Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-08-06 / 1018. szám
1938 augusztus 6. BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A MUNKÁSOK ÖNMAGUK ELLENSÉGEI A társadalom két osztálya közötti ür minden nap mélyebb lesz. A munkásosztály folyton növekedő nyomora akcióra készteti az elnyomottakat, mi ezzel szemben az uralkodó osztály mindig durvább és barbárabb eszközökkel igyekszik védelmezni kiváltságait, melyek henye életüket biztositják. E két osztály közötti harc már a múltak emléke volna, ha a munkásosztály csak félannyira osztálytudatos volna mint a kapitalista osztály. Bár elméletben találkoznak a kapitalista osztály tagjai között is, akik elitélik az elnyomó osztály igazságtalan cselekedeteit, de amikor a gyakorlatra kerül a sor, fehér holló számba megy azoknak a száma, akik esetleg saját osztályuk ellen foglalnának állást. Egészen másként cselekszenek a munkások. A munkásosztály sorai között sajnos nagyszámmal akadnak, akik minden időben hajlandók osztály sorso- saik és igy saját maguk érdekei ellen cselekedni: Itt van pl. North Chicago (111.) ahol a közemuit hónapokban fontos jelentőségű bérharcok folytak le és minden esetben a munkásság soraiból előkerült csőcselék törte le a sztrájkot. Annak idején megemlékeztünk a Fannsteel sztrájkról, ahol a munkások lefoglalták a gyárat és napokig tartották azt megszólva. Amig bent voltak a telepen a munka szünetelt, mert nem lehetett a sztrájktörőket bevinni, de amikor sikerült őket onnan ki gá- zozni a “rend-őreinek”, megtörték a sztrájk gerincét és attól az időtől fogva a győzelmi eshetőség a munkáltatók oldalára fordult. Azoknak a munkásoknak egyrésze, akik a sztrájk előtt együtt szenvedtek a telepeken, hajlandóknak mutatkoztak kitartó társaik ellen fordulni. Az utóbbi hetekben ismét elszánt harcok voltak North Chicagóban és ez alkalommal a Chicago Hardware and Foundry munkásai álltak szemben először a kapitaisták fizetett bérenceivel, majd saját osztály társaikkal. A sztrájk onnan származott, hogy a vállalat a “rossz’ viszonyokra hivatkozva tiz százalékos bérlevágást léptetett életbe. A munkások, mivel a bérek amúgy is csak alig fedezték a legszükségesebbeket, nem egyeztek bele a bérredukcióba, hanem beszüntették a munkát. A picket vonalat oly szilárdan felállították, hogy a gyárba még az irodai munkások sem juthattak be, de még a gyár igazgtaósága sem. Több mint hat hétig sikerrel tartotA “Recessiont” a munkáltatók az egész országban gyümöl- csöztetik olyan formán, hogy a multbani kicsit jobb munkaviszonyok idején elért magasabb munkabéreket leszállítsák a lehető legalacsonyabbra. Többek között Newtonban (Iowa) a Maytag mosógép gyár igazgatósága is 10 százalékos bérlevágást akart életbe léptetni az elmúlt tavasz folyamán. A munkások természetesen nem egyeztek bele a bérlevágásba és május 9-én beszüntették a munkát. Attól az időtől számos heves harc színhelye volt a sztrájk zóna és sok munkásvér áztatja a gyár körüli földet. A helyzet oda fejlődött, hogy a kormányzó a milíciát rendelte ki a további vérontás megakadályozá- zására. A milicia megjelenésével a munkáltatók fellélegzettek és megnyitották a gyár kapuit az aljas csőcselék (loyális) munkások előtt, hogy alkalmat adjanak azoknak társaik harcának leverésére. A számításban azonban valahol hiba történt, ták a frontot, bár ezen idő alatt a munkáltatók fegyveres bérencei állandóan terrorizálták a sztrájkolok sorait, de minden terror megtört a sztrájkolok szolidaritásán. Megtörtént azonban az, hogy a munkáltatóknak sikerült megtéveszteni a munkások egy részét és a 460 munkás egyhar- mada a munkáltatók mellé állt és követelték a gyárba való be- bocsájtást. A munkáltatók látva, hogy a munkások között sikerült a szolidaritást megtörni, felvonultatták a megye teljes fegyveres erejét és a túlerő eltávolította a picket vonalat egy blocknyi távolságra a gyár kaputól és a megtévesztett munkásokat autókon szállították a telepre. Ami ezután következett az már természetes következménye az előző történteknek. A sztrájk véget ért. A befejezéstől augusztus 1-ig 5 százalékos bérlevágást és augusztus 1-én ismét 5 százalékos bérlevágásban részesülnek a munkások, így törték meg a munkások saját harcukat és saját osztályuk és önmaguk ellenségeivé váltak. mert a munkáltatók legnagyobb csodálkozására a milicia parancsnoka rendeletet adott ki a kapuk bezárására. Lett is nagy zür-zavar és a kapitalisták szócsövei mindjárt az egyéni jogok megsértését látták a rendeletben. Hogyisne. Rettenetes “jogsértés” történt, amikor a gyárosokat megakadályozzák a hogy gyáraik kapuit kinyittassák. Meg aztán megkaadályoz- ni a “loyális” munkásokat (ma igy nevezik a sztrájktörőket) a munkaszabadságának gyakorlásában. Ez tényleg megbocsájt- hatatlan jogsértés a munkáltatók szemében. Hamarjában ment a tiltakozás Nels G. Kraschel kormányzóhoz és csodák-csodájára a kormányzó ki jelenetette, hogy a milicia parancsnoka az ő utasítására záratta le a gyárat. A Maytag Co. igazgatóságán kívül tiltakoztak a város összes üzletemberei és azok clubjai, a megye farmerjei és hamarjába alakítottak “munkás clubbokat” is és azok tiltakozását is menesztették a kormányzóhoz. E sorok Írásáig azonban a kormányzó hajthatatlan maradt. Kijelentette, hogy a milíciát nem a sztrájktörők védelmére rendelte ki, hanem a további vérontás megakadályozására. A gyár megnyitásával a sztrájkoló munkások, akik az ellen védekeznek a sztrájk fegyverével hogy a minden napi kenyerükből elvegyenek egy jelentős darabot, kényszerítve lesznek minden eszközt igénybe venni, hogy megakadályozzák azokat, akik helyeiket akarják elfoglalni. Ez természetesen ismét erőszakosságra vezet. A kormányzó úgy vélekedik — ami nagy ritkaság manapság — hogy az ő hivatása az állam minden egyes lakosának jogait egyformán megvédelmezni. Kraschel kormányzó magatartása a ritkaságok közé tartozik, annál inkább is mert kz ősz folyamán Iowában a választások és az ő újra választása is esedékes. Ezen tettével önmaga ellen zuditja az állam reakciós elemeit, de azért mindenesetre dicséretre méltó álláspont. Bár nem hisszük, hogy a jövőben még megválasztása esetén is képes lesz hasonló intézekedé- sekre, mert a politikusoknak gondjuk lesz rá, hogy elkészüljenek. A jelen eset meglepetés- szerű volt a munkáltatókra. E kis időre van szükségük, hogy kidolgozzák az ily esetek ellenmérgét. Azért habár kalapot emelünk Kraschel kormányzó — mint ember — előtt, a munkásságnak nem ajánljuk, hogy nagy bizalommal ajándékozzák meg politikusainkat, bármily színben tündököljenek is. Mert elvégre a politikai állam mégis csak a munkáltatók végrehajtó eszköze és annak az uralkodó osztályt kell szolgálni. A munkásság sokkal biztosabb helyzetbe kerül ha saját erejére támaszkodik .Ezt pedig a forradalmi Ipari Szervezet segítségével érheti el. Bojkotot követelnek az IWW tengerészek (Folytatás az 1-ső oldalról) lógathatjátok. Ma kell cselekednetek, mert holnap — már késő lehet. Az IWW. szervezett ereje, tengerészeinek, rakparti munkásainak, szervezett felkészültsége mögötte áll egy ilyen cselekvésnek .Hajlandók vagytok e velünk jönni? Állítsuk meg a forgalmat. A spanyol munkásság nem könyöradományokat kért tőlünk, de elvárta a nemzetközi munkásosztály gazdasági di- rektakcióját, egyöntetű cselekvését. Megadjuk e nekik amit várnak, kérnek, ami meghozza a kívánt eredményt? Vagy pedig tétlenül nézzük, hogy a nemzetközi brigádokban harcoló tengerész tagjaink is a harcos spanyol proletárokkal egyetemben ,azokkal a muníciókkal lövessenek halomra, melyeket mi szállítunk a fasizmusnak? Rakparti munkások tengerészek: bojkotáljuk a spanyol kikötők szállítmányait és hajóit: semmit ne szállítsunk Franco- ék kikötőibe, de oda sem, ahol a fasizták lerakatokat tartanak. Erre a kérdésre kell cselekvéssel válaszolnotok, ezt várja tőletek a spanyol munkásság. Ez a bojkott fejezheti ki igazán azt a szolidaritást, melynek megnyilvánulása nélkül elvesznek a spanyolok is, mi is. Kötelességünk és történelmi hivatásunk a spanyol proletárok segítése és a fasizmus elleni állásfoglalás, mely ha győzedelmeskedik a spanyolok fölött, minket is elseper, vívmányainkat is maga alá temeti. A győzelem kulcsa a szolidaritás. A szolidaritás gyakorlása ez esetben a bojkott, a gazdasági direkt akció, mely még segíthet a spanyolokon. Alkalmazzátok ! Munkástárs — hány lejárt előfizetést ujjitottál meg e héten? ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem lehet béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikből a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért,” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra": “LE A BÉRRENDSZERREL!” A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. AZ ALKOTMÁNYOS JOG MINDENKIT EGYFORMÁN ILLET
