Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-13 / 1019. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under the Act of March, 3, 1879 VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND, 1938 AUG. 13 NUMBER 1019 SZÁM RICHMOND, Vi.-BAN AZ EXPORT LEAF TOBACCO COMPANY KIZÁRTA SZTRÁJKOLÓ MUNKÁSAIT A TÁRSULTVEZETŐK BEISMERÉSE SZERINT OLYANOK IS VANNAK MUNKÁSAIK KÖZÖTT KIKNEK HETI KERESETE NÉGY DOLLÁR. A DOHÁNYGYÁRBAN CSAK NÉGEREKET DOLGOZTATNAK Richmond, Virginiából olyan hirt kaptunk, hogy ha nem egy angol kapitalista lapban jelent volna meg, a legnagyobb ké­tellyel kellene fogadnunk annak hihetelenül hangzó tartalmát. 200 feketebőrü dohánygyári munkás sztrájkjáról szól e hir, akik augusztus 2-án szervezetten fellázadtak az éhbérek és szégyen- teljes viszonyok ellen. “Egy hetes fizetéses vakáci­ót akarunk”. A sztrájk nem volt százszáza­lékos érthető okoknál fogva. Vannak öreg, úgynevezett meg­tűrt munkások is a gyár alkal­mazásában, akik koruk miatt, sehol többé elhelyezkeni nem tudnának. Ezeket agyon rémisz­tették a társulatvezetők de az ijesztgetés, dacára a gyár 250 munkásából 200-án sztrájka lép­tek. A munkások legfőbb követe­lése, a 25 centes óránkénti mi­nimum bér bevezetése, mely a Szövetségi törvények értelmé­ben kotóberben esedkessé vál­nék. Jelenleg, a lemagasabb fi­zetés 22 és fél cent, amit csak a leggyorsabb és legerősebb munkások képesek megkeresni. Ugyanis fontszámra mérik le és ellenőrzik a kocsántól megfosz­tott dohányt és a legamagasabb bért csak azoknak fizetik ki, akik a megkívánt mennyiséget egy nap alatt szállítják is. A sztrájk kapcsán, a négerek­nek fizetett kuli bérekről az egész városban tudomást sze­reztek s a társulat szuperin­tendense nem merte megkoc­káztatni a telep sztrájktörők­kel való megnyitását, hanem le­zárta a gyárat és ez aktussal kizárással válaszolt a sztrájkra. A velőkig kizsákmányolt fe­keték siralmas helyzetét a CIO. szervezet vezérei is kihasznál­ják. A megfogalmazott követe­lés nem megy túl a 25 centes órabérminimumon, de magában foglalja a zártmühely és a chek- off rendszert is. Ezt a rend­szert Lewisék gyakorolják si­kerrel a bányászok között, ahol a társulat végzi a tagsági ille­tékek behajtását illetve levoná­sát a munkások fizetéséből. A sztrájkolok inkább ijesztge­tésnek veszik a kizárást, mint amivel megfélemlíteni akarják őket. Annak sem adnak hitelt amit a superintended kijelen­tett, hogy nincsen szándékában a telepet sztrájktörőkkel meg­nyitni. így 24 órás piketvonalat vontak a gyár körül és táblák­ra irt jelmondatokkal figyel­meztetik a járókelőket, harcuk jogosságáról. Többek között ilyen jelmondatok vannak táb­láikra felírva. “Ne vegyétek el a munkán­kat — segítsetek kivívni a tiz dolláros hetibért valamennyi­ünknek egyformán”. “Testvér, ezen falakon belül rabszolgaság uralkodik. — A falakon innen szabadságért fo­lyik a küzdelem. Tarts velünk”. “Gazdánk tizenhét háznak a tulajdonosa, mi meg házbért sem tudunk fizetni”. A Munkaügyi Hivatal Was­hingtoni női alosztályának igaz­gatónője, Mary Anderson egy Chicagóban lefolytatott vizsgá­lat döbbenetes eredményéről számolt be a minap a Depart­ment fejének, Perkins asszony munkaügyi miniszternek. Anderson asszony jelentésé­nek nyilvánosságra hozott rész­leteit, vádiratnak tekinthetjük a kapitalista társadalmi rend­szer ellen. Mert az ellenőrzése mellett lefolytatott vizsgálat megálapitja, hogy Chicago vá­rosában — és az arány másütt sem fest másként — a nyomor­ba és nincstelenségbe taszított nők három negyed részben meg­haladták a negyven esztendőt. A vizsgálat azt is megállapí­totta, hogy a nők túlnyomó ré­sze, egészségtelen. Annyira egészségtelenek és betegek, hogy nem merték számadatok­ban és százalék arányban kimu­tatni a számot. A polgári társadalom frázisa jelentéktelen semmivé zsugoro­dik össze, ha hitelt adunk ezen hivatalos jelentésnek, noha sem­“Corbin fizetése (super) 1935-ben $21,290 dollár volt — nekünk a gyárban dolgozóknak, a 10 dolláros heti bért is sokal­ják”. Az union tisztviselők és a ve­zetőség között folytatott tár­gyalások a sztrájk első napjá­ban nem jártak eredménnyel. A társulat csökönyösen ragasz­kodik, az “érdem” illetve a mun­kamennyiség szerinti bérekhez és azt hangoztatja, hogy a gyár munkásainak legalább 15 szá­zaléka nem tud olyan munka- mennyiséget szállítani, mely egyen jogúvá tehetné őket az egyforma fizetésre. Hogy milyen lehet az élet- sztandardja az olyan munkások­nak, kiknek keresete heti 4-r-6 és tiz dollárok között váltako­zik, annak elképzeléséhez nem kell fantázia. Maga a sztrájk vi­szont azt érzékelteti, hogy a napos South rabszolgatartóinak ege borulni kezd. Az idők fordu­lását mutatja, e néger lázadás és a szervezkedés szellemének bevonulását, a legkiszolgáltatot­tabb és legsötétebb munkatele­pekre. E cikk ango szövegét Hülber munkástárs küldte be. mi okunk benne kételkedni nin­csen. Hiszen ahonnan jött, ahol elkészítették, szépítettek volna a kimutatáson, ha lehetett vol­na. A lefolytatott vizsgálat meg­állapította, hogy a házasságon kívüli, vagy elvált nők problé­máinak megoldása saját erejü­kön felüli, illetve erejüket és képességüket meghaladó telje­sítmény és sürgős társadalmi beavatkozást követel meg. A reliefre és kényszermun­kára kényszeritett negyvenen felüli “független nők” helyzete fekélye a kapitalista társada­lomnak. Egészségi állapotuk si­ralmas volta mellett, ruházko­dásuk és lakás viszonyuk is oly­an, hogy végleg le kell mondja­nak a magán utón való elhelyez­kedésről, mert munkát nem kaphatnak, versenyképtelenek a fiatalabbakkal. A társadalomból és a javak­ból igy kiközösített asszonyok a hivatalos erkölcsre is kihatás­sal vannak oly annyira, hogy a Munkaügyi Hivatal által elké­szített statisztika morális cik­KERTI MULATSÁG Az IWW. női csoportjának a rendezésében, most szombaton este, a Bérmunkás Otthon ud­varán, (augusztus 13-án) tár­sas vacsorával egybekötött KERTI MULATSÁGOT tartunk melynek konyhakiadásait Lef- kovits munkástársnő fedezi. A teljes szórakozásról, Birkás és Bangó zenészek is garantál­nak. Akik egy kellemes estét akarnak eltölteni a szabadban, azok most szombaton résztvesz- nek a Bérmunkás Otthon (2759 E. 7 9St.) Kerti Mulatságán, melynek jövedelme lapunk ja­vára lesz fordítva. lusát csak válogatott szemek­nek mutatták meg és elzárták a nyilvánosság elől. Anderson asszony megállapí­tásai egyébként helyesek. Ma­gát a társadalmat teszi a negy­venen felüli nők siralmas hely­zetéért felelőssé. A társadalmat ostorozza és javaslatában, azon­nali beavatkozást sürget. Megállapítja többek között azt is, hogy az emberi élet meg­hosszabbításával párhuzamosan nem az elhelyezkedési lehetőség hosszabodott meg, hanem en­nek ellenkezője. A munkában alkalmasok és kívánatosak élet­kor határa redukálódott. A munkanélküliség, mely szo­rosan összekötődött a gépterme­lési rendszer fejlődésmenetével, olyan rombolást vitt véghez a két kezük keresetére szoruló asszonyok között, hogy azok egészségben, testben megtörve, erkölcsben lezülve és lerongyo­lódva azonnali társadalmi bea­vatkozást sürgetnek. Egy bürokrata hivatal bürok­ratájától, mint amilyen Ander­son asszony is, többet nem vár­hatunk sőt, hogy őszinték le­gyünk, szinte meglepetésszerű­en hat ránk bátor szókimondó megállapításai. De nem várunk többet gazdáitól és a társada­lomtól sem. Mert a megsürge­tett politikai, vagy társadalmi beavatkozást, épen azok nem tartják sürgősnek, akiktől An­derson asszony a megoldást várja. A munkásnők társadalmi helyzete bármilyen “acute” bár­milyen szomorú és égbekiáltó, külön nem oldható meg és kü­lön nem is választható a mun­kásság egyetemes problémájá­tól, melyet felülről lefelé megol­dani nem képesek és nem is fog­nak. A megoldásnak alulról fel­felé, szervezkedés által kell tör­ténnie. Ez még egy ok arra, hogy a társadamat átformáló forradalmi ipari szervezeteket kiépítsük! "Negyven évnél kezdődik az élet” DE NEM AZOKNAK A NŐKNEK, KIKRŐL A LABOR DE­PARTMENT MOST HOZTA NYIVÁNOSSÁGRA A STATISZTIKÁT.

Next

/
Oldalképek
Tartalom