi zavartan pislogott. Az írógép folyamatos és kiegyensúlyozott kopogása is kezdett kapkodóan nyugtalan lenni, végül megállott. — Egy koporsóra való deszkát akarok kérni — kezdte a beszélgetést Kelemen bácsi. Csöndesen mondta ezt, közömbös hangon, úgy, mintha azt jelentette volna be, hogy elfogyott a szög lent a csomagoló- ban, vagy valami egyéb anyag. —Disznóság! — ismételte az előbbi fiatalember. Akkor már Kelemen bácsi szerényen elmagyarázta, togy a deszkát felesége koporsójához akarja kérni a raktárfőnöktől. — Mert nincs pénzem koporsóra — tette hozzá mentege- tődzve. — Disznóság! — hallatszott ismét. Ez már világosabb hang volt és erősebb. Nem az előbbi. Az Írógép teljesen megállott, a számlák sem zizegtek. Mind Kelemen bácsit nézték, amint a szegényemberek szérény egyszerűségével ott állt továbbra is az iroda közepén, közel az ajtóhoz. — Csak üljön le — mondta a könyvelő olyan hangon, hogy Kelemen bácsi ijedten leült, annál is inkább, mert a könyvelő mingy árt széket nyújtott neki. Most már ült, öreg feje előrebillent. Most olyan volt az iroda félborulatában, mint egy tanulmányfej, amelyet sietősen formáltak agyagból, a részletek kidolgozása nélkül. Hárman is beszéltek Kelemen bácsival, nyájasan részvéttel és kíméletesen. Mint ahogy súlyos beteggel társalognak az emberek. — Én sem értem — mondta Kelemen bácsi. — Na persze — felelte a könyvelő, zordonan és rejtelmesen. — Éppen tegnap számoltam össze harminc esztendő alatt, mióta itt vagyok hatvanhárom- szor kaptam fizetés javítást és mégis ott tartok, ahol kezdtem. Mert tetszik tudni az úgy volt, hogy, máma kaptam 2 fillér javítást és holnap 3 fillérrel drágább vol ta kenyér. Bizony, hat- vanháromszor javítottak és mindig igy volt. — Ez az — felelte, aki először mondta, hogy disznóság. — Akkor most eszem — szól- lott egy fiatalember vészjóslóan és mingyárt kirakta az Íróasztalra tízóraiját. Egy iv tiszta papirt szépen kiterített és rárakta a vajat, a nyári szalámit, egy almát és enni kezdett. A többiek ránéztek s tudták, hogy most nem a tízórairól van szó, hanem sorsfordulatról, dacos kiállásról valami ellen. Tüntetésről. Hadüzenetről. A raktárfőnök is ezt érezte, mert megállott és arca hirtelen olyan lett, mint a szappanlé nagymosáskor. —Mi történt kérem — szólalt meg. De hangja fojtott volt. Fülledt és alázatos. A fiatalember kihívóan ránézett, aztán kezébe a bicskával, előrehajolva, furcsán elnyúlt szájjal azt felelte: — Töltöttkáposzta. A raktárfőnök egy pillanatra megtántorodott és sietve visz- szament az igazgatóhoz. — Most már tudom. Töltött- káposzta. Szemembe mondták. — Erre el lehettünk készülve — válaszolta az igazgató. — Őszintén szólva, azért nem hittem volna, hogy itt nálunk — tovább nem tudta folytatni a raktárfőnök. Fejét gyorsan odanyomta az ajtóhoz és kihall- gatódzott az irodába. — Határozottan töltöttkáposzta — súgta aztán. — Akkor én most elmegyek és a többit magára bízom — válaszolta az igazgató és tétova mozdulattal legorditette íróasztala redőnyét. Kint ezalatt az iroda már teljes ziláltságot mutatott. Senki sem ült a helyén. Mindenki arról beszélt, a töltöttkáposztáról. A könyvelő fölemelte kezét és úgy harsogta: — Töltöttkáposzta —; a gépirókisasszony hevesen sírni kezdett. —Higyjék el az urak, nekem most sem jut belőle, hat- vanháromszor kaptam fizetés- javítást és bizony igy van . . . Töltöttkáposzta, nekem már nekem már késő. Csöndesen megfordult és visz- szament a csomagoló mélyébe. A 40.000-SZERES NAGYÍTÁSÚ MIKROSZKÓP MAGYAR TALÁLMÁNY. A közelmúltban hire terjedt hogy Berlinben olyan mikroszkópot készítettek, amely 40.000- szeresen nagyítja a tárgyakat. Azt lehetett hinni, hogy német találmányról van szó. De most a “Derniére Heure” cimü belga lap megállapítja, hogy erről szó sincs. Az elektronmikroszkópot egy fiatal magyar tudós, Márton László már öt évvel ezelőtt megszerkesztette. Márton László Piccard professzor magyar segítőtársa és a brüsszeli szabadegyetem laboratóriumában dolgozik. A belga lapnak adott nyilatkozatában elmondotta, hogy a németek tekintélyes anyagi eszközökkel vitték előbbre az elektron-mikroszkóp fejlesztését, de elismerik, hogy Márton már négy évvel előbb készítette- az uj mikroszkóp segítségével az első élettani fényképet. Az uj műszereknél a mikroszkópnak optikai elemeit elektromágneses berendezések adják, így az elektron-mikroszkópnak nincs is üveglencséje, hanem ezek helyett elektromágneses mezőkkel rendelkezik. Az elektronoptikának Márton szerint fontos szerepe lehet meg a (távolbalátás fejlődésében is. A mikroszkópnál alkalmazva pedig nagy szolgálatokat tehet az élettannak és a baktérimkutatás- nak, sőt remélik, hogy segítségével a vírusokat és molekulák szerkezetét is lefényképezhetik. “A Jó PAP HOLTIG TANUL” önkéntelenül is az a közmondás jut eszünkbe, hogy a ‘‘jó pap holtig tanul” mikor Serédi esztergomi hercegprímás alant közölt pünkösdi beszédét olvassuk: “Az emberiség történetének hosszú századain keresztül sohasem volt olyan nagy szükség az igazság megvallására és hirdetésére, mint ma, amikor sokan elszakadtak az igazság leikétől. Amióta a világ áll, nem volt annyi hazugság a földön, mint napjainkban. Az ember egyéni, családi, társadalmi élete, a nemzetek élete és a nemzetközi élet tele van hazugsággal. Igen sok embernek és sajtóterméknek ma már egyetlen szavát sem lehet elhinni, hiszen manapság bevett szokássá vált a politikában mások megtévesztése. A nemzetközi politikában pedig mindenféle farizeuskodással iparkodnak az erősebbek akaratát érvényesíteni”. Nem szoktunk perlekedni, sem a vallással, sem a papokkal. Ha tesszük, nagyon kivételes esetek az ilyenek és rá is szolgálnak azok, kiket tollhegyre veszünk. Őszintén szólva nem annyira az amerikai magyar munkásembereknek, mint a fenekedő papoknak volna szükségük, a magyar hercegprímás pünkösdi szózatának tanulmányozására. Különösen azoknak a “jó pásztoroknak”, akik a detroiti táborozáshoz a tömjén füstöt szolgáltatták. S ha magyar papok tőlünk nem akarnának tanulni, szívleljék meg Serédi följebbvalójuk igazmondásait. Rájuk fér ... . Uj világteremtés A pokol fenekéről szabadult orkán a lelkek tengerét kavarja s a leglapultabb iszapból, salakból fennuszó habot gyúr haragja, amit harsogva hegyre hajigái csöndben csillámló csúcsokig, hol a hófehér tisztaság egy szebb világról álmodik . . . Az fölriad rá és tekintete a rémületbe, szennybe fullad. Hová és merre meneküljön! Az ár lepett el minden utat. Szemét behunyja, hogy ne lásson, fülét befogja, hogy ne halljon: vakon, siketen essék át a lénye ezen 'z undok borzadalmon . . . Pusztulnia kell, mert az ár, a tajtékos szenny csak emelkedik a poklot szabadjára engedő csillagos, tiszta egekig, mikor eldördül a haragos égbolt újabb parancsa, hogy pokol elég volt! s ujjátermetett világba hág a csend, a rend, a tisztaság! . . . Farkas Antal KÉTES ÉRDEM. Abból az alkalomból, hogy a törvényhozók, végre megszavazták a minimum bért és a maximum munkaidő törvényét, William Green, AFofL, elnök, körleveleket menesztett szervezetének locáljaihoz melyekben azt hangoztatja, hogy nem Lewis és a CIO.-nak, hanem neki vannak a törvényhozásnál érdemei. A 25 centes minimum bér és a 44 órás munkahét törvénye gro- teszkül mutat, ha tekintetbe vesszük, hogy olyan emberek dicsekszenek bevezetésükkel és keresnek mell kokárdát általa, kiknek évi fizetésük — jövedelemről nem is beszélve, — meghaladja a 25 ezer dollárt. E dicsőség lehet mindkettőé . . . Lewisé is Greené is,h ogy . . . nekik legyen mondva. KÉNYSZERMUNKA NÉMETORSZÁGBAN Egybehangzó hírekben számolnak be a nagy kapitalista lapok arról, hogy Németországban, mindenkire kötelező kényszermunka törvényt vezetnek be, julius 1-től. A törvény értelmében, bárkit kivonhatnak rendes' foglalkozása mellől állami munkára, ahol addig tartják, amíg nekik jólesik. A törvény értelmében a kényszermunkára beosztott egyén megkapja rendes fizetését és felmentés esetén kötelesek régi munkáját vissza adni. MEGSZŰNT AZ O.B.U. MONTHLY. Az IWW. központi adminisztrációjának szorított gazdasági helyzete a két angol IWW. közlöny közül, az egyiknek beszüntetését kényszeritette ki. A választás, az O.B.U. Month- lyra esett. Ennek a nagyszerű havifolyóiratnak ideiglenes beszüntetését fájlaljuk és midőn tagjainknak tudomására hozzuk, hogy^ az utolsó számunk a júniusi szám volt azt szeretnénk hogy tagjaink odaadó akarata es áldozatkészsége, rövidesen feltámassza az O.B.U. Monthly havifolyóiratot. Chester Zook
