Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-08-06 / 1018. szám

1938 augusztus 6. BÉRMUNKÁS 7 oldal Hogyan állunk az egységfronttal? A fenti cim alatt cikkek jelentek meg, julius 16 és 23-án a “Bérmunkásban” Gold Lajos tollából, melyekből sok egyebek kö­zött azt kellett megálapitanom, hogy őt is a “renegátok és Troc-^ kyisták” táborába sorozták. Engem cseppet sem lep meg, ha az” “elvtársak” ki-ki löknek maguk közül valakit — mint ők monda­ni szokták — közszemlére állítanak, mert azon a tájon ez már régi gyógyíthatatlan betegség. Én is azok közül való vagyok,^-----------------------------------------­aki kegyvesztett lettem a ve­zérelvtársaknál s igy tudom, hogy mi az ami őket erre a bi­zonyos tisztogatásra készteti, amit ők “a lejtőn nem lehet megállni” jelszóval elintézett- nek vélnek. Ha nekik nincsen is igazuk, a jelszó jelentősége sokat mondó és bizony rájuk szól. Gold Lajos esete nem első és nem is utolsó. Másokkal is meg­történt m4r az ilyen “kataszt­rófa”. Velem is. Igaz, hogy én nem kezdtem el cikkezni, de ha már mások megszólaltak, indít­tatva érzem magamat egyes dolgok elmondására én is. Az utóbbi években kiadott egységfront jelszót gyanúsnak láttam és képtelen lettem min­dent úgy elfogadni, ahogyan ki­főzték. Ezen véleményemnek — belül — hangot adtam több elv­társam előtt. Hogy gyanakvá­somnak megvolt az alapja, ők igazolták be, midőn az “Uj Elő­re” New Yorkba való visszaköl- tözésével a suba alatt már ki­rukkoltak. A Büróban már tár- gyalgatták a dolgot. Többen beszélgettünk róla, hogy mi lesz azokkal a jóhisze­mű olvasókkal és pártolókkal, akiktől kisebb nagyobb, de soha vissza nem fizetett kölcsönöket szedtek fel a lapnak, ha elköl­tözik? Ez oknál fogva is hely­telenítettük hát a dolgot egy­más között, mint párttagok. Persze a szerkesztőségnek — ala Sztálin — megvoltak a ma­guk besúgói és vitték a hirt, aminek kapcsán rám ütötték a bélyeget és ellenem is megin­dult az alattomos munka. Nem árt feleleveníteni, hogy néhány évvel ezelőtt, felső uta­sításra, megalakítottuk az alsó Buckeye roadon a munkásott­hont. Illetve a Munkás Szövet­ség 46-os osztályát, ahol szin­tén felső és belső utasításra ál­landó elhelyezésem lett. Elein­te és sokáig, e terület éléskam­rája volt a “Lapnak” számösz- szegekkel kifejezve is olyan pénzfelhajtó intézménnyé vál­tunk, hogy nyilvános dicsére­tekben volt minden akcióban ré­szünk. Kulturéletünket emellett szé­pen kifejlesztettük. Megalakí­tottuk a Dalárdát. A munkások nevelését is szorgalmaztuk, mely téren sorozatos csalódá­sokban részesültünk azoktól, ki­ket hivatottaknak tartottunk a nevelés végzésére. így magunk tettük amit tudtunk. Úgy találták, hogy megbé­lyegzésem és eretnekké kikiál­tásom nem hajtható végre azon környezetben, ahol a munkának nagy részét kifogástalanul köz- megelégedéssel végeztem. Mit tettek hát? Kifőzték, hogy fel kell osz­latni az alsó Buckeyeon az Ott­hont, a Dalárdát és minden mű­ködést : úgymond koncentrálni kell az erőket. Senki nem tudta ennek az okát és megérteni sem lehett miértjét. Mi csak működ­tünk tovább és egy bűnünkkel több lett. Legnagyobb bűnünk az volt, hogy 1937 julius 4-5-én a Dalár­da égisze alatt rendeztünk egy két napos pikniket és olyan tö­meget hoztunk össze, amilyent ők soha sem azelőtt se azután nem fognak. Magunk erejéből, magunkra hagyatva készületlenül voltunk egy ily nagyszabású dolog ala­pos levezetésére és ahelyett, Nagy támogatásunkra jöttek volna, ezt az alkalmat használ­ták fel tönkre tételünkre, mely­nél egy nagy adag irigység is érvényre jutott. Provokatőrjeik már elhelyez­ve voltak közöttünk és megin­dították a leépítésünket. Meg­támadtak bennünket saját la­punkban. Meghurcoltak bennün­ket a nyilvánosság előtt. Disz- kerditálták azt a testületet mely az övék is volt tulajdonképpen és a vezetőséget hűtlen kezelés­sel vádolták meg anélkül, hogy ok lett volna rá, vagy tényleges elszámolás történt volna meg. Mindezt a közibénk helyezett és rombolásra kész felső Buckeyei “elvtársakkal” és rosszul lea­dott információk alapján tették. S hogy volt e hitele, eredmé­nye, ők már azzal nem törőd­tek. A cél kivégzésünk volt és az szentesítette az eszközöket. PANKHURST ÉS LLOYD GEORGE. Tíz évvel ezelőtt halt meg Emmelyne Pankhurst az angol femminista mozgalom harcosa. Róla beszélik a következő anek­dotát: “Egy alkalommal, még a háború előtt, Lloyd George előadást tartott a nőkérdésről. A beszéd nem tetszett Pank­hurst asszonynak és igy kiál­tott közbe: — Ha ön az én férjem volna, mérget kevernék a kávéjába! Mire Lloyd George igy vála­szolt : — Ha ön az én feleségem vol­na, meginnám azt a kávét.” KAPITALISTA NAGYLELKŰSÉG. Montanából jelentik, hogy az Anaconda Réz Tröszt részvé­nyesei kezüket szivükre téve példamutató “jószívűséget” csi­náltak az által, hogy 35 ezer dollárral járultak hozzá, a bá­nyáikból kiszorult és nyomor­ban vergődő munkásaik támo­gatásához. Harmincötezer dollár ado­mány egy tételben egy társu­lattól valóban nagy összegnek látszik. Ám ha tudjuk, hogy a társulat elmúlt évi osztaléka, meghaladta a 37 milliót, akkor semmivé zsugorodik a “jótét”. Mert kitűnik, hogy az Anacon­Ezután már gyors egymás­utánban történtek a dolgok. Néptárgy állást hívtunk össze, mint akiknek nem volt takarni vagy félteni valónk. Ezt a tár- gyallást lefoglalták és kisajátí­tották. S ha nem a helybeli IWW.-isták megjelenése, bizony érvényesült volna alattomos csúnya tervük. De az IWW.-is- ták, mint igazság kereső és sze­rető forradalmárok átlátták a dolgot és kényszeritették a gyű­lést, a nyilvánosság szabályai­nak betartására. Kiküldött a gyűlés egy hétta­gú bizottságot, mely a hivatalos ellenőrzést és elszámolást meg­ejtette. Ebben a bizottságban, hétből négy kimondottan párt tag és az “Uj Előre” embere kapott szerepet. S mert mindent rendben talált a bizottság, a fel­vett jegyzőkönyvet egy héttel felvétele után, a szerkesztőség utasítására, négyen megtagad­ták aláírni csak azért, mert minket vindikáltak volna általa és az “Uj Előre” vissza kellett volna szívja rágalmait. így történt ez dióhéjban Gold Lajos és sok Gold munkástár­saim. Az ellenem megindított intrikák arra késztettek, hogy az elmúlt év áprilisában, a Kom­munista Pártból hivatalos kilé­pésemet bejelentsem. A gyűlé­sen, hol ezt megtettem, részt vett Tomaniczkáné is Chicagó­ból, bár nem tudom, hogy lehet e rá hivatkozni, vagy szabad-e? És a legérdekesebb a dologban hogy 1938-ban egy hivatalos ki­zárási határozatot közöltek le ellenem — amire egyszerűen fü­tyülök. Nem volt könnyű, 15 éves párttagság után velük szakita­da — melynek nevéhez és va­gyonához tapad Frank Little munkástársunk vére is — keve­sebbet, mint egy centet egy dol­lárból adott vissza a jótékony­ság fitogtatására. Ezért nem jár dicséret. VÉGET ÉRT A SZTRÁJK Philadelphiában, a Franklin cukorfinomitó telep 900 munká­sa sikerrel fejezte be sztrájk­ját és felvette a munkát. A Franklin cukorfinomitó munká­sok sztrájkja, a harmadik ilyen sztrájk volt Philadelphiában, amelyet ugyanazon szervezet háromszorra rendezett le. Mert a követelések valamennyiben mérsékeltek voltak, a társula­tok nem fejtettek ki komolyabb ellentállást. FORRADALOM CRETABAN. Görögországhoz tartozó Creta szigeten, forradalom tört ki, melynek leverésére, Metaxas diktátor csapatokat küldött ki. A sziget lakói a túlerővel szem­ben nem bírtak ellentállani. Sok halott, sebesült és bebörtönzés­sel fizették meg szabadságra tö­rekvésük árát a szigét lakói: mig a görög uralkodó osztály a forradalom gyors leverésének elismeréséül, Metaxa diktátort, egész élete tartamára uralkodó­jának ismerte el. tanom. De a szakítást nem bán­tam meg. Köszönettel tartozom nekik, hogy idáig vitték és ér­lelték a dolgokat. Mert én nem a Kommunista Párttal szakítot­tam. MINDEN PÁRTMOZGA­LOMMAL. övék az érdem — hogy felszadultam a sok terhes munkától, ami által körülnézni nyílt alkalman: megismerni a forradalmi munkásmozgalmat és felismerni, hogy az ilyen irány­zatot, PÁRTMOZGALOM NEM IS KÉPVISELHETI. Végre megismerhettem az IWW.-t nem úgy, amint azt a párt “fi­lozófusai” magyarázták, hanem a maga valóságában, mint a tényleges . forradalmi munkás- mozgalom megtestesítőjét és megtaláltam benne helyemet, más meghurcoltakkal együtt — — Ahol mint olyanok akik osz­tályunk a munkásosztály ügyét akarjuk szolgálni helyet és mun­kakört kaptunk. Csak amióta a pártmogalom- eresztette köd elszállott előlem, látom, hogy bérmunkásoknak azon a tájon nincsen is keresni valójuk. Azóta tudom igazán értékelni azt a nagybecsű mun­kát, amit az IWW. tagjai vé­geztek és forradalmi öntudattal hogy úgy mondjam örömmel vállalkozom annak a mozgalom­nak fejlesztésére és naggyáté- telére, mely erkölcsi tisztasá­gában, forradalmi összetételé­vel, szerkezetével, múltjával mégis csak a munkásosztály jövőjének, nagy harcának győ­zelmi biztosítéka. Gold munkástársam, mi már egyszer voltunk együtt . . . Ne­kem megvan az IWW. vörös kártyája, melynek kivételével önmagamat besoroztam az ipa­ri forradalmárok közé. Mondja csak, mikor találkozunk? Mikor leszünk megint együtt? Mire vár? Farkas Béla MIKE LINDWAYÉRT Az IWW. detroiti tagjai és az Egyetemes Védelmi Bizott­ság detroiti 20-as csoportja, nagyszabású pikniket rendez augusztus 20-án, Lindway vé­delmének támogatására és ki- szabaditási költségeinek fede­zésére. A Finnish Marxian Club, nagyszerű nyári telepét felaján­lotta e célra, mely alkalommal élve, detroitban oyan monstre összejövetelt várnak, amilyent az ügy meg is érdemel. A magyarajku IWW.-istákat, a Bérmunkás olvasókat már most felkérik, hogy agitáció juk­kái, az ügyhöz kapcsolódásuk­kal, az olvasók felsorakoztatá­sával a rájuk eső részt kive­gyék az előre látható és várha­tó sikerből. 440-ES PIKNIK A clevelandi gyári csoportok a 440-es Vas és Fém Munkások Ipari Szervezetének égisze alatt, nagyszabású pikniket rendez­nek augusztus 21-én. Lapunk utján arra kérik a magyar munkástársakat, hogy e dátumot véssék emlékezetük­be és ne ígérkezzenek el más­hová. Jövő heti számunkban részletes hirdetés^ közlünk a piknikről.

Next

/
Oldalképek
Tartalom