Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-23 / 1016. szám

1938 julius 23. BÉRMUNKÁS 5 oldal ^ "Szervezés" — "Nevelés77 — "Felszabadulás77 ^ V/ ^ W Az Ipari Forradalmárok Szentháromsága W ^ W Az Események Nyomában “Szegény embernek, szegény a sora”. Sok igazság van e régi magyar dal pár sorában. Mert ha a szegény munkásember nem dolgozik, akkor — naplopó vagy gonosztevő, ha dolgozik akkor — rabszolga, ha helyze­tének javítása céljából — csat­lakozik az IWW.-hez akkor — veszedelmes személyiség. Hát van borzasztóbb valami a föl­dön mint szegénynek lenni? És mégis mit látunk? Még az enyv sem ragad annyira, mint némelyik munkás ragasz­kodik a szegénységet előidéző bérrabszolgasághoz. Ha a mun­kások menyországot tudnak épí­teni mások számára, miért él­nek a szegénység poklában? Azért mert a régi amerikai közmondást alkalmazzák, “Let George do it” — Majd el végzi a Gyuri. Ez a közömbösség, egymásra várás, nagyban elői­dézte azt, hogy a helyes szer­vezkedés hiányában a munkás­ság helyzete állandóan rosszab­bodik, a “holnaptól” való félel­mében gondjai szaporodnak, a nadrágszijjon levő lukakkal eggyütt. Hiába, mert — sze­gény embernek szegény a sora, hát még a szellemi szegényeké. Melyik fontosabb a politikai vagy ipari szabadság? Természetesen az ipari sza­badság, mert nem politikai ha­nem ipari rabszolgák vagyunk és ezt a rabszolgaságot szeret­nénk magunkról lerázni. A politikai szabadság nem egyéb, mint a munkások bolon- ditására kitalált üres frázis. Egy angol tőkésnek Ameriká­ban nincsennek politikai jogai; mégis közösen élvezi a munká­soktól elrabolt javakat az ame­rikai tőkésekkel Viszont az amerikai munkásoknak meg­vannak a politikai jogai, még- sincs jobb helyzetben annál az angol munkásnál aki ameriká- ban van de nincs politikai joga. A munkások alkotmányjogi szabadsága értéktelen, amikor iparilag rabszolgák. Hogy iparilag szabadok le­hessenek, iparilag kell szervez­kedniük a munka szinterén és lerázni magukról a bérrabszol­gaság jármát. Ez lesz csak az igazi szabadság. Az a munkás aki nem akar önmagáért és osztályáért har­colni, nem ér semmit, de az aki uráért, vagy urának az érdeke­iért harcol, — még annyit sem ér, mert erkölcsileg gyáva. A tőkések jószivüek és az irántuk érzett keresztényi sze­retettől fütve, sok-sok mindent megtesznek értünk, azt az egy- gyet kivéve, hogy lemásszanak a hátunkról, ösztönszerüen “ra­gaszkodnak” hozzánk mint a hernyók a falevélhez, azok sem hagyhatják ott a falevelet mert akkor éhen pusztulnának. Nagyon sok félrevezetett munkás komolyan elhiszi, hogy a tőkések az irántunk érzett szeretetből adnak milliókat kór­házak, iskolák, parkok, szana­tóriumok stb. fenntartására. Pedig csak az életösztön az ami őket erre készteti. A hernyók sem pusztítják el a fákat, csak a rajta levő gyümölcsöt, gyü­mölcs meg minden évben terem és a hernyók vígan lakmároz- nak. A tőkések nem akarják, hogy a munkások kipusztuljanak, mert mint a hernyónak a gyü­mölcshozó fára, nekik épen oly­an szükségük van a munkások­ra, hogy azokon élősködjenek. I A börtön a becsület temp­lomává válik, ha azokban igaz­ságtalanul elitéit munkásokat tartanak. Az ártatlanul börtön­be jutott munkásokat mint már­tírokat tisztel a világ munkás­sága. Csak a rossz tett a gyalá­zat, ártatlanul börtönbe lenni, nem? Egy igazságtalanul ki­mondott ítélet, csak az ítéletet kimondó birát gyalázza meg. A börtönök soha nem tudták és nem fogják tudni megölni az igaz ügyet mindaddig, amig szabadságszerető emberek él­nek. Vajúdtak a hegyek és szültek egy egeret, önkénytelenül is a fenti közmondás jut eszünkbe amikor a “demokratikus” or­szágok küldötteinek a jelenté­sét olvassuk, akik napokig ta­nácskoztak azon, hogy mit te­gyenek a németországi üldözöt­tekkel akik szívesen otthagy­nák “hazájukat” de minden or­szág kapuja zárva van előttük. A menekülni akarók nagy több­sége intellektuel, köztük sok is­mert orvos, iró, mérnök, tudós. Az összegyűlt delegátusok “vérző” szívvel beszéltek a me­nekülők szenvedéseiről, de .en­nél tovább nem igen mentek, mert a legnagyobb demokrati­kus országok közül egy sem volt hajlandó befogadni az ül­dözött zsidókat. Úgy tettek mint az a jószivü milliomos, aki igy szólt az inasához, mikor egy éhes koldus egy pár cent ala­mizsnát kért tőle. ’’James dobd ki ezt a szegény embert, mert meghasad a szivem ha a nyo­morát látom”. Hosszú, tárgyalás után végre akadt három kis ország, akik készek megnyitni kapuikat a názi pokol menekült iei számá­ra, névszerinti Mexico. Peru és Dominicon Republic. A két utol­só fejletlen iparú, agrár állam, Mexiconak szintén kevés az ipa­ra. A menekülők közül alig akad olyan aki valaha is végzett me­zei munkát. Képzeljük el mi­lyen életet képes egy csomó in­tellektuel csinálni Peruban, hol az indiánokkal kell versenyez­ni a mezei munkán, hogy majd megéljenek. A cselekedet hangosabban be­szél minden szónál. A demok­rata országok vezetői most is I bebizonyították kétszínűségü­ket, épen úgy mint tették a spa­nyol munkásokkal szemben. Semlegességi határozattal akar­ták segíteni az élet-halál har­cot vívó spanyol munkásságot és erre hivatkozva beszüntet­ték a fegyver szállítást. De nem úgy Hitler és Mussolini, mert ők mindennel, még katonság- gal is ellátták Franco generá­list. És ezer számra gyilkolják a spanyol munkásokat, a de­mokrata kormányok halgatóla- gos jóváhagyása mellett. V. J. NEMZETKÖZI PIKNIK. Az IWW. Olasz nyelvű lapja, az II Proletario javára, vasár­nap 1938 julius 31-én d. e. 10 órai kezdettel, a Brooklyni UL­MER PARKBAN (25 és Crop- sey uccáknál) Nemzetközi pik­niket rendeznek az IWW. olasz tagjai. Lesznek nagyszerű szórakoz­tató játékok. Kötélhúzás, zsák- bafutás, bazár, tojás futás, gyermekjátékok és minden, amivel mindenkinek szórakozá­sa biztosítva van. Nagyszerű zene és tánc éjfélig. Belépő dij 50 cent. Jegyek elővételben kaphatók a Bérmun­kás Otthonban és a magyar munkástársaknál is. (1351 3rd Ave.) Útirány: Vegyék a B.M.T. West End feliratú subwayt. Le­szállás a 25th Avenuenál. AZ OLASZOK KÉRELME. Joe Manganó munkástárstól hozott levelet a posta, melyben egy hirdetés közlésére kér ben­nünket. A hirdetés közlésének a legnagyobb készséggel teszünk eleget most is mint a múltban már oly sokszor. De a hirdetést kisérő szavakon nem tudunk hétköznapiasan átsiklani. Manganó munkástárs — ki az “II Proletario” szerkesztője — azt írja, hogy “e piknik sike­rétől függ lapunk léte, vagy megszűnése”. Amennyiben az Olaszok mulatságai, mindig zsú­foltak szoktak lenni a szórako­zástól, nem kérünk sokat, mi­dőn felszólítjuk mindazon new yorki magyar munkástársakat és a Bérmunkás olvasóit ,hogy szolidaritásukkal ajándékozzák meg Olasz munkástársainkat olyként, hogy akik csak tehetik mulatságaikon jelenjenek meg. Szerk. A nyári hónapok alatt, a lap­bizottság minden második szom­baton este tartja gyűléseit a szokott helyen. Most szombaton este gyűlés lesz, melynek figye­lembe vételét kérjük a tagoktól. Legtöbbször nagy különbség van a mindenki akarata és a közakarat között; az utóbbi a közjóra irányul, az előbbi a magánérdekekre és nem egyéb, mint az egyes akaratnyilvánítá­sok összessége. Rousseau Karcolatok Karcolja (f) Több mint két éve hősiesen harcol a spanyol nép azért a de­mokráciáért, melynek védelmé­re kellett volna kelnie, minden civilizált ország népének. Ad­dig mig a népek sorsa vezérek és diktátorok kezében van csak pusztulás lehet a jövő. A spa­nyol nép az igazi jövőért harcol, amidőn diktátor nélküli rend­szert akar teremteni. Két többszörös milliomost fü- lönlsiptek, akik egymásnak ado­gatták el értékpapírjaikat, per­sze nagy vesztességgel, igy az­tán nem fizettek jövedelmi adót az állampénztárba. A vissza­tartott pénzen aztán osztozkod­tak. Ezek azok akik aztán tor­kuk szakadtából ordítozzák, ve­szélyben a haza, menjetek a háborúba! 17 ezer angol katona nem ké­pes a szentföldön békét terem­teni az ájtatos hívők között, kik szent hitben imádkoznak a tíz­parancsolat legfőbb pontja ér­dekében, NE ÖLJ! Ugyanakkor legtöbbnek bomba van a zsebé­ben. A fasizmus áldozatainak vé­delmére tartott nemzetközi kon­ferencián arra a megállapodás­ra jutottak, hogy legjobb volna Délamerika vadonjaiba letelepí­teni az áldozatokat. A majmo­kat viszont Hitlerék portájára kéne terelni mint ősi elődeit az Arya fajnak. A magyar szociáldemokraták felajánlották a jelenlegi Horthy kormánynak teljes támogatásur kát a názismus leverésére. Ha holnap názi kormány lenne, ez­ek a kivénhedt árulók az elsők között jelentkeznének szolgálat tételre. Troyanovszky szovjet köve­tet hazarendelték jelentkezésre. Nem tudjuk megérteni, hogy miért lett annyira libabőrös a háta és miért az a hosszas ké- szülődés az elutazásra. Hát nem örül annak, hogy a szovjet demokráciát, melyről olyan szé­pen beszélt a new yorki banket­ten, most közelről megismerhe­ti?! Kétszáz mértföldes sebesség­gel döntötték le a nemzeti ha­tárokat a világkörüli repülők, akik négy napnál kevesebb idő alatt körülrepülték a világot. Ez nem csak technikai de esz­mei fejlődés is a NEMZETKÖ­ZISÉG irányában. Szocialista Lipót a te agyad lipót! A despotizmus nem azért uralkodik az embereken, hogv boldoggá tegye őket, hanem cél­tudatosan boldogtalanná teszi őket, hogy uralkodhassék raj­tuk. Rousseau

Next

/
Oldalképek
Tartalom