Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-12-03 / 1035. szám
1938 december 3 BÉRMUNKÁS 3 oldal EGYRŐL-MÁSRÓL Elmondja: Z. J. Direkt akció A munkásmozgalom szótárában talán egyetlen szónak az értelme sem ad annyi félremagyarázásra okot, mint a direkt akció, ami egyszerű magyar nyelven közvetlen cselekvést jelent. A kapitalisták, azok csatlósai, a politikusok és az SLP- isták, valamint a munkásság összes ellenségei a direkt akció jelentőségét úgy próbálják magyarázni, hogy az rablást, gyilkolást, rombolást és hasonló, a munkásmozgalommal homlok egyenest ellenkező valamit jelent. Pedig a direkt akció értelmét csak a rosszakarat csavarhatja igy ki. Nagyon fontos a munkásságnak, hogy e szó értelmével tisztába legyen, mert úgyszólván ezen fordul meg a munkásság harcának sikeres vagy sikertelen volta. Minden olyan harc, amelyet a munkásság elhatároz és végrehajta, direkt akció. Viszont az olyan harc, amely állítólag a munkásság érdekeit szolgálja, de nem az iparokban, a termelés szinterén, hanem mondjuk a parlamentben folyik, indirekt akci. (közvetett cselekvés) mert ezt nem a munkásság vívja, hanem másokkal akarja megvivatni. A munkásság a direkt akció utján számtalan előnyt vívott már ki és mert ily esetekben az elárulása csaknem lehetetlen, az ily akció száz eset közül 99- ben sikeres. A munkásság ellenségei ezért esküdtek ellene és minden eszközzel igyekeznek eltéríteni a munkásságot a direkt akció használatától. Pl. a politikai “munkás pártok” az indirekt akció utján vívják a “munkásság harcát” és létkérdésük, hogy a munkásság ne ismerje fel a direkt akció előnyös voltát, mert ez esetben ezen “munkás pártok” a lomtárba kerülnének. A kapitalistáknak is érdekük, hogy a munkásság ne ismerje fel a direkt akció üdvös voltát, mert ily esetben kivan zárva a vezérek és köve- titők megvásárlása és a munkásság bolonditása. Röviden összefoglalva, a direkt akció annyit jelent, hogy a munkásság önmaga vívja a saját harcát ott ahol a kizsákmányolás történik, ahol a harc okozója gyökeredzik, a termelés szinterén. Ezen harcban a munkásság oly taktikát és eszközöket alkalmaz, amilyent a viszonyok megkövetelnek. By akcióra csak a jól megszervezett munkások képesek és a kivívott eredményeket mégis tudják tartani szervezett erejüknél fogva. Az indirekt akció utján való harc ennek az ellenkezője. Ez esetben a munkásság nem harcol, legfeljebb szavaz. Megválasztja a képviselőket és azokat elküldi az iparoktól távol levő parlamentbe, hogy ott a megválasztott képviselők törvényeket hozzanak, ha esetleg többségbe vannak. Ha sikerül ily törvényeket hozatni és a kapitalisták azt hajlandók betartani, akkor a munkásság talán nyer valamit. De ha — amint számos esetben bebizonyult — a munkáltatók nem akarják azt elfogadni, ezer és egy utat találnak a törvény kijátszására. A direkt akció utján való harc a munkásság szervezett erejének demonstrálása, mig az indirekt akció a szervezetlenség és tehetetlenség bizonyítéka. A francia munkásság és a direkt akció A politikai “Munkás Pártoknak” többé-kevésbbé minden országban sikerült a munkásság harcát a direkt akció teréről az indirekt térre átvinni. Ezen szomorú valóságnak a következménye, hogy ma a munkásság erőtlen és tehetetlenül kell tűrje a kapitalizmus gyilkos hadjáratát, amely a szabadságnak minden foszlányát megsemmisüléssel fenyegeti. Egyes országokban, ahol a munkásságnak “erős politikai pártjai” voltak ezt a manővert a kapitalizmus játszi könnyedséggel hajtotta végre és most készül erőpróbára a francia munkássággal. Mint ismeretes a francia munkásság hatalmas gazdasági szervezettel rendelkezik és ez a szindikalista elven alapszik. Hogy az utóbbi két évben menynyire sikerült az “egység frontosoknak megtépázni a francia munkásság ellentálló erejét a közeli napokban fog eldőlni. Még élénk emlékezetünkben van az a nagyarányú és győzelmes harc, melyet két évvel ezelőtt vívtak a francia ipari munkások. Éppen abban az időben volt ez a harc, amikor a “Népfront” földcsuszamlás szerű győzelmet aratott a választásokban. A szindikalista felfogású francia munkásság nem hitt akkor sem a politikusoknak és az egységfront kormány alakulás előestéjén az egész országban munkabeszüntetéssel vívták ki a 40 órás munkahetet, magasabb munkabéreket és jelentős eredményeket értek el az általános munkaviszonyok javításánál. Abban az időben általános megrökönyödést váltott ki a francia munkásság direkt akciója a mi szocialistáink és kommunistáinkból. Nem helyeselték hogy a munkásság ily “drasztikus” lépésre szánta magát, mert mint mondták, az “egységfront” kormány úgyis kénysze- ritette volna a munkáltatókat a munkásság követeléseinek megadására. Hogy ez megtörtént volna-e vagy nem, azt a történtekből következtethetjük, a francia munkásság azonban nem bízott a politikusaiban és követeléseiket a direkt akció fegyverével kierőszakolták. így a kormánynak csak egy teendője maradt, törvényesíteni amár kivívott eredményeket. Az utóbbi hetekig a francia munkásság meg is tartotta a két év előtt kivívott előnyöket. Megtörtént azonban, hogy a francia kormány elnök a közelmúltban közeli ismeretségbe került Hitlerrel, együtt tárgyaltak és valószínű, hogy Hitler kioktatta Daladiert, hogy milyen nagyszerű szórakozás a munkásság elnyomása, a sajtó, szólás és gyülekezési szabadság eltiprása, az alattvalók feltétlen engedelmessége, szóval alapos leckét adott a diktátorságból. Valószínű igy kellett történjen, mert mikor Daladier visszatért Franciaországba azonnal követelte a képviselő testülettől, hogy oszoljon fel egy meghatározott időre, de mielőtt ezt megtenné ruházza őt fel diktá- tori hatalommal. A képviselő testület teljesítette Daladier kívánságát. Szabad kezet adtak az ország ügyeinek intézésében és szépen elmentek vakációra. Daladier uj- jászervezési programjának az egyik fő pontja volt a 40 órás munkahét eltörlése. Az akció folyamatban van és itt dől el, hogy a francia munkásság megtartotta-e cselekvési függetlenségét, vagy a két évi egység- frontosdi játékban átadta a szervezet irányítását szocialista és kommunista politikusoknak? Ha a régi — a direkt akció szelleme irányítja a Francia Munkás Szövetséget, akkor Daladier próbálkozása biztos hajótörést szenved és mire e sorok az olvasókhoz jutnak a CGT. öt millió tagja mint egy ember Ál- altalános Sztrájkkal fogja visz- szaverni a munkásság ellen irányuló támadást. Ha azonban a többi országok példáját követték és utat engedtek a politikusoknak, hogy megmételyezzék a szervezetet, semmi sem állja útját, hogy a francia munkásság a német és a többi országok munkásságának sorsára jusson. Egymás harcát verik le A CIO és az AFL közötti harcért már eddig is drága árat fizettek a munkások oly helyeken, ahol mindkét szervezet pályázik a foglalkoztatott munkások havi járulékaira. Más célt egyik, vagy másik szervezetnél sem lehet felfedezni és ennek érdekében a vezér urak képesek a legaljasabb árulásra is. A chicagói Union Stockyards (vágóhíd) egy újabb példát szolgáltat arra, hogy minek nem szabad volna megtörténni, amikor a munkások beszüntetik a munkát. A vágóhidra beérkező élő állatokat kezelő munkások hosz- szabb idő óta maguk sem tudják, hogy hol állnak? Mindkét szervezet azzal kérkedik, hogy a foglalkoztatott munkásoknak a többsége az ő szervezetüknek tagjai és úgy az egyik, mint a ELVINYILATKOZAT A munkásosztály és a munkáltató osztály között semmi közösség nincsen. Nem leket béke mindaddig, amig éhség és nélkülözés található a dolgozó emberek milliói között s az élet összes javait ama kevesek bírják, akikbó'l a munkáltató osztály áll. E két osztály között küzdelemnek kell folynia mindaddig, mig a világ munkásai mint osztály szervezkednek, birtokukba veszik a földet, a termelő eszközöket és megszüntetik a bérrendszert. ügy találjuk, hogy az iparok igazgatásának mind kevesebb és kevesebb kezekbeni összpontosulása a szakszervezeteket (trade unions) képtelenné teszik arra, hogy a munkáltató osztály egyre növekvő hatalmával felvegyék a küzdelmet. A szakszervezetek olyan állapotot ápolnak, amely lehetővé teszi, hogy a munkások egyik csoportját az ugyanazon iparban dolgozó másik csoport ellen uszítsák és ezáltal elősegítik, hogy bérharc esetén egymást verik le. A szakszervezetek segítenek a munkáltató osztálynak a munkásokba beoltani ama tévhitet, hogy a munkáltatókkal közös érdekeik vannak. E szomorú állapotokat megváltoztatni és a munkásosztály érdekeit megóvni csakis olykép felépített szervezettel lehet, melynek minden az egy iparban — vagy ha kell, valamennyi iparban — dolgozó tagjai beszüntessék a munkát bármikor ha sztrájk vagy kizárás van annak valamelyik osztályában, igy az egyen esett sérelmet az összesség sérelmének tekinti. E maradi jelszó helyett: “Tisztességes napibért tisztességes napi munkáért.” ezt a forradalmi jelszót Írjuk a zászlónkra: “LE A BÉRRENDSZERREL r A munkásosztály történelmi hivatása, hogy megszüntesse a bérrendszert. A termelő hadsereget nemcsak a tőkésekkel való mindennapi harcra kell szervezni, hanem arra is, hogy folytassa a termelést akkor, amikor a bérrendszer már elpusztult. Az ipari szervezkedéssel az uj társadalom szerkezetét építjük a régi társadalom keretein belül. másik magának vindikálja a jogot, a munkások képviseletének jogosságára. Ez alkalommal a tágyalláso- kat a CIO vezette és miután megy egyezés nem jött létre a munkát beszüntették. A követelések: 621/2 cent minimális órabér, 40 óra heti munkaidő, túlóráért egy és félszeres fizetés, a szervezet elismerése és a havi járulékoknak a vállalat által való (checkoff) levonása. A munkát mindkét szervezet tagjai beszüntették, de az AFL basák azonnal akcióba léptek, hogy a munkások szolidaritását megtörjék. Már a sztrájk első napján felajánlották tagjaikat a vállalatnak, eddig azonban az igazagtóság nem fogadta el az ajánlatot, mert nem bíznak, abban, hogy elég nagy számmal vállalkoznak a munkások a sztrájktörésre az AFL védelme alatt. Ez alkalommal az AFL vállalta a sztájktörő szerepet, de megtörtént már több esetben, hogy ahol a CIO volt kisebbségben, ott annak vezérei bocsáj- tották áruba a munkásokat a szerződés elnyeréséért. Vájjon meddig fogja a munkásság tűrni, hogy ily aljas játékot űzzenek a bőrére? MEGHÍVÓ Az IWW. new yorki összes tagjai és az Egyetemes Védelmi Bizottság new yorki csoportja, december 16-án rendezi 21- ik védelmi mulatságát, az Irving Plaza báltermében, a be- börtönzöttek segélyezésére. Jő zene és program. Belépő dij 25 cent. Jegyek kaphatók az IWW. csoportjainál és tagjainál. Legyünk ott valamennyien.
