Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)
1938-11-26 / 1034. szám
2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 26. Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Bombaként csapott bele a háborús uszítok koncertjébe október hó 21-én és 22-én este a kassai rádió utján leadott lemezfölvétel. A már jelentett és ke- letszlovákiába is mintegy 1000 főnyi “szabadcsapat”-ot is mely a Ruszinszkó területére “beszi- várgott”-akéhoz hasonlóképpen verték le a parasztok, munkások és a Csehszlovák hadsereg csapatai. A “fölszabadítok” közül egyesek vállomását viaszlemezre vették föl és a kassai rádió a kihallgatásukat igy közvetítette. A fentebb említett napokon Dr. Wéninger Géza, a nyilaspárt egyik tisztviselőjének és Dr. Szabó Gyula a Magyarság c. nyilas napilap politikai rovatának munkatársa vallomását adta le. A nevezettek saját elomondása alapján megtudtuk, hogy az u. n. szabadcsapatot fejenként 1 lőfegyverrel, 200 drb. élestölténnyel és 2 drb. kézigránáttal fölszerelve küldték át Budapestről Szlovákiába és Ruszinszkó területére azzal, hogy a Csehszlovák hadsereg a szó- banforgó területet kiürítette és ott a kommunisták garázdálkodásait kell leverniük és a magyarságot a kommunistáktól megvédeni. Civil ruhában útlevél nélkül lépték át a határt. Legnagyobb megdöbbenésükre — mint mondották — győződtek meg arról, hogy a segítségüket váró magyar és szlovák lakosság ellenük fordult, a kommunista fosztogató bandáknak nyomát sem találták, ellenben az a hir, hogy a Csehszlovák hadsereg kiürítette a területet, nem volt egyéb egy trükknél. így történt ez az eset. A tény az, hogy nem cseh, hanem magyar-szlovák anyanyelvű hadsereggel kerültek szembe, amely oly kíméletlenül lépett föl ellenük, hogy 1000 közül mindössze 360-an estek fogságukba. A többiek 640-en a magyar és szlovák katonassággal és a lakossággal szembeni harcban, — mely 4 napig tartott — elestek. Végül kérik a magyar kormányt és a magyarságot, hogy sürgősen kövessenek el mindent még a statáriális Ítélet kihirdetése előtt a megmentésükre, mert, sokat veszítene — mint mondották — a magyar jobboldali mozgalom azzal, ha a 640 fiatal nacionalista halálát ők is követni kényszerülnének. E rádió közvetítés óriási megdöbbenést keltett a fasizta berkekben. Lehullva az álarc a ru- szinszkói lakosságnak tulaj do- tott, de valójában Héjjasék által kezdeményezett “lázadás”- ról, s különösképpen, hogy a “fölszabadulást” a felvidékiek nem úgy várják a fasizták részéről mikénnt itt a háborúra uszítok beszugerálni igyekeztek a népnek. Nemcsak a polgári lakosság, de a hadseregben is mind nagyobb a mozgás, hogy mit akarunk mi ott, ha az oda- valósiak ahelyett, hogy elősegítenék visszakerülésünket fegyverrel védekeznek a “fölszaba- ditók” ellen. A katonai köröket a polgári lakosság ellentállása mellett mégnagyobb mértékben döbbentette meg az, hogy a magyarság mellé átpártolásra buzdított és ezt tőlük elvárt magyar és szlovák reguláris csapattestek brutális módon verték le az átkelt “szabadcsapatot”. Hja Héjjas Iván szellemét ugy- látszik nem felejtették el és ha 1919-20-ban sikerült “honmentő hazafias” de tömeggyilkos szellemétől megmenekülniük jól tudva azt a visszacsatolásnál ezt megkaphatják. A budapesti rádió 23-án este 7 órakor az egész akciót köntörfalazással próbálta tompítani, hogy törvényellenesen néhány felvidéki magyar fiú aki látogatóba ment át, látva a csehek erőszakosságait meggondolatlanul, fegyvert ragadva ellenük támadt. A budapesti rádió szerint miért nem állították a mikrofon elé az elfogottakat és miért vették lemezre föl vallomásaikat. Mire 1 óra múlva a pozsonyi rádió azzal válaszolt, hogy a civilizált világ még nem süllyedt le any- nyira, hogy fegyveres terroristákat, rablógyilkosokat, fosztogató gangsztereket propaganda céljából ezt a lehetőséget kihasználandó a rádió mikrofonjába engedjék beszélni bárhol is ... . A budapesti “pártatlan” rádió egyébként úgy járt mint a közmondásos sánta kutya. A kassai rádióállomás napról-nap- ra folytatólagosan fölolvasta, az elesett Héjjasék névsorát és egyéb adatait, úgyszintén a fogságba esettekét is. Az érzékeny és “objectiv” pesti rádió “megállapitotta” rendszerint, hogy a kassai rádióban beolvasott nevek tulajdonosai magyar területen ép erő és egészségben vannak és végzik nyugodtan polgári foglalkozásukat. Persze azt elhallgatják, hogy okt. 24- én a budapesti Csehszlovák követség katonai képviselője az elesetteknél talált értéktárgyakat a honvédelmi minisztériumban pesten átadta hozzátartozóikhoz való továbbítás céljából, így például többek között Mess- kó Tibor elesett és eltemetett hadnagynál talált karkötő óráját és arany pecsétgyűrűjét is. Akasztás: A MagyarTávirati iroda jelenti, “Az illetékes m. kir. honvéd legfelsőbb törvényszék idegen állam javára elkövetett hűtlenség (katonai kémf kedés) büntette miatt kötéláltali halálra ítélte Vida István elbocsátott vasúti munkást, Lő- dik Tibor gyári előmunkást és Lőrik Béla asztalosmunkást. A halálos ítéleteket jogerőre való emelkedésük után a megnevezetteken szombaton 8 órakor a Margit körúti katonai fogház udvarán végrehajtották”. Ezen akasztásokhoz legyen szabad a következőket megjegyezni. Hay- nauék nem gondolják, hogy valahogyan furcsa az, hogy 3 munkást fölakasztottak és a közvélemény erről az állítólagos “katonai kémkedésről” semmit sem tud. Sem elfogatás, sem vád és tárgyalás és itéletkihir- detésről jelentést ki nem adtak, csupán a fölakasztásukról értesítették röviden a közönséget. Vájjon elhihető-e az, hogy 3 egyszerű proletár oly katonai titkokhoz férhetett volna, mely megszerzése — ez kacsánál nem egyéb — és elárulása kimerítette volna a “katonai kémkedés” kritériumát. Vájjon ez az egész kémkedési história nem-e azt jelenti, hogy a 3 proletár bátor volt harcolni a Haynau féle “magyar” fasizmus ellen, és küzdött a háborús uszítás ellen, de talán egyszerűen véleményt mertek csupán a kardcsörtető fasizta politika ellen nyilvánítani. Jól tudjuk, azt, hogy Gömbös Gyula valósította meg azt a gyakorlatot, hogy a radikális munkásokat a polgári bíróság helyett a hadbiróság karmai közé kell juttatni. Itt nincs nyilvános tárgyalás, itt zárt ajtók mellett osztogatták a 15-20- 25 évi szigorított várfogságokat a radikális munkások nyaka közé, jogorvoslat kizárásával, sőt miként e 3 proletár fölakasztása is bizonyítja, ha jól esik, csak úgy adnak ki jelentést munkájukról és pedig utólag. Tudvalevőleg halálos ítéleteket “kémkedésért” csak és kizárólag háború esetén van jogukban a hadbíróságoknak kiszabni. Ma pedig tudtunkkal nincs hadiállapot. így ez a hármas akasztás törvényellenes, még akkor is, ha miként gyanítjuk 3 renitenskedő és háborúzni nem akaró, a mozgósítás ellen, vagy a katonai szolgálat elleni függelemsértő munkáskatonákról lenne szó. Igen a hóhér már dolgozik . . . Éljen Szálasi kormányzó: Az úgynevezett nyilaskeresztes fasizták okt. 23-án vasárnap az Andrássy és Vilmos császár utón fasizta fölvonulást rendeztek — nekik szabad —. E fölvonulás és tüntetés éle Csehszlovákia ellen irányult s a rendőrség nyugodtan szemlélte a demonstrációt. Mindaddig, amíg Imrédy elleni abcugolásnál nem mentek tovább. De amikor “Le Horthyval, éljen Szálasi kor- mányzó”-ra fordult át a demonstrációjuk, a rendőrség egy-kettőre szétverte a fölvonulást. A fasizta körök akik szelet vetettek a háborús uszításaikkal, ugylátszik vihart aratnak, mely vihar őket is a jelek szerint elsöpörni készül . . . Furcsa, hogy Ipolyság visszakerült területről senkit nem engednek be Magyarország területére. Azaz pardón, miniszterek feleségeit, katonatisztek hozzátartozóit és a fasizta sajtó munkatársait igen. A pacifikálás a “rend helyreállítása” talán még nem fejeződött be. Nagyon furcsa ez a titokzatosság. Magyar a magyarért. Akció gyűjtéséről szóló befizetések közül kiragadtunk 2 tételt. Az egyik a Nemzeti Casino az arisztokraták Casinója 1120 pengőt, mig az Angol-magyar bank alkalmazottai 1170 pengőt adományoztak, mint magyarok a magyarért akcióra. Minden részvétünk a “szegény” tizezer- holdas hercegek és grófok, na meg a bárók részén van, most szegények együttesen 1120 pengőt tudtak csak “csekély” jövedelmükből és vagyonukból ösz- szeadni. A havi 80-120 pengős “gazdag” jövedelmű bank alkalmazottak 50 pengővel lepipálták a mágnásokat. Na de azért tudni kell, hogy jelszavuk a mágnásoknak mindig az volt “Életünket, vérünket a hazáért, de zabot, azt nem . . .” Az Est okt. 21. számának 2 oldalán találjuk többek között “A kárpát orosz terület nem alkalmas a politikai önkormányzatra” majd ugyanezen lap 9-ik oldalán, “Illés Illyasevics József egyetemi tanár és képviselő rur szinzskó Heinleinje szerint Lengyelországnak is az az érdeke, hogy Ruszinszkó Magyarországhoz tartozzék. Lengyelországra nézve halálos döfést jelentene, ha Ruszinszkó orosz uralom alá kerülne, mert az orosz uralom abban az esetben átkarolná a lengyel államot”. A magyar fasizmus Ruszinszkó és Szlovákia részére autonómiát ígért, hogy gyakorlatban ezt, hogy képzeli el a fenti két idézet megmutatja .. . Uraságoktól levetett ruhákat eddig a Teleki téren a handlék árusították és sózták busás haszonnal a prolik nyakába. Az osztrák szövetségi hadsereg által használt és számára raktáron állott egyenruhákat mivel azonosak voltak a nemzeti hadsereg formaruhájával és a bekebelezésük után nem használhatták a magyar kincstár nyakába sózták. Hetven vágón uj és ócska egyenruhát vettek igy meg, persze jó busás áron. Hogy kik kerestek nehéz ezreseket ezen az üzleten mindenki tudhatja. De miért nem itt készítették el Magyarországon, ahol a szövőmunkások lődörögnek munkanélkül ez érthetetlen, vagy talán nagyon is érthető . . Ez a választójogi harc. Csepelt mint a Weiss Manfréd lőpor és nehéz vasipar egyik birodalmát nem kell olvasóinknak külön bemutatni. Az állam ezt a birodalmat most megvásárolta jó néhány milliárdért és igy állami tuajldonba ment át. A magyarok tudják azt, hogy e nagyközség lakósainak 99.5%-a a gyárban robotoló proletárokból áll. Hát itt is, mint mindenütt hasonlóan most állították össze a szavazásra jogosultak névjegyzékét. Ezek az u. n. választópolgárok. Eddig a lakosság 30%-a volt országgyűlési választó,az uj választói névjegyzék szerint pedig 19%-a élvezi azt a jogot, hogy a legtöbbet ígérgető képviselőjelöltre leszavazhat. A szavazatszámláló pártok elsősorban a szociáldemokrata pártnak ismét anyagot adtak a harcra a választójogért és a proli pedig rágódha- tik a “harc” kóróján, addig mig ezt teszi a profit nincs veszélyeztetve és egyedül ez a fő. Magyar IWW- irodalom van bó'ven a központban. Úgy intézzétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szükségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?
