Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-07-23 / 1016. szám

HUNGARIAN OFFICIAL ORGAN OF THE INDUSTRIAL WORKERS OF THE WORLD Entered as second-calss matter at the Post Office, at Cleveland, Ohio under^ihg^Act (>f March, 3, 1879 /riocwniTii''-.. ________________________________ VOL. XXVI. ÉVFOLYAM. CLEVELAND 1938 JUL. 23 NUMBER 1016 SZÁM NEM GYÜMÖLCSÖZIK AZ UJ TOKÉ AZ UJ DEAL SEM PEDIG AZ IDŐ, NINCSEN BEFOLYÁSSAL A TŐKEKAMAT CSÖKKENÉSÉRE. — NEM TUDJÁK A TÖ­KÉT Jó HASZONRA BEFEKTETNI, MERT A RENDSZER KEZDI FELMONDANI A SZOLGÁLATOT. IRTA: SCOTT NEARING A gazdagok, félgazdagok és a majdnem gazdag Amerikaiak állandó denunciálása a New Deal ellen, mint amely minden ba­junknak okozója csak azért van, mert nem ismerik a gazdaság­tan törvényeit. Ám nem kellene messze menniök kutatásaikban, hogy rájöjjenek és felismerjék a gazdasági törvényszerűségben az erőviszonyok olyan arányát, amelyek sokkalta erősebbek a Roosevelt adminisztrációnál: hogy egy hasonlattal éljünk — le­galábbis olyan viszonylatban, mint egy elefánt és egy nyúl ha­sonlata. Az említett hajtóerők egyike a felgyülemlő tőke. A szegények krajcárjai. A szülők generációkon ke­resztül arra tanították gyerme­keiket, “hogy takarékoskodja­nak esős időkre”. Se szeri, se száma, azoknak a háztulajdono­soknak és üzletembereknek, kik kevesebbet költenek el, mint amennyit keresnek s igy meg­spórolják az összegek közötti különbséget. A szegények kraj­cárjai és a gazdagok el nem köl­tött profitja alkotja az UJ TŐ­KE összeségét. Bankok, buil­ding loan társulatok, biztositó társulatok és más hasonló inté­zetek kezelik az igy megtakarí­tott összegeket, az Egyesült Ál­lamokban. Az 1924 és 1929-es évek kö­zött, egy évenként, 10,000,000- 000, dollárt takarítottak meg az Egyesült Államokban, mig a je­lenben a megtakarított össze­gek legalább is felét teszik ki a fentnevezett summának. Mi hát az eredmény ? Az ered­mény az, hogy az UJ TŐKE koldulni kényszerül önmagának befektetési lehetőségért. Az Egyesült Államok Kincs­tára, a közelmúltban, egy $200,- 000,000 dolláros kötvény köl­csönt hozott forgalomba, a Com­modity Credit Corp. utján. Ezen kötvények 1%-nak 3/4-ét ka­matozzák évenként. A kötvénykibocsájtás hírére, olyan tolongás támadt és a Cor- porationt annyira elhalmozták kérvényekkel a befektetésre je­lentkezők, hogy a hétszeresét jegyezték elő az eredeti összeg­nek. Másszóval k. b. másfél bil­lió kamatozó tőkével rendelke­zők, örültek volna ha tőkéjüket befektetehetik kormánybond- okba, kevesebb mint egy száza­lékos kamat mellett. A kapitalizmus összeomlása. Ez nem egészen uj tapaszta­lat. Mert az 1928-29-es fellen­dülés óta, a tőkekamatozás any- nyira megingott és alá szállott, hogy elérte a zéró fokot. New yorki “Munkás Bankunk” (Az Amalgameted Clothing Workers of Americáé) a betétesek abla­kára egy táblát függesztett ki a következő felirattal: “Minden 1000 dollárig szóló betétre fél százalékos kamatot fizetünk évenként. Ezer dolláron felüli összegekre, kamatot nem fize­tünk”. Másszóval a profitrendszer gazdálkodása olyan állapotba jutott, hogy a befektetni kész uj tőke tulajdonosai úgyszól­ván ingyen kell odaadják pén­züket. A tőke torlódás éppen úgy fenállott Hover, mint Roosevelt adminisztrációja alatt. Csak­úgy képződhetik Londonban, Pá- risban, Amsterdamban, mint New Yorkban. A New Dealnek aligha van több befolyása erre, mint az időjárásra. Az újonnan képződő tőkének olyként való elhelyeződése, hogy gazdáinak profitot hozzon azért nem lehet­séges, mert a tőkeképződés fo­lyamata gyorsabb, mint piacá­nak befogadó képessége. A tény puszta volta viszont azt bizonyítja, hogy a kapitalis­ta profit rendszer megingott fundamentumában és egész strukturájban inog, úgy, amint a fundamentuma repedezik. Tetszik a tervezet A munkából kiöregedett nyak­kendő munkásoknak gyárat nyit az Unió szövetkezeti alapon. New Yorkból jelentik, hogy az Amalgamated Clothing Wor­kers of America kezdeménye­zésében, a munkából kiörege- gedett nyakkendő gyártó mun­kásoknak egy gyárat nyit az unió, melynek alaptőkéjét tiz dolláros részvények kibocsájtá- sával hozták össze. A gyár vezetését egy bukott üzletemberre bízták, aki nem tagja a szervezetnek. A terve­zet szerint, azon munkásokat fogják a co-operativ műhely­ben alkalmazni, kiket mint ki- öregeetteket. a bószok kirekesz­tettek az iparból. Az üzem, mintegy 150 ember­rel indul meg, de reményked­nek a létszámot legalább 200-ra felemelni. A részvények kamat­mentesek. A termelés hozadé- kát, egyenlő arányban osztják meg a munkások között, de oly­ként, hogy egy reserv tőkét gyűjtenek, melyből a részvé -nyeseket kifizetik. A tervezet felől tett nyilat­kozatokban, a nyakkendő gyá­rosok mind lelkesedéssel beszél­nek, mert úgymond fejfájás nélkül és az Unió beleegyezésé­vel szabadulhatnak meg mun­kából kiöregedett munkásaik­tól. Az iparban általában nagy érdeklődéssel figyelik a szövet­kezeti kísérletezést. OSZTRÁK NÁZIK PARISBAN. A hírszolgálat arról számol be, hogy az Osztrák Názik első menekülő csoportja, megérke­zett Párizsba. Nem kis adag kárörvendéssel számolunk be erről a hírről a kapitalista hír­adások nyomán. Inkább elégté­tellel közöljük, hogy Hitlerék szálláscsinálói, miután a názi pestist az Osztrák nép nyakára zúdították, maguk is kénytele­nek voltak belőle, külföldre me­nekülni. Ha majd elfogynak a rablott márkák, ha majd a száműzetés keserű kenyeréből már száradt morzsák sem fognak jutni . . . csak akkor tudják majd igazán megérteni és felfogni Hitler száláscsinálói, hogy mily ször­nyű bűnt követtek el ők maguk is — amelyeknek azután áldo­zatai lettek. Szimpátiánk bár az üldözötteké, de ezeket a mene­külteket nem sajnáljuk. A nép önmagától mindig a jót akarja, de nem mindig is­meri fel önmaga erejéből. Rousseau KÉT GENERÁCIÓ HIVATÁSA VEREBÉLY TIBOR ORVOSPROFESSZOR MEGRÁZÓ BESZÉ­DE AZ ORVOSEGYESÜLET HIVATÁSÁRÓL. A budapesti Orvosegyesület ezidei évzáró közgyűlésén Ve- rebély Tibor orvosprofesszor réndkivül érdekes búcsúbeszédet mondott: — Az én időm lejárt, a sors irántam kegyes volt, hisz bőven megadott mindent, amit a mi pályánkon anyagiakban, külsősé­gekben, erkölcsiekben orvosnak juttathat. Ha mindezek között azt az eszményi sikert értékelem legmagasabbra, hogy ennek az egyesüetnek álhattam négy esztendeig az élén, ezt érthetővé te­szi önök előtt az a szerep, amelyet — talán tudat alatt — meg­választásukkal annakidején nekem szántak. Olyan évszázados névsor végére Írták oda nevemet, amelyben ott van az orvostör­ténelem minden kimagasló patinás alakja, valamennyien olyan­ok, akikre világviszonylatban is mindig büszke lehet a nemzet. De ugyanakkor egy másik százesztendős kapuját nyittatták meg velem, amelyen át az eddiginél is dicsőségesebb fejlődés útjára indulhat a magyar orvostársadalom, ha megmarad benne az a lelkesedés, az az idealizmus, amely elődeiket hevitette. Kapocs lehettem igy a múlt tisztes hagyományai és a jövő reményei kö­zött, amelyeket becsülni, amelyekben bízni sohasem szűnhetünk meg mi, orvosok, akik az élet folytonosságának vagyunk szük­ségképpen hirdetői. Ezek a hagyományok arra buzdítanak, hogy maradjon meg az Orvosegyesület továbbra is a tudománynak az a fellegvára, amely nem a külső, hangos sikerekért, hanem az igaz, maradó értékekért emeli föl szavát s igy nem alkalmazko­dik mindenképpen ahhoz a korszellemhez, amelyet imigyen jel­lemzett a minap egy politikusunk: “Ma nem az eszmék meggyő­ző ereje hódit, hanem az iparszerüen űzött propaganda, amellyel mesterséggé fajult szervezkedés ejti rabul a hiszékeny lelkeket”. Reményeink pedig annak szólnak, hogy majd csak lehiggad a mai szociális forrongás örvénylése, amely szükségképpen több energiát von el a mi pályánkon is a magasabb eszményekért foly­tatott munkától, mint az kívánatos s akkor visszatérhetünk a nyugodt munkálkodás medrébe, ahol az öregek tapasztalata és a fiatalok invenciója megint egymásra fog találni a közös cél el- eresere. Elhisszük majd egymásról, hogy a fiatalok tüze nem­csak gyújtogatni, hanem melegiteni, az öregek tapasztalata nem­csak fékezni, hanem épiteni is akar.

Next

/
Oldalképek
Tartalom