Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-06 / 1018. szám
1938 augusztus 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hogyan állunk az egységfronttal? A fenti cim alatt cikkek jelentek meg, julius 16 és 23-án a “Bérmunkásban” Gold Lajos tollából, melyekből sok egyebek között azt kellett megálapitanom, hogy őt is a “renegátok és Troc-^ kyisták” táborába sorozták. Engem cseppet sem lep meg, ha az” “elvtársak” ki-ki löknek maguk közül valakit — mint ők mondani szokták — közszemlére állítanak, mert azon a tájon ez már régi gyógyíthatatlan betegség. Én is azok közül való vagyok,^-----------------------------------------aki kegyvesztett lettem a vezérelvtársaknál s igy tudom, hogy mi az ami őket erre a bizonyos tisztogatásra készteti, amit ők “a lejtőn nem lehet megállni” jelszóval elintézett- nek vélnek. Ha nekik nincsen is igazuk, a jelszó jelentősége sokat mondó és bizony rájuk szól. Gold Lajos esete nem első és nem is utolsó. Másokkal is megtörtént m4r az ilyen “katasztrófa”. Velem is. Igaz, hogy én nem kezdtem el cikkezni, de ha már mások megszólaltak, indíttatva érzem magamat egyes dolgok elmondására én is. Az utóbbi években kiadott egységfront jelszót gyanúsnak láttam és képtelen lettem mindent úgy elfogadni, ahogyan kifőzték. Ezen véleményemnek — belül — hangot adtam több elvtársam előtt. Hogy gyanakvásomnak megvolt az alapja, ők igazolták be, midőn az “Uj Előre” New Yorkba való visszaköl- tözésével a suba alatt már kirukkoltak. A Büróban már tár- gyalgatták a dolgot. Többen beszélgettünk róla, hogy mi lesz azokkal a jóhiszemű olvasókkal és pártolókkal, akiktől kisebb nagyobb, de soha vissza nem fizetett kölcsönöket szedtek fel a lapnak, ha elköltözik? Ez oknál fogva is helytelenítettük hát a dolgot egymás között, mint párttagok. Persze a szerkesztőségnek — ala Sztálin — megvoltak a maguk besúgói és vitték a hirt, aminek kapcsán rám ütötték a bélyeget és ellenem is megindult az alattomos munka. Nem árt feleleveníteni, hogy néhány évvel ezelőtt, felső utasításra, megalakítottuk az alsó Buckeye roadon a munkásotthont. Illetve a Munkás Szövetség 46-os osztályát, ahol szintén felső és belső utasításra állandó elhelyezésem lett. Eleinte és sokáig, e terület éléskamrája volt a “Lapnak” számösz- szegekkel kifejezve is olyan pénzfelhajtó intézménnyé váltunk, hogy nyilvános dicséretekben volt minden akcióban részünk. Kulturéletünket emellett szépen kifejlesztettük. Megalakítottuk a Dalárdát. A munkások nevelését is szorgalmaztuk, mely téren sorozatos csalódásokban részesültünk azoktól, kiket hivatottaknak tartottunk a nevelés végzésére. így magunk tettük amit tudtunk. Úgy találták, hogy megbélyegzésem és eretnekké kikiáltásom nem hajtható végre azon környezetben, ahol a munkának nagy részét kifogástalanul köz- megelégedéssel végeztem. Mit tettek hát? Kifőzték, hogy fel kell oszlatni az alsó Buckeyeon az Otthont, a Dalárdát és minden működést : úgymond koncentrálni kell az erőket. Senki nem tudta ennek az okát és megérteni sem lehett miértjét. Mi csak működtünk tovább és egy bűnünkkel több lett. Legnagyobb bűnünk az volt, hogy 1937 julius 4-5-én a Dalárda égisze alatt rendeztünk egy két napos pikniket és olyan tömeget hoztunk össze, amilyent ők soha sem azelőtt se azután nem fognak. Magunk erejéből, magunkra hagyatva készületlenül voltunk egy ily nagyszabású dolog alapos levezetésére és ahelyett, Nagy támogatásunkra jöttek volna, ezt az alkalmat használták fel tönkre tételünkre, melynél egy nagy adag irigység is érvényre jutott. Provokatőrjeik már elhelyezve voltak közöttünk és megindították a leépítésünket. Megtámadtak bennünket saját lapunkban. Meghurcoltak bennünket a nyilvánosság előtt. Disz- kerditálták azt a testületet mely az övék is volt tulajdonképpen és a vezetőséget hűtlen kezeléssel vádolták meg anélkül, hogy ok lett volna rá, vagy tényleges elszámolás történt volna meg. Mindezt a közibénk helyezett és rombolásra kész felső Buckeyei “elvtársakkal” és rosszul leadott információk alapján tették. S hogy volt e hitele, eredménye, ők már azzal nem törődtek. A cél kivégzésünk volt és az szentesítette az eszközöket. PANKHURST ÉS LLOYD GEORGE. Tíz évvel ezelőtt halt meg Emmelyne Pankhurst az angol femminista mozgalom harcosa. Róla beszélik a következő anekdotát: “Egy alkalommal, még a háború előtt, Lloyd George előadást tartott a nőkérdésről. A beszéd nem tetszett Pankhurst asszonynak és igy kiáltott közbe: — Ha ön az én férjem volna, mérget kevernék a kávéjába! Mire Lloyd George igy válaszolt : — Ha ön az én feleségem volna, meginnám azt a kávét.” KAPITALISTA NAGYLELKŰSÉG. Montanából jelentik, hogy az Anaconda Réz Tröszt részvényesei kezüket szivükre téve példamutató “jószívűséget” csináltak az által, hogy 35 ezer dollárral járultak hozzá, a bányáikból kiszorult és nyomorban vergődő munkásaik támogatásához. Harmincötezer dollár adomány egy tételben egy társulattól valóban nagy összegnek látszik. Ám ha tudjuk, hogy a társulat elmúlt évi osztaléka, meghaladta a 37 milliót, akkor semmivé zsugorodik a “jótét”. Mert kitűnik, hogy az AnaconEzután már gyors egymásutánban történtek a dolgok. Néptárgy állást hívtunk össze, mint akiknek nem volt takarni vagy félteni valónk. Ezt a tár- gyallást lefoglalták és kisajátították. S ha nem a helybeli IWW.-isták megjelenése, bizony érvényesült volna alattomos csúnya tervük. De az IWW.-is- ták, mint igazság kereső és szerető forradalmárok átlátták a dolgot és kényszeritették a gyűlést, a nyilvánosság szabályainak betartására. Kiküldött a gyűlés egy héttagú bizottságot, mely a hivatalos ellenőrzést és elszámolást megejtette. Ebben a bizottságban, hétből négy kimondottan párt tag és az “Uj Előre” embere kapott szerepet. S mert mindent rendben talált a bizottság, a felvett jegyzőkönyvet egy héttel felvétele után, a szerkesztőség utasítására, négyen megtagadták aláírni csak azért, mert minket vindikáltak volna általa és az “Uj Előre” vissza kellett volna szívja rágalmait. így történt ez dióhéjban Gold Lajos és sok Gold munkástársaim. Az ellenem megindított intrikák arra késztettek, hogy az elmúlt év áprilisában, a Kommunista Pártból hivatalos kilépésemet bejelentsem. A gyűlésen, hol ezt megtettem, részt vett Tomaniczkáné is Chicagóból, bár nem tudom, hogy lehet e rá hivatkozni, vagy szabad-e? És a legérdekesebb a dologban hogy 1938-ban egy hivatalos kizárási határozatot közöltek le ellenem — amire egyszerűen fütyülök. Nem volt könnyű, 15 éves párttagság után velük szakitada — melynek nevéhez és vagyonához tapad Frank Little munkástársunk vére is — kevesebbet, mint egy centet egy dollárból adott vissza a jótékonyság fitogtatására. Ezért nem jár dicséret. VÉGET ÉRT A SZTRÁJK Philadelphiában, a Franklin cukorfinomitó telep 900 munkása sikerrel fejezte be sztrájkját és felvette a munkát. A Franklin cukorfinomitó munkások sztrájkja, a harmadik ilyen sztrájk volt Philadelphiában, amelyet ugyanazon szervezet háromszorra rendezett le. Mert a követelések valamennyiben mérsékeltek voltak, a társulatok nem fejtettek ki komolyabb ellentállást. FORRADALOM CRETABAN. Görögországhoz tartozó Creta szigeten, forradalom tört ki, melynek leverésére, Metaxas diktátor csapatokat küldött ki. A sziget lakói a túlerővel szemben nem bírtak ellentállani. Sok halott, sebesült és bebörtönzéssel fizették meg szabadságra törekvésük árát a szigét lakói: mig a görög uralkodó osztály a forradalom gyors leverésének elismeréséül, Metaxa diktátort, egész élete tartamára uralkodójának ismerte el. tanom. De a szakítást nem bántam meg. Köszönettel tartozom nekik, hogy idáig vitték és érlelték a dolgokat. Mert én nem a Kommunista Párttal szakítottam. MINDEN PÁRTMOZGALOMMAL. övék az érdem — hogy felszadultam a sok terhes munkától, ami által körülnézni nyílt alkalman: megismerni a forradalmi munkásmozgalmat és felismerni, hogy az ilyen irányzatot, PÁRTMOZGALOM NEM IS KÉPVISELHETI. Végre megismerhettem az IWW.-t nem úgy, amint azt a párt “filozófusai” magyarázták, hanem a maga valóságában, mint a tényleges . forradalmi munkás- mozgalom megtestesítőjét és megtaláltam benne helyemet, más meghurcoltakkal együtt — — Ahol mint olyanok akik osztályunk a munkásosztály ügyét akarjuk szolgálni helyet és munkakört kaptunk. Csak amióta a pártmogalom- eresztette köd elszállott előlem, látom, hogy bérmunkásoknak azon a tájon nincsen is keresni valójuk. Azóta tudom igazán értékelni azt a nagybecsű munkát, amit az IWW. tagjai végeztek és forradalmi öntudattal hogy úgy mondjam örömmel vállalkozom annak a mozgalomnak fejlesztésére és naggyáté- telére, mely erkölcsi tisztaságában, forradalmi összetételével, szerkezetével, múltjával mégis csak a munkásosztály jövőjének, nagy harcának győzelmi biztosítéka. Gold munkástársam, mi már egyszer voltunk együtt . . . Nekem megvan az IWW. vörös kártyája, melynek kivételével önmagamat besoroztam az ipari forradalmárok közé. Mondja csak, mikor találkozunk? Mikor leszünk megint együtt? Mire vár? Farkas Béla MIKE LINDWAYÉRT Az IWW. detroiti tagjai és az Egyetemes Védelmi Bizottság detroiti 20-as csoportja, nagyszabású pikniket rendez augusztus 20-án, Lindway védelmének támogatására és ki- szabaditási költségeinek fedezésére. A Finnish Marxian Club, nagyszerű nyári telepét felajánlotta e célra, mely alkalommal élve, detroitban oyan monstre összejövetelt várnak, amilyent az ügy meg is érdemel. A magyarajku IWW.-istákat, a Bérmunkás olvasókat már most felkérik, hogy agitáció jukkái, az ügyhöz kapcsolódásukkal, az olvasók felsorakoztatásával a rájuk eső részt kivegyék az előre látható és várható sikerből. 440-ES PIKNIK A clevelandi gyári csoportok a 440-es Vas és Fém Munkások Ipari Szervezetének égisze alatt, nagyszabású pikniket rendeznek augusztus 21-én. Lapunk utján arra kérik a magyar munkástársakat, hogy e dátumot véssék emlékezetükbe és ne ígérkezzenek el máshová. Jövő heti számunkban részletes hirdetés^ közlünk a piknikről.
