Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-17 / 1037. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 december 17. EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. A harcban egyek vagyunk A munkásosztály felszabadulási harcának a legnagyobb ellenségei maguk a munkások. Bár a munkásosztály minden egyes tagja szenved, nyomorog, nélkülöz, mégis oly kevesen vannak akik már felismerték, vagy elfogadták azok tanítását akik tényekkel bizonyítják, hogy a kizsákmányoló és kizsákmányolt osztályok között áthidalhatatlan ellentétek vannak és azok csak abban az esetben fognak megszűnni, ha megszűnik a rendszer, amely a kizsákmányolást lehetővé teszi. A társadalom két osztálya közötti harc a jelenben nagyon egyenlőtlen fegyverekkel folyik. A kizsákmányoló osztáy minden eshetőségre fel van készülve. Úgy az egyes iparok, mint az összes iparok irányitói a legtökéletesebb szervezettel rendelkeznek érdekeik megvédésére. Ezen kívül kezükben tartják nemcsak az összes intézmények kulcsát, hanem még az úgynevezett “munkásszervezeteket” is felhasználják a kizsákmányoló osztály érdekében, a munkás- osztály éredekei ellen. Ismerve a munkásság nagy százalékának nemtörődömségét saját érdekei iránt, a lustaságot arra, hogy saját érdekében gondolkozzon, nem is csodálkozhatunk azon, hogy ha szervezetien munkások cselekednek saját és osztályuk érdekei ellen. De felháborító az, amikor “szervezett” munkások, akik többé- kevésbé tisztában kell legyenek azzal, hogy a szervezet az egyetlen fegyver érdekeik megvédésére, törnek a velük egy telepen, gyárban, vagy műhelyben dolgozók ellen, amikor azok beszüntetik a munkát jobb munkaviszonyok, bér javítás, vagy hasonló, mindenki által elfogadható okok következtében. Két héttel ezelőtt beszámoltunk e hasábokon arról, hogy az Union Stockyards and Transit Co. chicagói telepén az élő állat kezelők beszüntették a munkát magasabb bérek, jobb munkaviszonyok és a szervezet elismerésének kikényszerítésére. A munkabeszüntetést a CIO rendelte el. Azonban az érdekelt munkások két szervezethez tartoztak. A másik szervezet, Az AFofL és a CIO közötti harc mindgyakrabban jelentkezik a munkásságnak a munkáltatók ellen vívott harcában és dönti el azokat a munkásság kárára, vagy a munkáltatók javára. Ugyancsak Chicagóban a két Hearst napilapnál — a “Chicago Herald and Examiner” és a “Chicago Evening American” az előbbi reggeli, az utóbbi pedig esteli lap — sztrájk van, de sajnos a sztrájkolókon kívül alig veszi észre valaki, hogy sztrájk van. Mind a két szennylap minden fenakadás nélkül jelenik meg a sztendeken és lakásokban, pedig e lapok legfőbb előállítói, a szerkesztőségi alamelynek vannak tagjai akik érdekelve vannak a vágóhíd ezen departmentjében az AFofL. Amikor a CIO elrendelte a munkabeszüntetést az AFofL vezérei — tehát nem az érdekelt munkások — harsányan tiltakoztak és fenyegetődztek, hogy megtörik a sztrájkot. Egy heti munkaszünet után ki is mondták az AFofL vezérek, hogy áttörik a picket vonalat. A kitűzött időpont november 28- ika volt és élénk érdeklődéssel figyeltük, hogy vájjon elkövetik-e ezt a nyílt árulást? Szerencsére ez nem történt meg, bár ezért az elismerés nem a vezéreknek jár. A kitűzött időben minden szem az AFofL helyiségét figyelte, amely szemben van a vágóhíd bejárattal és ahol gyülekezni kellett volna a munkásoknak — illetve sztrájktörőknek. Az AFofL vezérek állítása szerint az érdekelt 600 munkásnak a fele az AFofL kötelékébe tartozik és elvoltunk készülve, hogy egy nagyon szomorú testvérárulásnak leszünk szemtanúi. A legjobb értesülés szerint azonban nem több, mint 25 AFofL tag jelent meg a helyiségben és ezeknek nem volt bátorságuk megkísérelni a picket vonal áttörését. Szeretnénk hinni, hogy ez a 25 is csak kíváncsiságból ment oda és nem azért, hogy a sztrájktörésre vá- lalkozzon vezéri parancsra. A vágóhídi munkásoknak minden elismerés kijár, amiért nem támadták meg sztrájkoló társaikat. Lehetnek nézeteltérések közöttük a szervezetet illetőleg amikor fegyverszünet van, de harc idején ”Egy mindért és mind egyért” kell legyen a jelszavuk. Harc idején a barikád innenső oldalán mindany- nyian testvérek vagyunk és az ellenség a túlsó oldalon van. Aki a túlsó oldalt segíti, az saját maga és osztálya —, testvérei — ellensége. Egyébként pedig ez a sztrájk egyelőre véget ért. A vállalat hajlandónak bizonyult a CIO megbizottaival leülni tárgyalni, ami alapját képezte a munka ismételt felvételének. A követelések megadásának lehetősége a tárgyalásokon fog eldülni. kalmazottak sztrájkolnak. A szakszervezekedés károsságát misem bizonyítja jobban, mint ezen sztrájk, amely a nevezett két lapnál folyamatban van. Nemcsak az a hátránya van ezen sztrájknak, hogy a munkások különböző szakszervezetekhez tartoznak, hanem még az is hozzá járul, hogy két egymással harcban álló szervezet tagjai, akiknél sokkal szentebb a szerződés tiszteletben tartása, mint a munkás szolidaritás. De ez esetben még nem is annyira a szerződés tiszteletben tartása forog fenn, mint inkább a két szervezet vezéreiben élő gyűlölet, akik “csak azért sem” hajlandók a másik szervezet tagjaival szolidaritást vállalni, hanem mindent elkövetnek, hogy a sztrájk elbukjon. A helyzet az, hogy a szerkesztőségi és kiadóhivatali alkalmazottak a “Chicago Newspaper Guild” tagjai, amely szerves része az “American Newspaper Guild”-nak, amely viszont a CIO kötelékébe tartozik. A nyomdai munkások pedig — szedők, gépészek, lakatosok, villanyszerelők, gépkocsi vezetők, akik a lapot szállítják stb. — az AFofL tagjai. A Guild tagjai kétharmad szótöbbséggel kimondták a sztrájkot, mert a vállalat megszegte a szerződést és több alkalmazottat elbocsájtott, valamint a munkában levőket terrorizálta a szervezet kötelékébe tartozás miatt. A sztrájk tehát szolidáris sztrájk, amely elbocsájtott alkalmazottak visszahelyezéséért folyik. Misem volna természetesebb, hogy ily esetben az AFofL tagjai — legalább, akik e két lapnál dolgoznak — beszüntetik a munkát, mert munkástársaikon esett súlyos sérelem. Ez esetben a sztrájk csak akkor volna hatásos, ha a lapok nem jelennének meg, amit csak úgy érhetElőttem fekszik a lapunk 1939-ik évi naptára. Csak pár órája, hogy elhagyta a nyomdát még tényleg érzik rajta a friss nyomda szag. Forgatom; ami először megkap az a tetszetős forma, a kitűnő nyomda technikai munka, meglátszik rajta a szakmunkás keze, kitűnő Ízlése. A jól és könnyen, áttekinthetően szerkesztett naptári rész, amely nem a szentek életét, hanem a munkásmozgalmi és világtörténelmi eseményeket regisztrálja, valóságos kis lexicon. Utána Ruth Egri megkapó rajzát látom, amely ellenálhatatlan erővel jelképezi a nyomort. Igazi bevezetője egy munkás naptárnak. A szöveg részre vonatkozólag, ha át olvassuk, akkor az a megállapításunk, hogy a nap “ár mellett a legkitűnőbb agitációs könyvet adjuk vele a munkások kezébe, amely a ma minden problémájára meg adja a helyes feleletet, amely amikor a munkásmozgalom terén egy nagy káoszban élünk rendkívül jelentős esemény. A bevezető cikket a naptár szerkesztője Wiener munkástárs irta meg. Tanulmányszerü munkájában, az IWW szemszögéből vizsgálva, ismerteti és bírálja az elmúlt év eseményeit. Kovács Ernő, az “Egységfront vagy Osztályharc” cimü cikkében, adja a magyarázatot, az Ipari forradalmárok álláspontjának a fenti kérdésben. Zára János tanulmánya következik, amely alapos tudással ismerteti a munkásmozgalom hullámzásának okait. Tor Cedervall egy nagy cikk keretében, ismerteti az elmúlt évek nagy eredményeket elért clevelandi IWW szervezési munkálatokat. A veterán Wágner munkástárs, az IWW történetével foglalkozik oly érdekesen és hozzá nének el, ha a nyomdai munkások és az újság szállítók is beszüntetnék a munkát. De sajnos az AFofL tagjai nem igy vélekednek. Nem veszik figyelembe, hogy ha a munkáltatókat segítik a szerkesztőségi és kiadóhivatali alkalmazottak leverésében, holnap ugyan ezt a taktikát fogja a vállalat alkalmazni velük szemben. A helyzet tehát az, hogy a két lapot ma sztrájktörők Írják, “szervezett” munkások csinálják, sztrájktörők szállítják és “brotherok” viszik ki az elárusító helyekre. “A munkások egyik csoportját használják fel a másik csoport leverésére” mondja az IWW elvinyilatkozata. És ez igy megy már évtizedek óta. Ez a káros helyzet szülte meg az Ipari Szervezkedés eszméjét, melyet az IWW 33 éve hirdet és a munkásság nagy százaléka még ma sem képes megérteni, hogy szenvedésének ez a káros hanyagság az okozója. És ez igy fog tartani mindaddig, amig a munkásság fel" nem ismeri, hogy az iparokban foglalkoztatott minden bérmunkásnak EGY szervezetbe kell tartoznia. Mert EGY az ellenség, akivel a harcot csak úgy vívhatja meg sikerrel, ha az Egy Nagy Szervezetbe tartozik. értéssel, hogy teljesen leköti az olvasó figyelmét. A ma nagyon aktuális hazafi- ság és nemzetköziség kérdését Fischbein László dolgozta fel, e cikkének sok hasznát veszik az olvasók a most fellángolt hazafiaskodás elleni küzdelemben. Vlasits munkástárs alapos tudással megirt, a marxi dialektika alapján álló tanulmánya, alapvető tudást ad a munkás- mozgalom minden harcosának. W. H. Westman cikke az IW- W-ről — Art Hopkins-nak a nevelésről irt cikkein kívül egy csomó szép vers, természettudományi cikk, kitűnő novellák teszik változatossá a naptárt. A munkástársak kezében van már a naptár. Most minden forradalmárnak az a kötelessége, hogy a hóna alá véve egy csomó naptárt, induljanak el a magyar munkások felé és terjesz- szék el közöttük, az Ipari forradalmárok jövő évi naptárát, amellyel egy értékes agitációs és tanító könyvet juttatnak el hozzájuk. Ugyan ezt a kedvezményt megkapják az uj olvasóink is, ami megkönnyíti a munkástársak agitációját a mostani kampányunkban, amelynek a célja, hatalmas tömeggel szaporítani az ipari forradalmárok táborát. Lapunk olvasóit felhívjuk, hogy haladéktalanul küldjék be az előfizetésüket, amely ellenében díjtalanul megkapják a naptárunkat is. FIGYELEM TRENTONIAK! A Bérmunkás lapbizottsága Pellei Ábrahám munkástársat felhatalmazta, a régi előfizetések megújítására és újak szerzésére. Kérjük a trentoni olvasóinkat hogy legyenek iránta teljes bizalommal és segítsenek munkájában. A Bérmunkás lapbizottsága. “Szervezett” sztrájktörők A Bérmunkás Naptára
