Bérmunkás, 1938. július-december (26. évfolyam, 1013-1039. szám)

1938-11-26 / 1034. szám

2 oldal BÉRMUNKÁS 1938 november 26. Mi Újság Magyarországon? — Az IWW budapesti Hírszolgálati Irodájától — Bombaként csapott bele a há­borús uszítok koncertjébe októ­ber hó 21-én és 22-én este a kas­sai rádió utján leadott lemez­fölvétel. A már jelentett és ke- letszlovákiába is mintegy 1000 főnyi “szabadcsapat”-ot is mely a Ruszinszkó területére “beszi- várgott”-akéhoz hasonlóképpen verték le a parasztok, munkások és a Csehszlovák hadsereg csa­patai. A “fölszabadítok” közül egyesek vállomását viaszlemez­re vették föl és a kassai rádió a kihallgatásukat igy közvetí­tette. A fentebb említett napo­kon Dr. Wéninger Géza, a nyi­laspárt egyik tisztviselőjének és Dr. Szabó Gyula a Magyar­ság c. nyilas napilap politikai rovatának munkatársa vallomá­sát adta le. A nevezettek saját elomondása alapján megtudtuk, hogy az u. n. szabadcsapatot fe­jenként 1 lőfegyverrel, 200 drb. élestölténnyel és 2 drb. kézigrá­náttal fölszerelve küldték át Budapestről Szlovákiába és Ru­szinszkó területére azzal, hogy a Csehszlovák hadsereg a szó- banforgó területet kiürítette és ott a kommunisták garázdálko­dásait kell leverniük és a ma­gyarságot a kommunistáktól megvédeni. Civil ruhában útle­vél nélkül lépték át a határt. Legnagyobb megdöbbenésükre — mint mondották — győződ­tek meg arról, hogy a segítsé­güket váró magyar és szlovák lakosság ellenük fordult, a kom­munista fosztogató bandáknak nyomát sem találták, ellenben az a hir, hogy a Csehszlovák hadsereg kiürítette a területet, nem volt egyéb egy trükknél. így történt ez az eset. A tény az, hogy nem cseh, hanem ma­gyar-szlovák anyanyelvű hadse­reggel kerültek szembe, amely oly kíméletlenül lépett föl elle­nük, hogy 1000 közül mindössze 360-an estek fogságukba. A többiek 640-en a magyar és szlovák katonassággal és a la­kossággal szembeni harcban, — mely 4 napig tartott — eles­tek. Végül kérik a magyar kor­mányt és a magyarságot, hogy sürgősen kövessenek el mindent még a statáriális Ítélet kihirde­tése előtt a megmentésükre, mert, sokat veszítene — mint mondották — a magyar jobbol­dali mozgalom azzal, ha a 640 fiatal nacionalista halálát ők is követni kényszerülnének. E rá­dió közvetítés óriási megdöbbe­nést keltett a fasizta berkek­ben. Lehullva az álarc a ru- szinszkói lakosságnak tulaj do- tott, de valójában Héjjasék ál­tal kezdeményezett “lázadás”- ról, s különösképpen, hogy a “fölszabadulást” a felvidékiek nem úgy várják a fasizták ré­széről mikénnt itt a háborúra uszítok beszugerálni igyekeztek a népnek. Nemcsak a polgári la­kosság, de a hadseregben is mind nagyobb a mozgás, hogy mit akarunk mi ott, ha az oda- valósiak ahelyett, hogy elősegí­tenék visszakerülésünket fegy­verrel védekeznek a “fölszaba- ditók” ellen. A katonai köröket a polgári lakosság ellentállása mellett mégnagyobb mértékben döbbentette meg az, hogy a ma­gyarság mellé átpártolásra buz­dított és ezt tőlük elvárt ma­gyar és szlovák reguláris csa­pattestek brutális módon verték le az átkelt “szabadcsapatot”. Hja Héjjas Iván szellemét ugy- látszik nem felejtették el és ha 1919-20-ban sikerült “honmen­tő hazafias” de tömeggyilkos szellemétől megmenekülniük jól tudva azt a visszacsatolásnál ezt megkaphatják. A budapesti rádió 23-án este 7 órakor az egész akciót köntörfalazással próbálta tompítani, hogy tör­vényellenesen néhány felvidéki magyar fiú aki látogatóba ment át, látva a csehek erőszakossá­gait meggondolatlanul, fegy­vert ragadva ellenük támadt. A budapesti rádió szerint miért nem állították a mikrofon elé az elfogottakat és miért vették le­mezre föl vallomásaikat. Mire 1 óra múlva a pozsonyi rádió az­zal válaszolt, hogy a civilizált világ még nem süllyedt le any- nyira, hogy fegyveres terroris­tákat, rablógyilkosokat, foszto­gató gangsztereket propaganda céljából ezt a lehetőséget ki­használandó a rádió mikrofon­jába engedjék beszélni bárhol is ... . A budapesti “pártatlan” rá­dió egyébként úgy járt mint a közmondásos sánta kutya. A kassai rádióállomás napról-nap- ra folytatólagosan fölolvasta, az elesett Héjjasék névsorát és egyéb adatait, úgyszintén a fogságba esettekét is. Az érzé­keny és “objectiv” pesti rádió “megállapitotta” rendszerint, hogy a kassai rádióban beolva­sott nevek tulajdonosai magyar területen ép erő és egészségben vannak és végzik nyugodtan polgári foglalkozásukat. Persze azt elhallgatják, hogy okt. 24- én a budapesti Csehszlovák kö­vetség katonai képviselője az elesetteknél talált értéktárgya­kat a honvédelmi minisztérium­ban pesten átadta hozzátartozó­ikhoz való továbbítás céljából, így például többek között Mess- kó Tibor elesett és eltemetett hadnagynál talált karkötő órá­ját és arany pecsétgyűrűjét is. Akasztás: A MagyarTávirati iroda jelenti, “Az illetékes m. kir. honvéd legfelsőbb törvény­szék idegen állam javára elkö­vetett hűtlenség (katonai kémf kedés) büntette miatt kötélál­tali halálra ítélte Vida István elbocsátott vasúti munkást, Lő- dik Tibor gyári előmunkást és Lőrik Béla asztalosmunkást. A halálos ítéleteket jogerőre való emelkedésük után a megneve­zetteken szombaton 8 órakor a Margit körúti katonai fogház udvarán végrehajtották”. Ezen akasztásokhoz legyen szabad a következőket megjegyezni. Hay- nauék nem gondolják, hogy va­lahogyan furcsa az, hogy 3 munkást fölakasztottak és a közvélemény erről az állítólagos “katonai kémkedésről” semmit sem tud. Sem elfogatás, sem vád és tárgyalás és itéletkihir- detésről jelentést ki nem ad­tak, csupán a fölakasztásukról értesítették röviden a közönsé­get. Vájjon elhihető-e az, hogy 3 egyszerű proletár oly katonai titkokhoz férhetett volna, mely megszerzése — ez kacsánál nem egyéb — és elárulása kimerítet­te volna a “katonai kémkedés” kritériumát. Vájjon ez az egész kémkedési história nem-e azt jelenti, hogy a 3 proletár bátor volt harcolni a Haynau féle “magyar” fasizmus ellen, és küzdött a háborús uszítás ellen, de talán egyszerűen véleményt mertek csupán a kardcsörtető fasizta politika ellen nyilváníta­ni. Jól tudjuk, azt, hogy Göm­bös Gyula valósította meg azt a gyakorlatot, hogy a radikális munkásokat a polgári bíróság helyett a hadbiróság karmai közé kell juttatni. Itt nincs nyilvános tárgyalás, itt zárt aj­tók mellett osztogatták a 15-20- 25 évi szigorított várfogságo­kat a radikális munkások nya­ka közé, jogorvoslat kizárásá­val, sőt miként e 3 proletár föl­akasztása is bizonyítja, ha jól esik, csak úgy adnak ki jelen­tést munkájukról és pedig utó­lag. Tudvalevőleg halálos ítéle­teket “kémkedésért” csak és ki­zárólag háború esetén van jo­gukban a hadbíróságoknak ki­szabni. Ma pedig tudtunkkal nincs hadiállapot. így ez a hár­mas akasztás törvényellenes, még akkor is, ha miként gya­nítjuk 3 renitenskedő és hábo­rúzni nem akaró, a mozgósítás ellen, vagy a katonai szolgálat elleni függelemsértő munkáska­tonákról lenne szó. Igen a hóhér már dolgozik . . . Éljen Szálasi kormányzó: Az úgynevezett nyilaskeresztes fas­izták okt. 23-án vasárnap az Andrássy és Vilmos császár utón fasizta fölvonulást rendez­tek — nekik szabad —. E fölvo­nulás és tüntetés éle Csehszlo­vákia ellen irányult s a rendőr­ség nyugodtan szemlélte a de­monstrációt. Mindaddig, amíg Imrédy elleni abcugolásnál nem mentek tovább. De amikor “Le Horthyval, éljen Szálasi kor- mányzó”-ra fordult át a demon­strációjuk, a rendőrség egy-ket­tőre szétverte a fölvonulást. A fasizta körök akik szelet vetet­tek a háborús uszításaikkal, ugylátszik vihart aratnak, mely vihar őket is a jelek szerint el­söpörni készül . . . Furcsa, hogy Ipolyság vissza­került területről senkit nem en­gednek be Magyarország terü­letére. Azaz pardón, miniszte­rek feleségeit, katonatisztek hozzátartozóit és a fasizta saj­tó munkatársait igen. A pacifi­kálás a “rend helyreállítása” ta­lán még nem fejeződött be. Na­gyon furcsa ez a titokzatosság. Magyar a magyarért. Akció gyűjtéséről szóló befizetések közül kiragadtunk 2 tételt. Az egyik a Nemzeti Casino az arisztokraták Casinója 1120 pengőt, mig az Angol-magyar bank alkalmazottai 1170 pengőt adományoztak, mint magyarok a magyarért akcióra. Minden részvétünk a “szegény” tizezer- holdas hercegek és grófok, na meg a bárók részén van, most szegények együttesen 1120 pen­gőt tudtak csak “csekély” jöve­delmükből és vagyonukból ösz- szeadni. A havi 80-120 pengős “gazdag” jövedelmű bank al­kalmazottak 50 pengővel lepi­pálták a mágnásokat. Na de azért tudni kell, hogy jelszavuk a mágnásoknak mindig az volt “Életünket, vérünket a hazáért, de zabot, azt nem . . .” Az Est okt. 21. számának 2 oldalán találjuk többek között “A kárpát orosz terület nem al­kalmas a politikai önkormány­zatra” majd ugyanezen lap 9-ik oldalán, “Illés Illyasevics József egyetemi tanár és képviselő rur szinzskó Heinleinje szerint Len­gyelországnak is az az érdeke, hogy Ruszinszkó Magyarország­hoz tartozzék. Lengyelországra nézve halálos döfést jelentene, ha Ruszinszkó orosz uralom alá kerülne, mert az orosz uralom abban az esetben átkarolná a lengyel államot”. A magyar fas­izmus Ruszinszkó és Szlovákia részére autonómiát ígért, hogy gyakorlatban ezt, hogy képzeli el a fenti két idézet megmutat­ja .. . Uraságoktól levetett ruhákat eddig a Teleki téren a handlék árusították és sózták busás ha­szonnal a prolik nyakába. Az osztrák szövetségi hadsereg ál­tal használt és számára raktá­ron állott egyenruhákat mivel azonosak voltak a nemzeti had­sereg formaruhájával és a be­kebelezésük után nem használ­hatták a magyar kincstár nya­kába sózták. Hetven vágón uj és ócska egyenruhát vettek igy meg, persze jó busás áron. Hogy kik kerestek nehéz ezre­seket ezen az üzleten mindenki tudhatja. De miért nem itt ké­szítették el Magyarországon, ahol a szövőmunkások lődörög­nek munkanélkül ez érthetetlen, vagy talán nagyon is érthető . . Ez a választójogi harc. Cse­pelt mint a Weiss Manfréd lő­por és nehéz vasipar egyik bi­rodalmát nem kell olvasóink­nak külön bemutatni. Az állam ezt a birodalmat most megvásá­rolta jó néhány milliárdért és igy állami tuajldonba ment át. A magyarok tudják azt, hogy e nagyközség lakósainak 99.5%-a a gyárban robotoló proletárok­ból áll. Hát itt is, mint minde­nütt hasonlóan most állították össze a szavazásra jogosultak névjegyzékét. Ezek az u. n. vá­lasztópolgárok. Eddig a lakos­ság 30%-a volt országgyűlési választó,az uj választói név­jegyzék szerint pedig 19%-a él­vezi azt a jogot, hogy a legtöb­bet ígérgető képviselőjelöltre leszavazhat. A szavazatszámlá­ló pártok elsősorban a szociál­demokrata pártnak ismét anya­got adtak a harcra a választó­jogért és a proli pedig rágódha- tik a “harc” kóróján, addig mig ezt teszi a profit nincs veszé­lyeztetve és egyedül ez a fő. Magyar IWW- irodalom van bó'ven a központban. Úgy intéz­zétek, hogy elfogyjon, hogy uj- jabbak kiadására legyen szük­ségünk. Ennek legegyszerűbb módja, az irodalom terjesztése. Hány füzetet adtál el e héten munksátárs?

Next

/
Oldalképek
Tartalom