Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-10 / 1036. szám
1938 december 10. BÉRMUNKÁS 6 oldal Monstrum vagy pupák a mai társadalom? IRTA: HAJDÚ TAMÁS .... “A módszer, mely szerint a világ összes népei dolgoznak, a legdurvább csaláson alapszik, a legkifejlettebb tudatlanságon vagy mindkettő egyesülésén: úgy, hogy bármint változzanak is az elvek melyeken ez a módszer alapul, soha emberre ebből jó nem háramlik: ellenkezőleg minden gyakorlati eredménye rossz lesz és rosszat nemz.” Robert Owen. “A legutóbbi időben igen sokat fedeztünk fel és tökéletesítettük a civilizáció nagy diadalát, — a munkafelosztást, de helytelen irányban tereljük: Ha helyes kifejezéssel akarunk élni, azt kell mondanunk: nem a munka lett felosztva, hanem az em- bér részecskékre felosztva, apró részekre szétdarabolva, egyetlen hogy az elme azon része, mely az emberben megmarad, egyetlen gombostű vagy szög előállitá- ^________________________ sára sem elegendő és arra lesz elforgácsolva, hogy gombostű- hegyet, vagy szögfejet létesítsen. Kétségtelenül jó és szükséges, hogy naponként sok gombostű készüljön; ha azonban láthatnék, milyen porral fényesítik őket, — emberi lelkek porával, úgy gondolkodóba esnénk vájjon mindez előnyös-e? Lehet az embereket megláncolni, sanyargatni, mint a barmot hámbafogni, mint a legyet megölni és az emberek mégis bizonyos fokig szabadok maradnak. De halhatatlan lelkűket agyonnyomni, megfojtani s emberi elméjök fiatal rügyeit rothadó hulladékká változtatni, húsúkból, bőrükből vontatószijjat gyártani, melyek a gépeket hajták: ez az igazi rabszolgaság. A munkást csakis ez a lea- lacsonyitás és átalakítás kényszeríti arra, hogy meggondolatlanul, rombolva és eredménytelenül küzdjön a szabadságért melynek lényét maga sem ismeri. Nem az éhség nyomán kél az elkeseredettség a tőke és a munkaadó ellen, hanem a megsértett büszkeség kínlódása okozza ezt. (Ez a két ok mindig hat; de sohasem voltak a társadalom alapjai annyira megingatva, mint mostanában). Nem arról van szó, hogy a munkában melynek kenyerüket köszönhetik, nem lelnek örömet és a gazdagságot tartják az öröm egyetlen alkotójának. Nem arról van szó, hogy az emberek a magasabban állók megvetése alatt szenvednek, hanem arról, hogy a saját maguk iránti megvetést elviselni képtelenek, mert érzik, hogy a munka melyre elvannak ítélve, lealacsonyít, az emberiség páriáivá teszi őket. A magasabb rangosztálybeliek sohasem tanúsítottak az alacsonyabbak iránt annyi szeretetet és rokon- szenvet mint most, és sohasem gyűlölték őket az utóbbiak jobban, mint most.” Ruskin. Ha talán nem is értünk mindenben egyett a két jeles íróval, azért mégis sokban igazuk van és megfontolást érdemelnek. Hiszen tudjuk, hogy abszolút igazság nincs is, (feltétlen, korlátlanul parancsoló) a mi planétánkon. Mert hiszen a mi bolygónk azaz, földünk is a többi égitestekkel folyton alakuló, változó mozgásban van, soha kész nem volt. Mielőtt tovább mennénk, talán nem ártana azok kedvéért akik a címnek adott két szóval nem volnának tisztában; magyarázattal szolgálni: Monstrum, óriást, szörnyeteget, de torzszülöttet is jelent. Pupák pedig, jó rákospalotán népies táj szólással annyit jelent, hogy ha valaki, félkegyelmű, hülye, gyáva fickó, vagy a három összetétele, ezekre sütik rá: “a’ csak olyan pupák”. No most már, ha úgy akarjuk, hát George Herwigh általánosan ismert versszakával elkezdhetjük elmélekdésünket. “Ébredj már munka embere, Te vagy a világ ereje. Szerszámodat ha leteszed, Megáll minden gépezet.” Ugyan, hát mi is állhatja útját, módját annak, hogy te nem ébredsz fel a valóságára annak, hogy te csak egy becsapott hitegetett robotot huzó pária vagy: kedves munkástársam! És emberszámba nem jössz, nem is jöttél eddig soha. Próbálják meg, csak úgy odadobott nagy körvonásokkal megrajzolni ezt a monstrumot, pupák társadalmat, hogy is keletkezhetett? Hogy is alakulhatott ki ilyen pupákká mint amilyen? Kezdetben, mint a társadalmi tudósok, történészek: (én azt hiszem, hogy ők is csak pupákok, mert ha nem volnának hát nem tűrhetnék, ép úgy mint a tudatlanok, hogy ma a 20-ik században, mikor egy géprabszolga ezer más szolgának vagy urnák képes termelni és mégis ma milliók hajlék, ruha és táplálék nélkül kóborolnak, mint kivert kutyák az ország ország- utain. Ezen a vér, könny, piszok s hullaszagu sárgolyóbisunkon). Igen a történészek amint írták, s ma is írják: “Hogy, miután az első majom-ember lejött a fáról, s megtanult egyenesen járni (hány millió éve ennek már, ahoz még a tudós is csak suszterinas lehet) és vadászgat- ni, halászgatni. És ha nem tudott vadat vagy halat fogni, hát bizony fejbe kólintott husángjával egy másik majom-embert és fölfalta. Úgy bizony, tisztelt civilizált urhölgyecske, ha mindjárt szégyenled is magad az ősanyád AZ OSZTÁLYHARC RABJAIHOZ! Kik börtönben vagytok ártatlan árván, — Ti szenvedő hős osztálytársaim, — Nem süt rátok a nap, nincs ott szivárvány, Csak fájdalom van túl vas-rácsain. Testvéreim! — Veletek szenvedek, A szivem sir, ha rátok gondolok, A lelkem mindig ott van veletek, De nem lesz soká mostoha sorsotok. Feslő bimbók — nyíló virágok,. Bár távol vannak most még tőletek, Ha börtön-penész virit is reátok, örök tavasz ad annak majd helyet. Ha dereng majd a hajnal arany pírja, A napsugár ha megcsillan a légen, A rab szabad lesz — könnyeit nem sir ja, Lesz a földön számotokra éden. Reméljetek! Jön még egy szebb világ! — Mert romba dől ez az átkos rendszer, — Részetekre is nyílik majd virág, S visszafizettek mindent százezerszer! Glück Jenő miatt? De mintha ma ti nem-e ezt kultiválnátok? csak nem direkt, hanem indirekt. Sok százezerévvel később, mikor már megcsömörlött a testvérhustól, s a földet túrni kezdte, és tudott, értett a föld primitiv megmunkálásához és megtudta, hogy egy ember (vagy micsoda-kicsoda) többet képes termelni, mint fogyasztani, hát nagylelkűen nem ütötte agyon a nála gyöngébbeket, hanem rabjává tette, s dolgoztatta őket. Akárcsak ma, a civilizált és kereszténység dicső korszakában, a gazdag teszi a koldusszegény testvérével, a bérrabszolgájával. így hajlott át, vonult fel a majomembertől az állatembe- rig. És kezdődött kialakulni a sok törzsekből, a sok nemzetiség, melyek a mai napig sincsenek teljesen kiforrva. Ma is, gyikolják, rabolják egymást. Aki bírja, az marja. Ez volt a bevezetése az úgynevezett hü- bérescégnek. Mikor a főrablógyilkos az alrablóknak akik hűek voltak a mészárlásban mellett, hát nagyterjedelmü földekkel, a népeik, marháikkal együtt megajándékozta. Ezek lejebb a kisebb zsiványokat ajándékozták meg jobbágyaikkal. Az állatemberekkel, mint aminők ők s a fővezérek voltak. Majd jött sok század nyomán, nyomorán, az iparok megtanulása, elsajátítása. Kifejlődött a céhrendszer. Melyet a sok vérontás után, követett a nagy francia forradalom, mely az első lökést adta, a máig is bennünket, s minden élőteremtményt fojtogató, kínzó kapitalizmusnak. A kapitalista érdek volt, hogy fel kell szabadítani a rabszolgát és a jobbágyakat, szabad költözködést kell nekik biztosítani, hogy igy a munkáltató közelebb és előbb juthasson az általa kiszipolyozott áldozatokhoz, a munkásokhoz. Tehát nem a jó szive sugalta az akkori robotosok “felszabadulását”, hanem a kapzsi meggazdagodás sarkantyuzta, a zseb volt akkor is, ma is, az uralmon levők vágya. így jött be körül-belül 300 éve, a kapitalista társadalom, mely fokozatosan beplántálta a bérrendszert, melynek áldásait és átkait a mai napig élvezzük, szenvedjük. Áldásait, jótékonyságát, a bitorolt gazdagok, az uralkodó osztály, — átkait, nyomorát, szenvedéseit, mi a dolgozók. — Micsoda szédelgés, csalás folyt, s folyik a sokféle vallásokkal is. A középkorban a boszorkányok máglyán való elégetése, mely százezreket számlált, az őrült fanatikus vezér és csőcselék bosszúja által. És ma sem halt még ki. Ott látjuk Mussolini, Hitler, a japánok és Franco könyökig vérben gázoló gazfickók országaiban. Amíg a hasznos munkát végző proletárokat családostól pusztítják, irtják ki, a vértől meg- ittasult vérengző bestiák. Utóbb már nem kímélik a papokat sem és a tudósokot. Mig a mi nemzetünket a proletárokat öl- dösték, addig nevettek az urak. Ja, ma neked, holnap nekem, mint Madács mondja. Hát kérdem szeretettel, nem Monstrum ez a múlt és mai társadalom?! Nem-e pupákok által volt és sajnos még ma is a 20-ik században pupákoktól hagyja magát orránál fogva vezetni, guzs- bakötni, a büszke ember? Pfuj! Ti gonosz vezetők . . . Minden néven nevező vezetőket értek, akik a hiszékeny dolgozókat ámitják, becsapják, rajtuk urasan élnek. És a legnagyobb tudatlanságba tartják, csak azért, hogy rajtuk keresztül élősködhessenek. Ma, a géptermelés korszakában mindnyájunknak a mesebeli kanaánban kellene élnünk, s e helyett vasban, vérben fetrengünk. Nem-e monstrum ? vagy más szóval szörnyeteg, pupák ez a mi társadalmunk? Vagy nem méltó az emberi társadalomra? Mint Ady is írja: “Ezért a népért úgyis mindegy, Ebsorsot akar, hát — akarja”. De, hagyjuk talán ezeket a szerencsétleneket egy kicsit magukra, hátha magukhoz térnek. Szólunk pedig azokhoz a mun(Folytatás a 7-ik oldalon) Ne maradjon magyar ház Bérmunkás Naptár nélkül
